Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-01-20 / 3. szám

‘Evangélikus ÉletS

PANORÁMA

2008. január 20.

7

Madách Imre

(1823. január 20. -1864. október 5.)

Részletek néhai Szabó József evangélikus püspöknek, Madách-kutatónak az Evangélikus Életben - a költő'halaidnak ioo. évfordulója alkalmából - közölt cikksorozatából (1964. szeptember 20. és 27.).

írófejedelem vagy nemtelen író?

Divatos lett manapság Wass Albert. Vannak, akik feltétel nélküli lelkesedéssel kiáltják ki az emigráció írófejedelmének, és akadnak, akik szélsőjobboldali háborús bűnösként emlegetik. Életéről és haláláról legendák keringenek; pillanatnyilag úgy tűnik, a tények tisztázására kicsi az esély. Mi azért emlékezzünk most meg a Kolozs megyei Válaszúton éppen száz éve, 1908. január 8-án született kálvinista'nemesről, aki manapság - Jókai Mór után - a második legolvasottabb író Erdélyben.

Wass Albert református arisztokrata családban született. Szülőháza, a család ősi kastélya ma már nem áll: a kommunizmus éveiben lerombolták, helyére konzervgyárat építettek. A kis gróf tanulmányait a kolozsvári Farkas utcai református kollégiumban kezdte, és itt tett érettségi vizsgát 1926-ban. (Különös élmény maradt ez az író számára, ugyanis az őket megelőző évfolyam 86%-át megbuktatta a román állam által kirendelt felügyelőbizottság.) Érettségi után gazdasági tanulmányokat folytatott Magyaróváron és Debrecenben, majd teljesítette hadkötelezettségét. Katonai szolgálatát Bukarestben töltötte. Ezután Németországban és Párizsban tökéletesítette gazdasági ismereteit, hazatérve pedig gazdálkodni kezdett a családi birtokon.

Irodalmi pályája versírással indult; gyakran publikált a Pásztortűz, az Ellenzék, illetve az Erdélyi Fiatalok című lapban. Wass Albert első verseskötete 1928-ban jelent meg Virágtemetés címmel. Az irodalmi közvélemény figyelmét azonban az 1932-ben megjelent, A temető megindul című színművével hívta fel magára. Az Erdélyi Helikon című folyóirat köréhez tartozó írók-költők maguk közé fogadták, irodalmi, művészeti találkozókra hívták.

1934-ben jelent meg az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában Farkasverem című regénye, melynek révén Magyarországon is ismertté vált. Művében ironikus hangú ítéletet mond a kizárólag magával és érthetetlen passzióival foglalkozó erdélyi magyar úri középosztályról, amely képtelen az értelmes közösségi cselekvésre. Munkája elismeréseként Baumgarten-díjjal jutalmazták, tagja lett a Kisfaludy Társaságnak, 1944-ben pedig az MTA is soraiba fogadta.

Az 1940-ben született második bécsi döntés alapján Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz. Ekkor keletkezett Wass Albert Jönnek! című kisregénye, mely a magyar csapatokra való várakozás tizennégy napját meséli el. A regénybeli falu lakói számára kínos lassúsággal telnek ezek a napok. Magyarok és románok számára egyaránt van idő végiggondolni az eltelt huszonkét esztendőt. A kivonuló román csapatok fejvesztett kapkodása és fosztogatása után a magyar seregek érkezése a felszabadulás boldog pillanata.

Az ugyanebben az évben íródott, Csaba című regénye a Trianon után felnövő nemzedék tennivalóit jelöli ki. Csaba királyfi mint jelkép a szilárd helytállás példája. Hasonló gondolatok foglalkoztatják az írót következő regényeiben is. Mire áfák megnőnek című művében az 1848- as szabadságharc bukása utáni időbe viszi olvasóit, és a Varjassy család történetén keresztül azt vizsgálja, mi vezetett Erdély romlásához. Az 1943-ban megjelenő A kastély árnyékában című regénye az előbbi folytatása; az előző rész által előkészített tragédia ebben csúcsosodik ki. A magyar vezető réteg vaksága és az idegenek tervszerű aknamunkája nyomán a falu a teljes kisemmizettség állapotába kerül.

A világháború utolsó szakaszát katonatisztként töltötte az író. 1943-ban a keleti frontra került zászlósként, és német

Száz éve született Wass Albert

Vaskereszt kitüntetéssel érkezett haza.

