Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-13 / 2. szám
‘Evangélikus Életéi ÉLŐ VÍZ 2008. január 13. 9 Félelmek nélkül HETI ÚTRAVALÓ Egy orosz szekta tagjai szerint 2008 májusában érkezik el a világvége. A huszonkilenc tagú csoport tagjai - köztük négy gyermek - egy barlangba húzódtak be, és azzal fenyegetőztek, hogy felrobbantják magukat, ha a rendőrség megostromolja őket - hangzott a hír a rádióban a múlt év végén. A világvége, avagy az Armageddon vá- rása nem új keletű. Világszerte újra meg újra szárnyra kaptak és kapnak találgatások arra nézve, mikor és hogyan érkeznek el az utolsó idők. Ha a megjelölt időpontban a pusztulás mégis elmarad, mindig akad valami magyarázat a tévedésre. Ami minden ilyen közösség esetében azonos, az a „mindenható” vezető személye. Mindenki aláveti magát akaratának, parancsainak. Engedelmességük jutalma azonban egyetlen esetben sem a boldogság és a gondtalan lét, hanem az anyagi természetű kifosz- tottság és a lelki megnyomorodás. Egy szektákkal foglalkozó tanulmány szerint a csatlakozó tagok többsége csalódott mindazon értékekben, amelyek eladdig fontosak voltak a számára. Az új vallásalapítók ezt a hiányt igyekeznek pótolni és a meglévő űrt így vagy úgy betölteni. A hit- és célnélküliség pontos és fájdalmas leírását olvashatjuk a huszadik század egyik legnagyobb költőjének, a december 3-án hetven esztendeje elhunyt József Attilának a Kiáltozás című versében: „Jaj, szeressetek szilajon, / hessentsétek el nagybajom! / Eszméim közt, mint a majom / a rácsok közt le és föl, / vicsorgók és ugrándozom, / mert semmit nem hiszek s nagyon / félek a büntetéstől.” Az Isten ítéletétől és büntetésétől való félelem gyötrelemmel jár, de Krisztus miatt, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért, megszabadulhatunk ettől a fajta rettegéstől. Isten irántunk való szeretete kiűzheti a világ, illetve a magunk elmúlásával kapcsolatos félelmeinket (íjn 4,18). Lelkének vezetése alatt napjainkban sem kell rettegnünk a létbizonytalanságtól, a magánytól, a betegségektől vagy épp a természeti katasztrófáktól, a végső időktől. Az Úr Jézus Krisztusért naponta ad erőt, begyógyítja sebeinket, és választ ad minden bennünket kínzó kérdésre. Megőrzi követőit, és Krisztus Jézus napjára elvégzi a bennük elkezdett jó munkát (Fii 1,6), hogy megláthassák mindazt, „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett". Mindazt, amit Isten az őt szeretőknek készített (iKor 2,9). ■ GaZsu Sokan jól emlékezünk erre a népszerű tévéműsorra. Tehetséges fiatalok szavaltak, énekeltek, zongoráztak, táncoltak benne, és így tovább. Ki mit tudott... A zsűri ott ült az asztal mögött. Szakértő szemmel nézték, hallgatták a produkciókat. Az embet szívesen ül a bírói székbe. Szép és kellemes dolog szakvéleményt mondani, ítélni, értékelni. A kritika, a bírálat - a tárgyilagos bírálat - hasznos. Ezért meghökkentő, amikor Pál arról beszél: menthetetlen mindenki, aki ítél, aki mást megbírál (lásd Róm 2). De hát hogyan? Miről is van itt szó? Arról, hogy-veszélyes dolog embereket ítélgetni. Nem az illető munkáját, tudását - hanem őt magát. De hát mi is a veszélyes? Veszélyes az ítélet alapjára állni, és bízni abban, hogy „én nem Ki mit tud? vagyok olyan", ahogy a farizeus képzelte Lk 18- ban. Ez súlyos tévedés. Helyezzük ezt a kérdést az ige fényébe! A zsoltáríró azt kéri: Uram, „ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted"! (Zsolt 143,2) Aki ítél, mindig önmagát is ítéli, mert 0 ugyanazt cselekszi... A bűn dolgában egyformák vagyunk Bélsaccar palotájának egyik falára írta egy kéz: megmérettél, és híjával találtattál. .. Félelmetes ez a kéz és ez a felirat. De ránk is mindig ez a felirat érvényes Isten előtt. Áfasori gimnáziumban történt diákkoromban. Magyardolgozatot írtunk A dolgozat javításakor megdöbbenve láttuk, hogy mindenki négyest kapott, tehát mindenki „elbukott”, mert akkor ez volt a legrosszabb jegy. Ez az ítélet botránya! Pedig mi nagyon is szeretünk beleülni a bírói székbe. Például: „Micsoda nő a szomszédom, nem főz, a lakás is rendetlen. Férjével, gyerekeivel nem törődik, csak saját magára költ minden pénzt...” De van egy másik botrány is: a kegyelem botránya. Jézus bement a megvetett bűnös, Zákeus házába. És mikor ezen megbotránkoztak, meg is mondta a botránkozóknak ma lett üdvössége ennek a háznak! Mert jézus mindenkinek, aki elveszett bűnösként megy hozzá, és hisz, kegyelmet ad. Vessük fel a kérdést: nem ülök-e most is a bírói székben? Nem ítélgetem-e kemény, gőgös szívvel a családomat, a munkatársaimat? Ma még tart a kegyelem ideje. Jézus kész megújítani életemet és megajándékozni alázatos, hálás szívvel. ■ Gáncs Aladár Egyenlítsd ki a tartozásodat! Egy tekintélyes nemzetközi cég egyik üzemének az építésébe egyik ismerősöm vállalkozása is bekapcsolódott. A projekt előrehaladtával az »építtetőnek pénzügyi problémái támadtak, és kijelentette, hogy bár nincs rá jogos indoka, de 700 ezer dollárt nem fog kifizetni a vállalkozónak. Mikor ő kilátásba helyezte, hogy fizetség híján abba fogja hagyni a munkát, az építtető a szerződés egyik pontjára emlékeztette. Ebben az állt, hogy a vitás kérdéseket csak az építkezés befejezése után vihetik bíróság elé. A bírósági eljárás több mint egy évig is eltarthat, így a vállalkozónak ezt az időt az említett összeg nélkül kellett volna valahogyan túlélnie. A másik lehetőség az lehetett volna, hogy nem terelik jogi útra az ügyet, hanem megpróbálnak megegyezni - az azonban szinte biztos, hogy valamilyen kisebb összegben. És éppen ez az, amit a nagy nemzetközi cég el akart érni. A vállalat egyébként saját alkalmazottaival is hasonlóan bánik, például a nagyobb nyereség érdekében a szükséges munkaerőnek csak a felét alkalmazza. Az üzleti életben vannak olyanok, akik senkire és semmire nincsenek tekintettel a nagyobb profit érdekében. Mivel az említett cég a saját területén a legnagyobb, biztos, hogy könnyen talál majd újabb, munkára éhes üzletfelet, de a végén mindenképpen számolnia kell majd a következményekkel. Előbb vagy utóbb minden partnere számára nyilvánvaló lesz gátlástalan üzleti magatartása, és kerülni fogják a vele való együttműködést. A Római levél a következőre tanít bentiünket: ,Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet. Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt." (Róm 13,7-8) A jó hírnév és előmenetel érdekében - az üzleti életben, de azon túl is - fontos, hogy ragaszkodjunk ennek a szakasznak a tanításához. Ha valakinek tartozol valamivel, fizesd vissza! ■ RickBoxx (Forrás: Monday Manna) Apostol emberközelből Új könyv Pálról a Kálvin Kiadó gondozásában ► Pál, az elhívott, Pál, az ékesszóló, Pál, a teológus, Pál, a misszionárius. Az apostol e négy arcát mutatja be a Magyarországi Református Egyház Kálvin Kiadója legutóbb megjelent kötetében. Az igényes kivitelű könyv Peter Wick svájci teológus Paulus című művének magyar kiadása Gromon András fordításában. A munka megjelentetésének oka már az előszó első mondatában szerepel: „Könyvünknek az a szándéka, hogy a népek apostolát és művét közelebb hozza a felsőoktatásban részt vevőkhöz és más érdeklődőkhöz, továbbá bátorítsa és rávezesse őket arra, hogy önállóan is foglalkozzanak az egyház és az emberi történelem e kiemelkedő és meghatározó személyiségével.” A tankönyvként is használható kötet nem tudományos munka, legalábbis - amint a szerző már az első oldalon leszögezi - nem tesz kísérletet arra, hogy bemutassa a Pállal kapcsolatos tudományos kutatás jelenlegi állását. Amit Wick célként tűz ki maga elé - és a könyv végére érve beláthatjuk, hogy ezt sikerül is megvalósítania -, nem más, mint hogy emberközelbe hozza „a Közel-Kelet és a nyugati világ történetének. egyik legizgalmasabb személyiségét”, a zsidóként egykor a keresztényeket üldözőt, majd a damaszkuszi úton történt „pálfordulása” után Krisztust hirdető apostolt. A szerző mindezt úgy éri el, hogy közérthető, olvasmányos stílusban ír. Ráadásul a zárt egységet alkotó, önmagukban is olvasható fejezetekben továbbgondolásra hív, „feladatokat adva” az olvasóknak. Az önképzéshez segítséget nyújtanak az egyes fogalmak háttérszínnel kiemelt, rövid definíciói éppúgy, mint a főszövegben vastagon szedett kifejezések, kulcsszavak. A fontos megállapításokat dőlt betűs szedéssel hangsúlyozzák. A könyv laikusok és teológushallgatók számára is ajánlható, gondolkodásra ösztönző, élvezetes olvasmány; gazdag irodalomjegyzékkel és más források megnevezésével Pál életének és teológiájának további tanulmányozására ösztönöz. ■ G. Zs. Peter Wick: Pál - A keresztyénség tanítója. Kálvin Kiadó, Budapest, 2007. Ára 1600 forint. Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. (Ezs 60,2) Vízkereszt ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli s heti igéi Krisztusunk dicsőségét hirdetik. Ézsaiás őróla szólt: .....rád ragyogott az Úr dicsősége.” „Vilá gosságodhoz népek jönnek..(60,1.3) A vízkereszti himnusz (GyLK 657) öt versszakban foglalja össze Jézus Urunk dicsősége megjelenésének jeleit e világban: Heródes tettét, a keleti bölcsek érkezését, a kánai menyegző csodáját, megkeresztelésének eseményét. Ekkor az Emberfia mintha „napba öltözött volna”. „És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény.” Atyja szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” (Mt 17,2.5b) O, „Wram i0 minékünc it laknunc" - így vélekedett Péter (Mt 17,4 - az 1590. évi vizsolyi Biblia szerint). Reformátorunk pedig így vélekedik Jézus megdicsőüléséről: „Az Atya Isten Krisztust pecsételte el Megváltóvá. Egyedül őt kell hallgatnunk, befogadnunk. Rajta kívül nincs Isten, hogy megtalálhatnám.” A teremtés hajnalán mondotta Isten: „Legyen világosság!” (iMóz 1,3) S azóta is: „...őgyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Kor 4,6b) Mózes elleplezte arcának elmúló dicsőségét, de nekünk nem kell ezt tennünk, mert „fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szí- vűekre” (Zsolt 97,11; LK)! Az Újszövetség népe szemléli és egyben tükrözi is az Úristen dicsőségét: „.. fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét...” (2Kor 3,18b) „Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyáj an fedetlen arccal tükrözzük... ” (a Protestáns Média Alapítvány által újonnan revideált Károli-fordítás szerint). Akit az Úr Jézus elhívott - „Kövess engem!" -, az továbbadja a jó hírt - „Jöjj, és lásd meg!" hogy közösen legyenek részesei Jákob létrája csodájának: „...meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára." (Jn L43b.46b.51b) Hogyan üdvözülhet az ember? Az Úr Isten így válaszol: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet...” (Jn 3,36) A 2008. esztendő a Biblia éve; a rendezvénysorozatjelmondata: „Boldog, aki olvassa.. .”a Szentírást, „és boldogok, akik hallgatják" és megtartják Isten igéjét (Jel 1,3)! A Mindenható Úr Isten - az örök Vagyok - bemutatkozik: „En vagyok az Alfa és az Omega (...), aki van, és aki volt, és aki eljövendő...” (Jel 1,8) Mi pedig az Úrtól tanult imádságban dicsőítjük a mi Atyánkat: „.. .mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Amen." (Mt 6,13b) Jézus egylényegű az Atyával; ő is bemutatkozik: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Csak a Fiúban lehet megismerni az Atyát! Áldjon meg téged, „ragyoghassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad" (4MÓZ 6,25)! Úr „Krisztus, Atya Istennek / Egyetlenegy Fia, (...)/ Ő a hajnalcsillag, / Mely fényességgel villog, / S napnál szebben ragyog" - Rád is! (GyLK 810,1) ■ Garai András Páratlan szilveszteri alkalmon több mint félszáz fiatal felnőtt töltötte 2007 utolsó éjszakáját egyházunk Üllői úti székházában. Mint sok gyülekezetünkben, itt is játékokkal, vetélkedőkkel, jó hangulatú beszélgetésekkel teltek a múlt esztendő utolsó órái. Éjfélkor úrvacsorái közösségben élhették át a különböző felekezetekhez tartozó résztvevők a Krisztusban való egységet, a bűnbocsánat örömét, s lehettek együtt abban a páratlanul felszabadító tudatban, hogy az Úr hajlandó újat kezdeni velünk. Az óév este igéje is ebben erősített: Jrgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.”’ (Zsolt 103,8) ■ Galli Tamás felvétele Szélrózsa 2008, Kőszeg És igen! Szélrózsás évre virradtunk végre! Ebben az évben július 16. és 20. között Kőszegen lesz a kétévente megrendezett Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó. A mintegy kétezer főt megmozgató fesztivál témája idén a határkeresés, határfeszegetés lesz, mottója: „Hol a határ?” Az elkövetkezendő hetekben-hóna- pokban olvasóink az e rovatban kéthetente megjelenő írásokból tájékozódhatnak a találkozó részleteiről. Bemutatkoznak a főmunkatársak, az egyes munkaágak, felvázoljuk az alakuló programot, felvonultatjuk a meghívott-meghí- vandó vendégek sorát, együtteseket, produkciókat. Információk a honlapról is szerezhetők: http://www.szelrozsatalal- kozo.hu. Jelen számunkban „Szélrózsa atya” mutatkozik be, aki a találkozó szervezői csoportjának magját képező „Tízek” vezetője. „Atyának” lenni felelősség. Nyomasztó is lehetne, de inkább örömteli. Ezen a képen Berta lányomat vettem a nyakamba egy adventi kirándulás alkalmával, és a hordozása nem a kilóival, hanem azoknak a pillanatoknak a könnyedségével volt mérhető, hogy végre van időnk egymás számára. A Szélrózsa persze lassan kamaszkorba lép, egyedül nem is merném megemelni. Ezért azon dolgozom, hogy minél SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Frenyó Anna többen érezzék „édes gyermeküknek" a kőszegi találkozót. Akik pedig résztvevőként érkeznek majd, azok azt éljék át, hogy fiatalként is komolyan veszik a véleményüket, van helyük, szavuk az evangélikusok nagyobb családjában. Smidéliusz Gábor, „Szélrózsa atya"
