Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-04-27 / 17. szám
‘Evangélikus Élet®? EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. április 27. !► 3 Megújult a medgyesegyházi templom Folytatás az 1. oldalról Az ige ugyanis figyelmeztet bennünket: minden épületfelújítás kidobott pénz és energia, ha lsten maga nem építi a gyülekezetét. Ehhez az ige eszközét használja fel, amely a Szentielken keresztül személyiségeket képes formálni, életeket tud vezetni, és sorsokat tud megváltoztatni. Az izgalmas kérdés nem az, hogy mi történik egy ilyen szép ünnepnapon, hanem az, hogy mi fog történni holnap: meg tudja-e érinteni Isten igéje ebben a templomban a hívek szívét, képes-e a közösség befogadni Isten életújító és ható Lelkét, és valóra válik-e az a reménység, hogy az egyház Ura összegyűjti nyáját ezen a békési településen is? Ami ezen a napon történt, az nem lezárása egy folyamatnak, hanem valójában az újrakezdés lehetősége: a lelki építkezésnek, az élő kövek renoválásának egy újabb kezdőpontja - mutatott rá az egyházkerület püspöke. Az ünnepi közgyűlést Madari Imréné, a Medgyesegyházi Evangélikus Egyház- község felügyelője nyitotta meg. A templomfelújítás történetéről vetített képek segítségével Veres Ravai Csaba Endre tartott beszámolót; köszönetét mondott mindazoknak, akik valamilyen formában támogatták a renoválást. Hogy milyen konkrét munkálatokra volt szükség az épület megújulásához, azt a kivitelező cég vezetője, Abelovszky László vállalkozó, a Déli Egyházkerület közgyűlésének tagja foglalta össze az ünneplő gyülekezetnek. Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő a Déli Egyházkerület nevében köszöntötte a medgyesegyházi evangélikusok közösségét, dt Rück András egyházmegyei felügyelő pedig a Kelet-Békési Egyházmegye képviseletében adta át jókívánságait. A szomszédos, másik békési egyházmegyéből a medgyesegyházi gyökerekkel rendelkező Ribár János nyugatbékési esperes mondta el köszöntő szavait, és hangsúlyozta, hogy a templom állapotán jól lemérhető egy gyülekezet „lelki állapota” is, vagyis az, hogy milyen fokon él a közösségben a hit megtartó ereje, amely a lelki megújulás alapja. A hálaadó ünnep a gyülekezeti közösségi házban megrendezett szeretetven- dégséggel és állófogadással ért véget. Az egyházkerület elnöksége - Gáncs Péter püspök és Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő - ezután látogatást tett Telekgerendáson, a Teleki családi napok elnevezésű missziói hétvége zárónapján. Ez volt az első nagyobb missziói-evangé- lizációs rendezvény a községben azóta, hogy Liptákné Gajdács Mária beosztott lelkész tavaly ősszel megkezdte ott missziói, gyülekezetépítő szolgálatát. ■ P.G. Magyar-magyar püspöki csúcstalálkozó Négytagú delegáció érkezett Magyarországra a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház képviseletében április 17-én Adorjáni Dezső Zoltán püspök vezetésével. A vendégeket egyházunk püspöki tanácsának tagjai - élén Ittzés János elnök-püspökkel -, valamint Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora fogadták. Az ülésen részt vett Zászkaliczky Pál, a Magyar Evangélikus Konferencia titkára is. I' A találkozón két olyan jelentős megállapodás köttetett, amelyek minden bizonnyal kihatnak a két egyház jövőbeli, még szorosabb viszonyára. A teológiai képzésben a korábbi laza együttműködést szorosabb intézményi kapcsolat váltja fel. Ennek jegyében az Európai Unió-tag Románia polgárai minden további nélkül tanulhatnak az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, ha ezt az egyházak vezetősége engedélyezi. A lelkészi szolgálat mederbe terelése az elmúlt években olykor megtapasztalt anomáliákat kívánja kiküszöbölni. Ennek jegyében azon román állampolgárságú lelkészeknek, akik a Magyarországi Evangélikus Egyház keretében szeretnének munkát vállalni, a következő feltételeknek kell eleget tenniük: a megelőző szolgálati hely (egyházközség) teljes ügyvitelének átadása-átvétele; mindennemű tartozás és adósság kiegyenlítése: egyházmegyei és egyházkerületi ajánlólevél vagy választhatósági nyilatkozat. A házigazda, Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője - úgy is, mint az Evangélikus Hittudományi Egyetemért, valamint a lelkésztovábbképzésért felelős püspök - elmondta, hogy a távlati cél egy olyan egyházunió, amelyben mindkét egyház megőrzi szervezeti önállóságát, ám minden szolgálati területen együttműködnek. ■ — CZÖNDÖR — Egyházkerületi kórustalálkozó A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület területén szolgáló énekkarok részére szervezett Cantate vasárnapi kerületi kórustalálkozó helyszíne az idén Répcelak volt. Ezúttal a bakonycsernyei, a csákvári, a kőszegi, a soproni, valamint a somogyvámosi gyülekezet énekkara mutatkozott be. A kórusok is szolgáltak énekükkel a délelőtti úrvacsorái istentisztelet liturgiájában, majd délután előadták műsorukat. Ebben az esztendőben a zsűri a somogyvámosi ökumenikus kórusnak ítélte oda a Weltler Jenő- emlékplakettet. ■ Menyes Gyula /elvétele Északi „rokonlátogatás” Negyven finn gimnazista látogatta meg tanáraival együtt április 18-án az Északi Egyházkerület püspöki székházát. A diákok Masala városából érkeztek Budapestre testvérgimnáziumuk meghívására. A vendégeket ár. Fabiny Tamás fogadta. A püspök - országunk, illetve egyházunk történetének rövid ismertetése után - válaszolt a fiatalok kérdéseire, melyek főként az egyházi oktatásra és a Magyarországi Evangélikus Egyház jelen helyzetére vonatkoztak. A fordításban Pap Kinga tolmács, a kelenföldi gyülekezet tagja segédkezett. ■ Czöndör István felvétele Meggyengült megerősítés Ezekben a hetekben zajlanak gyülekezeteinkben a konfirmációk. A kedves olvasó ezzel kapcsolatban vegyes érzelmektől talán túlfűtött püspöki publicisztikát kap ezúttal kézhez. Egyfelől örülök annak, hogy kétszázötven éve a gyülekezetek életének egyik csúcspontja ez az alkalom. Idén különösen is érintett vagyok, ugyanis legnagyobb gyermekünk, Blanka most konfirmált a budavári templomban. így édesapaként még inkább átélhettem azt, amit huszonöt éve más gyermekekkel teszek rendszeresen: az első úrvacsorához bocsátás izgalmát és szépségét. Másfelől az éves statisztikai adatokat összegezve megdöbbentő tapasztalatokat szereztem. Míg évtizedekkel ezelőtt egy hétköznapra eső ünnepen, áldozócsütörtökön is megteltek ilyenkor a templomok, addig ma, közel két évtizeddel a rendszerváltozás után az Északi Egyházkerület gyülekezeteinek jelentős részében nincsen konßrmdciö. Az elektronikus nyilvántartás segítségével módomban áll részletesen elemezni a 2007-es népmozgalmi adatokat, és azt kell megállapítanom, hogy a kerület 82 gyülekezetéből 27-ben volt konfirmáció! Ez az egyházközségek egyharmadát jelenti! Nem kívánom hosszú adatsorral fárasztani az olvasót, így csak két áttekintő táblázatot közlök. Az egyikben a fiatal (18 év alatti), a másikban a felnőtt konfirmandusok száma látható, egyház- megyei lebontásban. Először a fiatalokra vonatkozó adatokat elemzem röviden. Gondoltam, megnézem, hogy az adott egyházmegyében tizenkét évvel korábban hány gyermeket kereszteltek meg. Ez hozzávetőleges támpontot jelenthet arra vonatkozóan, hogy a hagyományosnak tekinthető életkorban hányán konfirmálhattak volna. Természetesen számolni lehet, számolni is kell a családok elköltözésével: főleg a szegényebb, munkanélküliségtől sújtott északkeleti régiónak fordítanak hátat sokan, az adatok mégis alkalmasak lehetnek a viszonyításra. Fiatalkonfirmáció Borsod-Hevesi Egyházmegye 12 Budai Egyházmegye 55 Dél-Pest Megyei Egyházmegye in Észak-Pest Megyei Egyházmegye 193 Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye 104 Nógrádi Egyházmegye 73 Összesen: 548 Felnőttkonfirmació Borsod-Hevesi Egyházmegye 5 Budai Egyházmegye 21 Dél-Pest Megyei Egyházmegye 9 Észak-Pest Megyei Egyházmegye 19 Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye 12 Nógrádi Egyházrpegye 10 Összesen: 76 Mivel a 2000-ben életbe lépett új területi beosztás következtében kerületünk jelenlegi hat egyházmegyéjéből csak négy tartozott az akkori északi kerülethez, ebben az összefüggésben csak e négy megye adatait vizsgálom. Borsodban tizenkét .évvel ezelőtt 155 gyermeket kereszteltek evangélikus szertartás szerint - lelkészeink ebből most mindössze 12 konfirmandust tudtak összegyűjteni. Vagyis tizednyien sem maradtak! Budán is csaknem eltűnt a gyermekek egyharmada, hiszen az akkori 157 keresztelővel szemben tavaly 55 fiatalt konfirmáltunk. Hajdú-Szabolcsban csaknem 50%-os az arány, hiszen a 219 egykor megkereszteltre ma 104 konfir- madus jut. A legjobb eredményt Nógrád érte el, ahol a gyermekek csaknem kétharmadát sikerült megőrizni, hiszen a 115 hajdani megkeresztelt gyermekből 73-an jutottak el a konfirmációig. Némi vigaszként szolgálhat a felnőttkonfirmációk alakulása. Itt is a tizenkét évvel ezelőtti adatokat vettem alapul. Borsodban akkor is, most is 5 felnőttkonfirmációra került sor, Budán viszont az egykori 10-zel szemben 21-re! Egyedül Hajdú-Szabolcsban csökkent némileg ez a szám, hiszen akkor 14 felnőttet, most pedig 12-t anyakönyveztek. Nógrád viszont huszárosán teljesített: az 1995-ös egyetlen felnőtt konfirmandus után 2007-ben 10-et regisztrálhattak. Mondhatnám azt, hogy döntse el az olvasó, mit üzennek ezek a számok. Nem kétlem: mindenki érzi a helyzet súlyosságát. Lehet persze mondani, hogy statisztikailag nem szakszerűek a fenti elemzések. Szociológiai magyarázatot is találhatunk bőven. Mégis azt kérem: minden felelős egyháztagot nyugtalanítsanak ezek a számok. Rázzanak meg - és rázzanak fel bennünket. Most azonban nagy levegőt veszek - és az örömömet is megosztom az olvasóval. Lehet mondani, hogy a budavári gyülekezet enyhén szólva nem tipikus az egyházkerületben, ám az ott megtapasztalt jónak talán nemcsak egy bevallottan elfogult édesapa örül. Jó volt ugyanis átélni, hogy ott a konfirmáció igazán gyülekezeti alkalom. Az a tény, hogy 2008-ban tizennyolc fiatal részesült a konfirmációban, azt mutatja, hogy a gyülekezetben jól szervezett gyermekmunka folyik: van honnan meríteni. A lelkészek és a hívek közötti rendszeres kapcsolattartás, a családoknak a keresztelést követő figyelemmel kísérése is e háttérmunka fontos eleme. Ezért aztán a konfirmáció az egész gyülekezet ügye lett. Ezt átélhettük már 2007. advent első vasárnapján, amikor Bence Imre, az idei csoport konfirmáló lelkésze bemutatta a gyülekezetnek a kis csapatot. A jelenlevők ekkor nem csupán futólag ismerhették meg e szép arcú és tiszta tekintetű fiatalokat, hanem a kézbe kapott egy-egy fénykép alapján fokozott felelősséget is vállalhattak egyikükért-másikukért. Tudom, hogy több testvérünk otthon kitűzte a képet, és naponta imádkozott egy-egy fiatalért. Tovább erősítette a szálakat a piliscsabai gyülekezeti hétvége, amelyen a konfi- sok is részt vettek. Öröm volt látni azt is, ahogy az ifjúság tagjai fogadták az utánpótlást. A vizsga helyébe lépett előadást mintegy testületileg figyelték a karzatról, majd vasárnap gyertyagyújtással fejezték ki, hogy közösségükbe fogadják őket. A konfirmáció gyülekezeti jellegét erősítette az is, hogy az ünnepi istentisztelet liturgiájában több szülő is részt vett. Vagy úgy, hogy világiként igét olvastak az oltárnál, vagy úgy, hogy lelkészként saját gyermeküket is megáldhatták. Egy szülő számára egészen különleges ajándék ez! Május 20-ra meghívót kaptak a húsz, harminc vagy éppen ötven évvel ezelőtt konfirmáltak is. Mindez megerősíthette a ÉGTÁJOLÓ zsoltáros igazát: „.. .jó az Úr, örökké tart szemete és hűsége nemzedékről nemzedékre." (Zsolt 100,5) Miközben Blankát megáldottam ezzel az igével, édesapámra is gondoltam, aki éppen hetven évvel ezelőtt konfirmált a Deák téri templomban. A „beszélgető egyházban” talán nem volt idegen, hogy a konfirmációi igehirdetést két lelkész tartotta, párbeszédes formában. Hasonló dialógus zajlott a gyülekezet és a konfirmandusok között. Utóbbiak vékony gyerekhangon énekeltek: „Először lépek oltárodhoz...” Erre a hívek kórusa felelt: „Indulj el, Jézusunk kis nyája, / Ne félj, véled megyünk sokan.” (EÉ 300) Ezen a vasárnapon egy egész gyülekezet megerősítésének, konfirmációjának lehettünk tanúi. Az öröm és a meghatottság azonban nem feledtetheti a szorongató érzést: milyen jövő vár egyházunkra, ha általában így visszaesett a konfirmadusok száma? Idén tavasszal egyetlen reményünk ez az ige: „A szél arra fúj, amerre akar... ” (Jn 3,8a)- Jöjj, vigasztaló Szentlélek! Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