Az orosz és román seregek ellen harcolva egységeivel a Szilágyságon át a Tisza vonaláig hátrált, majd 1945 húsvétján Sopronnál átlépte a határt, és Németországban telepedett le. Egy bajorországi faluban kapott erdőmémöki állást, ott kezdte írni Afúntineli boszorkány című regényét. A legenda szerint egy farönkre helyezte írógépét, így kezdte lekopogni élete leginkább méltatott művét.

A terjedelmes, háromkötetes regény főhőse Nuca, a boszorkányosán szép ha- - vasi lány, aki az Istenszéke alatti Urszun él. A tíz év körüli kislány magára maradva és a nép könyörületére bízva nő föl. , Egy cigány asszony azt jósolja neki, hogy akit az ágyába fogad, az meghal. Hogy kikerülje végzetét, felköltözik a hegyekbe, de sorsa elől nem térhet ki... A regény költőien stilizált nyelven mutatja be Erdély jellegzetes alakjait, tájait, legendáit.

Wass Albert az emigrációban is úgy ír szülőföldjéről, mintha ki se tette volna onnan a lábát. Ekkor bontakozik ki regényeiben a transzszilvánizmus gondolata. Műveiben igyekszik megragadni az erdélyi lélek legfontosabb jellegzetességeit.

A transzszilvanisták szerint az erdélyi magyarságnak önálló karaktere van, melyet az önálló erdélyi történelem és táj formált. Wass Albert számára Erdély nem pusztán földrajzi fogalom, hanem a

válságos időkben a magyar szellemiség utolsó mentsvára, a magyar kultúra menedéke. Ha idegen erők nem avatkoztak volna közbe, Erdély az „emberi lélek virágoskertjévé” válhatott volna.

A bajor erdőből Wass Albert Hamburgba költözött, és egy építkezésen kapott éjjeliőri állást. Itt írta az Adjátok vissza a hegyeimet! című művét, mellyel kivívta a román hatóságok ellenszenvét. 1946-ban a román néptörvényszék az írót háborús bűnösként halálra ítélte. Azzal vádolták, hogy 1940-ben az Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta a Wass családdal ellenséges viszonyban lévő emberek meggyilkolását. Az áldozatok között zsidók is voltak, emiatt a Wiesenthal Alapítvány is feljelentést tett ellene. A román hatóJ ságok többször is kérték az akkor már

Amerikában élő író kiadatását; ezt az amerikai hatóságok az ügy átvizsgálása után - megalapozatlanságra hivatkozva- visszautasították. Úgy tűnik, a román Securitate nehezen törődött bele ebbe, mert Wass Albert azt állította, hogy merényletek sorozatával próbálták megölni őt. Ezt azonban soha nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítania.

1951-ben érkezett Amerikába, ahol először egy ohiói farmon dolgozott, majd egy katonai akadémián oktatott algebrát, később pedig a floridai állami egyetemen német, francia nyelvet és európai irodalmat tanított. Miután rádöbbent az amerikaiak Erdély ügyével kapcsolatos tájékozatlanságára, saját kiadóvállalatot alapított, mely sorra jelentette meg a témával kapcsolatos könyveket. Ezeket a műveket aztán elküldték amerikai egyetemek és középiskolák könyvtárainak. Maga jelentette meg ekkor keletkezett regényeit is (Ember az országút szélén, Kard és kasza, Halálos köd Holtember partján).

A rendszerváltozásig műveit sem itthon, sem Erdélyben nem lehetett olvasni, nevét nem illett kiejteni.

Az író 1996 júniusában magyar állam- polgárságot kért, melyet a minisztérium- hosszas huzavona után - azzal a megjegyzéssel adott meg, hogy*a bizonyítvány a kiállítástól számított egy évig érvényes”. A minisztérium később ezt úgy magyarázta, hogy az egy év csak a dokumentum, nem pedig az állampolgárság érvényességére vonatkozik... Wass Albert végül soha nem látogatott haza. 1998. február 17-én öngyilkos lett.

A legendagyártás a halálával kezdődött. Többen felvetették, hogy esetleg gyilkosság áldozata lett. Később azt rebesgették, ő lesz az első, aki megkapja a posztumusz irodalmi Nobel-díjat. A másik oldal viszont azt rebesgette, hogy kapcsolatban állt a nyilasokkal, és náci barátai voltak, meg hogy regényei - szerintük- tele vannak antiszemita megnyilvánulásokkal. Hirtelen ő lett a magyar irodalom legellentmondásosabb figurája. Sokak szemében ő az elűzött nagy erdélyi író,

sőt írófejedelem, a hivatalos irodalomtudomány pedig alig vesz róla tudomást.

