Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-05-25 / 21. szám
‘Evangélikus Élet®? ÉLŐ VÍZ 2008. május 25. >(► 9 Sanyi bácsi hite Felesleges kérdés? ■ Ribár JÁNOS Sanyi bácsi Vonaton utazott, s unalmában útitársait szórakoztatta saját történeteivel. Nemcsak a vonat kerekei zakatoltak zaklatottan, félve a vonal megszüntetésétől, hanem Sanyi bácsi lelke is igen zaklatott volt - mesélte az ismerősöm. A kissé összevissza elmondott történetből az derült ki, hogy egy szélhámos gondosan megtervezett trükkel megszabadította több tízezer forintjától Sanyi bácsit. Pedig neki magának is kevéske van, havonta alig hatvanezerből él. Még a nem létező filléreket is be kell osztania, hogy jusson mindenre, de olykor már a temetésre félretett pénzecskéjéből kell lecsípnie. Úgy véli, akármi lesz is, a föld színe felett nem hagyják majd. Az öreg hajlott gerinccel ült a helyén, szomorúan maga elé nézett, mint aki a hangyákat számolja a koszos fülke padlóján, és lassan, komótosan, de ömlött belőle a szó. Szaggatottan, de határozottan mondta el magáncsődjét, minapi szégyenteljes vereségét. Egy nő csengetett be hozzá második emeleti lakásába, s ő el is akarta küldeni rögtön, hogy köszöni szépen, nem akar semmit se vásárolni, nincs semmire szüksége, amikor az ismeretlen hölgy nagyon kedvesen és szomorú hangon, bizalmasan a nevén szólította, valahogy így: „Drága Sanyi bácsi, hát nem ismer meg?” Sanyi bácsi eleinte nem ismerte meg, de mert a hölgy kiiskolázta magát a környék idősebb embereinek az életéből, jó pár olyan kapcsolódási pontot emlegetett fel, hogy Sanyi bácsi hinni kezdett. Lassan kinyílt az ajtó, és a hölgy érezhette Sanyi bácsi lelke felett aratott győzelmét, mert máris - az ismerősöket felemlegető bevezető után - előadta, hogy ő most többszörösen nagy bajban van, mert átmeneti pénzzavarba jutott, és ha nem szerez nagyon gyorsan negyvenezer forintot, akkor meghal, mert súlyos rákbeteg. Mint mondta, csak ennyi hiányzik a szükséges összeghez, amelyet a nagy kasszába azonnal be kell fizetnie. Hamarosan lesz pénze, csak hát neki most, de azonnal, még aznap kell a kívánt összeget befizetnie, mert ez a törvény. .. Most nagy bajában kihez is fordulhatna, mint a drága Sanyi bácsihoz, akinek a bakján annyiszor ült kislány korában, amikor Sanyi bácsi fuvarozott a településen, és a Kökörcsin utcában lakott a feleségével, Inci nénivel, aki milyen finom palacsintát tudott csinálni, és ő mint kislány szerette a lovakat nézni, meg szeretett lovagolni... A szó áradt, mint a zuhatag, és Sanyi bácsi egyre lágyabb lett. Bár a bakon mellette ülő kislányra nem nagyon emlékezett, de ezt betudta annak a biológiai folyamatnak, amely valahogy azzal a nem házfali mésszel függ össze. Egyre jobb szívvel hallgatta a hölgyet, már- .már maga előtt látta a kis copfost, ahogy a lovak körül ténfereg, talán még az istrángot is segített bekötni. Jaj, de szép lovak voltak azok hajdan, különösen a Pej- kó; de húzta ám a másik is a magáét, nem kellett őket nógatni. Ostort alig használt, értettek a szóból. „Na, Sanyi bácsi, bízzon bennem, higgyen nekem, én még soha senkit nem csaptam be!” - és folytatódott a bizony- gatás, a régi ismerősök emlegetése. Sanyi bácsi felállt a kopott, agyonült fote- lecskéből, odabaktatott a szekrényhez. Ajtaja csendesen nyikorogva, megadással tárta fel belsejét. Fölül fehérnemű szép rendben keskeny polcon, alul lógó ruhadarabok. Sanyi bácsi az összehajtogatott fehérnemű alá nyúlt könyékig, gondosan becsomagolt csomagocskát vett elő, s óvatosan kiteregette a zsírpapírt. „Éppen ennyi pénzem