Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-05-18 / 20. szám

8 2oo8. május 18. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS MM MMMMmBmfflm Újabb út a Könyvhöz Megjelent ár. Cserháti Sándor új kommentárja „Vegyétek újra kézbe a boldog emléke­zetű Pálnak, az apostolnak levelét! Mi az, amiről először írt nektek még az evangé­lium hirdetésének kezdetén? Az igaz­ságnak megfelelően és a Lélektől áthatva szólt hozzátok...” (Római Kelemen) „Aki írásmagyarázói feladatra vállal­kozik, tulajdonképpen két távoli pillér között feszülő távolságot akar áthidalni. Az egyik pillér az írásmű szerzője, aki­nek valamiféle közlendője van, a másik pillér az olvasó, akihez a szerző szólni akar. A két fél között a megértés egyálta­lán nem könnyű, hiszen mindkettő ön­magába zárt egység, főként ha korsza­kok választják el őket egymástól. Az írás­magyarázó feladata éppen az, hogy a megértés hídját építse ki közöttük. (...) Min­denképpen törekednünk kell - még a tő­lünk távoli múltban élt szerző esetében is - mondanivalójának minél hűségesebb megszólaltatására, különben az olvasó önmagába volna befalazva, és nem gaz­dagodhatna mások gondolatai és nézetei révén. Ha ez a felismerés minden valami­revaló írásművei kapcsolatban helytálló, sokkal inkább az a Szentírás könyveinek esetében, amelyeknek szerzői Isten nevében kívánnak szólni, és nem a magukéban." (Rész­let a könyv előszavából) Az Út a Könyvhöz című bibliai kom­mentársorozat legújabb kötetében dr. Cserháti Sándor, az újszövetségi írásma­gyarázat professzora kommentálja az Újszövetség egyik legjelentősebb könyvét, Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első leve­lét. Mély merítésű és nagy ívű munkája Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele Luther Kiadó •t azzal a szándékkal is készült, a megértés és megértetés hídépítésén túl, hogy tudo­mányosan megalapozott szövegkritikai elemzései és következtetései ne csak azok számára legyenek érthetőek, akik hivatásszerűen foglalkoznak a Szentírás titkaival, hanem - elsősorban - a szenve­délyes bibliaolvasók számára, akik tudo­mányos előképzettség nélkül is mélyebb és megalapozott bibliaismeretre szeret­nének szert tenni. A két igény, a tudomá­nyosságnak és a bibliamagyarázat olvas­mányossá tételének az igénye, az aprólé­kos exegetikai analízis és a könnyen ért­hető szövegmagyarázó gondolatmene­tek együtt alapozzák meg a kötet átte­kinthető szerkezetét és stílusát. A majdnem kilencszáz oldalas kom­mentár közel húsz esztendő tudomá­nyos kutatómunkájának gyümölcse. A felhasznált irodalom jegyzékéhez lapoz­va a szerző jelzi, hogy az Elsó'korinthusi le­vél és a vele kapcsolatos témakörök ki­meríthetetlenül gazdag bibliográfiáját feleslegesnek tartja a teljességre töreked­ve megadni, ehelyett csak azokat a mű­veket sorolja fel, amelyeket munkája so­rán felhasznált és idézett. Az irodalom- jegyzék így is húsz oldalt tesz ki, így a tu­dományos szintű írásmagyarázati-exe- getikai bibliakutatásnak - közelebbről a páli levelek kutatásának - bőséges alap­jául szolgálhat. A tudományosság igényének maxi­mális megőrzése ellenére Cserháti Sán­dor kommentárja nem száraz és szikár akadémikus szövegtenger. Az újszövet­ségi írásmagyarázat evangélikus pro­fesszora ugyanis kommentárjaiban olyan munkamódszert használ, amely a tudo­mányos megalapozottságot nem teore­tikus öncélnak tekinti, hanem a bibliai szöveg