Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-03-23 / 12. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2008. március 23. 5 Állandóan megújulni Villáminterjú Tar Jánosné gimnáziumigazgatóval ► Az 1848-49-es forradalom és sza­badságharc 160. évfordulója alkal­mából az oktatási és kulturális mi­niszter március 14-én állami kitün­tetéseket adott át az oktatás és a kultúra területén kimagasló tevé­kenységet végzőknek. A kitünte­tettek között volt Tar Jánosné, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója, aki munkásságáért és az alapításának kétszázadik évfordulóját tavaly ünneplő intézmény felelős vezeté­séért a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át - Só­lyom László köztársasági elnök megbízásából - Hiller Istvántól. Az igazgatónővel a szépművészeti múzeumbeli díjátadó ünnepség után beszélgettünk.- Hogyan éke meg, hogy mostantól a Ma­gyar Köztársaság Arany Erdemkeresztje birto­kosának mondhatja magát?- Tavaly az intézményt tüntették ki; úgy gondolom, ez mindannyiunknak nagyon fontos volt, és nagy megtisztel­tetést jelentett. Akkor az is nagy öröm volt számomra, hogy átvehettem az is­kola által alapított aranyplakettet. Az idei esztendő annyiban más, hogy most az én munkámat ismerték el egy rangos kitüntetéssel. Az öröm és a meg­tiszteltetés mellett ez nagy súllyal ne­hezedik rám. Ez alatt azt értem, hogy az érdemkereszt még nagyobb odafi­gyelésre és odaadásra, a kollégáimmal való még szorosabb munkakapcsolat­ra ösztönöz.- Utóbbira már csak azért is szükség van, mert épp a 2006/2007-es tanévben vezették be a kompetenciaalapú oktatási projektet. Hiller István miniszter gratulál Tar Jánosné iskolaigazgatónak a díjátadó ünnepségen- A múlt tanévben elkezdett munka 2008. január 22-én sikerrel zárult; kon­ferenciát rendeztünk, melyre az ország minden tájáról érkeztek résztvevők. Ter­mészetesen a pályázathoz kapcsolódó projekt lezárása után mi magunkénak érezzük a kompetenciaalapú oktatás módszereinek alkalmazását, és azt to­vább folytatjuk.- Milyen újdonságokat tartogatott az idei tanév?- Már több esztendeje foglalkozunk részképességzavarokkal küzdő és hallás- sérült diákokkal is, ám idén még tudato­sabban fordultunk-a sajátos nevelési igé­nyű tanulók felé. Ez azt jelenti, hogy a tantestület tagjai tréningeken, tovább­képzéseken vettek részt, a szaktanárok az érintett tanulókat egyéni fejlesztési tervekkel segítik abban, hogy eleget tud­janak tenni feladatuknak. Új kezdeményezés az úgynevezett elektronikus napló is. Az egyéni belépte­tő rendszerű, titkos kóddal működő naplót az evangélikus gimnáziumok kö­zül rájtunk kívül még csak a békéscsabai gimnáziumban használják. Ez egy új és érdekes ötlet, úgy érzem, érdemes volt kipróbálni. Ezzel és minden új elképzeléssel azoknak a céloknak szeretnénk megfe­lelni, amelyeket pedagógus elődeink már 1806-ban kitűztek maguk elé: a leg­újabb ismereteket kívánták átadni a ta­nulóknak, korszerű módszerekkel és eszközökkel. Ma is ez a teendőnk. ■ GaZsu Bach közelében ► Johann Sebastian Bach h-moll miséjének előadásával március 7-én véget ért a 2007/2008-as szezonban Bach közelében címmel megrendezett családi hang­versenysorozat. Az ötlet és a megvalósítás egyaránt nagy bölcsességre és fantáziára vall a Budapesti Vonósok kamaraegyüttese - művészeti vezetők: Bánfalvy Béla és Botvay Károly - és Kamp Salamon karnagy részéről. Adva vol­tak a remek, vállalkozó szellemű előadók (a szólistákat, a zenekart és az énekkarokat