Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-23 / 12. szám
"Evangélikus Élet®? EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. március 23. 3 Nem a sokat, hanem az egészet Virágvasárnapi Jdnos-passió a Deák téren ► Van Gogh írta Péter apostol elhívásáról, hogy nem a sokat, hanem az egészet választotta, amikor hálóját odahagyva Jézust követte. Smidéli- usz Gábor lelkész idézte igehirdetésében ezt a gondolatot virágvasárnap, Bach János-passiójának Deák téri előadásán. Sokszereplős történet a passió, sokszereplős előadógárda kell Bach passióinak előadásához. A Lutheránia énekkar hagyományos nagyheti szolgálatának közreműködői sokféle zenei irányt képviseltek. Zádori Mária (szoprán) nemzetközileg elismert régizene-előadó, Schöck Atala hangját már a bayreuthi Wagner-előadá- sok közönsége is ismeri. A János-passió- ban mindketten gyönyörűek és meggyőzőek voltak. Megyesi Zoltán (tenor) az evangélista szerepét nemcsak deklamál- ta, hanem drámai erővel jelenítette meg. Holló Csaba (basszus), aki a kórusból lépett „eggyel előrébb”, ugyanilyen meggyőző erővel idézte elénk Pilátus alakját. Berczelly István (bariton) Jézus szerepét egészen más felfogásban adta elő, öntörvényű hangja azonban éppen a Megváltó más - isteni - minőségét fejezte ki. A Lu- tft erániából még soha senkit sem küldtek el azért, mert nem felel meg egy kényes zenei színvonalnak. Ezt azonban csak az tudja, aki ismeri a kórust, hallani csak annyit lehetett, hogy hetven-nyolcvan ember hihetetlen érzékenységgel fejezte ki a gyászt, a dühöt, az örömöt és a bűnbánatot, ahogy Bach zenéje megkívánja. A Welnex-Szász Kamaraszimfonikusok és hangszeres szólistáik a többéves együttműködésnek köszönhetően tökéletes partnerei voltak az énekeseknek. Ezt a sokféle indíttatást, zenei hátteret Kamp Salamon karmester teológiailag és zeneileg is tudatos, professzionális munkája tette „egésszé”. Minden művészet célja a katarzis, amely eredeti értelme szerint megtisztulást jelent. A passiótörténetnek számos katartikus pillanata van. Johann Sebastian Bach zenéje, az áriák és korálok szövegei, az elhangzott igehirdetés ezen a virágvasámapon egymást erősítve tette a zenekedvelő közönséget gyülekezetté, hogy valóban megtisztulhasson a Megváltó szenvedése nyomán. Nem csengett üresen a zárókorál hitvallása: „Uram Jézus Krisztus, hallgass meg, téged akarlak dicsérni örökké!” Az élet megtalált teljességének, az „egésznek” a hitvallása ez. Az evangélikus egyház tanítása szerint hitet csak a Szentlélek adhat. Köszönet mindazoknak, akik a Lélek munkatársai voltak ezen az estén. ■ Kertész Botond „A népszavazás eredménye válasz Balatonőszödre és a kormányzati politikára” A népszavazás eredménye, amely a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlése mellett állt ki, messze túlmutat az éppen aktuális pénzügyi kérdéseken, s egyértelműen a balatonőszödi beszédnek és az azóta folytatott kormányzati politikának a következménye - nyilatkozta március 10-én a Magyar Távirati Irodának a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. A népszavazási eredményekben az is benne van, hogy háromszáz forintot szívesen takarít meg az ember, de azért a népszavazás részvételi arányaiban és egyértelmű állásfoglalásában jelentős „kritika és ítélet” van a kormányt illetően - fogalmazott ítt- zés János, aki egyúttal értetlenségének adott hangot amiatt, hogy a kormáhyzat a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj megszűnése miatti bevételkiesés kompenzációját nem látja kivitelezhetőnek. Szerinte ez nem akkora tétel, amely megrendítené a magyar költségvetést. M Forrás: MTI Evangélikus