valódi és eredeti jelentésének megértését tűzi ki célul. Ezt az olvasmá­nyos stílusban megfogalmazott szöveg­magyarázat eszközével éri el, egyfajta gyakorlati kiindulópontként alkalmaz­va a bibliai exegézis elméleti alapjait. En­nek eredményeképpen tudományos elemző munkája során mindvégig tuda­tában van annak, hogy a bibliai textus a mindenkori igehirdetés alapja, elméleti munkájának gyümölcsei tehát bizonyos értelemben a gyakorlati teológiai fel­használhatóság - végső soron gyüleke­zeti kontextusba helyezett - kritériumai alapján érnek be. E könyv esetében tehát nemcsak a bibliatudós írt akadémikus eszmefuttatásokat, hanem egy­úttal a gyakorló lelkész szól írásmagyarázó sorain keresztül a gyülekezetek - a könyv olva­sótáborának - tagjaihoz hitmé­lyítő céllal. A kommentár munkamódsze­re egyszerű, letisztult és igen ha­tékony formát követ. A tulajdon­képpeni szövegmagyarázat há­rom nagy részre oszlik: az egyes bibliai passzusok kommentálása először mindig az adott szakasz saját, egyéni - nagyfokú szöveg­hűségre törekvő - fordításával kezdődik; majd a szorosabb érte­lemben vett exegetikai interpre­táció, az eredeti görög szöveg fontosabb kifejezéseinek, mon­datrészleteinek mélyebb, szöveg- kritikai-hermeneutikai elemzése jön; végül a szövegrészlet szaka­szonkénti kibontása következik, amelyben az addig felhalmozott összes exegetikai eredmény egységes, a textus lényegét kifejtő és olvasmányosan megírt gondolatmenetbe van ágyazva. Az Elsó'korinthusi levél magyarázatának olvasása különösen akkor válhat izgal­mas szellemi kalanddá és kihívássá az olvasók számára, ha a szerző saját fordí­tásait összehasonlítják a „hivatalos” bib­liafordítással. A tudományos szövegkri­tikai interpretáció talán így szolgálhatja leghatékonyabban a lelkes bibliaolvasó számára a Szentírás eredeti szövegeinek tükrében megvilágított bibliai üzenet és apostoli szerzőt szándék mélyebb és tel­jesebb megértését, ■ P. G. Dr. Cserháti Sándor: Pál apostolnak a ko- ■ rinthusiakhoz írt első' levele. Luther Kiadó, Bu­dapest, 2008. Ára 5600 forint. Cserháti Sándor kötetének ünnepi bemutatójára május 27-én 17 órakor kerül sor a Magyarországi Evangélikus Egyház országos irodájának Üllői úti székházában (Budapest VIII. kerület, Ülló'i út 24.). Vezetés és menedzsment az egyházban és a diakóniában Előadás-gyűjtemény a Kálvin Kiadótól Lehet, hogy első olvasásra mi is azt gon­doljuk, hogy kicsit furcsa, de legalábbis egymástól idegen fogalmak kerültek itt egymás mellé: vezetés, menedzsment, egy­ház, diakónia. Alig több mint két évtizede még a gyakorlati teológián belül is ural­kodott az a nézet, hogy az egyház tevé­kenysége, működése annyira más jelle­gű, mint a piaci viszonyokra figyelő és építő gazdasági rendszereké és vállalko­zásoké, hogy nem szükségszerű az egy­házi életben vagy a teológiai gondolko­dásban mélyebben foglalkozni ezekkel az összefüggésekkel. Időközben azonban olyan gyors vál­tozások érték el az egyházakat, hogy napjainkra kétségtelen lett: nem lehet alapvető vezetési, irányítási szakismere­tek nélkül „igazgatni” még a gyülekezeti életet sem, a diakóniai intézményrend­szert pedig egyáltalán nem. A maga­sabb egyházi vezetői szinteken is meg­mutatkozik az, hogy a vezetés mennyi­re sokoldalú és komplex feladat napja­inkban. Ezzel a megállapítással nem kell bele­bonyolódnunk abba a vitába, amely na­gyon gyorsan kirobban, amikor a „me­nedzser típusú” lelkész mellett vagy el­len szólunk. Még abba a kérdésbe sem kell belefutnunk, hogy fontos-e az egy­házi menedzsment, vagy minden szé­pen megy e nélkül is. A fiatal lelkésznemzedék ma Magyar- országon a saját bőrén érzi, hogy milyen terhekkel, örömmel és fájdalommal jár az, amikor valakinek odakerül a neve mellé az „igazgató” szócska. Sokszor már a következő napon ráébred a régi mondás igazságára: nem dolgozni ne­héz, hanem „dolgoztatni”, irányítani és másokat inspirálni, illetve olyan kisu­gárzással betölteni vezető posztokat, hogy a környezetünkben dölgozók va­lóban hatékonyan alkossanak és tevé­kenykedjenek. Egyértelmű elsőbbsége van egy veze­tő hitelességének, lelkiségének, de nap­jainkban ezenfelül még szükség van alapos szervező- és irányítóképességre is, hogy az előbbiek valóban érvénye­sülni tudjanak. A marketing szó idegesít­het minket - különösen egyházon be-( lül -, de naponta felfedezzük a hiányá­nak vagy az egyházi, gyülekezeti kom­munikáció ügyetlenségének a káros következményeit. Emlékszem, amikor gyülekezeti lelkészként komoly hitű presbiterektől a következő tömör meg­állapítást hallottam: „Nem elég az árut megtermelni, hanem el is kell adni...” Mérgesített ez a mondat sokszor, de nem tudnám felsorolni azokat a terüle­teket, amelyekkel kapcsolatban mégis rá kellett ébrednem a megállapítás fon­tosságára. Hasonlót állít a „spirituális gyüleke­zetmenedzselés" talán legelső markáns képviselője, Hans-Jürgen Abromeit püs­pök: „Az egyház minden tevékenységét lelkileg és teológiailag kell megalapozni. Annak azonban mindig van gazdasági aspektusa is. Ezt figyelmen kívül hagyni inkább elvakultság, semmint teológiai tisztesség.” Ebből a megállapításból kö­vetkezik az is, hogy álszent dolog kriti­zálni a gazdasági rendszert a maga egé­szében, ha ugyanakkor gyülekezeti és egyházi szinten profitálni szeretnénk belőle. Már pusztán ennek a néhány össze­függésnek az alapján is csak üdvözölni tudjuk azt az előadás-gyűjteményt, ame­lyet Fazakas Sándor református rendsze­res teológus szerkesztett és a Kálvin Ki­adó jelentetett meg Vezetés és menedzsment az egyházban és a diakóniában címmel. (Ab­romeit püspök föntebb idézett gondola­ta is e kötetből, a 27. oldalról való.) Né­hány éve már folyamatosan rendeznek szakkonferenciákat ezzel a témával kap­csolatban, és egyházi intézményvezető szakirányú továbbképzés is folyik a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, ahol a most megjelent kötet szerzői kutatásaikkal és oktatói tevé­kenységükkel aktívan közreműködtek. Kiváló gyakorlati érzékkel választotta ki a kötet szerkesztője azokat a nagyon aktuális írásokat, amelyek igényt tart­hatnak lelkészek, teológiai hallgatók és a gyülekezetben aktív civil szolgálók, pres­biterek érdeklődésére. Alfred Jäger írásai pedig a diakóniai szolgálatban állók szá­mára jelentenek „kötelező” olvasmányt. A kötetben megjelent mindegyik tanul­mányra igaz, hogy rendkívüli módon gyakorlatorientált és a mai kihívásokra figyelő munka. Hézser Gábor, Fazakas Sándor, Fruttus Levente, Környei Imre és Mi­chael Herbst tanulmányai az egyházi élet minden vezetési szintjén tevékenykedő lelkészt és nem lelkészt komoly, önkriti­kus vizsgálathoz és átgondoláshoz se­gíthetnek. Még arra is kapunk útmuta­tást, hogy milyen veszélyekkel jár a túl­zott hivatalosság vagy a vállalkozás szél­sősége. Mielőtt bármilyen formában is meg­nyugtatnánk magunkat azzal, hogy a ta­pasztalatunk és a hagyományos eszköz­tárunk elegendő, adjunk esélyt ennek az egészséges professzionalitást ébresztő könyvnek lelkészként, intézményveze­tőként, egyházkormányzóként vagy olyan gyülekezeti tagként, aki kíváncsi arra, hogy milyen „időszerűségre és kor­szerűségre” van szüksége az egyháznak akkor, amikor új és új feladatok tornyo­sulnak előtte. Ezek a tanulmányok pre­ventív olvasmányként megóvhatnak sok-sok túlkapástól, melléfogástól, szer­vezetlenségtől vagy éppen naiv tudat­lanságból bekövetkezett bukástól. Le­het, hogy merőben új típusú körültekin­tést jelent ez a könyv, de valódi vezetés- elméleti segítséget nyújthat. N Szabó Lajos Vezetés és menedzsment az egyházban és a diakóniában. Szerkesztette: Fazakas Sándor. Kálvin Kiadó, Budapest, 2008,140 oldal. Ara 750 forint. Bevezetés Jonathan Edwards gondolkodásába Kevesebb mint egy éve adtuk hírül la­punk hasábjain, hogy 2007 májusában a Károli Gáspár Református Egyetem Hit- tudományi Kara nemzetközi konferen­ciának adott otthont (Jonathan Edwards Európában - Megkésett tudósítás egy igen jelentős egyháztörténeti konferenciáról; EvElet 2007/31. szám). A tanácskozás célja az volt, hogy „Amerika teológusa”- sokak szerint a valaha is élt legnagyobb amerikai teoló­gus -, Jonathan Edwards (1703- 1758) bemutatkozhasson az „öreg” Európának. Egy évvel a rendezvény után az elhangzott előadások immár magyarul is olvashatók. A kö­tet célja, hogy e 18. századi poli­hisztor (teológus, filozófus, esztéta, bibliatudós, történettu­dós, igehirdető, ébredési moz­galom vezetője, indiánok misz- szionáriusa) jelentőségére rá­mutasson, személyiségét egy­szerű és érthető módon hozza közel a magyar érdeklődőkhöz. A kálvinista Jonathan Edwards az amerikai „nagy ébredés’-nek volt az egyik vezéralakja, s az ébredés lecsengése után annak tanulságairól írt munkái a 21. század elején a vallásilag tarka, posztmodern világban élő ke­resztényeknek is komoly segítséget ad­hatnak. A magyar változat nemcsak az elő­adások magyar nyelvű fordítását adja kézbe, hanem az előadásokhoz készült AMERIKA TEOLÓGUSA BEVEZETÉS jfnxUüXyJ^á ’UA&Vutf * ■ 1703-1758­GONDOLKODÁSÁBA SZERKESZTETTE FAB1NY TIBOR ES TÓTH SÁRA MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ DUNÁM ELLÉKI EGYHÁZKERÜLET HERMENEUTIKA! KUTATÓKÖZPONT • 2008 referátumok szövegét is. A címlapon Jo­nathan Edwards a magyar származású iparművész, Breuer Marcell székéből te­kint az olvasóra. A magyarul eddig megjelent három Edwards-mű: Ébredés az egyház­ban (Koinonia, Kolozsvár), Érte­kezés a vallási indulatokról (Gondo­lat, Budapest), Az igaz erény termé­szete (Helikon, Budapest) mellé nélkülözhetetlen kézikönyv ez a kötet, amely segítséget adhat ab­ban, hogy hazai teológusok, iro­dalomtörténészek, filozófusok, esztéták, egyháztörténészek, vallástörténészek, bibliatudó­sok, amerikanisták számára megnyissa,kapuját a magyaror­szági Edwards-kutatás. ■ E.É. Amerika teológusa - Bevezetés Jona­than Edwards (1/04-1/48) gondol­kodásába. Szerkesztette Fabiny Tibor és Tóth Sára. Magyarországi Refor­mátus Egyház Dunamelléki Egyház- kerület - Hermeneutikai Kutatóköz­pont. Ara 1200 forint. Megvásárol­ható a Luther Kiadó könyvesboltjá­ban (1084 Budapest, Ülló'i út 24.), valamint a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1044 Budapest, De­ák tér 4.) is.

Next

/
Thumbnails
Contents