Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-05-11 / 19. szám
‘Evangélikus ÉletS MOZAIK 2008. május ii. 15 S3BOB&BBBSS A Zope-tól a Plone-ig EGYHÁZ ES VILÁGHÁLÓ Azt hiszem, az olvasók jelentős része ezt a címet nem vagy legfeljebb csak félig érti. Hat évvel ezelőtt egyházunk új honlapszerkesztő keretrendszert vezetett be, hogy ezzel segítse gyülekezeteink, intézményeink internetes megjelenését. Ez volt a Zope. Mára az évenkénti számítógépes pályázatok és a könnyen, minimális informatikai ismeretekkel kezelhető rendszer segítségével elértük, hogy gyülekezeteink túlnyomó részének van honlapja. Ugyanakkor a felhasználók részéről egyre sürgetőbb volt az igény, hogy ne csupán szöveget, képet, linket tölthessenek fel a honlapra, de bővítsük a szerkesztők hatáskörét: bemutathassanak fájlokat, audio- és videoanyagokat, illetve elhelyezhessenek kapcsolati űrlapokat, megteremthessék a látogatók számára a hozzászólás lehetőségét. Ezeket az igényeket kielégítendő készült el a plone-os keretrendszer. Kategorizálás, többszintű tulajdonjogrendszer beállítása, publikálási folyamat segíti már a szerkesztőket; tölthetnek fel rövidebb vagy többoldalas cikkeket, képet, fájlt, hang- és videoanyagokat. A megjelenő felületek beállíthatók. Új lehetőségek nyílnak sokkal inkább felhasználóbarát felületen. Másként néznek ki ezután a felvitt cikkek; mindegyikhez tölthetünk fel képeket, fájlokat, adhatunk hozzájuk linkeket; a képek megjelenítéséhez, a szövegben történő elhelyezéséhez több sablonból választhatunk. Ha többoldalas cikket- jellemzően hosszabb, több részre tagolt dolgozatokat - viszünk fel, akkor tartalomjegyzéket kapunk, és akár legördülő menü segítségével navigálhatunk benne. Ha képgalériát készítünk, akkor feltöltjük a képeket - melyeket megcímezhetünk, magyarázattal is elláthatunk- a létrehozandó gyűjteménybe, majd többféle sablonból kiválasztjuk a megjelenés formáját. Feltölthetünk videofilmét, képet is rendelhetünk hozzá; a felhasználó egyszerűen - mint a videomeg- osztó portálokon - a honlap keretein belül levetítheti magának. Nagyon fontos változás, hogy feltölthetjük saját-híreinket, eseményeinket. Ezek megjelennek a lap szélén, hasonló módon, mint most az egyházkerületi honlapoknál. Csakúgy, mint a cikkeknél, megadhatjuk a publikálás dátumát, ezzel szabályozva, hogy akár két hét múlva jelenjen meg az adott hír, és meghatározhatjuk azt az időpontot is, amely után már nem akarjuk, hogy elérhető legyen valamely program leírása. Felhasználóbarát mód, hogy az események a honlap oldalán található Rovatgazda: Erdélyi Károly naptárból, egy-egy napra kattintva is elérhetők. Az eddig nem létező interaktivitás is megjelenik: alapbeállításként szerepel a kapcsolati űrlap; a feltöltött anyagokhoz hozzászólhatnak a látogatók, ha úgy állítjuk be; lehetőség van fórum indítására is. Egy cikk keretei nem elegendőek az összes lehetőség bemutatására még tőmondatokban sem. Az Internet Munka- csoport - természetesen Plone-nal működő - honlapján (http://imcs.lutheran.hu) azonban már elérhető a használati leírás első változata. Ha valaki ki szeretné próbálni a lehetőségeket, biztosítani tudunk gyakorlásra alkalmas felületet. A következő egy évben huszonöt honlap mindenképpen átkerül Plone-ra, hiszen az idei számítógépes pályázat egyik feltétele ez. Azt gondolom, hogy ennél több honlap is indul az új felületen, úgy, mint a celldömölki gyülekezeti lap. Javaslom, hogy tekintsék meg ezt az oldalt (http://celldomolk.lutheran.hu), hiszen itt már elérhető a legtöbb, fent említett lehetőség! ■ — ERDELY1K — Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt, 20 dkg margarin (vagy 18 dkg zsír), 10 dkg cukor, 1 csipetnyi só, 2 dkg élesztő, az élesztő felfuttatásához tej. A töltelékhez: lekvár és/vagy 30 dkg darált dió, is dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 dl forró tej, rum. A tészta megkenéséhez: r tojásfehérje. A díszítéshez: porcukor. Elkészítés: a lisztet és a zsiradékot összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a tejben felfuttatott élesztőt, a cukrot és a sót, és puha kalácstésztát gyúrunk. Jól kidolgozzuk, és egy órát állni hagyjuk. Amíg a tészta pihen, elkészítjük a tölPehelytészta feléket. A darált diót összekeverjük a cukorral és a vaníliás cukorral, majd leöntjük a forralt tejjel, és tetszés szerint rummal ízesítjük. A pihentetés után a tésztát körülbelül egy centiméter vastagságúra nyújtjuk, és közepes méretű pogácsaszaggatóval kis köröket szaggatunk belőle. A korongok tetejére lekvárt vagy diótölteléket teszünk, majd - a hájas tészta készítéséhez hasonló módon - a közepüknél félbehajtjuk őket, tepsibe tesszük és megkenjük tojásfehérjével. Közepes lángnál halvány rózsaszínre sütjük. Sütés után még melegen jól meghintjük őket porcukorral. EVEL&LEVEL&EVEL&LEVEL Válás - Isten áldásával? Amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza el. Ezt a jézusi igét tekinti az egyház a házasság alapjának. A vallásos ember számára a házasság nem csupán polgárjogi ügy, hanem Isten akaratának megvalósulása két ember életében. Egy dolgot azonban tisztán kell látnunk: a házasságot nem Isten hozza létre, hanem az a két személy, aki közös elhatározással úgy dönt, hogy életüket együtt fogják leélni, és ehhez a döntésükhöz Isten áldását kérik. Sajnos elhatározásaink azonban nem mindig alakulnak úgy, ahogyan mi szeretnénk. így van ez a munka területén, lakóhelyünk megválasztásában, életkörülményeink alakulásában és még sok más területen, ahol célkitűzéseinket, elképzeléseinket időről időre változtatni kényszerülünk. Miért lenne ez másképp a házassággal kapcsolatban? Még a legjobb családban, vallásos emberekkel is előfordulhat az, hogy a házastársak egymáshoz való viszonya olyan pontra jut, ahol a válásnak be kell következnie. De elképzelhetetlen lenne, hogy mint korábban az együttélésre, úgy az elkerülhetetlennek bizonyult válásra is Isten áldását kérjük? Ez a gondolat azért tűnik első hallásra elképesztőnek, mert a házasságról hamis elgondolásaink vannak. Egyrészt nehezen tudunk megszabadulni a vele kapcsolatos romantikus elképzeléseinktől, másrészt a házasságot - ellentétben életünk minden más területével valamilyen misztikus intézménynek tekintjük. Ezt tanítja a római egyház, ahol a házasság szentség, és ebből eredőefi a család szent. A valóság viszont az, hogy a házasság és a család nagyon is világi jelenség, sokszor az erőszak, a képmutatás és az elnyomás melegágya. Nem a kirívó rendőrségi ügyekre gondolok, hanem arra a sok megaláztatásra, elnyomásra, amely látszólag rendes házasságokban, a nyilvánosság tudta nélkül történik, vagy arra a gyakran tapasztalható, egymás iránti teljes közömbösségre, amely testet, lelket megsemmisít. Elérkezhet az az idő, amikor a válás jobb, mint az együtt maradás. A hívő ember ezt természetesen nehezen tudja elfogadni, mert úgy érzi, hogy házastársát életre szólóan Istentől kapja. Ebben is, mint minden másban, Isten gondviselő akaratát látja, de adott esetben miért ne lehetne elfogadni azt, hogy még egy válás is lehet - számunkra érthetetlen módon - Isten akarata? És ha már bekövetkezett az elkerülhetetlen válás, miért ne lehetne az új élethelyzetre is Isten áldását kérni? A válás mindig vitákkal, haraggal, sokszor gyűlölködéssel jár. A tragédiát csak fokozza, ha a felek megmaradnak a keserűségben és a haragban. Továbbjutás keresztény ember számára csak bűnbocsánat által van. A vesztes félnek sokszor nagyon nehéz saját bűneit, mulasztásait belátni, de bűnbocsánatra neki is szüksége van, és a továbblépés csak úgy fog sikerülni, ha tud megbocsátani. Milyen jó lenne, ha az egyház, ahelyett hogy a válások miatt kesereg, ilyen helyzetben is segítséget tudna nyújtani például úgy, hogy nem szégyennek, hanem balesetnek tekinti a válást, és nem a problémák eltitkolására, hanem megoldására buzdít. Talán egyszer elérkezik az idő, amikor lesz egy „válás után” szertartás is, ahol együtt, a templomban elmondják: vallom, bánom, megbocsátottam -és hiszem, hogy Isten még a legkilátástalanabb helyzetben is ad új kezdetet, új életet. A probléma természetesen sokkal bonyolultabb, mint hogy egy ilyen.