mind - így a Lutherániát is - ideértve), a Bach-specialista házi­gazda személye, valamint a rendezők lelkesedésén kívül az alkalmi helyszí­nek (a Szent Margit Gimnázium és a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázi­um díszterme); mindezek együttesen álltak jót azért, hogy a rendezvény formája és tartalma ne legyen mindennapos. Az első három alkalommal a műsorra tűzött egy-egy Bach-kantáta megszólal­tatása előtt Kamp Salamon ismertetőit hallhatták a jelenlévők. A megidézett ze­neszerzőhöz méltó szerény keretek kö­zött zajlottak az előadások: minden sze­replő különösebb hivalkodás nélkül tu­dása és művészete legjavát nyújtotta, miközben folytonosan a „csak itt és most” érzete lengte be a termet. Szó sem volt az ifjúság látványos koncertterem­be csalogatásáról, ám kaphattak közért­hető zenei magyarázatokat, találó kép­zettársításokat szöveg és kifejező zene között és mindehhez jól körvonalazott, kiragadott hangzó illusztrációkat. Kamp Salamon sziklaszilárd meggyőződéssel tartotta magát a címben megfogalma­zott célkitűzéshez: valóban Bachhoz magához akart bennünket közelebb vinni. Ezért érzékeltette nagy komoly­sággal a 18. századi szerző evangélium­hoz és választott költött szövegéhez va­ló viszonyulását és aktualitásából mit sem vesztő keresztény hitvallását. „ Vannak a zeneirodalomnak remek­művei, melyeket ünnep meghallgatni, melyeket nem hallgat nyakra-főre az em­ber; különös tekintettel fajsúlyosságukra és nagy terjedelmükre. Sokszorosan ün­nep az ilyenek élő megszólaltatása, hi­szen az előadók személyes jelenléte, mű­vészi és emberi kisugárzása, a valóságos akusztika, a megteremtett hangzó szféra és a befogadó pillanatnyi lelkiállapota olyan kivételes együttállást eredményez, amelyet a színvonalas cédéfelvételek ar­zenálja sem képes helyettesíteni. E sorok írója nem több mint néhány ünnep­számba menő h-moll mise hangversenyre emlékezik vissza; mostantól köztük lesz ez a 2008. március 7-i is. „Egyszer az életben a h-moll misét muszáj!” - írja névtelenül valaki a világ­hálón, valószínűleg efféle ünnepre vágyva. Johann Sebastian Bach monu­mentális misealkotása majdnem há­romszáz év után sem vesztett semmit vonzerejéből. Az 1733-as Missa Kyriéje és Glóriája Bach ambiciózus törekvéseinek és látóköre spektrumának köszönhető­en minden bizonnyal túlszárnyalta a kor hasonló kompozícióit, és - jóllehet akiknek szánta, inkább fektették, mint­sem kultiválták volna - ökumenikus jel­lege folytán két felekezet egyházzenéjé­ben is helyet követelt magának. A Missa kései, ésszerű indítékokkal alig magya­rázható kiegészítése - szerzője a halála előtti években dolgozott rajta - tetőzte be azután a korábbi kezdeményeket. Bach csodás foglalatba helyezte énekes templomi muzsikájának és mély hittel átitatott teologikus gondolatvilágának ékköveit. A Pécsi Egyetemi Kórus és a Budapesti Vo­nósok Kamp Salamon vezényelte zene- akadémiai h-moll mise előadása, úgy vé­lem, azért jelentős, mert képes volt egy­részt újonnan és újra a nagy mű vonzás­körébe szippantani sokakat, másrészt megajándékozni azzal a nem csekély él­ménnyel, amit a Bach által zenébe kódolt gondolati és érzelmi gazdagság megra­gadhatóvá, átélhetővé tétele jelent. A kórus oroszlánrészt vállalt a mise megszólaltatásában, és nem csak a kó­rustételek feltűnő túlsúlya miatt. A Kamp Salamon szándéka szerint össz- egyetemivé fejlesztendő Pécsi Egyetemi Kórus nem tetszelgett a profi együttes pózában; hamvasan megilletődötten