Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-03-16 / 11. szám

8 ◄* 2oo8. március 16. FÓKUSZ 'Evangélikus ÉletS Női világimanap után ► A nők idei világimanapjának megrendezéséről szóló összeállításunk élén álljon egy tavalyi adat: az elmúlt esztendőben több mint négyszáz helyszí­nen szervezték meg felekezetközi asszonycsoportok ezt az alkalmat. Az idei istentiszteletek számáról még nincsen pontos információnk, mert szá­mos gyülekezetünkben az ajánlott március 7-i időpontnál egy kicsit később, csupán ezekben a napokban nyílik mód a guyanai asszonyok által összeállí­tott imanapi program megrendezésére. Összegzés helyett - ízelítőként - következzék néhány beszámoló, amelyekből megtudhatjuk, miként zajlott a 2008. évi imanap Sopron, illetőleg Budapest közösségeiben, valamint két igazán rendhagyó helyszínen, a kalocsai és a pálhalma mélykúti büntetés­végrehajtási intézetben. Sopron Isten bölcsessége új értelmet ad életünk­nek - hangzott az idei női világimanap mottója. Ennek a mondatnak az értel­mét ízlelgettük, és erejét éreztük meg mi is, katolikus, református és evangélikus nők Sopronban, a Szent Benedek Idősek Háza Kolostor Klubjában. Sopronban már hagyomány, hogy a nők világimanapját ökumenikus kere­tek között ünnepeljük, így is érezve és éreztetve, hogy Isten felekezeteken át­ívelő szeretete, bölcsessége, tisztelete összetartó erejű. Évről évre megható tapasztalni, hogy bár nálunk még nem teljesen ismert és elismert ez az alkalom, egy maroknyi - mondhatjuk: mustármagnyi - csapat milyen lelkesen készül erre az ünnepre, és milyen átszellemülten tölti el ezt az estébe nyúló délutánt. Összekötött ben­nünket különbözőségünk, és összekö­tött bennünket az egyet akarásunk. Sze­retettel kapcsolódtunk be idén is a szer­vezőmunkába, amelynek oroszlánré­szét idén a katolikus asszonytestvérek vállalták. Már hetekkel korábban lázas izga­lommal kerestük a megfelelő helyszínt, osztottuk fel ökumenikusan-testvérie- sen a megszólaló hangokat a szolgálni kívánó asszonytestvérek között, kutat­tunk megfelelő technikai berendezések után, hogy minél többet megmutathas­sunk Guyanából, ebből a sokszínű or­szágból, illetve az ottani nők életéből, boldogságából, nehézségeiből és remé­nyeiből. A március 7-i együttléten - a jób köny­vé feldolgozó bibliatanulmány révén - öröm volt rádöbbenni arra, hogy az is­tenfélelem a tiszteleten nyugvó kapcso­latból nő ki. Jób szembesül a fájdalom­mal és a szenvedéssel, s ezáltal újfajta kapcsolatba kerül Istennel. Mária és Márta történetében magunkra ismerve pedig megerősödtünk: miként a két asszony, úgy minden ember lehet figye­lő és cselekvő, s mindkettőre egyaránt szükség van. A liturgia befejeztével a kellemes han­gulatú szeretetvendégség kötetlen be­szélgetései is arról tanúskodtak, hogy milyen magasztos a testvérekkel egység­ben lenni, a guyanaiakkal és a világ bár­mely táján élőkkel, akikkel együtt ünne­pelhettük, hogy Isten bölcsessége új értelem­mel ajándékoz meg minket. A testvérek ajándékul ezzel az igével s egy-egy guya­nai recepttel térhettek haza, továbbá az­zal a reménnyel, hogy jövőre a reformá­tus testvérek szervezésében ismét együtt ünnepelhetünk. ■ Gabnainé Mastalír Márta Budapest A főváros keresztény közösségeiben szinte az egész hét az imanap jegyében telt. A számos helyszín közül ismerjünk most meg hármat, amelyeken más és más gondolat ragadhatta meg a jelenle­Református felolvasók a Deák téri evangélikus imateremben új értelemmel Guyanai diáklányok maguk készítette szolárlámpácskáik mellett értelmezik az imanap lógóját vöket, noha mindegyik ugyanazt az „új értelmet” munkálta. Immár második alkalommal vettek részt országgyűlési képviselők a nők vi- lágimanapján tartott istentiszteleten. Tavaly a Parlament épülete adott helyet a rendezvénynek, idén, március 3-án a közelben található Hold utcai reformá­tus templom fogadta a résztvevőket. A közélet dolgaiban fáradozó politikuso­kat megdöbbentette, hogy mennyire ha­sonló gondokkal kell küzdeniük a távoli karibi ország vezetőinek. A társadalmi elit hiteltelenné vált, megnőtt a korrup­ció, elszegényednek az emberek, erősö­dik az erőszak... A közszereplők felada­ta Guyanában is nagy, teherbírásuk, ha­talmuk viszont véges. Kovács Gézáriénak, az Aliansz nőtagozata vezetőjének az igehirdetése arra a Jézusra mutatott, aki az Úr, akié minden hatalom. Ő nem csu­pán egy tanítványi sereget látott vendé­gül - mint Márta az újszövetségi törté­netben hanem akár ötezer embert is meg tudott elégíteni két halból és öt ke­nyérből. A Sarepta Budai Evangélikus Szeretet­otthon lakói március 5-én, szerdai bib­liaórájukon ismerkedhettek meg első al­kalommal a világimanapi mozgalom­mal. Az időseket leginkább Guyana nemzeti és vallási sokszínűsége ragadta meg. Az országismertetőt követő be­szélgetésben egyik kedves férfitestvér összegezte is a hallottakat: mindenki Is­tent keresi, de csak az találja meg őt iga­zán, aki Krisztussal találkozik. Vallomá­sa egybecseng a guyanai asszonyokéval: Jézushoz fordulunk, aki maga a bölcses­ség és az irgalmasság. A város központi rendezvényére már­cius 7-én került sor a Deák téri egyház- község termében. Idén ők látták vendé­gül a belváros gyülekezeteiből érkező, különböző felekezetű asszonyokat. Már hagyományai vannak annak, hogyan ünnepük meg közösen az öku­menikus imanapot. Egymást váltva először a helyiek, majd a Kálvin téri re­formátusok, őket követve pedig a te­rézvárosi katolikusok kis csoportja lé­pett előre, hogy felolvassa a liturgia szövegét. Az istentiszteleti alkalom évek óta „begyakorlott” módja hallat­lan nyugalmat sugárzott. A békesség élményét vihették haza magukkal a résztvevők - például Mária és Márta történetéből a fiatalabbik lánytestvér példáján keresztül. Mária nem zavar­tatta magát attól, hogy kint éhes tanít­ványok vannak, érezte: le kell teleped­nie Jézus lábához. Az imanapot összeállító guyanai asszonyok sok bánatukat, sebüket a vi­lág elé tárták. Ám ők maguk biztattak Jób és Mária példájával: aki az Úrhoz kö­zel „telepszik le”, másként látja a dolgo­kat. Felismeri, hogy minden egy kézben van. A világot, egyéni sorsunkat a terem­tő Isten tartja a markában, és ez felszaba­dító érzés. ■ B. Pintér Márta Imalánc a börtönben Guyanáért a rácsok mögül „Uram, oltalmazd családomat, tartsd meg őket, amíg eljön szabadulásom napja!” - „Uram, adj jó vezetőket, hogy segítsék népünket, s keressük hazánk ja­vát!” - „Uram, adj bölcsességet Lelked- ből mindnyájunknak, hogy életünknek újra és újra megtaláljuk értelmét!” Hazai börtönök elítéltjei fogalmazták meg ezeket és a hasonló imákat, olyanok, akik részt vettek az idei - több mint százhetven országban megtartott - vi­lágimanap rendezvényein. A magyar büntetés-végrehajtás or­szágos és helyi vezetőinek értő támoga­tásával a két nagy hazai női börtönben, a kalocsaiban és a pálhalma-mélykúti- ban is sor került március 9-én, vasárnap az imanapi istentiszteletre. A Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által kibocsátott liturgikus füzetecské- vel a kézben közel kétszáz idősebb-fia- talabb női fogvatartott imádkozta, éne­kelte a guyanai asszonyok által írt litur­giát. Mindkét helyen fegyelmezetten, előre felkészülve vezették a helyi börtö­nénekkarok, illetve irodalmi szakkörök tagjai a közös istentiszteletet, illetve mi­sét begyakorolt részek olvasásával, ének­lésével. Magyarul és angolul is csendült fel ének, hiszen a távoli és gyönyörű latin­amerikai ország, Guyana sokféle lakója az angolt beszéli közös nyelvként. így hát Kalocsán és Mélykúton is zengett az ajkakon: „Someone’s crying, Lord, kum- baya, Someone’s