Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-23 / 12. szám
'Evangélikus ÉletS MOZAIK 2008. március 23. !► 15 A szép, a jó és a giccs „Nem lesz idén hímes tojás” ► Nehéz megmondani, mi jó vagy mi rossz, mi szép vagy mi csúnya. Az Úristen ízlését nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy „legyen a ti igenetek igen” (Jak 5,12b). Valószínűleg ez a legnagyobb baj a giccsel, az érzelmes túlzással. Nem mindig az az igen, ami annak látszik. Isten szép. A mondat állítmányában lényegesen több rejlik egyszerű, megtanulható vagy akár vitatható esztétikai fogalomnál. Isten szépsége földi érzékszerveinkkel fel nem mérhető, fel nem fogható. Ha az újszövetségi intés alapján a mennyei Atya tökéletességére kell törekednünk, hát, szépség dolgában is igen nehéz a feladat. Vajon innen ered-e az a tulajdonságunk, az a görcsünk, hogy valami hiányos marad, nem egész, s így csorbasá- gában esetlen, csúnya? Innen ered-e bennünk, hogy azt hisszük, a több jobb vagy szebb is egyben? Ezért gondoljuk-e, hogy a tele a teljes? Tárgyakkal telezsúfolt életünkben, lakásunkban, templomunkban talán a teljességet keressük? Környezetkultúra a templomban. Lelki környezet- szennyezés. Milyen furcsa szókapcsolatok ezek! Hiszen a templomot örököltük, évtizedes, évszázados elődeink hagyták ránk. A lélek meg hát belül van, magántulajdon - mi szennyezheti, ki férhet hozzá, miért ne vigyázhatnék rá egyedül, magam? Mégis: szűkebb és tágabb lelki otthonomban az lehetne, kellene, hogy legyen a cél, hogy megóvjam magam az érzelgőstől, a hamistól, a tömegárutól, a giccstől. Nehéz pontosan megfogalmazni, mi a giccs. A forma elvonja a lényegről a figyelmet, és ami még nagyobb baj, hamis képet fest arról, akiről csak igazat lenne szabad. A manuálisan, mesterségükben esetleg képzett, ám gondolataikban középszerű, feltehetően vallásos, de nem hitvalló „művészek” megpróbálnak a minden giccsek legveszélyesebbikének, a vallásos giccsnek a fogyasztóivá tenni. A - hazug - illúziót keltő, kész megoldáAz Evangélikus Alkohol- és Szenvedélybeteg-mentő Misszió gyógyító csendeshetet tart a szarvas-ótemplomi evangélikus gyülekezet Középhalmi Missziójában április 14-19-ig. Szeretettel hívjuk lelki gyógyulást, megerősödést kereső, alkohol- és szenvedélybetegségben, valamint depresz- szióban érintett testvéreinket. Lelkész testvéreinket kérjük, biztassák és segítsék a rászorulókat, hogy az alkalmon sokat kínáló, a kérdésfeltevést, gondolkodást elutasító kulisszák mögött maga az „esztétikai Gonosz” áll, hogy még azon keresztül is, akit, amit szentnek és igaznak kellene mutatni és látni, lecsapjon áldozataira. Mielőtt bárki felháborodna, gondolja csak át, milyen igés lapokat vagy üdvözlőkártyákat vásárol, milyen énekeket szeret, milyen sorozatokat néz. A giccs- re - hamis érzelmességre - való hajlam mindenkiben ott él. Nem mindegy, hogy életünk mely területét engedjük át - és mekkora részben - neki! Templomaink „gyújtópontja” az oltár, a szószék és a keresztelőkút hármasa. Más-más korokban másképp alakították ki ezt a liturgikus centrumot. Szószékoltár, oltár vagy egyszerű mensa azonban minden evangélikus templomban van. Minden tárgy, amely rákerül, szimbolikus jelentéssel bír. Csak az úrvacsorái edények nélkülözhetetlenek, a kereszt, a gyertyák, a terítő, a virág csupán fontos, tanító eszközök. Nem tulajdonítunk-e túl nagy jelentőséget nekik? Nincs-e meg bennünk a hajlam, a szándék, hogy egyre „szebbet” helyezzünk el az oltáron? Félreértés ne essék, nem kell ezeket a tárgyakat kiebrudalni! Ne fosszuk meg magunkat a gyertyák fényességétől, amely a világ világosságára utal. Sőt figyelmeztet: rövid életünknek legyen értelme, fényt adjunk magunk is! (De a megkopott gyertyatartókat ne aranyfestékkel „restauráljuk”!) Figyelmeztessen csak mindnyájunkat a terítő színe arra, hogy az egyházi év mely időszakában járunk; éppen örömünnepre vagy inkább szükség esetén családtaggal együtt - részt vehessenek. A részvételi díj 7500 Ft személyenként. A rászorulókat lehetőség szerint támogatjuk. Mindenki hozzon magával tisztálkodószereket, Bibliát, jegyzetfüzetet. Érdeklődni és jelentkezni április 10- ig lehet dr. Sárkány Angyal orvosnál (tel.: 20/824-6669) vagy Selmeczi Lajos nyugalmazott lelkésznél (tel.: 34/383-819, 20/824-3011). Az étkezés megfelelő ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail: ararat@lutheran.hu közös bűnbánatra ültünk-e össze? (De ne hímezzünk kalocsai virágoskertet