Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-04-27 / 17. szám
2 4t 2008. április 27. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS A BIBLIA ÉVE HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP (ROGATE) - 2MÓZ32,7-14 A Példabeszédek könyve - a bölcsesség A Példabeszédek könyve - amely Jób könyvéhez hasonlóan az úgynevezett bölcsességirodalom része - azt állítja, hogy az okosság nem egyenlő a bölcsességgel. Az előbbi nem elegendő a boldog és sikeres élethez. Az embernek az utóbbira van szüksége: bölcsességre, amely alapvetően Isten akaratának a követését jelenti. Az ókori bölcs szem előtt tartotta a korábbi nemzedékek élettapasztalatát, az emberi élet és együttélés évszázadok alatt megismert és továbbhagyományozott törvényszerűségeit. Módszeresen gyűjtötte a megismerhető élettapasztalatokat, összevetette azonos vagy éppen ellentétes megfigyelésekkel, majd következtetéseit rövid, könnyen megjegyezhető mondásokba sűrítette és leírta. így keletkezhettek a bibliai példabeszédek is, amelyeket a valaha élt legbölcsebb emberhez, Salamon királyhoz kapcsolunk (bár a királyság korának más alakjai is felbukkannak bennük, mint például Ezékiás). A példabeszédek figyelmeztetnek, tanítanak, összevetnek alternatív élet- utakat, az élet rejtélyes összefüggéseire és jelenségeire utalnak röviden, képszerűen, könnyen érthető és megjegyezhető formában. Olyan témákkal foglalkoznak, amelyek évszázadok alatt sem mentek ki a divatból, és valószínűleg még évszázadok múlva is aktuálisak lesznek: hogyan legyünk egyensúlyban önmagunkkal, a vágyainkkal és a lehetőségeinkkel; hogyan viszonyuljunk a nőkhöz (férfiközpontú világban írták a Példabeszédeket!) és általában a szerelemhez, a párkapcsolatainkhoz; hogyan bánjunk a pénzzel; hogyan neveljük helyesen a gyermekeinket; milyen szerepet szánjunk a munkának és a pihenésnek, vagy mi a mámor, az öröm és a józanság helyes aránya az életben. Aktualitása miatt a Zsoltárok könyve mellett még ma is az Ószövetség legnépszerűbb és leggyakrabban olvasott könyve a Példabeszédek Az elveszett bölcsesség nyomában A 21. század embere hajlamos megmosolyogni a bölcsességet. Letűnt korok embereihez tartozó fogalomnak tekintjük, legalábbis életünk első néhány évtizedében, amikor rpég úgy gondoljuk, hogy az emberi élet törvényszerűségei a mi esetünkben nem érvényesülnek majd. Ahogy azonban telnek az évek, riadtan vesszük észre, hogy mennyire igaznak bizonyulnak a mi élétünkben is mindazok a mondatok, amelyeket szüléink és nagyszüleink szájából hallottunk és gúnyosan elutasítottunk. „Bolond” emberként megvárjuk, amíg a saját lázadásaink, tévedéseink és bukásaink vezetnek-vissza minket a bölcsesség forrásához: „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg." (Péld 1,7) „A tudomány rendszerezett tudás. A bölcsesség rendszerezett élet.” (I. Kant) M Magyar Bibliatársulat SEMPER REFORMANDA „Az örök élet titkát egyetlenegy ember sem tudhatja, hiheti és kívánhatja, hacsak nem Szentlélekkel teljes, noha erről is sokan sokfélét írnak és fecsegnek. Ó, bárcsak legalább mi szabadok lennénk kovászuktól, Erasmusom! Bizony ritka az olyan hívő szív, amely az örök élet hitvallásában igazán hinni tud!” M Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weltler Sándor fordítása) Imádkozni nehéz, de lehetséges Könnyű lehetett Mózesnek ott fenn a hegytetőn! Kiváló panoráma, friss levegő. De mi itt rohadunk egymás hegyén- hátán, belátunk a szomszéd lakásba, és szívjuk a benzingőzt meg a polleneket. És imádság közben állandóan kráko- gunk és köhögünk. Könnyű lehetett Mózesnek, hogy egyedül és csendben lehetett. De mi lassan már hétmilliárdan vagyunk. Valahol egy kutya őrjöngve csahol egész nap. A villamos kerekei csikorognak. Ráadásul az unoka is bőg, totojgatni kell. Eközben elég nehéz imádkozni. Könnyű lehetett Mózesnek, akinek - ha éppen nem egyedül volt - kiváló társaság adatott. Maga az Úristen. Ott fenn a hegytetőn. A mi társaságunkról itt lenn jobb nem is beszélni. Rokon, barát, kolléga, csupa bálványimádó. És az Úristen is olyan messze van. Könnyű lehetett Mózesnek, akinek volt rendes munkája: kifaragni a két kőtáblát meg belevésni (belevésetni?) az igéket. Miközben mi itt tespedünk munka nélkül, pótcselekvésekkel ütjük agyon az időt, alig várván a fizetésnapot vagy a szégyenteljes nyugdíjat. Könnyű lehetett Mózesnek, hogy ha negyven napig, aztán megint negyvenig akart fennmaradni, hát maradt. A Főnök hagyta. De nekünk - kérem - ennek a fele az éves szabadságunk. Slussz. A személyügyi osztály pontos kimutatást vezet. Könnyű lehetett Mózesnek, aki, mint egy halaskofa, igen fontos államügyekről tárgyalt az Úrral. Ütött is rendesen övön alul („Mitmondanánakmajdaz- egyiptomiak?”). S közben itt vagyunk mi a magunk pitiáner problémácskáival és jelentéktelen óhajainkkal. * Könnyű lehetett Mózesnek, aki mégiscsak komoly tárgyalópartner volt, és hatalommal bírt, mert az isteni bocsánat dacára csak holokausztolta háromezer honfitársát, miközben mi csak menekülünk a rendőr- és In-Kal-gumibotok elől. Miközben nehéz imádkozni. Nem a Hó- reb hegye, hanem a Gellérthegy lábánál. Mindezek ellenére lehetséges imádkozni. Mert a belső szobából úgyis csak felfelé van kilátás. S ez a „belső” szoba nem is a lakás egy része, hanem mi magunk vagyunk. Egy állandóan dübörgő gépsor mellett is lehet csendben lenni. Hogy az ember már észre sem veszi. Nem kell hozzá füldugó, sőt inkább nyitott fül. Amely meghallja Isten szavát. Mert először mindig - szól. Eseményekben, szavakban, szépségekben, gondolatokban. Mi csak válaszolunk. Meg kell becsülni azon keveseket, akik nem bálványimádók. Legyen az pénz, hatalom, egészség, szex, tudás, hírnév. Egy kissé talán még óvakodni is kell azoktól, akik mindezekben bővelkednek. Hiszen szívesen hívnak minket is egy kis aranyborjúöntésre. Soha nem értettem egészen az „Óra et labora” - „Imádkozz és dolgozz!” - jelmondatot, hiszen az imádság nem semmittevés, hanem nehéz munka. Jézus is vért verejtékezve imádkozott. Fizikai, lelki, szellemi koncentrációt igényel. Sok imamunkánk van. Imádságon nem is csak a „tényleges” imádsággal töltött időt érthetjük, hanem A VASÁRNAP IGÉJE a „szüntelen” Isten-tudatban élést. Még vétkeink is imádsággá válhatnak. Biztos, hogy Isten előtt nincsenek nagy és kis ügyek, fontos és jelentéktelen emberek! Ha tetszik: ő mindenre és mindenkire kíváncsi. Hiszen ő teremtett mindenkit, és gondviselésében hordoz mindent. Ezzel arra biztat, hogy a mi imádságunkba is férjen bele minden. Nemcsak fenn a hegytetőn, de bizony a „mélységből” is lehet Istenhez kiáltani. A félelem, a szegénység és a betegség mélységéből. A hazugságok, az erőszak és a megtévesztés bugyraiból is. Atyaúristen! Ha csak néhány percet nézzük is a tévéhíradót, már egy egész éjszakára való imatémánk van. De az se nagy baj, hogyha az esti lefekvés előtti imánkba belealszunk a fáradtságtól, meg mert gyorsan hat az altató. Nem kell mindent nekünk megoldanunk imádságainkkal. Hiszen nemcsak Mózes meg mi imádkozunk, hanem a Lélek is esedezik értünk. S őt nem kell figyelmeztetni, hogy: Rogate! ■ Bízik László Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Édesatyánk! Hozzád kiáltunk Rogate vasárnapján, kicsinyek és nagyok, egészségesek és betegek, örömöt és gondot hordozók mindnyájan egy családként, egy gyülekezetként. Jézus nevében kérünk... [Gyülekezet:] Urunk hallgass meg minket! [Lektor] Urunk, jól látod imádságos életünket. Ha bajban vagyunk, mindig tudjuk, hogy hozzád fordulhatunk, de a jó sors, a jó körülmények sokszor elfelejtetik velünk, hogy szabad hálával dicsérnünk téged. Add meg nekünk, hogy imádságunk elsősorban hálaadás és dicséret lehessen, mert ezekben erő rejlik, és hogy mindenért és minden időben tudjuk magasztalni szent nevedet. Jézus nevében kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, a hálaadás mellett taníts bennünket a hordozó, közbenjáró imádságra is, hogy önmagunkon és közvetlen szeretteinkén túl a gyülekezetben élők ügyét is imádságban vihessük eléd. Indítsd szívünket Szentlelkeddel felelős szeretetre, hogy meglássuk azokat, akikért nekünk kell napról napra imádságban eléd borulni és életükért, üdvösségükért tusakodni. Jézus nevében kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, széjjelnézve világunkban, kicsiny hazánkban, egyházunkban és gyülekezeteinkben sokszor elszomorodik a szívünk, hogy Isten tisztelete és imádata helyébe bálványok: tárgyak, emberek, elképzelések kerülnek. Urunk, add meg nekünk, hogy életünket szent igéd fényében tisztán élhessük, hogy ne botránkoztas- sunk, s így Isten dicsőségére szolgálhassanak szavaink, cselekedeteink és imáink is. Jézus nevében kérünk... [Gyülekezet:] Urunk hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, add, hogy minden korosztályban ébredés lehessen szent igéd hallgatása és befogadása által. Add, hogy az ige érthetően és megszólítóan hangozzon, ne csak szószékekről, hanem a mi ajkunkról is. Jézus nevében kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, könyörgünk, tégy minket érző szívű emberekké, akik nemcsak szóban, de a hétköznapok valóságában, a munkában, a boltokban, a piacon és a családi otthonokban is meg tudjuk élni, hogy élő Urunk van, akitől sokat kaptunk: bűnbocsánatot, szeretetet, amelyet mi is továbbadhatunk. Jézus nevében kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk, áldd meg imádkozó népedet, áldd meg közösségeinket, és add, hogy áldássá lehessünk népünk, hazánk számára is Jézus Krisztus, a mi Urunk által! [Gyülekezet:] Ámen. Mi Atyánk, ki vagy mennyekben ► „Rogate - kérjetek!” így nevezik a húsvét ünnepe utáni ötödik vasárnapot, többek közt azért, mert az ünnep evangéliuma a helyes kérésről, imádságról szól. A nap bevezető zsoltárának keretverse a húsvéti örömre emlékeztet: „Örömmel mondjátok és hirdessétek: az Úr megváltotta népét!” (Ézs 48,20; LK), az egyik zsoltárvers pedig így szól: „Hozzá kiáltottam, és ő meghallgatott, (...) kegyelmét nem vonta meg tőlem." (Zsolt 66,19.20; LK) Az ünnep igéi már a mennybemenetellel összefüggő változásokra figyelmeztetik az egyház népét. Az evangéliumban (Jn