írásban minden részletre ki lehetne térni. A fenti gondolatok nem azt akarják sugallni, hogy legyen szabad az út a válásra, mert az is lehet Isten akarata, Isten arra is adhatja áldását. Inkább buzdítás és erősítés lehetne azok számára, akik egy válás miatt szenvednek. Mert a válás mindig rengeteg szenvedéssel járt de szenvedés, kereszt nélkül nincs keresztény élet. ■ Szilas Attila (Várpalota) ■■■■■■■■ A nehéz kezek Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a csontritkulás valamiféle olyan állapot, mint például a hajhullás, vagy hogy az idő múlásával elveszítjük néhány fogunkat. Pedig nem erről van szó. Valójában lappangó kór, amely sajnos napról napra szedi gyanútlan áldozatait. Ezek az áldozatok köztünk élnek, és ha nem teszünk ellene semmit, akkor — akár holnap — bármelyikünk lehet a következő. (A szerző) A történetem főszereplője (áldozata), Mariska néni — aki megkért arra, hogy a családnevét ne írjam le az újságban — egy Látrány nevű Somogy megyei falucskába invitált, hogy találkozhasson velem, és elmondhassa a vele történteket. Mivel korábban érkeztem a megadott időnél, néhány percre megálltam a falucskát övező dombtetőn. Kiszálltam a kocsiból, és végigvezettem a szemem a horizontot tarkító dombokon. A vonulat végén selymesen feltűnt a Balaton víztükre. Az enyhén párás levegőben nem látszott a túlpart, a végtelenbe nyúlt az ég kékjébe veszve, melynek színét visszatükrözte a tó. A tavasz érkeztét a falut szegélyező dombok élénkzöld színe harsogta, amelyet itt-ott szikrázva tarkított már egy-egy talpig virágba borult fa. Percekig néztem a dombtetőről a kis falucskát, és nem tudom, miért, de az foi’dult meg a fejemben, hogy de jó lenne itt élni. Harangkon- dulás riasztott fel mélázásomból, figyelmeztetve arra, hogy mennem kell. A házat könnyedén megtaláltam, csengetésemre barátságos kiskutya száguldott a kapuhoz, messze megelőzve gazdáját, Mariska nénit, aki botra támaszkodva, bizonytalan léptekkel közeledett. Csak néztem az idős asszonyt, aki láthatóan ügyelt lépéseinek biztonságára, és attól féltem, hogy a körülötte ugráló göndör szőrű kiskutya kibillenti az egyensúlyából. Kaput nyitott, majd betessékelt. A nyári konyha előtti székekre ültünk. Bogár — így hívták a kiskutyát — közénk telepedett. Mivel egyikünk sem szólalt meg, okos szemével hol rám, hol pedig a gazdájára nézett. Az asszony zavartan igazgatni kezdte enyhén deformált ujjaival láthatóan új kötényét, amelyet valószínűleg az én tiszteletemre vett fel. Arra gondoltam, ezek a kezek sok munkát láttak. Lassan, akadozó hangon mesélni kezdett. A gyerekei felnőttek, és elköltöztek a faluból a városba, mert itt nem találtak munkát. A férje sok éve meghalt. Ő soha nem ijedt meg a fizikai munkától, úgy hitte, teljesen egészséges, és legalább száz évig fog élni. Aztán tavaly megtörtént a baj. Egy olyan mozdulat okozta a vesztét, amilyet az ember élete során sok ezerszer megtesz. „Lehajoltam. Csak ennyi! Lehajoltam!" — ismételgette maga elé nézve az asszony. „Majd térdre estem, és úgy érzem, a sorsom ezzel megpecsételődött" — mondta Mariska néni. „Ha nincs ez a kis kutya — folytatta az asszony —, akkor jó ideig senki nem vette volna észre, hogy mi történt velem." A kutyus látva, hogy gazdája tehetetlenül kínlódik a földön összeroppant gerinccel, hangos ugatással riasztotta a szomszédokat, akik mentőt hívtak: Mariska nénit a kaposvári kórházba szállították. A diagnózis őszinte volt, egyszerű és kegyetlen: nagyfokú csontritkulás. Amikor hazaengedték a kórházból, a kezelőorvosa útravalónak egy jó tanáccsal látta el: ha hosszú életű szeretne lenni, akkor szinte minden fizikai munkát mellőznie kell. A történet végén az idős asszony tekintetét a veteményeskert felé fordította, ahol a tragédia történt, és akkor megéreztem, hogy köny- nyes szemeivel nem a baleset helyét nézi, hanem az emlékei közt kutatva azt a pirospozsgás, egészséges fiatalasszonyt látja, aki soha nem volt rest, ha munkára került a sor. Azt az asszonyt, aki akkor még nem" tudta, hogy testünk nem zsákmányolható ki büntetlenül. Nem tudta, hogy ez a néma kór, amely mindnyájunkat fenyeget, egyszer majd neki is benyújtja a számlát. Hazafelé menet ismét megálltam a domboldalon, néztem a falut, és eszembe jutott az asszony fáradt, nehéz keze, amely egyre nehezebben lesz képes arra, hogy segítsen a mindennapok fárasztó munkájában. ORMOS INTÉZET Cím:1184 Budapest, Hengersor u 73. Bejelentkezés: 06-1/295-5963 NYITVA: Hétfőtől péntekig: 8-19 Szombaton: 8-13 Csontritkulás vizsgálat - 6000 Ft Orvosi konzultáció - 4500 Ft HIRDETÉS Csendeshét házaspároknak Piliscsabán július 21-27. Szervező: Bibliai Házassággondozó Szolgálat A hét vezetője: dr. Pálhegyi Ferenc Jelentkezés: email: szekun- dum@muskatli.hu; telefon: 20/919-3518 (Nemeskéri Pál). Részvételi díj: 21000 Ft/fő (kétágyas szobák fürdővel, háromszori bőséges étkezés) A csendeshét helye: Béthel Evangélikus Missziói Otthon, 2081 Piliscsaba, Széchenyi u. 8-12. Családos hét Nagybörzsönyben Augusztus 18-23. Szervező: Bibliai Házassággondozó Szolgálat Jelentkezés: email: amb- ruszg@freemail.hu; levélcím: 1221 Budapest, Arany János út 109.; telefon: 1/226-5660 (az esti órákban). Részvételi díjak teljes ellátással: felnőttek: 18 000 Ft/fő; gyermekek 4 év fölött: 8000 Ft/fő; gyermekek 4 év alatt: 4000 Ft/fő. A csendeshét helye: Nagybörzsöny - ifjúsági tábor, 2634 Nagybörzsöny, Völgy u. 54. M egh ivó Értsük meg egymást! (Empátia) címmel házaspárt csendesnap lesz május 17-én, szombaton 10-től 15 óráig a csillaghegyi református templomban (1039 Budapest, Vörösmarty u. 2.). Szervező: a Bibliai Házassággondozó Szolgálat és a csillaghegyi református gyülekezet. Program: • 10.00: Köszöntő Nyitóáhítat - Battyányi Géza lelkész „Értsük meg egymást” - dr. Pálhegyi Ferenc Beszélgetés • 12.30-13.30: Ebédszünet (tea, kávé, szendvics) Szerepek a házasságban - Szöllősi László és Erzsébet Fórum • 15.00: Záróének Szeretettel hívunk mindenkit! Információ: Battyányi Géza lelkész, e-mail: csillaghegyiref@t-online.hu, telefon: 30/400-9807. HÍREK, esemenyek Szeretettel hívjuk május 11-én 15 órakor a kápolnánkban (1081 Budapest, Rákóczi út 51/a) kezdődő hálaadó istentiszteletre, melyen dr. Fabiny Tamás és Mgr. Slavomír Sabol püspök felszenteli a Korbei Pál által festett új oltárképünket. A Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség presbitériuma Beledi evangélikus templomunkban május 12-én 18 órakor hálaadó istentiszteletet és egyházzenei koncertet tartunk. Igét hirdet Gab- nai Sándor esperes. Orgonái drs. Wágner Szilárd lelkész, hegedűn kísér Kovácsáé Németh Rita zenetanár, zenélnek az egyházközség zeneiskolásai. A hálaadó istentiszteleten és az egyházzenei koncerten templomunk megújult orgonájáért adunk hálát. Ünnepi alkalmunkra tisztelettel hívjuk és várjuk! Beledi Evangélikus Egyházközség A rákosszentmihály-sashalmi evangélikus gyülekezetben (1161 Budapest, Hősök tere io-n.) május 13-án 19 órakor Taizé-ima, énekegyüttlét lesz. Előtte 18.30- koragapé (esti uzsonna). Információ: http://gyertyafény.luthe- ran.hu/. Szeretettel hívjuk és várjuk a kedves testvéreket. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület május 19-én, hétfőn 17.30-tól tartja legközelebbi összejövetelét az Üllői út 24. utcáról nyíló termében. Előadást tart Eastland Zsuzsa Mit tanulhatunk a kvékerektől? - Szeretet a cselekvésben címmel. Szeretettel vár minden érdeklődőt az egyesület vezetősége. A Magyarországi Luther Szövetség budapesti tagozatának tavaszi előadásai sorában a Deák Téri Evangélikus Gimnázium könyvtárában (Budapest V., Sütő u. 1.) május 19-én, hétfőn 18 óra és 19.30 között A Leuenbergi Konkordia (1973J értékelése az úrvacsora-értelmezés szempontjából, figyelemmel a Marburgi cikkekre (1529J címmel Weltler Gábor teológiai hallgató tart előadást. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
