Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-13 / 2. szám
MELLÉKLET 2008. január 13. 7 "Evangélikus ÉletS 5. nap Mindenkor imádkozzatok türelmes szívvel „Tanúsítsatok mindenki iránt türelmet!" (iThessz 5,14) • 2MÓZ 17,1-4: Miért? • Zsolt 1: Kellő időben gyümölcsöt terem • iThessz 5,13-18: Legyetek türelmesek mindenkihez • Lk 18,9-15: Az alázatos imádság Magyarázat Nem maradhatunk elégedettek addig, amíg keresztyének között léteznek ellentétek. Rendjén van, ha a megbékélés napját türelmetlenül várjuk. El kell fogadnunk azonban, hogy az ökumenikus erőfeszítések nem mindenhol egyformák. Egyesek nagy lépésekkel haladnak előre, mások óvatosabbak. Szent Pál apostol int, hogy legyünk türelmesek mindenkihez. Az imádkozó farizeushoz hasonlóan mi is könnyen azzal a gőggel állhatunk Isten elé, mint akik mindig helyesen cselekednek: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is.” Pál apostol figyelmeztetése különleges hangsúlyt kap, amikor kísértést érzünk arra, hogy elítéljük gyülekezeti tagjaink vagy ökumenikus partnereink lassúságát vagy átgondolatlan gyorsaságát. Néha Istennel is türelmetlenek vagyunk. Kérdőre vonjuk őt, mint Izráel népe a sivatagi vándorlás idején: miért folytassuk ezt a megerőltető utat, ha úgysincs semmi hasznunk belőle? Bízzunk Istenben! O tetszése szerint válaszol imádságainkra az általa meghatározott időben. Lehetőséget teremt arra, hogy a „ma” gondjaira válaszolva egyesítse a keresztyéneket. Imádság Urunk, tégy olyan tanítványokká minket, akik éjjelnappal figyelnek szavadra! Az egység felé vezető úton adj nekünk reménységet, hogy kellő időben gyümölcsöt teremjünk. Amikor előítéletek és kétségek gyötörnek, áldj meg minket alázatos türelemmel, amely nélkül nincs megbékélés. Ámen. 6. nap Mindenkor imádkozzatok kegyelemért, hogy Istennel együtt munkálkodhassatok „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok!" (iThessz 5,16) • 2Sám 7,18-29: Dávid dicsőítő és hálaadó imája • Zsolt 86: Hajtsd hozzám, Uram, füledet • iThessz 5,13-18: Mindenkor örüljetek • Lk 10,1-24: A hetvenkét tanítvány elküldése Magyarázat Imádságban akaratunkat Isten akaratához közelítjük, így veszünk részt akarata beteljesedésében. A Szentlélek megújítja a hívők szívét, hogy elfogadva Isten kegyelmét, vele együttműködve munkálják az egység megteremtését, és így Isten missziójának részévé váljanak. Miközben szüntelenül ezért imádkozunk, tudjuk, hogy több munkásra van szükség az „aratáshoz”. Egyre több ökumenikus találkozó alkalmával ismerik fel, hogy az ökumenikus mozgalom a ma és jövő nemzedékében akkor fog felvirágozni, ha több fiatal kapcsolódik hozzá. Fontos, hogy egyre többen megtapasztaljuk, milyen örömöt jelent azért imádkozni, hogy részt vehessünk Isten munkájában. A hatodik napi olvasmányok rávilágítanak arra, mit jelent az evangélium ügyéért dolgozni. Dávid meglepődik azon, hogy részt vehet az Úrnak építendő csodálatos templom tervezésében, és azt kérdezi: „Micsoda vagyok én, Uram Isten! És micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?” Aztán kéri Istent: „Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen.” A zsoltáros a következőképpen imádkozik: „Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet. Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké.” A hetvenkettő elküldésével Jézus megerősít minket abban, hogy az ő békessége és a jó hír, hogy „elközelített hozzátok az Isten országa”, általunk terjed a világban. Amikor a visszautasítás ellenére lelkesen térnek vissza Jézushoz, örül, hogy a tanítványok legyőzték a gonosz lelkeket az ő nevében. Az üzenet számunkra így szól ebben az igerészben: sohase hagyd abba, sohase add fel! Isten akarata népe számára, hogy legyenek egy. Akárcsak a thesszalonikai keresztyéneket, minket is biztatnak Pál szavai: „mindenkor örüljetek”, és „szüntelenül imádkozzatok" - bízva abban, hogy amikor teljesen elkötelezzük magunkat az Isten munkájában való részvételre, az általa tervezett egység kiteljesedik. Imádság Urunk, Istenünk, aki a teljes egységet jelented, úgy erősítsd szívünkben az egység utáni vágyat és reménységet, hogy soha ne szűnjünk meg az evangélium ügyéért munkálkodni. Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen. 7. nap Imádkozzatok azért, amire szükségünk van „Gyámolítsátok az erőtleneket!" (iThessz 5,14) • iSám 1,9-20: Anna fiúgyermekért imádkozik • Zsolt 86: Hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát • iThessz 5,13-18: Kérünk titeket, karoljátok fel az erőtleneket • Lk 11,5-13: Kérjetek, és megadatik néktek Magyarázat Anna meddősége miatti végtelen elkeseredésében fiúgyermekért imádkozik Istenhez. A megfelelő időben imádsága válaszra talál, és megszületik Sámuel, kinek neve szó szerint azt jelenti: „az Úrtól kértem őt”. Lukács evangéliumában maga Jézus biztat így, „Kérjetek, és megadatik néktek.” Szükségünkben Istenhez fordulunk imádsággal. Nem biztos, hogy olyan választ kapunk, amilyet szeretnénk, de Isten mindig meghallgat minket. Az imádság ereje felmérhetetlen - főleg ha szolgálattal jár együtt. Az evangéliumokban Jézus arra ösztönöz, hogy szeressük és szolgáljuk egymást. A thesszalonikaiakhoz írt levélben a biztatás felszólítássá erősödik: „Karoljátok fel az erőtleneket!” A gyakorlatban nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy ökumenikus szellemben együttműködve segítsünk a szenvedőknek és a rászorulóknak. Különböző keresztyén hagyományokat ápoló gyülekezetek gyakran kéz a kézben dolgoznak. Bizonyságtételük azonban a felekezetek közötti ellentétek miatt néha megerőtlenedik. Az együtt imádkozást pedig sokszor az akadályozza, hogy kételkedünk a különböző hagyományokat jellemző imaformulák helyességében. Olyan római katolikus imádságok helyességében, amelyekben Istent Márián, Isten anyján vagy a szenteken keresztül szólítják meg. Vagy az ortodox imaliturgiák, pünkösdista imádságok vagy olyan spontán protestáns megnyilvánulások helyességében, amelyek Istent személyes, hétköznapi nyelven szólítják meg. Ennek ellenére növekvő érdeklődést tapasztalunk a különböző imádkozási módszerek iránt. A pünkösdista ébredési mozgalom hatására az amerikai gyülekezetekben egyre fontosabbnak tartják az imádság erejét. A pünkösdisták jelenléte erősödött az ökumenikus mozgalomban is. Az Egyházak Világtanácsa keretében az ortodoxokkal folytatott párbeszédek hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megismerjük és értékeljük egymás imádkozási szokásait. Az imádság erejébe vetett bizalom kétségkívül mindannyiunk hagyományában központi helyet foglal el. Ez nagyban hozzájárulhat a keresztyén egység megvalósításához. Végre megérthetnénk, mi az, ami elválaszt bennünket, és így túlléphetnénk az akadályokon. Hordozzuk imádságban azokat a párbeszédeket, amelyek az egyházaink közötti különbségek megértését célozzák! Azon különbségekét, amelyek megakadályoznak abban, hogy együtt járuljunk az Úr asztalához, az oltárhoz. Hatalmas lépést jelentene az egység felé vezető úton, ha ott együtt tudnánk elmondani a hálaadó és bűnvalló imádságokat. Imádság