iő,23b-27) Jézus az imádság meghallgatását ígéri: „Bizony, bizony, mondom néktek hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (23b vers) Az episto- la (Jak 1,22-27) az igaz kegyesség ismérveit sorolja: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." (22. vers) Természetes, hogy ezen az ünnepen nemcsak német területen, de Magyarországon is Luther Márton Miatyánk-para- frázisa - Mi Atyánk, ki vagy mennyekben (EÉ 72) - az istentisztelet központi éneke; Bornemisza Péter is ezt ajánlja (többek közt) Foliopostillájában. Luther a Vater unser im Himmelreich kezdetű éneket először katekizmus, tanítás céljából írta egy számunkra nem ismerős dallammal. A liturgikus meghatározottság és az imádságkarakter előtérbe kerülése után nyilvánvalóvá vált, hogy az eredetileg tervezett dallam erre a célra nem alkalmas. Az általunk ismert dór dallam 1539-ben jelent meg először nyomtatásban, a Schumann-énekeskönyvben. Kiegyensúlyozottságát, katedrálisszerűsé- gét erősíti, hogy a sorok kezdő- és záróhangjai a c-moll hármashangzat hangjait teszik ki. Az ének hatsoros strófáit három páros rím alkotja. A szöveg kilenc versszakban bontja ki az Úrtól tanult imádság kéréseit. Luther énekét már igen korán lefordították magyarra; elsőként Huszár Gál énekeskönyvében (HG) jelent meg 1560- ban. Ez a fordítás egészen a 18. század végéig a gyülekezetek alaprepertoárjához tartozott. (A 16-17. századi énekeskönyvekben közkedvelt volt az ének hétsoros változata is, olyannyira, hogy többnyire a hatsoros éneket megelőzően közölték. Ez a dallamforma az első sor megismétlésével jött létre. A költemény a másiktól független, önálló Mi- atyánk-parafrázis.) Az ének a 19. században kimaradt a gyűjteményekből, így a hagyományozó- dás megszakadt. A 20. századi énekeskönyvek Zábrák Dénes fordításában elevenítik fel. Ez a változat már közelebb áll az eredeti költemény mondanivalójához, a páros rímek is megegyeznek. Valószínűleg a Miatyánk közismertségére és teljességére való tekintettel ennek az érieknek nem kellett elszenvednie, hogy egyes versszakait kihagyják; minden énekeskönyv kilenc strófával közli. Az ének műzenei megjelenései közül feltétlenül említésre méltók ]. S. Bach orgonára írt korálfeldolgozásai a Clavier- Übung III. kötetéből (BWV 682-683), illetve az Orgel-Büchleinból (BWV 636). Mendelssohn op. 65 d-moll szonátájának ÉNEKKINCSTÁR első tétele szintén erre a dallamra épülő variációsorozat öt változattal és fúgával. Következzék most az ének 1. és 9. versszakának r6. századi és 20. századi fordítása, mely keretbe foglalja a magyarországi evangélikusok félezrednyi életét. „Mi Atyánk, ki vagy mennyégben, / Te fiaid szükségünkben / Hozzád kiáltunk e testben, / Hisszük, meghallgatsz körtünkben, / Mert atyai kegyességben / Vagy hatalmas Istenségben. // Mert te vagy hatalmas Isten, / Uralkodó örök Isten, / Kegyes és irgalmas Isten, / Ki minket könyörgésünkben, / Meghallgattál szükségünkben, / Azért bízván mondjuk, ámen.” (HG, G8v-G9r) „Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, / Hozzád sietünk lélekben, / És amiként parancsolád, / Imádkozunk, mint egy család. / Add, fohászunk ne az ajkon, / De szívünk mélyén fakadjon! // Tied ma és mindenkoron / Az ország és a hatalom; / Ami jót kérünk, megadod, / Imádságunk meghallgatod. / Dicsőség itt és odafenn, / Néked, jó Istenünk! Ámen.” (EÉ 72) ■ Ecsedi Zsuzsa