pályázatíró konferencia Hídépítők ► Netrádiót kívánnak indítani tavasszal az Evangélikus Missziói Központ munkatársai, ezenkívül az úgynevezett missziói szórólapok könyv formában való megjelentetésére készülnek, és - egyebek mellett - tervezik, hogy közreadnak egy csokorra valót Szókéné Bakay Beatrix ősagárdi evangélikus lelkész írásaiból. Elképzeléseikről március 13-án, az Evangélikus Belmisszi- ói Baráti Egyesület (EBBE) Médiaszolgálatunk mint az evangélium tükre - bemutatkozás, értékelés, fórum címmel elindított sorozatának legutóbbi alkalmán hallhattak az érdeklődők Szeverényi János országos missziói lelkésztől. Az Országos Egyházi Iroda földszinti termében tartott együttléten Hulej Enikő lelkész a rádiómissziós munka irányelveiről szólt, dr. Léránt István pedig egyházunk Internet Munkacsoportjának szolgálatáról beszélt. Az est alaphangját - mint mindig, most is - Isten igéje adta: Szakács Tamás Mt 16,21-26 alapján tartott áhítatot. A felsőpetényi lelkész rövid elmélkedésében arra mutatott rá, hogy többnyire menekülni próbálunk mind Krisztus keresztjétől, mind a személyes kereszthordozástól... A rádiómisszió munkáját ismertetve Hulej Enikő kiemelte, hogy az éter hullámain olyan embereket szólaltatnak meg, akik tanúbizonyságot tesznek hitükről, emellett pedig arra törekednek, hogy olyan „világi” témákat, mint például az abortusz vagy az eutanázia, keresztény szemszögből vegyenek górcső alá. Mindkét esetben fontos a hétköznapi, érthető nyelvezet - hangsúlyozta a rádiómisszió munkatársa. Szeverényi János magának a missziói központnak a működését, kazetta- és iratmisszióját, valamint a Híd evangélikus magazint mutatta be (képünkön), utalva arra, hogy ezeken a médiumokon keresztül is a krisztusi üzenetet kívánják közvetíteni. Dr. Bőröcz Enikő' lelkész, az Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársa a missziói központ által kiadott Emlékezzünk régiekről - Scholz László ' visszaemlékezése életútjára című könyv apropóján először a közelmúlt egyháztörténetéről, illetve Scholz László lelkész munkásságáról tartott nagy ívű előadást, majd a Híd magazin legutóbbi lapszámát értékelte. Véleménye szerint a Híd nem mindig tud megfelelni annak a hármas kritériumnak, amelyet ő elengedhetetlennek tart: hogy egyszerre legyen biblikus, reformátori és hitvalló. Az est záróakkordjaként dr. Léránt István az Internet Munkacsoport tevékenységéről, egyházunknak a világhálón való megjelenéséről szólt röviden, bemutatva a Magyar protestáns panteont, az egyházi levelezőlistákat, valamint kerületi és gyülekezeti honlapokat. Az EBBE legközelebb április 10-re várja az érdeklődőket, amikor a Lelkipásztor című evangélikus lelkészi szakfolyóirat és a Duna Televízió „mutatkozik be” dr. Szabóné Mátrai Marianna és dr. Fabiny Tamás jóvoltából. ■ G. Zs. A Magyarországi Evangélikus Egyháznak (MEE) mintegy húszmilliárd forint értékű fejlesztési elképzelése van, ebből tízmilliárd a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületre vonatkozik - mondta az MTI-nek Ittzés János evangélikus elnökpüspök, beszámolva a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban tartott március -12-i evangélikus pályázatíró konferenciáról. Amint a püspök elmondta, a tanácskozáson Szabó Zoltán, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezető program- menedzsere, Bogdányi Gábor, az MEE és Erdélyi Károly, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület pályázati felelőse tartott előadást az uniós források egyházi lehívásának lehetőségeiről. A referátumokban szó esett arról, hogy az egyház a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen keresztül regionális és országos operatív programok keretében pályázhat műemlékvédelemre és városképfejlesztésre, egészségügyi, iskolai és pedagógiai, valamint felnőttképzési feladatok ellátására. Az elnök-püspök kitért arra, hogy az evangélikus egyház ezeken a területeken intézményei révén jó eséllyel nyújthat be pályázatot; kiemelte a népfőiskolái jellegű oktatást és a szociális munkások képzését. Az uniós keretre nemcsak országos egyházi és egyházkerületi intézmények, hanem egyházközségek is beadhatják pályázatukat, erre az országos vezetés ösztönzi is őket. A révfülöpi konferenciára az MEE képviselői egyházi projektekben is érdekelt pályázatíró cégek vezetőit invitálták. Reményeik szerint hosszú távú kapcsolatot alakítanak ki velük, ugyanakkor ezeknek a vállalkozásoknak megfelelő biztonságot is nyújt az evangélikus egyház több évre szóló megbízása és kapcsolati tőkéje - említette Ittzés János. M MTI Régi-új igazgató az evangélikus egyház Luther Kiadójának élén A Magyarországi Evangélikus Egyház tizennégy tagú Országos Presbitériuma március 13-i ülésének napirendjén szerepelt egyebek mellett az MEE Luther Kiadójának igazgatói tisztségére érkezett pályázatok elbírálása. A fenntartói testület döntése értelmében a 2014 márciusáig tartó ciklusra a pályázók közül a kiadó korábbi igazgatója, Kendek K. Péter kapott megbízást. 'M Evangélikus Hírlevél A félig megtett utak kudarca Ha csak félig megtett utakról hallunk, akkor céljukat el nem ért próbálkozások, félútról való visszafordulások, nem kellően előkészített, nem kellő gondossággal megtervezett és ezért eleve kudarcra ítélt vállalkozások jutnak leginkább eszünkbe. Ilyenkor - ha mi vagyunk, akik kudarcot szenvedtek - gyakran hivatkozunk a körülmények kedvezőtlen összjátékára, mások értetlenségére vagy rosszindulatára, és ezeken kívül is sokféleképpen és találékonyan mentegetjük magunkat. Csak ne kelljen bevallanunk, hogy kudarcunk oka éppen mi magunk vagyunk! Persze egészen más a helyzet, ha mások sikertelenségéről értesülünk. Akkor nehezen találunk - ha egyáltalán keresünk - más magyarázatot a kudarcra, mint annak az ügyetlenségét, felelőtlenségét, gondatlanságát, akit olyan szégyen ért, hogy vissza kellett fordulnia, vagy hajótörést szenvedett a cél előtt. De akár könnyen lelt kifogással menteget- jük'magunkat, akár találékonyan kitalált indokkal hibáztatunk másokat, azt mindenki tudhatja, hogy a csak részben megjárt út nem visz célba bennünket! Mostanában különösen is sok szó esik’közöttünk ilyen félbehagyott, félbemaradt utakról - életünk legkülönfélébb összefüggéseiben. Zátonyra futott házasságok, sikertelen vállalkozások (és ezt a szót most a legtágabb értelemben értem!), egyházunk életét feszültségekkel terhelő ügyes-bajos dolgaink tartoznak ide, de a sokak szerint félbemaradt vagy félig sikerült rendszerváltást is említhetném. Nem tudok szabadulni attól a felismeréstől, hogy egy útitervet úgy is kudarcra lehet ítélni, ha az utat nem az elején kezdjük el, hanem minden erővel azon mesterkedünk - bármilyen abszurdnak tűnik is a gondolat -, hogy csak valahol a felénél vagy a háromnegyedénél kelljen belevágnunk. Talán azért, mert az út eleje különösen is nehéznek, kényelmetlennek, talán kínosnak is tűnik. Feltételezem, sejti már a kedves olvasó, hogy ezekkel a gondolatokkal messze túljutottunk egy-egy konkrét eset feletti töprengésünk távlatain. Egész életünket, sorsunkat meghatározó kérdésről van itt szó! Valóban itt az idő, hogy a lényegre térjek. Hitünk és életünk fundamentumára, a kereszt evangéliumára gondolok. Lehet mondani, az örök téma foglalkoztat megint. Hát mikor, ha