Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-06-15 / 24. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. június 15. 3 , lttzés János püspök ebben az esztendőben június 7-ére hívta testvéri találkozóra - házastársaikkal együtt - a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület területén szolgált vagy jelenleg ott lakó nyugdíjas lelkészeket, valamint a lelkészözvegyeket. Az egyházkerület győri székházában tartott együttléten megjelent több mint harminc idős szolgatárs egyházunk jelenlegi helyzetéről kapott tájékoztatást, a közös ebéd elfogyasztása után pedig kötetlen beszélgetés keretében oszthatták meg örömeiket és nehézségeiket a kerület vezetőivel. ■ Menyes Gyula felvétele Azt nem tudom, hogy a hatalmon lévők részéről szándékos volt-e az időpontegyezés. De nehéz nem gondolni arra, hogy annak a szörnyű politikai gyilkosságnak, amelynek orvén évvel ezelőtt, 1958. június 16-án esett áldozatául Nagy Imre és két mártírtársa, Maléter'Pál és Gi- mes Miklós, már volt egy sajátos - tíz évvel korábbi - előképe. Bár akkor nem egy vagy több embert küldtek bitóra, de azért az is szabályszerű kivégzés volt: egy jól működő oktatási és nevelési rendszert tettek tönkre. Ugyanis az ország- gyűlés 1948. június 16-án fogadta el az 1948. évi XXXI11. törvénycikket a „nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő' vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában". Közel 5000 iskolát és óvodát államosítottak. Közöttük volt evangélikus egyházunk 326 nép- és általános iskolája, továbbá 1 polgári iskolánk, 11 gimnáziumunk, 2 kereskedelmi középiskolánk és 3 tanítóképzőnk. (Az adatokat Pukánszky Béla és Németh András Nevelés- történet című műve közli.) Nem előzmények nélkül történt mindez. A második világháború után a megszálló szovjet hatalom segítségével hatalomra jutott szélsőséges baloldali erők nem tűrték a „másként gondolkodást”, a kritikát. Totális irányításra és ellenőrzésLevett sisakkal a szügyi templomtorony Ritka eseménynek lehettek tanúi május 13-án a szügyiek: műemlék templomukat megfosztották ékességétől, a régi toronysisaktól. Az 1774-81 között épült szügyi evangélikus templom sisakja régóta dacolt az idővel. 1925-ben újra kellett állítani a csúcsán lévő keresztet, s két évvel később megtörtént a részleges felújítás. Mostanra azonban már nagyon időszerű volt a sisak teljes cseréje. A feltételezések szerint helyenként több száz éves faszerkezet megdöbbentően rossz állapota miatt a toronysisak leemelése nem volt veszélytelen feladat, de - hála Istennek! - a viharos szél és az erős esőzés ellenére is minden baj nélkül sikerült. A gyülekezet tervei szerint júniusban elkészül a régi sisak vadonatúj másolata, s a hónap végére mindenki örömére és megelégedésére elfoglalhatja helyét a torony tetején. ■ Blatniczky János felváele Hajdani pedagógusokért szól a harang Bonyhádon Esp érési kollégium a hűség városában ► Egy nappal a gyászos trianoni békediktátum aláírásának 88. évfordulója előtt, június 3-án stílszerűen a hűség városának is nevezett Sopronban tanácskozott egyházunk esperesi kara. A tanácskozáson püspökeinken és espereseinken kívül meghívott vendégként és előadóként jelen volt az országos felügyelő, a Luther Kiadó régi-új, hat évre megválasztott igazgatója, valamint zsinatunk elnöksége. A megjelenteket dr. Gimesi Szabolcs, a Soproni Egyházmegye felügyelője köszöntötte. A nyitóáhítatot Gab- nai Sándor esperes, a tanácskozás házigazdája tartotta. Elsőként Profile Gergely országos felügyelő adott tájékoztatást. Kitért aktuális közéleti kérdésekre, egyházunk tényfeltáró bizottságának munkájára, anyagi