Tény, hogy. egy tíz évvel ezelőtti felmérés szerint Jókai után ő a legolvasottabb író Erdélyben. Ennek oka abban is kereshető, hogy művei könnyen értelmezhetőek, prózájának kétségtelenül van egyfajta meg- és felszólító jellege, több regénye fejeződik be ideológiai tanáccsal, erkölcsi intelemmel. Wass Albert didaktikusán, tanító célzattal nyo- matékosít bizonyos gondolatokat, hátha az olvasó magától nem jön rá a tanulságra. Kétségtelen viszont, hogy munkásságának értelmezése még folyamatban van, és csak reménykedhetünk benne, hogy politikai nézetektől függetlenül előbb-utóbb elfoglalja méltó helyét az irodalmi kánonban.

■ Jánosi Valéria

Ma fejlődő, élénk szlovákiai falu. Dolná Strehová. Madách Imre nagyobbik bölcsője.

„Olim Castellum" volt a régi Madách- kastély neve, oda tartunk. „Egykor vár”, s a felirat szerint már 1430-ban a Madáchok ősi nemzetsége lakta. Az ős-Madách és Madách-ős, Radon de Oszlón léptei döng- tek itt II. Endre idején a 13. században. „Fiam keresztneve Madách legyen” - mondta Radon, s később ez lett a családi név.

Rimay János - énekeit ma is énekeljük - szintén járt e boltívek alatt. Madách Krisztina volt az édesanyja. A16. századnak ez a kitűnő embere sógorát, Madách Pétert az evangélikus hitre segítette. A Madáchok aztán századokon át hívek maradtak a reformációhoz. Különösen buzgó evangélikus volt Péter ötödik ivadéka, János, a költő dédapja. Vallásos énekeket írt, például a Tranoscius 916., ma is énekelt énekét.

Aztán jött a nagy sztregovai tűz, 1758- ban minden leégett. Madách János mindent felépíttetett, ebbe tönkrement, és gondjaiba belehalt. Kis árváját, Sándort Migazzi váci püspök ügyes szimattal magához vette és római katolikussá neveltette. Unokája, a költő, már így született...

...előttünk az evangélikus templom; szerves része a hajdani várnak. Homlokán latin nyelvű felirat hirdette: „Sztrego- vát, Kisfalut, Kislibercset, Kelecsént / Luther szent tanításai jól átjárták.” A templomban külön Madách-pad, s az oltár alatt pihennek az evangélikus Madách- ősök.

Olim Castellum, hajdan vár, ez is Ma- dách-bölcső. Petőfi után három héttel ebben született a Tragédia költője. Meghatva nézem a régi sztregovai keresztelési anyakönyvet: „Natus 1823 21. Januarii. Emericus Madách...”

De milyen érdekest a római katolikus Madách Imre keresztapja az ottani-akkori evangélikus lelkész: Bukva György.

* * *

Balassagyarmaton 1858-ban, baráti körben azt kérdezte Madách Imre: „Mit szólnátok ahhoz, ha olyan drámát írnék, amelyben szerepel az Isten, az ördög, az ember meg az egész világtörténelem?” „Képtelenség" - vélték a barátok. Madách megírta. Nemcsak legnagyobb művének, hanem közéleti pályájának is Ba: lassagyarmat a bölcsője. Tizenkilenc éves korában már vármegyei aljegyző, tiszteletbeli főjegyző.

Már Petőfi is megcsodálta Balassagyarmat híres, ma is szép vármegyeházát. A fiatal Madách itt figyelgeti a dohos vármegyei bürokráciát, s ír róla éles tudósításokat. Itt szólal fel huszonegy éves korában a „karok és rendek” ámulatára a vegyes házasságokba belerontó királyi leirat ellen, bátran, élesen. „Kegyetlen re- zolúció ez - mondja -, mely a házi oltárt vásárpiaccá, a szülőket gyámolókból lé- lekvásárlókká alacsonyítja, ezernyi viták tanúivá téve a gyermekeket... írassák meg Őfelségének férfiasán ez is” - fejezi be kemény szavait. 1861. március 12-én itt mondja el „Politikai hitvallomás”-át a szabadságról, egyenlőségről, testvériségről! Felcsattan a taps, ahogy végzi; „Luther Márton világtörténelmi szavaival: nem tehettem másképp, Isten engem úgy segéljen, ámen.” Itt választják meg egyhangú lelkesedéssel képviselőnek, innen indul ellenzéki programmal az országgyűlésre. Itt, a vármegyeház nagytermében látja meg a megyebálon Fráter Erzsit, leendő feleségét.