állt a Zeneakadémia pódiumán, időnként heroikusán küzdve az intonációs nehéz­ségekkel. De ne feledjük, Lipcsében ma­ga Bach sem profikkal dolgozott hétről hétre! Az énekesek számára rendkívüli követelményeket támasztó szólamok ­mint például a Gloria Cum Sancto tételé­ben - ez alkalommal óhatatlanul a kor­tól független előadói hitel érzetét keltet­ték. Látni lehetett, amint a nagy Johann Sebastian remekműve egyenesen a fizi­kumon keresztül hatol a fiatalok szívé­hez és fejéhez, és teljesíti be küldetését. A kórus a karnagyára olyannyira jellem­ző precíz szövegkiejtéssel, megformá­lással, tagolással, szinte végletes plaszti- citással szólaltatta meg a rábízottakat. így történhetett, hogy főszereplőjévé lé­pett elő a kezdet kezdetén a Kyriének, hát­térbe szorítva az éppen akkor érthetetle­nül visszafogottan, akcentusok nélkül játszó vonósegyüttest. Úgy tűnt, mintha Kamp Salamon ke­ze intésére elenyészne valamennyi, a tol­mácsolást amúgy itt-ott meg-megzavar- ni képes apró visszásság. Bekövetkezik a csoda, amiért végső soron Bach a felelős, hiszen oly nyilvánvalóan hallatszik, hogy ez az, amit elképzelt, ez az, amire vágyott. Az Et in terra (Es a földön békesség) alatt a föld közelíteni kezd az ég felé; a Domine Deus duettje - Zádori Mária és Me­gyést Zoltán makulátlan szólója - mögött a fuvolaszóló frázisai örömtől repked­nek; a Miserere (Irgalmazz nekünk) letar­giájából pedig csak egyetlen menekvés lehetséges. A Credo hatalmas íve megren- dítően fogja össze az Et incamatus (Meg­testesült), a Crucifixus (Keresztre feszítet­ték), a Resurrexit (Föltámadott) misztériu­mait. A végére marad azonban az apo­kaliptikus látomás: az Et expecto resurrecti- onem mortuorum (Várom a holtak feltá­madását) kijelentése a földi halandó fo­galmai szerint siralomvölgy, de krisztusi perspektívából diadal; s ha Bach meg- komponálásában helyet kap e kontraszt, most egyenesen elementáris erővel hat, szinte földhöz vágja az embert. A korhű előadásokat idéző óvakodás az előtérbe tolakodástól látszólag hang­szeresek és énekes szólisták technikai problémája. Túlnőtt azonban önmagán, amikor az Agnusban (Isten Báránya) a vib- ratomentes hegedűjátékhoz az alt szólis­ta (Meláth Andrea) jó arányban kimért pu­ritánsága társult, s néhány lélegzetelállító pillanatra a hang szinte önmaga tagadá­sává, csenddé változott. Következhe- tett-e ezután más, mint a lakonikusan ható Dona nobis (Adj nekünk békét) befe­jező hangjai után beállt döbbent néma­ság? Bach közelében éreztük magunkat. ■ Papp Ágnes Zenepedagógusi díj az evangélikus festőművésznek ► Kiemelkedő zenetudományi, zenekritikai és zenei ismeretterjesztő tevé­kenysége elismeréseként dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter Sza­bolcsi Bence-díjat adományozott Réti Zoltán nyugalmazott zeneiskolai igaz­gatónak. Az evangélikus művészt az 1848-as forradalom és szabadságharc százhatvanadik évfordulója alkalmából március 14-én a Szépművészeti Mú­zeumban rendezett ünnepi díjátadót követően kerestük meg.- Ha valaki az interneten bukkan rá az Ön nevére, akkor Réti Zoltán személyében festő- és grafikusművészt ismerhet meg. Nemzeti ünnepünk alkalmából azonban ze­netudományi, zenekritikai és zenei ismeret- terjesztő. munkásságának elismeréseként ve­hetett át díjat...- Pedig zenetanári oklevelemet már 1953-ban megkaptam, és csak ez után, 1969-ben fejeztem be a Magyar Képző- művészeti Főiskolát... A zene számom­ra éppolyan fontos, mint a festészet, a két művészeti ág mindig is jól megfért egymás mellett az életemben.- Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szülővárosában, Balassagyarmaton zene­iskolát alapított és igazgatott, és mellette szá­mos tárlata is volt.- Valóban. Zenei kutatásaim legna­gyobb része Rózsavölgyi Márkra irányult. Róla szóló könyvem először 1975-ben látott napvilágot a Zeneműkiadó Válla­lat gondozásában; ez a kötet később ní­vódíjat is kapott. Átdolgozott, bővített kiadását 2001-ben az Athenaeum Kiadó jelentette meg. Ezért is lepett meg, hogy zenei munkásságom miatt épp most tüntettek ki, de természetesen nagyon örülök az elismerésnek.- A Rózsavölgyi-biográfia a múlt. Most mivel foglalkozik Réti Zoltán?- Tájképeket és portrékat^ festek, emellett - Madách Imre Mózes című. drá­mája alapján - készülök tizedik albu­mom kiadására. ■ - gazdag­A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést ve­hette át március 15-én a Parlamentben Schéner Mihály Kossuth-díjas képzőművész, kiváló művész a kortárs magyar képzőművészet minden ágában maradandót alko­tó munkásságáért. Lapunk legutóbb nyolcvanötödik születésnapja alkalmából ké­szített kollázsinterjút az evangélikus művésszel, amikor az idős mester - hatvanesz­tendős művészi pályafutása elismeréseként - a parlament arany emlékérmét vehet­te át az Országgyűlés elnökétől. Szili Katalintól. (A beszélgetés - Színpompás születés­nap címmel - az Evangélikus Élet 2008. évi harmadik számában olvasható.) Szőtt szépség és szeretet Polgár Rózsa kiállítása Gödöllőn ► A kárpitművészet egy-egy jelentős egyéniségét szándékozik bemutat­ni évente az Élő gobelin címet vise­lő kiállítássorozat a gödöllői kirá­lyi kastélyban. A sorozat első állo­mása Polgár Rózsa Kossuth-díjas kárpitművész önálló kiállítása, amely március 11-én nyílt meg a gö­döllői tavaszi napok keretében. „Szeretnénk, ha a település a fővárossal egyenrangú kulturális központtá vál­hatna, és ezáltal nemcsak Budapesten, hanem itt is helyet kaphatna az igényes vész, a sorozat megálmodója és kuráto­ra. Emlékeztetett arra, hogy a neves gö­döllői művésztelep elismertségéhez nagyban hozzájárult a keretében műkö­dő szövőiskola, illetve a tavaly százesz­tendős „gödöllői szőnyeg”. Fitz Péter művészettörténész, a Fővá­rosi Képtár igazgatója úgy fogalmazott, hogy a művésznő olyan „jelentéktelen tárgyakat” is, mint például egy takaró, könyv vagy zsebkendő, közel tud hozni a szemlélőhöz; alkotásaiban személyes­sé teszi őket, értelmet, érzelmet, többlet­jelentést adva nekik. Ezáltal óhatatlanul is megérinti nézőit, „melengetve testü­ket, lelkűket”. A művésznő kiállításának látogatóival művészet minden formája, mint ami­lyen például Polgár Rózsa kiállítása is, amely az égiek adta erőt közvetíti, hat a lélekre és a szívre” - hangsúlyozta a kastély dísztermében tartott megnyi­tón dr. Gémesi György, Gödöllő polgár-- mestere. Hogy a kárpitművészet nemcsak léte­zett, hanem létezik és létezni is fog, azt mi sem bizonyítja jobban, mint ez a tár­lat - emelte ki Remsey Flóra kárpitmű­A megnyitó végeztével Polgár Rózsa átvette „meglepetésajándékát”, a Gáti Gá­bor szobrászművész alkotta bronzpla­kettet; ezt az Élő gobelin sorozatban kiál­lító minden művész megkapja majd. A kiállítás április 13-ig tekinthető meg a gödöllői királyi kastély Lónyai- és Lo­vas-termében hétfő kivételével 10 és 17 óra között. Bővebb információ a www.ki- ralyikastely.hu oldalon. ■ Gazdag Zsuzsanna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents