Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-05-04 / 18. szám

2 4( 2008. ma/us 4. FORRÁS ‘Evangélikus EletS mm m A BIBLIA ÉVE A Prédikátor könyve a józanság A Prédikátor könyve a Kr. e. 3. században keletkezett. Ebben az időszakban Júdea az egyiptomi hellenista Ptolemaida-di- nasztia uralma alatt állt. Az idegen kul­turális hatásoknak mélyreható politikai, gazdasági és társadalmi következmé­nyei voltak a zsidó közösségen belül: egyre mélyült a szegények és a gazda­gok közötti szakadék. Ugyanakkor az akkori hellenizmus pluralista kultúrája és világnézete kihívást is jelentett a bib­liai megalapozottságú hit számára: va­jon a Biblia tanításai megállnak-e az új idők tapasztalataival, a görög szellem szkeptikus életbölcsességeivel szem­ben? Ilyen korkérdésekkel vívódik a bölcsességirodalom, amelynek alkotá­sai között is sajátos színt képvisel a Pré­dikátor könyve. Minden hiábavalóság Míg a bibliai szentírók általában hangot adnak abbéli reményüknek, hogy az em­beri életben tapasztalt nehézségeken és próbatételeken túl Isten egy jobb jövő, „új ég és új föld” ígéretét adja a benne hí­vőknek (erről beszélnek a mózesi köny­vek, a történeti művek és főleg a prófé­ták írásai), addig a Prédikátor könyvét szin­te a kétszer kettő józansága hatja át. A sokat megélt és látott prédikátor - aki önvallomása szerint „Izráel királya volt" - úgy véli, hogy igazi és tartós bol­dogság még egyetlenegy embernek sem jutott osztályrészül. Vagy ha mégis, a mindnyájunkra váró elmúlás miatt a ha­landóknak soha nem is lehet pozitív a mérlegük. Megvizsgálva valamennyi „megoldási javaslatot”, a prédikátor le­vonja első olvasásra elkeserítőnek tűnő következtetését: nincs olyan érték vagy tevékenység, amely maradandó értelmet adhatna az emberi életnek. A legtöbb, amit tehetünk, hogy tiszte­lettel elfogadjuk Isten életünkre vonat­kozó döntéseit, és teljes bizalommal, örömmel élvezzük azt, ami Isten jóvol­tából ebben az életben osztályrészünkül juthat. Ahelyett, hogy azt kutatnánk, honnan jöttünk, és hová tartunk, éljünk Isten iránti tudatos hálaadással a jelen­ben: .Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Is­ten jóakarata, hogy ezt tedd!” (9,7) Jízeken fe­lül, fiam, fogadd meg az intést: (...) Féld Is­tent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez min­den embernek kötelessége!” (12,12.13) „(...) Ó, hogyha hinni tudnám: nem­csak szivemben hordom / mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; / ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán / a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, / s nyárvégi csönd na­pozna az álmos kerteken, / a lomb kö­zött gyümölcsök ringnának meztelen, / és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, / s árnyékot ima lassan a lassú dél­előtt, - / de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! / Ne menj tovább, bará­tom, kiálts rám! s fölkelek!” (Radnóti Miklós: Erőltetett menet) N Magyar Bibliatársulat SEMPER REFORMANDA „Miféle hit az, amely csak addig tud bízni Istenben, ameddig az összegyűj­tött tartalékkal önmagán segíteni tud az ember? A hitetlenség az oka annak is, hogy amikor Isten igéjének, az igaz­ságnak, jognak összetiprását és a jogta­lanság felülkerekedését látjuk, csend­ben meghúzódunk, nem élünk a meg­torlással, nem emeljük fel szavunkat, nem is helytelenítjük, csak hagyunk mindent menni a maga útján.” M Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása) HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP (EXAUDI) - Jer31,31-34 Szívműtét szükségeltetik! Universitas Leadership Sanctuary néven lu­xuskolostor építését tervezik Ameriká­ban, a nevadai sivatagban a világ csendre és magányra vágyó vezetői számára. Tes­ti-lelki megtisztulásra és új kezdetre nemcsak nekik van szükségük, hanem az „egyszerű embereknek” is. Jeremiás pró­féta könyve szerint az is előfordul, hogy egy nép egészének kell megváltoznia. Izráel - a választott nép - Jeremiás közvetítésével