Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-04-13 / 15. szám
4 ◄* 2oo8. április 13. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Forberger-emléknapot rendeztek Bonyhádon A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumban az 1800-as évek második felében itt tanító Forberger Lászlóra emlékeztek április 4-én. Ezzel a Az előadók közül kilencen tanítottak, illetve tanítanak a bonyhádi gimnáziumban; rajtuk kívül a Néprajzi Múzeumból és Sárszentlőrincről érkezett előadó. A Szabó Vilmos Béla esperes, a rendezvény fővédnöke, Nagy István, a bonyhádi evangélikus gyűjtemény gondozója, Ónodi Szabolcs gimnáziumigazgató és ár. Szacsvay Éva néprajzkutató Bonyhádi Öregdiák-szövetség budapesti csoportjának hagyományát elevenítették fel; azt tudniillik, hogy minden közgyűlésen megemlékeztek egy tanárról, akinek az arcképét is elhelyezték az akkori díszteremben. A Forberger-emléknapon a diákok tornaversennyel, illetve a sportudvaron elhelyezett, „Forberger pálya” feliratú tábla avatásával emlékeztek a neves tanárra. Az öregdiákok és a pedagógusok egy tizenegy előadásból álló konferencián vehettek részt, miután elhelyezték a tanári arcképcsarnokban Forberger portréját. A konferencián olyan előadások hangzottak el az iskola történetéből, amelyek eddig még nem jelentek meg nyomtatásban, de a Bonyhádi Öregdiák-szövetség májusi közgyűlésére kiadják őket. jelenlévők többek között hallhattak a bonyhádi diáknyelvről, a magyartanítás múltjáról és jelenéről, Lotz János nyelvészről, a gimnázium kulturális életéről, valamint a cserkészcsapat és az öregdiák-szövetség múltjáról. ■ - MRForberger László a Felvidékről, Késmárkról került Bonyhádra az 1860- as években. Történelem-német szakos tanárként a helyi gimnáziumban testnevelést is tanított. Közéleti tevékenységével nagy szerepet játszott a kisváros fejlődésében, elősegítette a tejszövetkezet, a jéggyár, a strand és a tűzoltó egyesület létrehozását is. Sírpróba Megdühödött a sajtóra az a lelkész, aki sírba fekvést ajánlott feszültségoldásnak a híveknek Németországban. A lelkész természetesen nyitott sírban végeztette a gyakorlatot, amelynek a mindennapi stressztől kellett megszabadítania a vállalkozó szelleműeket. A düsseldorfi temető sajátosságára ráharapó sajtó azonban - a lelkész szerint - lehetetlenné tette a próbálkozók ellazulását, mert állandóan kérdésekkel zaklatta őket, holott síri csendre lett volna szükség a megbékéléshez. A lelkész hiába kérte fel távozásra az újságírókat, ők nem tágítottak. A lelkipásztor elmondása szerint ugyanakkor nem mindenkit zavartak a kérdések, akadtak, akik rajongással meséltek elképzelt feltámadásukról. A helyi sajtó viszont beszámolt arról is, hogy egy férfi a sírból kikecmeregve még húsz perc múlva is remegett, annyira megviselte az élmény. M MTI Meghívó Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát lesz a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség vendége április 20-án, vasárnap 15 órakor a Budapest XVII., Bakancsos utca 2. szám alatti gyülekezeti teremben. A főapát Fortitudo mea Deus - Erősségem az Isten címmel tart előadást, ezt követően disputa és áhítat zárja a rákoskeresztúri alkalmat. Az áhítat szolgálatában részt vesz a gyülekezet március 30-án megválasztott lelkésze, Nagyné Szeker Éva is. Hirdetmény Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) meghosszabbította a jelentkezési határidőt a 2008/2009-es tanévre. Mindazok, akik jelentkezésüket 2008. május 30-áig benyújtják az EHE rektori hivatalában, részt vehetnek a július 7-8-án sorra kerülő felvételi vizsgán. A képzés lehetőségei a következők: A) Nappali tagozaton teológus-lelkész osztatlan mesterszakon (MA) a lelkészi szolgálatra felkészítő teológiai tanulmányok. A tanulmányi idő hat év. A képzés helye: Budapest. B) Nappali tagozaton bachelor (BA) szintű katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszak. A tanulmányi idő három év. A képzés helye: Budapest. Q Nappali tagozaton bachelor (BA) szintű katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszak A tanulmányi idő három év. A képzés helye az EHE-nek a Nyíregyházi Főiskolára kihelyezett tagozata. D) Nappali tagozaton bachelor (BA) szintű kántor alapszak A tanulmányi idő három év. A képzés helye: Budapest. E) Levelező tagozaton bachelor (BA) szintű katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszak A tanulmányi idő három év. A képzés helye: Budapest. A felvételi feltételek megtalálhatók az EHE honlapján (http://teol.lutheran.hu/, Tanulmányi információk Felvételizőknek), illetve az Evangélikus Elet 2008. január 13-ai számában. Tartani a lelket-41 Folytatás az i. oldalról A megjelenteket - házigazdaként - Balog Zoltán református lelkész, az ország- gyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke köszöntötte. Az ország-egyház-lélek összefüggéseit a nyitó előadásban Orbán Viktor elemezte. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke az egyház pótolhatatlan- ságáról szólva leszögezte: lelki vezetők nélkül egyetlen ország sem oldhatja meg a problémáit. „Nekünk, politikusoknak az egyházat sem dicsérni, sem bírálni nem illendő. A politika ne akarja előírni az egyházaknak, mégoly udvarias formában sem, hogy mit tegyenek, és mit ne tegyenek. Nincs fontosabb, mint hogy Magyarországon legyenek olyan autonóm közösségek, amelyek teszik a dolgukat anélkül, hogy ezt nekik bárki előírná, belső szabadságból, nem figyelve a hatalom tetszésére” - hangsúlyozta a szövetség elnöke. „Nem fogunk tudni kijutni a mostani válságból, ha nem jön létre a népi-nemzeti egység - folytatta. - Ehhez egyezséget kell kötni a tekintetben, hogy mit várunk el az államtól.” Orbán Viktor szerint három dologban mindannyian egyetérthetünk: az állam legyen pártatlan, ne a „rész”, hanem a „köz” érdekét szolgálja. Legyen feddhetetlen, vagyis az állampolgáraival szemben megfogalmazott jogi és erkölcsi szabályokat magára nézve is tartsa kötelezőnek. Végül pedig vezetői legyenek tiszteletre méltóak A pártelnök úgy látja, hogy az egység megteremtésében sokat segíthet a történelmi egyházak közössége. „Ha egyesek politikai és kulturális veszélyként értelmezik is az egyházakat, az nem változtat az Önök küldetésén” - zárta szavait Orbán Viktor. De mit is adhat az egyház az országnak? A délelőtt további részében egy-egy katolikus, illetve református álláspontot ismerhettek meg a jelenlévők. Blanckens- tein Miklósnak az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye püspöki helynökének, az esztergomi szeminárium rektorának a kérdésre adott rövid válasza így hangzott: „Jézus Krisztust.” Bővebben kifejtve' úgy vélte, az egyház társadalmi önazonossággal bíró, érett személyeket adhat az országnak, akik a jézusi ellenségszeretet megélésére (is) képesek. Kuli József szomódi lelkipásztor az országot mint „Istentől rendelt közösségünket” határozta meg, amelyben az egyház feladata - Isten igéjének hirdetése mellett - a megbékélés, a kiengeszte- lődés és a bocsánatkérés szolgálata. A szünet után Semjén Zsoltnak a keresztény szociális tanításról szóló előadásával folytatódott a program. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke három dolgot szögezett le. Az egyház a létéhez és küldetéséhez szükséges eszközöket Istentől kapta, önálló valóság, és mint ilyen, se nem alárendeltje, se nem alrendszere az államnak; az egyház és az állam viszonyában csakis a mellérendeltség fogadható el. Ebből következően az államnak teljességében kell elismernie az egyházak szolgálatát, például ugyanúgy kell finanszíroznia a közfeladatokat átvállaló egyházi intézményeket, mint az ugyanolyan feladatot ellátó önkormányzati-állami fenntartásúakat. Más szóval nem kényszerítheti állampolgárait kettős adózásra, azaz nem várhatja el tőlük, hogy miután befizették állami adóikat, teljes mértékben fenntartsák keresztény közösségeik intézméGregersen-Lábossá György nyeit. Az államnak biztosítania kell továbbá a vallásszabadságot, amelybe az is beletartozik, hogy az egyház - az evangélium egyetemes, mindenkor és mindenhol érvényes voltából kifolyólag - elmondhassa a maga igazságát az élet minden területén, így a társadalmi összefüggések és a politika terén is. A folytatásban az egyház egy-egy speciális feladata került az előadások középpontjába; ezek közül a szociális ellátásról és egyházi szeretetszolgálatról szóló referátum megtartására Gregersen-Labossa Györgyöt kérték fel a szervezők. Mielőtt azonban a szombathelyi evangélikus igazgató lelkész a konkrét tárgyra tért volna, a „Mit adhat az egyház