van - mondta -, de ugye akkor húsvétkor hozod? Mert ennyi az összes.” Jó, tudta, hogy a^ temetésre félretéve még van egy kis összeg a takarékban, de úgy gondolta, arról talán nem kellene szólnia. A hölgy könnyek között vette át a pénzt az utolsó tízezresig, és az összes szentre megesküdött, hogy kamatostul hozza majd vissza. Még kezet is akart csókolni élete megmentőjének, majd - mint akit rettentően sürget az idő - elvi- harzott. Sanyi bácsi egészen addig jól érezte magát, amíg a szomszédasszony be nem csengetett hozzá, és jóindulattal nem figyelmeztette a mogorva öregurat, hogy milyen trükkel csalja ki egy veszedelmes szélhámos az idős emberek pénzét, akik jószívűségük buta áldozatai lesznek. Az öreg megköszönte az információt. A zakatoló vonaton lassan befejezte szomorú történetét, és lecsüggesztett fejjel nézett maga elé. A hallgatóság — három utas - közül az egyik vigasztalni próbálta, hogy több is veszett már... na, hol is... Mohácsnál, de hogy miért pont ott, nem tudta volna megmondani. Hanem a másik hallgatóban mintha valami furcsa lélek lakott volna. Szembeült Sanyi bácsival, és - a bemutatkozás után - kedves hangon kezdte a beszélgetést. „Mérnök vagyok - mondta. - Tessék mondani, mindent elhitt ennek a nőnek?” „El én, öcsém, el én mindent, olyan hihetően adta elő...” Rövid beszélgetés után a fiatalember kinyitotta a táskáját, és egy Bibliát vett elő. Látszott, hogy agyonolvasott kötet, kopott, rojtos, de az első, kemény lapon nagybetűvel ott állt, hogy Biblia. A fiatal útitárs azt mondta mentegetőzve, de szeretettel: „Nem gondolja-e a bácsi, hogy érdemesebb lenne ennek hinnie? Mert ez - mutatott a már nyitott Bibliára - nehéz helyzetben vigasztalni akar, bátorítani, megerősíteni, reménységet adni; mert ez Isten igéje.” Sanyi bácsi szája is tátva maradt, agyondolgozott keze mozdulatlanul hevert az ölében. A fiatalember szelíden beszélt, érezhető volt, hogy valamiképpen belülről, a leikéből őszinte szó jön, mintha csak az élő víznek folyama áradna, szépen, stílusosan, kedvesen, lelket melengetőén. A fiatalember idézgetett a Szentírásból, például ázt, hogy „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és megvagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek"; elhangzott az is, hogy „én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet”, de egy olyan mondat is felhangzott, hogy „aki hisz én- bennem, ha meghal is, él”... Körülbelül tíz perc után Sanyi bácsi kezdte kényelmetlenül érezni magát. A fiatalember érzékelte ezt, és elhallgatott, becsukta a Bibliát, a táskájába tette, és várakozóan Sanyi bácsi arcába nézett. Az öreg megadta a választ: „Na, fiam, azért én se hiszek ám el mindenféle mesét.” Büszkén hátradőlt a fülke ülőkéjén, és nézni kezdte az elfutó tájat, a vonat pedig egyhangúan zakatolt a végállomás felé. Kedves Gyerekek! GYERMEKVÁR ► Mostani, hatrészes sorozatunkban a bibliai Eszter történetét elevenítjük fel. Minden részben megoldhattok egy-egy rejtvényt is; a helyes megfejtéseket - akár a végén összegyűjtve - küldjétek el szerkesztőségünk rímére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok. ...i-.;.