nem most, e szent napokban? Amikor - bocsánat a képért - mintha valóban azon mesterkednének sokan, hogy csak az út felénél, esetleg csak a célegyenesben kelljen „beszállniuk”. Mintha húsvét önmagában állna, mintha az Úr feltámadása a kereszt nélkül is lehetséges lett volna. Mintha az evangélisták, reformátoraink - és a lényeget jól értő művészek (festők és muzsikusok) is a maguk eszközeivel ÉGTÁJOLÓ- nem erre emlékeztetnének bennünket újra és újra. Kedves testvérek! Húsvét, a keresztre feszített Jézus feltámasztásának ünnepe nem teszi feleslegessé, nem helyezi hatályon kívül a keresztet, hanem érvényt szerez neki! Húsvétkor maga Isten mondott igent szent Fia áldozatára, és így tette nyilvánvalóvá, hogy az ő ártatlan szenvedéséért és haláláért van bűnbocsánat, és van szabadulás a halál hatalmából. A kereszt húsvét nélkül tragédia, értelmetlen áldozat lenne, a húsvét pedig a kereszt nélkül erőtlen és üres tavaszünneppé silányulna. Mindkét veszély nagy. Az is, hogy húsvét misztériuma előtt zárva marad a szívünk, és az is, hogy húsvét után kivetjük szívünkből a „keresztről szóló beszéd"-et (iKor 1,18). Isten óvjon minket mindkettőtől! Ezért mondták az apostolok kezdettől fogva egy lélegzetre: Jézus Krisztus „halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért" (Róm 4,25). Ezért és így igaz, amit egyik szép húsvéti énekünkben így mondunk: „Nem sötét a keresztfa már, / Húsvét után fényárban áll.” (EÉ 219,4) Sohasem volt és ma sem természetes és magától értődő ez a keresztről szóló beszéd. Mégsem - még húsvétkor sem - hallgathatjuk el, mert a kereszt koordináta-rendszerével maga Isten adott új értéket minden ember életének és új értékrendet az értékválságba került emberiségnek. Az utak a keresztnél elválnak... Mindig ott váltak el. Már akkor is, amikor még csak beszélt róla a Mester. Amikor még csak tanítványait készítette elő mindarra, ami reá vár, s amivel tanítványainak is számolniuk kell. Türelmes szeretettel, felelős szeretettel és - milyen sokszor! - meg nem értett szeretettel tanította, oktatta őket. Ott válnak el az utak, ahol az egyik megtépi köntösét, és megbotránkozik; a másik gúnyolódik, és a józan észre vagy ideákra hivatkozik; a harmadik meg így szól: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” (Lk 23,42) Igen, a kereszt elválaszt. Jézus Krisztus keresztje ugyanakkor összeköt. Sziklák és szívek indulnak, válaszfalak omolnak. A kereszt alatt kéz kézre, szív szívre talál. Isten bennünket kereső szeretete eléri szívünket. Önző életünket mások felé nyitja, bűneink bilincsét leoldja, szeretetével sze- retetre indít. Aki nem járta meg a kereszthez vezető utat, nem leli, nem lelheti meg a húsvéti utat sem. Ez Isten rendje. S ha az elején - egészen konkrét példákra utalva - a félig bejárt utak kudarcát említettem, hadd fejezzem is be ezzel. Számomra nem kétséges, hogy ezért nem tudtunk maradéktalanul élni a külső szabadság Istentől felkínált ajándékával sem, és ezért hordozzuk az elmérgesedett, évtizedes, adott és kapott sebek nyomorúságait, és ezért mérgezi egyházi és nemzeti közéletünket a bizalmatlanság, mert a múltat végképp eltörölni, lezárni - valóban múlttá tenni - csak neki van hatalma. A húsvéti örömhír igazságáról, a feltámadás valóságáról egyedül csak a kereszt Gazdája, a feltámadott Úr győzheti meg szívünket. Keresztény hitünk is az ő ajándéka, azt senki emberfia nem szíthatja fel sem a maga, sem mások szívében. De Jézus Urunk megígérte, hogy ha róla szólunk, ő maga szól általunk; ezért hirdetjük „a diadalmas szent kereszt” (EÉ 189,6) evangéliumát. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