Madách Imre nemcsak földrajzilag volt nógrádi. Lelkületileg is az volt. Zárkózott, mint a körülölelt, csöndes nógrádi völgyek, szemlélődő, mint a kanyargó utak errefelé. Legnagyobb művét, a Tragédiát is nem - Petőfi, Vörösmarty, Arany tollán jól pallérozott - országos irodalmi nyelven írta, hanem a zárt, különleges, vidékies nógrádi nyelven. De ma épp ez a darabosság jelenti a Tragédia egyik nagy nyelvi értékét: nemes pátoszát, gyönyörű zordonságait.

Megyeszerte sok barátja volt, gyakran látogatták egymást. Szontágh Pál - először neki olvasta föl Madách a Tragédiát Sréter János és Horác, Veres Pálét

Madách tele volt Nógráddal, és Nóg- rád tele volt Madáchcsal. Termelőszövetkezetek és mozik, művelődési házak és utcák, kis tanyák és múzeumok őrzik a nevét. Bölcsője az egész megye.

* * *

,A haza dísze vagy te már, nem csak Nóg- rádé” - írja néki barátja, Nagy Iván 1861 őszén. Ennek az évnek a tavaszán vitte fel Budapestre nagy szorongással Az ember tragédiájának százötven oldalas kéziratát. Arany János kezén aztán elindult a nagy mű az országos hírnév útján. Ma is járja ezt az utat. Iskolákban tanulják, színházakban adják, számtalan kiadásban olvassák, közmondássá lett szállóigéit mondogatják az emberek.

„Madách tér, végállomás” - mondja a 60-as villamos kalauza. Leszállók, s ahogy nézegetem fővárosunk lüktető forgalmát a sztregovai remete nevét viselő téren, ismét eszembe jut: „Nem csak Nógrád, a haza dísze vagy te már!”

Itt, Balassagyarmaton köszönti szép bronzszobra a Budapest felől érkezőket, jobb kezével felfelé, bal kezével lefelé mutatva: „Ember, küzdj, és bízva bízzál!"

* * *

Egy kis Luther-szobor állt Madách íróasztalán. Elfogult anyja sokszor zsörtölődött a reformátor szobra miatt, de a költő csak ott tartotta továbbra is. Egyebek mellett nyilván ennek a szobornak mindennapos látása is magyarázza, hogy Madách több iratában hivatkozik Lutherre, a Tragédiában pedig kétszer is. A falanszterjelenetben Madách a történelem négy jelese között elsőnek Luthert lépteti színre a meggyőződés példájaként. A reformátor megrovást kap, mert „mértéktelenül fűtötte a kazánt”. Büntetésül aznap nem kap ebédet. Milyen jellemző, hogy a római katolikus Madách feleletül ezt adja Luther ajkára: „Nem ismered te a tűznek varázsát, / Ki csak fazék alatt ismeréd azt... I De holnap újra szítom a tüzet.”

Madách könyvtárában ott volt a Kál- di-féle római katolikus bibliafordítás is. De íróasztalán a Károli-Bibliát találjuk. Ebből idézi a konstantinápolyi jelentben négyszer is a 22. és a 35. zsoltárt.

Haladó és protestáns jellegű kicsengései mellett valószínűleg ezért írta Madách művéről a század elején dr. Dudek János a Katolikus Szemlében, hogy a Tragédia nagy hírnevének magyarázata Madách Imre evangélikus volta, és hogy csupa protestáns bíráló karolta fel: Arany János, Szász Károly, Erdélyi János. Madách persze anyakönyv szerint nem volt evangélikus, de hogy egy római katolikus író ilyen következtetést von le Az ember tragédiájából annak szerzőjéről - az érdekes. Mint ahogy jellemző az is, ahogy Prohászka Ottokár vélekedik: „Igazán bensőséges, vallásos lelkekre Madách Tragédiája kínos benyomást tesz, mint akik imádság helyett káromkodást, isteni tervek helyett inkább kon- társágot, nagy teremtő stílus helyett inkább cinizmust s az ördög tűrhetetlen pökhendiségét érzik ki, s elzarándokolnak az ilyen földről Dante poklába, hogy áhítatot és kegyeletet tanuljanak...”

Mi azokkal tartunk, akik Madách Imre halálának századik évfordulóján hálásan tartják számon a Tragédia maradandó értékeit. Azokkal, akik sztregovai dolgozószobáját most múzeummá tették, akik hazánkban és világszerte értékelőén emlékeznek róla.

Madách Imre íróasztala némán hallgat a balassagyarmati Palóc Múzeumban. És mégsem: ez az elárvult íróasztal íróasztalok százait mozgósította már: a bel- és külföldi Madách-irodalom szinte beláthatatlan.

Gábor Emese múlt szombaton Budakeszin leleplezett Wass Albert-szobrának részlete