Segíts, Urunk, hogy igazi egységben tudjunk a világ gyógyulásáért, egyházaink és a közöttünk lévő ellentétek feloldásáért imádkozni. Add, hogy soha ne kételkedjünk abban, hogy te válaszolsz imáinkra. Jézus nevében kérünk. Ámen. 8. nap Mindenkor imádkozzatok, hogy mindnyájan legyünk egy „Egymással meg éljetek békében.” (iThessz 5,13) • Ézs/Iz 11,6-13: Majd együtt lakik a farkas a báránnyal • Zsolt 122: Békesség legyen a te várfalaid között • iThessz 5,13-18: Éljetek egymással békességben • Jn 17,6-24: Mindnyájan legyenek egy Magyarázat Isten azt kívánja, hogy békében éljünk egymással. A béke nem csak a háború és a konfliktus hiánya. Az Isten által óhajtott salom egy megbékélt emberiségből sugárzik. Egy olyan közösségből, amely részesedik a békességben, és megtestesíti azt a békét, amelyet csak Isten adhat. A farkassal lakó bárány és a párduccal tanyázó gödölye ézsaiási látomása elénk vetíti azt a jövőt, amelyet Isten tervez számunkra. Habár ilyen békességre mi magunk képtelenek vagyunk, arra hívattunk, hogy Isten eszközeiként legyünk békítő munkájának kézművesei. A békesség, akárcsak az egység, ajándék és hivatás is. Jézus kérése a tanítványokhoz nem parancsként vagy követelésként hangzott el, hanem az Atyához intézett imádságként azon az éjszakán, mielőtt Jézust megölték: „Atyám, mindnyájan legyenek egy.” Szíve és küldetéstudata mélyéről fakadó imádság ez, amellyel a tanítványokat készíti föl mindarra, ami következik. Amikor az elmúlt száz év keresztyénjeinek imáira, álmaira és kezdeményezéseire gondolva a keresztyén egységért tartott imanyolcad századik születésnapját ünnepeljük, helyénvaló, hogy számba vegyük, meddig jutottunk ezen a Lélek által vezérelt zarándoklaton. Időszerű, hogy hálát adjunk egységért való imádságaink számos gyümölcséért. Azért, hogy ellenségeskedő és egymást meg nem értő keresztyén közösségek ma barátsággal és tisztelettel viszonyulnak egymáshoz. Együtt imádkozó keresztyének gyakran közösen tesznek bizonyságot az evangéliumról, és szolgálják a rászorulókat. Párbeszédek sorával építgetjük a megértés hídjait, és így közelebb kerültünk egymáshoz néhány eddig áthághatatlan akadálynak tűnő teológiai kérdés terén. Ugyanakkor tudjuk, hogy az ünneplés alkalom a bűnvallásra is. Ellentéteink továbbra is Jézus egységért elhangzó imájának ítélete alatt állnak. Pál apostol továbbra is figyelmeztet: „Éljetek egymással békességben!” A keresztyének ma látványosan megosztottak több kérdésben. Örökös teológiai vitáink mellett sokszor összekülönbözünk erkölcsi kérdésekben is. Pedig összefogásra és közös bizonyságtételre lenne szükség. Belső megosztottságunkban és egymással való viszályaink miatt elmulasztunk eleget tenni annak a magasztos küldetésnek, hogy jelei és eszközei legyünk az Isten által óhajtott egységnek és békének. Számadásunk végén mit mondhatunk? Ünnepelhetünk, de szomorúságra is van okunk. Adjunk hálát az előttünk járókért, akik életüket önzetlenül a megbékélés szolgálatának áldozták! Kötelezzük el magunkat újra, hogy a Krisztus akarata szerinti egység és béke munkálói legyünk. Az ünneplés alkalmat ad arra is, hogy azon elmélkedjünk, mit jelent szüntelenül imádkozni szavainkkal és cselekedeteinkkel, egyházaink egész bizonyságtétele által. Imádság Urunk, add, hogy legyünk egy! Egy az imádságban, egy az igazságosságért folytatott küzdelmünkben, egy a szeretetben, egy a legkisebbekért való szolgálatban, egy az utánad való vágyakozásban. Urunk, tebenned lehessünk egy. Ámen. i és imádságok a nyolc napra