az országnak?” kérdés „wittenbergi válaszát” is elmondta. Ebben az általa kegyelmi tőkének nevezett spiritualitást igyekezett - mintegy a politika nyelvére lefordítva - a hasznosság oldaláról megközelíteni. Ha a hívő ember - miként azt kutatások is bizonyítják - kiegyensúlyozottabb, megbízhatóbb, hatékonyabb munkaerő, akkor az egyház mérhető módon is hozzájárul a társadalmi tőkéhez. Saját témájáról, a diakónia „szent kényszeréről" szólva a szociális szféra hányatott sorsára hívta fel a figyelmet. Arra, hogy ez a terület folyamatos változtatások és támadások kereszttüzében áll. A szociális törvény január i-jén életbe lépett módosítása az idősotthoni ellátást gondozási szükségletet igazoló szakvéleményhez köti. Szerinte itt lenne az ideje az „idősom- budsmani" intézmény felállításának, avagy a szépkorúak államtitkári szinten való képviselésének. Kitért arra is, hogy az egyházi intézményeknek szerepet kell vállalniuk a kistelepülések lakosai életminőségének a javításában, amihez állami támogatást is kell kapniuk. A konferencia központi témájához visszakanyarodva befejezésül Gregersen-Labossa György így fogalmazott: „Az egyház dolga a társadalmi neurózis enyhítése, gyógyítása. Az ország lelke a tiszta vizet szomjazza; tiszta forrás kell, hogy legyünk.” A továbbiakban Marife József - a rendezvény világi felelőseként - a tavaly szeptemberi, Városmisszió Budapest 2007 elnevezésű programsorozatról számolt be, Kása István szanki református lelki- pásztor a szórványban élő keresztényekre hívta fel a figyelmet, Hofher József jezsuita szerzetes rendje cigánypasztorációs munkacsoportjának tápiószecsői komplex felzárkóztató programját ismertette, Molnár Teréz jánosházai iskola- igazgató pedig Templom és iskola címmel szólt az egybegyűltekhez. A konferencia zárszavában Balog Zoltán az egyházak, illetőleg egyháztagok imádságos támogatását kérte az ország lelki megújulásához. ■ Vitális Judit „Csodatevők” világszerte Száz esztendeje működik a Christoff el Vakmisszió ► Százezer csoda elnevezésű kampányát a múlt év novemberében indította útjára a világszerte tevékenykedő, bensheimi (Németország, Hessen tartomány) székhelyű Christoffel Vakmisszió (www.cbm.de). Céljuk, hogy idén, fennállásuk századik évfordulóján az eddiginél százezerrel több embernek adják vissza a szeme világát. A szervezet 2006-ban száztizenkét országban összesen tizennyolcmillió asszonynak, gyermeknek és férfinak nyújtott szemorvosi segítséget. A vakmisszió igazgatója, Martin Georgi szerint reális esély van az akciójuk keretében kitűzött cél megvalósítására. A CBM segítségével tavalyelőtt világszerte hatszáznegyvenezer olyan embert műtötték meg, akinek szürke hályogja volt - ez a betegség vezet a leggyakrabban vaksághoz -, a műtét költsége mindössze harminc euró... A „csodára” az egyik példát Albrecht Hennig szemész szolgáltatja. Az orvos a szervezet megbízásából 1982-ben alapított egy szemészeti klinikát a nepáli Lahanban. Néhány üres teremből és áram nélküli sátorból a világ második legnagyobb szemészeti klinikáját építette fel, négyszáz ággyal, négy műtővel és mobil orvoscsoportokkal. Maga Hennig az elmúlt huszonöt évben több mint százezer operációt végzett. A Christoffel Vakmisszió igazgatója szerint a vakság az esetek háromnegyedében elkerülhető vagy gyógyítható. Az a véleménye, hogy a vakságot a szegénység okozza, és a vakság szüli a szegénységet. A vakok kilencven százaléka fejlődő országokban él, ahol az A-vita- min, az orvosi ellátás, valamint a gyógyszerek hiánya jelenti a problémát. A WHO szerint a segélyszervezetek fáradozásainak köszönhetően a vakok száma első ízben 2000 és 2005 között csökkent - 45 millióról 37 millióra -, annak ellenére, hogy a munkát pénz- és orvoshiány is nehezíti. A vakmisszió a szervezetet életre hívó Emst Jakob Christoffel protestáns lelkészről kapta a nevét, aki 1908-ban utazott nőtestvérével Törökországba, és Maiatyában otthont alapított vakok, sérültek és árvák számára. 1925-ban a misszionárius Iránba költözött, és itt is otthonokat nyitott. 1946-ban a németországi, Köln melletti Nümbrechtben hozott létre egy intézetet vak és látássérült időseknek. Christoffel az iráni Isfahanban hunyt el 1955-ben. A Glaube und Heimat írásátfordította: ■ Gazdag Zsuzsanna