Á..4f •' ........................................................................................................................ Rovatgazda: Boda Zsuzsa Va nnak „altató” mondatok, például: Jézus betegeket gyógyít. Ez így nem sokat mond. Talán meg sem halljuk. Jézus szava a betesdai beteghez merőben másképpen hangzik: „Akarsz-e meggyógyulni?" (Jn 5,6b) Ez ébresztő kérdés. Talán meglepődünk ezen. Meglepő azért is, mert feleslegesnek látszik, hiszem az az ember harmincnyolc éve beteg volt. De Jézus szava ébreszt, sőt: mindenkihez szól, és mindnyájunkat ébreszteni akar vele. Ébreszt. A kérdésnek felrázó ereje van, feszültséget teremt. Felelni kell rá! Tudatosítja bennünk, hogy van lehetőség új életre, gyógyulásra. Ha testi bajról van szó, természetes, hogy mindenki meg szeretne gyógyulni. Ki akar beteg szívvel, vesével vagy vakon élni? De amikor új életről, lelki gyógyulásról van szó, akarsz-e meggyógyulni? Mikor reggel kinyitod az Útmutatót... Mikor belépsz a templomba... Mikor a prédikációt hallgatod... Mikor talán négy- szemközt elmondod lelki terheidet... Akarsz-e tényleg újat? Akarsz-e tényleg szabadulni bűneidtől, félelmeidtől? Ahogy az ige mondja: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn 8,36) Jézus betegeket gyógyít - lehet egy cím a Bibliában, de neked egy kérdőmondatra kell felelned: „Akarsz-e meggyógyulni?" jézus sok embernek mondja fájó sóhajjal: „Hányszor hívtalak... Hányszor akartam, de te nem akartad...” A kérdésre felelni kell. Más pedig nem felelhet helyettem. Az igent vagy nemet belül, én mondom ki. jézus belső igent vár; aki csak szájjal közelít, az távol marad jézustól. Hadd maradjon most benned tüske gyanánt a kérdés:,Akarsz-e meggyógyulni?” ■ Gáncs Aladár HETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. (Lk 10,16) Szentháromság ünnepe után az 1. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten hív minket, figyeljünk tehát a hívó szóra! Jézus önmagával azonosítja evangéliumot hirdető, mindenkori tanítványait vezérigénkben. Lehet, hogy Isten a felebaráti szeretet hiányát kiábrázoló s a kapuja elé vetett Lázár képében hívta a névtelen gazdag embert a mózesi törvények teljesítésére?! Ám ő Lázár semmibevételével az Urat zárta ki az életéből, így önmagát az örök életből. A feltámadott, élő Krisztus elutasítása ma is ezt jelenti: „...aki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.” (Lk 10,16b; Károli-fordítás) A gazdag e példázatban Ábrahámra akarta hárítani a megtérés személyes felelősségét, ám az így felelt: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 16,31) De mit mondott Mózes által Isten? „Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr!” (3MÓZ 19,18) S mit tanít a szeretet apostola? „Mi tehát azért szeretünk mert ő előbb szeretett minket.” ,Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (íjn 4,19.21) Luther hozzáfűzi: viszontszeretetből „a szív a felebaráti szeretethez lát hozzá”! Miért küldte ki Jézus hetvenkét tanítványát, a tizenkettőn kívül, maga előtt a lázárokhoz? „Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik Elközelített az Isten országa.” (Lk 10,9) Jeremiás hű titkárát küldi az Úr írott igéjének a felolvasására. Jójákim király bibliaégetése után Bárók ismét leírta az Úr igéit a próféta diktálását követve. Mindezzel mi volt Isten célja? Hogy talán meghallja népe az ő szavát, „és ha megtérnek a rossz útról, én megbocsátom bűnüket és vétküket" (Jer 36,3). Ez a mindenkor helyes válasz az Úr szavára: .Menedékem és pajzsom vagy, Istenem, igédben reménykedem.” (Zsolt 119,114: LK) Az újszövetségi gyülekezet miként fogadja Isten hívó szavát és annak hirdetőit? Pál nyíltan és bátran hirdette Isten evangéliumát az Úr megbízatása alapján. Mint Krisztus apostolai, „úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek” (iThessz 2,4). A lelkipásztori szolgálatra képesítő alkalmassági vizsgán Péternek háromszor kellett felelnie ugyanarra a kérdésre: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” S Jézus megbízatást adó beiktató szavai is háromszor hangzottak el: „Legeltesd, őrizd az én bárányaimat, juhaimat!” (Lásd Jn 21,15-17!) De előbb, az utolsó vacsorán még azon versengtek tanítványai, hogy ki a legnagyobb közöttük. Jézus szava kijózaníthat ma is: „Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.” (Lk 22,27) Pál az ige hirdetése miatt, Krisztusáért viseli bilincseit, ám a fogságban is örülni tud, hogy példáját követve mások is félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét”. Mint mondotta:,Krisztust hirdetik és én ennek örülök" (Fii 1,14.18) „Van örök kincsünk... // Egy van csak, de ez egy elég: / A kegyelem igéje." (EÉ 286,1.4) ■ Garai András HIRDETÉS 5Eszter királyné második vacsoráján tehát kiderült, hogy Hámán, a király főembere milyen rosszakaratú, bosszúálló volt a zsidó Mordokajjal szemben. A király felháborodva hallotta, hogy a gonosz főúr miért akarta kipusztítani azt a népet, amelyhez szeretett felesége, Eszter is tartozott. Ahasvérós azonnal kimondta a halálos ítéletet Hámán felett. Házát Eszter királynénak, elvett pecsétgyűrűjét pedig Mor- dokajnak adta. A királyné bevallotta, hogy Mordokaj tulajdonképpen az ő nagybátyja és gyámja, aki szülei halála után felnevelte őt. Eszter ezek után kinevezte Mordo- kajt Hámán házának felügyelőjévé. Azonban a királyné így sem volt nyugodt, hiszen a zsidó nép kipusztítását tartalmazó parancs még mindig érvényben volt. Az időpont pedig egyre jobban közeledett. Eszter sírva borult hát Ahasvérós lába elé, és kérte őt, hogy hiúsítsa meg a gonosz tervet. A király így szólt feleségéhez és Mor- dokajhoz:- Hámán már nem él, mert kezet emelt a zsidó népre. Írjatok a király nevében egy levelet; azt írjátok bele, amit népetek érdekében jónak láttok, majd pecsételjétek le a gyűrűmmel! Ugyanis az az irat, amelyet a király nevében írtak, és a király gyűrűjével pecsételtek le, visszavonhatatlan. Azonnal hívatták hát a király írnokait, és lediktálták nekik a levelet. Ezt azután minden nyelvre lefordították, amelyet a birodalom százhuszonhét tartományában beszéltek. Futárok vitték szét mindenhova az új parancsot. A zsidó népnek pedig nagy öröme lett. Fejtsétek meg a titkosírást, hogy megtudjátok, mit tartalmazott a levél! Ó=A @ = Á A = D 0 = E □ =G b=h A = i @=j 0 = K fc-L A = N 0 = 0 A = ó £2 = ö ® = R H = s A =t ® = ü 0=v A = Y H=z ám óh /A® (g ^0®. Pályázat A Luther Kiadó pályázatot ír ki ügyviteli adminisztrátori és marketing-ügyintézői munkakör betöltésére. Feladatok:- a kiadó mindennapi ügyviteli teendőinek szervezése, elvégzése (iratok érkeztetése, iktatása, szignálása):- kapcsolattartás a kiadó partnereivel;- a kiadó vezetője munkájának közvetlen segítése;- a kiadó marketingtevékenységének szervezése. Elvárások:- szakirányú végzettség a marketing területén;- hivatali ügyintézésben való jártasság;- számítógépes felhasználói ismeretek. Előnyt jelent:- német- és/vagy angolnyelv-tudás;- jogosítvány;- szakmai gyakorlat a lap- és könyvkiadás területén;- az evangélikus gyülekezetek és intézmények alapvető ismerete;- kiadványszerkesztői ismeretek. A pályázatnak tartalmaznia kell:- szakmai önéletrajzot; ,- a kiadó marketingtevékenységének fejlesztésére irányuló javaslatokat. Bérezés és egyéb juttatások: megegyezés szerint. A pályázat beadásának helye: Luther Kiadó titkársága, 1085 Budapest, Üllői út 24. A pályázat beadásának határideje: 2008. május 30. A pályázathoz szükséges információk beszerezhetőek a kiadó igazgatójától, Kendeh K. Pétertől (Budapest, Üllői út 24.; tel.: 1/317-5478, 20/824-5518; e-mail: kiado@lutheran.hu).