vagy keresztszemes Luther-rózsát az ol- tárterítőre - a meghatározott alapszínen túl egy pontosan megtervezett vagy akár ókeresztény elődeinktől örökölt szimbólum éppen elegendő!) Ne a váza, hanem a virág legyen ékesség! A - szigorúan - vágott virág gyorsan hervadó életünk múlandóságáról beszél, de a teremtett világ gazdagságába is betekintést ad. Érdemes átgondolni, melyik ünnep milyen csokrot kíván. Ne tegyük mindig színes virágokkal tele az oltár vázáit! A virágnyelv nem csak a szerelmeseké. Az adventi fenyőágak vagy a böjti, barkából és borostyánból kötött csokrok után milyen sokat, micsoda többletet jelenthet egy karácsonyi rózsacsokor vagy a húsvét hajnalára kinyílt tulipán és nárcisz! Az oltár küszöb. A földi, az e világi és a transzcendens közti kapcsolat. Épp annyira Istené, mint a miénk. Rajta ő a legfontosabb. Egy számomra nagyon kedves festményen, Sáfár Pál Böjti oltár című képén a kőbányai evangélikus templom oltárasztalának bal felső sarkát látjuk, és egy kis részletet az oltárképből is. Feszület, barkacsokor, réz gyertyatartó, a lila terítő kis darabja látszik még a képen, és a gondosan letakart úrvacsorái edények. Csak töredéket látok a hatalmas építményből, némi színfoltot a pompás festményből, a színekből, virágokból. Tudom, hogy böjt van, de nem ez a fontos. A festő által választott látószög a íénye- ges: mintha ott térdelnék az oltár előtt... Nem az a fontos, ami a szemem előtt van, hanem az, ami bennem. ■ Zászkaliczky Zsuzsanna biztosítása végett arra kérjük az érdeklődőket, hogy tartsák be a jelentkezési határidőt. Szeretettel kérjük azokat a testvéreket, akik ezért az országos missziós szolgálatért felelősséget éreznek, hogy adományukat az országos egyház számlájára fizessék be a 11707024- 20347257-es bankszámlaszámon „Adomány az alkoholbeteg-mentő misszióra” megjegyzéssel. Mielőtt még kedves olvasóim megijednének, gyorsan előrebocsátom, hogy egykor, még 1916-ban a háború gázolt át ezen az ősi népszokáson. Abban az évben a következő rendelet jelent meg: ,A m. kir. minisztérium a háború esetére szóló felvételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján a következőket rendeli: A tyúktojásnak a húsvéti ünnepek alkalmából szokásos festése vagy hasonló kikészítése, továbbá az ily festett vagy kikészített tyúktojásnak forgalomba hozatala az egész ország területén tilos. Aki a jelen rendelet rendelkezését vagy a hatóságnak a jelen rendelet alapján kibocsátott rendelkezését megszegi, az, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A rendelet hatálya Horvát-Szlavonországokra nem terjed ki. Gróf Tisza István, m. kir. miniszterelnök" Korunk néprajzkutatója, jelen esetben e cikk írója - meglepetéséből való felocsúdása után - örömmel fedezi fel e rövid törvényben is az egykori közösségi viszonyokat. Jelen esetben azt, hogy a múlt század elején is voltak asszonyok, akik a tojásokat azért festették, írták, hogy eladják őket, és voltak olyanok, akik inkább pénzt adtak érte, mintsem hogy fáradjanak a megfestésükkel. További forrásokat kutatónk már csak az akkori sajtóban találhat, hiszen kinek a nagyanyja, dédnagyanyja tartotta volna fontosnak, hogy. éppen erről az „aprócska” tényről meséljen unokáinak? Ekkor következett a második meglepetés. A Brassói Lapokban figyeltem fel először a tojások festésének tiltására. A szerző nem részletezte a rendeletet. A következő évben az újság ismét emlékeztetett arra, hogy a rendelet érvényes. Reménykedtem abban, hogy ha már Az Est a kor egyik legnagyobb példányszámú lapja volt, nem elégszik meg csupán a tiltó rendelet ismertetésével. Többször kellett átlapoznom az április eleji lapszámokat, hogy felfedezzem a hírek rovatban megbúvó néhány soros közleményt. Következett hát Az Újság. A rendelet érvénybe lépésének másnapján még kevesebb szóval hozta az olvasók tudtára a tiltást, mint konkurens laptársa. Ám másnap jött a nosztalgia, a számunkra értékes szokásleírás. „Miket evett meg előlünk a háború?” - kérdi a szerző. „Megette előlünk a fehér kenyeret, megette a zsemlyét, a kiflit, felhabzsolta a tejszínt, megette a habos tortákat, és most készül megenni a délutáni ozsonnakávénkat. Hetenként két napon a húst eszi el előlünk a háború, másik két napon a drágaság veszi ki a szánkból. Eb, aki bánja. Semmi se hiányzik semmi se fáj. De tudja Isten, a húsvéti tojás, a szép börzsönyös, alkör- mös, piros tojást mégis nagyon sajnálom. Anélkül, hogy az okát pontosan ismemök