helyzetünkre - különös tekintettel a pályázati lehetőségekre -, egyházunk ingatlanjainak helyzetére, valamint az egyházi közéletünket alaposan felkavaró, de már lecsillapodni látszó, az orszá- gosirodaigazgató-választást övező eseményekre. Ezután Kendek K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója szólt jövőbeli terveiről, amelyeknek sarkalatos pontja a kiadó működését garantáló biztos anyagi háttér megteremtése. A kilátások biztatóak, hiszen idén az időarányos bevétel 60%-kal emelkedett a tavalyihoz képest. Szóba került a sok kritikát kapott új lelkészi szolgálati napló is. Az esperesek egyházmegyéjükben összegyűjtötték a lelkészek arra vonatkozó javaslatait, hogy miképpen lehetne javítani á szigorú számadású nyomtatványnak is tekinthető szolgálati naplón. ígéret szerint a kiadó a későbbiekben figyelembe fogja venni ezeket a javaslatokat. A zsinat elnöksége aktuális törvényeinkről szólt, közülük is részletesen az úgynevezett szolidaritási törvényről, amely 2009. január elsejével lép életbe. IJj. Zászkaliczky Pál, az alap elnöke elmondta, hogy ez a törvény újraszabályozza egyházunk nyugdíjrendszerét, amire időben fel kell készülniük lelkészeknek és gyülekezeteknek egyaránt. Az új rendszerben a járulék mértéke a bruttó bér 30%-a lesz; egyik felét a lelkész, másik felét pedig a gyülekezet fizeti. Ez az eddiginél nagyobb anyagi terhet ró majd mind a lelkészekre, mind a gyülekezetekre, ám a nyugdíj- rendszer lényegesen nagyobb anyagi biztonságban működik majd. A jövő évtől kezdve viszont megszűnik az országos járulékfizetési kötelezettség. Az esperesi tanácskozás a továbbiakban a püspöki tájékoztatók meghallgatásával folytatódott, majd kerületi megbeszélésekkel fejeződött be. Az esperesek késő délután lttzés János elnök-püspök úti áldásával indultak haza. ■ Kiss Miklós Ez is június 16-án történt Hatvan éve államosították az egyházi iskolákat lttzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület re törtek a társadalom életének minden területén, így a közoktatásban is. Hamarosan megindult a küzdelem az iskolák feletti ellenőrzés birtoklásáért is. Már 1946 tavaszán megjelentek a baloldali sajtóban az egyházi iskolák létjogosultságát kétségbe vonó cikkek. Akinek bármilyen illúziója lett volna a történtekkel kapcsolatban, az is rádöbbenhetett a lényegre - az 1947 márciusa és 1950 februárja között kultuszminiszter - Ortutay Gyula egyik beszédét hallgatva, olvasva: .....az iskolaügy elsőrendű po litikai és hatalmi ügy, az elemi oktatástól kezdve a felső fokig, mert az elemi fokon is éppen úgy, mint az egyetemen arra tanítják a növendéket nyíltan vagy burkoltan, hogy az államhatalom különböző posztjain, a szellemi, gazdasági, politikai és egyéb irányító posztjain hogyan viselkedjék és vezesse a hatalom érdekében az ország népét... Az iskolaügyön keresztül az állami apparátusnak módja van, ha tetszik bármiféle eszmét begyakoroltatni, beidegeztetni...” (Művelődés és politika, Budapest, 1949) Hogy ezt az elméletet tett is követte, annak a mai harmincasoktól kezdve mi magunk vagyunk az élő tanúi. Bár egyházunk akkori püspökei (Or- dass Lajos, Túróczy Zoltán, Szabó József és a beteg Kapi Béla helyett Németh Károly püspökhelyettes) nem egyformán ítélláit védő Ordass Lajos püspököt az 1948. október i-jén kihirdetett ítélettel kétévi fegyházra, öt évi hivatalvesztésre, politikai jogainak öt évi felfüggesztésére és 3000 Ft (milyen sok pénz volt ez akkor!) pénzbüntetésre ítélték. Amióta újra vannak iskoláink, naponta tapasztaljuk, hogy milyen nehéz- ha egyáltalán valamiképp lehetséges- negyven-ötven év után újra megalapozni, felépíteni és