kapta a figyelmeztetést: váltson irányt, térjen vissza Istenéhez, az Úrhoz. Kr. e. 627-ben, a próféta fellépé­sekor Jeruzsálemben mindenfelé asszír csillagistenségek szobrai és oltárai áll­tak. A Sión hegyén idegen istenek képei előtt mutatott be áldozatot Júdea kirá­lya, Jósiás és az előkelőségek. A bálvány­imádás odáig fajult, hogy Mólóknak, az ég királyának áldozták elsőszülött gyer­meküket is! Mindezt abban a (tévjhitben tették, hogy Izráel Istenét, az egy igaz Is­tent tisztelik... Nemcsak a vezetők jár­tak rossz úton. A nép a kánaáni termé­kenységisten, Baal előtt hajtott térdet. A helyzet idővel megváltozott: Babiló­nia elszakadt Asszíriától, és ez lehetővé tette, hogy Júda királyának többé ne kell­jen az uralkodónak hízelegve az asszír di­vatot követnie a kultikus tér és az oltár ki­alakításában. Az istentiszteleti életet vég­re megtisztították az idegen elemektől. Ám - hívta fel a figyelmet a próféta - nem elég a külső reform, nem elég csak a templom oltárának eredeti formában való helyreállítása. A szíveknek kell megváltozniuk! A népnek a szerint kell élnie, amiben hisz, különben elkezd hin­ni abban, ahogyan él... A kétségek, az állandó megvetés és ül­döztetés közepette is engedelmes Jere­miás újra meg újra könyörög népéért. De hiába... Luther az 1532-ben Jeremiás könyvéhez írt előszavában így fogalmaz: „Jeremiás rendkívül szomorú próféta volt, siralmas és nehéz időkben élt, s amellett igen nehéz volt az igehirdető szolgálata, mert több mint negyven esz­tendeig kellett vívódnia rosszindulatú és csökönyös emberekkel. Nem sok hasz­na volt belőle, hiszen azt kellett látnia, hogy azok egyre gonoszabbak lettek: többször meg akarták ölni, és sok csa­pást mértek reá. Meg kellett érnie és a sa­ját szemével látnia az ország elpusztítá­sát és a nép fogságba vitelét...” Mert Isten egyszer azt mondta: elég! Sokáig várt, de Kr. e. 586-ban türelme véget ért. Babilon hódító királya, Nebu- kadneccar hosszú és heves ostrom után bevette Jeruzsálemet, feldúlta a várost, felgyújtotta és porig rombolta a Sión he­gyén álló templomot, és az atyákkal kö­tött szövetség benne őrzött szimbólu­mának, a szövetségládának nyoma ve­szett. Ez a régi szövetség megszűnését jelentette, amit csak megerősített Júda királyának, Jójákimnak a nemesek egy részével és a papsággal történt elhurco­lása Babilonba. A próféta előtt azonban már ekkor felsejlik a reményteljes jövő. Mert nem gonosz és kegyetlen az Isten. Hiszen a fenyegetések valóra válásakor szeretetét és kegyelmét is kinyilatkoztatja: „Eljön az az idő- így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával." (31,31) És csakúgy, mint egykor, a régi szövet­ség megkötésekor, most is igaz: az új esélyt nem a nép érdemelte ki, hanem Is­ten ajándékba adja. A régi szövetség Izra­el hűtlensége miatt felbomlott, ezért szükség van egy új „megállapodásra”, amelyet ismét az Úr munkál. A bűnök el­ismerése és valódi bűnbánat után hajlan­dó arra, hogy megbocsásson, és törvé­nyét az emberek szívébe írja. Az új szövet­séget Isten nem kőtáblákra, hanem a szív „hús­tábláira" vési. Alapja pedig Isten hűsége és sze- retete, amely nagyobb haragjánál és ítéleténél. De a szívbe írt törvény megtartása sem lehetséges emberi erővel. Miként maga a szövetség, úgy megtartásának képessége is Istentől van. Az Úr az, aki folyamatosan alakít és formál mind­annyiunkat - teljes engedelmességre. Ez A VASÁRNAP IGÉJE egykor Izraelnek is csak a megtérés által vált lehetővé - és ez az egyedüli út szá­munkra is. Erre naponként szükségünk van. Hiszen - miként Luther is tanította - egysserre vagyunk bűnösök és igazak, és a magunk erejéből nem tudunk meg­állni Isten előtt. Ehhez nap mint nap ne­ki kell formálnia a szívünket, amely a Biblia nyelvén azt jelenti, hogy egész egyéniségünket. Ezért bízzuk bátran egész valónkat arra az Istenre, akinek olyan hatalmas volt a szeretete, kegyelme és irgalma, hogy bűneink büntetését egyszülött Fiá­ra vetette, hogy szívünk és egész életünk megújuljon, és békességünk legyen az ő szeretetében. ■ Gazdag Zsuzsanna Imádkozzunk! „Ó, Üdvözítő Úr Jézus Krisztus, üdvözíts engemet, minthogy teremtettél, és a te kínszenvedésed s drága vérednek kiontása által megváltottál. O, mindenható, kegyelemmel bő- völködő Atya Úr Isten, jövel, és siess az én sege­delmemre. Ó, Szentlélek Úr Isten, ó, szent ha­talmas Isten, ó, örökké élő Isten, könyörülj én- rajtam, szegény bűnös szolgádon, és tarts meg épségben, az én elmémet, lelkemet és testemet pedig ártatlanságban mind a mi Urunknak, Jé­zus Krisztusnak eljöveteléig. Ámen.” (EÉ 731. oldal, Torkos András imádsága, 1709) Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Eléd tárjuk életünket. Kérünk, te add meg mindennapi kenyerünket, ez elég nekünk. Hadd legyen látható gondviselő szereteted abban, hogy van munkánk és mindennapi eledelünk. Hozd elénk azo­kat, akik miránk szorulnak. Tégy irgalmasságod eszkö­zévé minket is. Urunk, sok félelmünket is eléd hozzuk: nem tudjuk, mit rejt a jövő. De te a jövendő Ura vagy, te vagy az El­jövendő Király. Köszönjük, hogy téged várhatunk a vi­lág végén. Köszönjük, hogy téged várhatunk ma is. Rád van szükségünk, hogy megoldódjanak problémáink, és szűnjék félelmünk. Jó Istenünk! Nem ismerjük a jövőt, de azt tudjuk, hogy te mindent jóra fordítasz. Kérünk, fordítsd ja­vunkra a mi életünk nehézségeit és örömeit is. Köszön­jük, hogy tudhatjuk: nemcsak gondok várnak ránk a jö­vendő időben, de nálad megoldás is van. Szerető Megváltónk! Te irgalmas és kegyelmes Isten vagy. Bocsáss meg nekünk. Hisszük, hogy te javunkra fordítod életünk nehézségeit is. Hálás a szívünk, amiért láthatjuk azt is, hogy te győz­tes Úr vagy. Bízunk győzelmedben személyes életünk­ben is. Győzz le minket igéddel és szereteteddel. Győzz meg minket igazságoddal. Győzz meg minket azzal, amikor látjuk akaratod megvalósulását és országod el­jövetelét. Elég nekünk a te kegyelmed, mert a te erőd erőtlenség által jut el céljához. Légy erős bennünk. Adj szilárd hitet, amely minden körülmény között hozzád ragaszkodik. Adj olyan életet, amely reád épít. Te vagy a kőszikla, a mi erős várunk. Oltalmazz bennünket, hi­szen hozzád menekülünk. Segíts hozzád ragaszkod­nunk akkor is, amikor elmúlik a vihar életünk fölött. Jó­ságod is megtérésre hív bennünket. Köszönjük, hogy hívsz minket is. Szeretnénk készséggel meghajolni aka­ratod előtt. Elismerjük, hogy rád van szükségünk. Rád van szüksége e világnak is. Könyörülj drága ma­gyar népünkön, mert nélküled széthullunk és elve­szünk. Urunk, az erkölcs a mélyben van, a törvényt láb­bal tapossák. Segíts, hogy mi mindeközben is a tieid maradjunk. Hadd tudjuk a te kegyelmedet és szeretete- det képviselni munkatársaink között. Hadd legyünk tü­relmed tanúi útjaink során és az otthonunkban. Segíts, hogy észrevegyük a rászorulót és a gyengét. Segíts, hogy észrevegyünk bennük téged és a te hívó szavadat. Könyörülj vezetőinken. Add, hogy a te igazságod és bölcsességed hasson rájuk. Állítsd meg őket most és naponta, hogy meghallhassák - ha másképp nem is, de lelkiismeretükön keresztül - a te hangodat. Adj nekik örömöt és megelégedett szívet abban, amikor rád hall­gatva döntenek és cselekednek. Vezesd megtérésre és megújulásra népünket, mert nélküled elfogyunk és el­veszünk. Köszönjük, hogy kitárhattuk előtted szívünket. Jézu­sért kérünk, hallgass meg minket. Ámen. Mi Urunk Jézus mennybe tért ► Rovatunk terjedelme egy ének be­mutatását teszi lehetővé, ezért ezen a héten választanunk kellett mennybemenetel ünnepe és Exau- di vasárnapja között. Ez alkalom­mal mennybemenetel graduáléne- kéről olvashatnak, amelyet azon­ban elénekelhetünk az ünnepet követő vasárnapon is. (E. Zs.) „».. .Menjetek el szerte az egész világba, hirdes­sétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pe­dig nem hisz, elkárhozik. Aczokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kí­gyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezü­ket, és azok meggyógyulnak.«Az Úr Jézus pe­dig, miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítet­te az igehirdetést a nyomában járó jelekkel" - olvashatjuk az ünnepre kijelölt evangéli­umi szakaszban (Mk 16,14-20). „Mi Urunk Jézus mennybe tért. / Di­csérjük, áldjuk nagy nevét! / Mit zsoltár róla énekelt, / Mi írva volt, az mind be­telt. I Halleluja!” (EÉ 226,1) Énekünk szö­vegének eredete a középkorba nyúlik vissza. A Coelos ascendit hódié című latin ' versnek több német változata is szüle­tett. Az első lejegyzett sorokat egy 1565- ben keletkezett kézirat tartalmazza. Következő adatunk már a 17. század elejéről származik: Bartholomäus Gesius (1562-1613) Német lelki énekek című gyűj­teményében jelent meg 1601-ben. Köz­kedvelt ének lehetett, mert még ebben az évtizedben más kiadványokban is fel­bukkant, így Joachim Burmeistemél 1607- ben, Michael Praetoriusnál és Melchior Vul- pi usnál 1609-ben. A mi énekeskönyvünkben nem a né­met gyakorlatban megszokott dallammal szerepel az ének, hanem kölcsönzi ked­velt húsvéti dallamunkat (EÉ 217 - Felvir­radt áldott, szép napunk). Ez Nikolaus Herman (i48o?-i56i) alkotása, akinek mind dalla­mait, mind szövegeit a rövidség, összefo­gottság, könnyen értelmezhetőség jel­lemzi. Mennybemeneteli énekünk eredeti dallama - alulról felfelé végigsétálva a dúr skálán - zenei eszközökkel fejezi ki a szö­veg mondanivalóját, láttatja a történést. De a nálunk használatos dallam is hason­ló eszközökkel él. A kezdő hangismétlé­sek után a kvintre ugrik, majd még feljebb tör; második dallamsorában eléri az oktá- vot, s onnan ereszkedik alá. A dallam uj­jongó karakterét 6/4-es lüktetése és a nyújtott ritmusok, a hosszabb, rövidebb hangértékek váltakozása adja. „...a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. (...)».. .erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt egészen a föld végső hatá­ráig.« Miután ezt mondta, szemük láttára fel­emeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.” (Lásd ApCsel 1,1—11!) „Krisztusé már a győzelem. / Úr égen- földön, mindenen. / S hogy hű tanúként valljuk őt, / Ad minden új nap új erőt. / Halleluja!” Énekünk második verse töké­letesen egybecseng a másik felolvasásra kijelölt igeszakasszal, de a Liturgikus könyv e napi egyik kollekta imádságával is: „Kérünk, ne hagyj magunkra vigasz­talás nélkül, hanem küldd el Szentlelke- det, hogy kísértéseinkben mellénk áll­ÉNEKKINCSTÁR jón, a hitben megtartson, és fölkészítsen az örök életre, az Úr Jézus Krisztus által.” Az ének szinte kizárólag bibliai soro­kat idéz Krisztus mennybemenetelével kapcsolatban. „így szól az Úr az én uram­hoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!" (Zsolt 110,1) „Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!” (Zsolt 47,1) .....mos­ta ntólfogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Mt 26,64) Protestáns hagyomány sze­rint gyülekezeti énekké váltak e versben a bibliai sorok, elmélyítve a hívők isme­retét és hitét. „Ujjongjon boldog ének­szó! / Légy áldott, győztes Megváltó! / Szentháromság egy Istenünk, / Tenéked zeng dicséretünk. / Halleluja!” - Krisztus az Úr, aki előtt menny és föld leborul! Is­ten beváltotta ígéretét! ■ W. Kinczler Zsuzsanna Az Evangélikus Élet jelen számának lapzártája - a május r-jével kezdődő hosszú hétvége miatt - kivételesen nem hétfőn, hanem szombaton (április 26-án) volt. Ezért egyházunk néhány jelentős másnapi eseményéről csak pünkösdi számunkban tudunk hin adni. - A szert Hibaigazítás, lapunk előző heti (2008/17.) számának 3. oldalán az Égtájoló rovat írásának egyik mondata értelemzavaró hibával jelent meg. A harmadik bekezdésben olvasható mondat helyesen a kővetkező; „Az elektronikus nyilvántartás segítségével módomban áll részletesen elemezni a 2007-cs népmozgalmi adatokat, és azt kell megállapítanom, hogy a kerület 82 gyülekezetéből 27- ben nem volt konfirmáció!" A hibáért olvasóinktól elnézést kérünk.

Next

/
Thumbnails
Contents