bizonyosra lehet venni, hogy a váratlan rendelkezésnek komoly és alapos oka van. Alighanem nincs elegendő tojás, vagy ha van, bizonyosan fontosabb célokra, kell, mint hogy a gyerekek »kocósdiu vagy »topázást« játsszanak velük (A kocósdi, amikor a gyerekek összeverik a két piros tojás hegyét, amelyiké betörik az vesztett. A topázásnál krajcárral dobnak a tojásra, ha beszakad, a dobóé a tojás, ha lepattan, a tojásosé a krajcár). Valami oka van a piros tojás tilalmának is. Valami komoly, becsületes oka. Nem hiába foglalkoznak ilyen nagy időkben ilyen kicsi dolgokkal. Mégis kár, nagy kár azért a szép poézisért, ami a piros tojás körül csillog. Szép gyerekkorunk nagy örömeink - de sajnálom, hogy a mai gyerekeknek nem jut belőle. Hogy kiöltöztünk _ húsvétra. Hogy szaladgáltunk a tüllel bekötözött rózsavizes üvegekkel házról-házra. Hogy locsoltuk a sivítozó fehémépeket, a menekülő leánykákat. S hogy örültünk a szép hímes tojásnak, ami a locsolás törvényes jutalma volt. Délután aztán összeült a nagy gyerekparlament. Az volt a legtekintélyesebb, aki a legtöbb tojást gyűjtötte össze. És mindenik tojásnak története volt. A mi akkori hitünk szerint roppant érdekes története. A végin aztán megettük a piros tojásokat. Éppen úgy, mintha nem lett volna alkörmössel befestve.” Abban az évben elveszett a poézis. Nem csillogtak a tojások, s ki tudja, locsolni elmentek-e a legénykék. Mert a nagy legények, az apák a fronton harcoltak a későbbi boldog húsvétok reményében. Ma senki sem tiltja a tojások „kikészítését”, árulását. A poézis mégis elvész évről évre. A csillogást nem a szokás megszűnése űzi el: a bevásárlóközpontok idő előtti kínálata. ■ Veres Emese-Gyöngyvér EBERES Az egészséges emberért Tavasz elején Hamar jött idén a tavasz. Még februárt mutatott a naptár, de a hőmérséklet már az áprilist idézte. Az időjárás évről évre egyre csalókább. Hol hideg van, hol meleg, a nap hol elbújik, hol felbukkan, viharos szél fúj, és gyakran esik az eső is. Ebben az időszakban néha azt sem tudjuk, hogyan öltözzünk fel, nem tudjuk eldönteni, hideg lesz-e vagy meleg. Az enyhe időjárás pedig kedvez a baktériumoknak, vírusoknak. Többek között emiatt fordulhat elő, hogy az átlagnál többen szenvednek a náthától, megfázásos tünetektől. Mire kell ilyenkor több figyelmet fordítanunk? Annak ellenére, hogy idén csak pár hét erejéig volt részünk igazi télben, szervezetünk vitamin- és ásványianyagraktárai nagy valószínűséggel már kiürültek, hiszen a hideg hónapokban nincs lehetőségünk annyi vitamindús friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, mint amennyire szükségünk volna. Ilyenkor tavasszal pedig még csak elvétve találhatunk friss primőröket. Többnyire még csak a melegházban termesztett zöldségek, gyümölcsök között válogathatunk, amelyek nem vagy nem olyan mennyiségben tartalmazzák azokat a vitaminokat, nyomelemeket és ásványi anyagokat, amelyeket tavasz kezdetén, a hosszú téli napok után szervezetünk igényelne. Egészségünk megőrzésére azonban találhatunk megoldást. A megfelelő, kiegyensúlyozott étrend mellett immun- rendszerünk megerősítésében segítséget nyújthat a Béres Csepp, amely már több évtizede bevált magyar készítmény. A Béres Csepp olyan arányban tartalmaz ásványi anyagokat és nyomelemeket, ahogy azt a szervezet igényli, így hozzájárul ideális működéséhez, immunrendszerünk megerősítéséhez. Napi 2x20 Béres Csepp és a felszívódásához nélkülözhetetlen C-vitamin szedésével megerősíthetjük immunrendszerünket. A Béres Csepp® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. r Megrendelőlap i 1 Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet • ED egy hónapra: 865 forintért HU fél évre: 5170 forintért I I ED három hónapra: 2585 forintért ED egy évre: 10340 forintért | Név: I Cím: 1 I A fenti előfizetési díjak belföldre érvényesek! | [ Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL töltse ki, . és küldje vissza az alábbi címre: ■ Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. I (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Előfizetés”.) | I A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. | Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az előfizetéssel kapcsolatos problémáival . keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vágy a 20/824-5519-es telefonszámon. • Előfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a judit.vitalis@lutheran.hu címre küldheti el. I HIRDFTtS Pürkereci motívumok