az egykori örökséghez méltóan működtetni ezt az intézményhálózatot. Adja Isten, hogy közös fáradozásunk ne legyen hiábavaló, és a Magyarországi Evangélikus Egyház óvodái és iskolái olyan műhelyekké legyenek, ahol hitben és tudományban, egyházszeretetben és hazaszeretetben,Isten és emberek előtt való kedvességben növekedhetnek gyermekeink és ifjaink! A Balassagyarmati Evangélikus Egyház- község az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi keretéből 5,8 millió forint támogatást kapott, amely lehetővé tette műemlék temploma idén épp. kétszáz éves toronysisakjának a teljes újjáépítését. A Nógrádi Egyházmegye 2 millió forinttal járult hozzá a beruházáshoz. ■ Bartha István felvétele A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium kétszáz éves jubileumi ünnepségének megrendezésekor, 2006-ban merült fel a gondolat, hogy méltó emlékhelyet kellene állítani a pedagógus elődöknek. A közelmúltban az iskola megkapta a hidasi gyülekezet évek óta használaton kívüli kísha- rangját, melyet — a pedagógusnap alkalmával - a gimnázium udvarában állítottak föl jelenlegi és öregdiákok jelenlétében. A hajdani igazgatók és tanárok neve, valamint hogy mettől meddig dolgoztak az intézményben, kis réztáblákon olvasható a haranglábon. Az iskola- vezetés ily módon lehetőséget kínál a hálás utókornak, hogy pedagógusnapon vagy évfolyam-találkozókon a harang megkondításával, gyertyágyújtással emlékezzen meg tanárairól. ■ Máté Réiía felvétele egyházunknak ezek a munkásai szembekerültek az iskolafenntartó egyház- községek tagjaival, de hivatali esküjükkel is. További aggodalmat keltett, hogy szülői értekezleteken olyan szülőket szavaztatnak meg iskoláink államosításának kívánsága mellett, akik önként nyilván az egyházi iskolák mellett döntöttek, amikor gyermekeiket egyházunk iskoláiba íratták, vagy ezekért az iskolákért áldozatokat hoztak. És szomorúan látjuk, hogy a napisajtó egyoldalú bíráskodással már szinte egyetlen szót sem talál az egyházi iskolák letagadhatatlan nagy szolgálatának és kiváló értékének elismerésére.” (Idézi Terray László - Nem tehetett mást, Budapest, 1990, 92-93. old.) Kétségtelen, hogy a pásztorlevél aláírói közül Ordass Lajos látta legreálisabban a helyzetet, és ő volt az, aki a legkövetkezetesebben harcolt egyházunk autonómiájáért és iskoláink megmaradásáért. S mivel az államhatalom nem tudta őt megfélemlíteni és álláspontja megváltoztatására vagy hivataláról való lemondásra kényszeríteni, átlátszó — a külföldi testvéregyházak számára is megdöbbenést okozó - koncepciós pert indítottak ellene. Valutaüzérkedéssel, gazdasági bűnténnyel vádolták meg, amelynek két évtől halálig terjedő volt a büntetési tétele. Az egyházunkat és iskoÉGTÁJOLÓ ték meg a folyamat súlyosságát és veszélyességét, nem nézték tétlenül az eseményeket. Tanulságos hosszabban idézni abból a közös pásztorlevélből, amellyel még az államosítás megtörténte előtt a gyülekezetekhez fordultak, és amely megjelent az Új Harangszóban is: „Egyházunk népe az évszázadok során szorgalmasan építette iskoláinkat, és mérhetetlenül sokat áldozott fenntartásukért. Gyülekezeteink máig is szeretettel fogják körül egyházunk tanító intézeteit. Ezért figyelhettük meg mindenfelé az aggodalmat, amellyel híveink iskoláink sorsának alakulását kísérik. Az aggodalmaskodást több ok keltette fel egyházunk népében és vezetőiben. A legutóbbi időkig iskoláink zavartalan szolgálatának lehetőségére számítottunk, államosításuk kérdése váratlanul vetődött fel. Nyugtalanságot keltett az az ismételt tapasztalat, hogy egyházi iskoláink tanítóit és tanárait az államosítás kérésére ösztönözték, így