praying, Lord, kum- baya!” („Valaki sír, Uram, kumbaya, vala­ki kér, Uram, kumbaya!”) És felcsendült roma nyelven is az ének; „Kámimó távéi amende! Kámimó pábol pábol...” („Sze­retet áradjon köztünk! Szeretet gyúljon bennünk...”) A rácsok mögött a fogvatartottakat a megbékélés szigeteként váró, modem és felemelően szép kalocsai börtönkápol­nában Szántó Ambrus római katolikus lel­kész vezette az alkalmi liturgiát, s kö­szöntötte testvéri szívvel a vendégeket. A bibliai bölcsesség életformáló erejéről és a világimanap földünket körülfogó imaláncolatáról, százhuszonöt éves tör­ténetéről Békejy-Röhrig Klaudia reformá­tus lelkésznő adott tanítást. A sok víz, a csodálatos átváltozásra képes tavirózsák országáról, az őserdők gazdag és színes élővilágáról, valamint a karibi térség lüktető zenéjéről Békejy La­jos református börtönlelkész tartott rö­vid, vetített képes előadást. Az igehirde­tés szolgálatát is ő végezte mindkét bör­tönben Lk 10,38-42 alapján. Márta és Mária magatartásában a női fogvatartot- tak magukra ismerhettek, hiszen ők is, Mártához hasonlóan, sok mindenért ag­gódnak és nyugtalankodnak, otthon maradt családjukért, a büntetés elviselé­séért, rájuk gyakorolt hatásáért, kiszaba­dulásuk utáni újrakezdésük esélyeiért... Az is nyilvánvalóvá vált számukra, hogy ők is „ülnek”, mint Mária, de mennyire más helyen és másért, mint ő! Felismerték s megindultan élték át Isten Lelkének tanítását: vissza nem térő esé­lye börtönéveiknek, hogy az egy szük­ségest fedezzék fel, tegyék meg, azaz te­lepedjenek le Jézus lábához, fogadják el hittel a bűnbocsánatot és azt az új éle­tet, amelyet Urunk ajándékozhat nekik is. Ez az a jobbik rész, amelynek elfoga­dására a börtönben a lélek kiváltképpen alkalmassá válhat, ha valóban él a rá­csok mögött is szóló evangéliummal. Milyen kivételes kegyelem, hogy rab­lánc helyett imalánc kötheti őket össze sok-sok ezer ismeretlen sorstársukkal szerte a világon, akik ugyanazt kérik Urunktól, aki bölcsességet és megúju­lást, igazi értelmet ad életüknek oda­bent a börtönben és majdan idekint! A mélykúti alegységben összegyüle­kezett közösséget a harminchárom fős énekkar szolgálata vezette; tagjai megle­petéssel is gazdagították az ünnepi más­fél órát: megrendítő egyéni imákat is be­lefogalmaztak a liturgiába, amely ettől személyessé, közelivé és mondhatni, a sajátjukká vált. A pálhalmai börtön ve­zetését Pleszné Antal Ágnes őrnagynő képviselte a rendezvényen. Itt is, Kalocsán is sor került az idei vi­lágimanap jelképének értelmezésére. Az indiánok színes fejfedője, melyben a gyönyörű, színes tollak a rangot jelez­ték, odakerült az egyszerű keresztre, je­lezve: ami a legdrágább, érték az ember­ben, azt adják oda Jézusnak - magukból és magukkal együtt. S a kereszt tövében látható, körben álló, stilizált emberala­kok egyik része feketeként, a másik fe­hérként áll a kereszt körül, mert Krisz­tusban mindenféle nép megbékülve, ki- engesztelődve együtt tud lenni. Ennek a börtönben megvan a sajátos olvasata: romák és magyarok, hazaiak és külföldi­ek csak Krisztusban tudnak igazán test­vérként tekinteni a sorstárs fogvatartott- ra. Az is eszébe ötölhetett a kép nyomán sokaknak, hogy Istenünk valóban nem személyválogató. Az istentisztelet végén minden fogva­tartott elvihette magával a kellő szám­ban rendelkezésre álló liturgiás füzetet, melynek húsz oldalát a zárka csendjé­ben érdemes lesz tovább tanulmányoz­niuk, a sok-sok imát újra mondani. És színes kíséretként mindenki vihetett magával egy-egy szép képeslapot, ame­lyen rézbőrű indián kislányok csónak­ban ülve éppen iskolába eveznek a még tiszta vizű folyón. Ez a színes képeslap és az imafüzet a börtön világában még sokáig segíthet megőrizni szívükben és megelevenítheti bennük ennek a szép al­kalomnak sok-sok üzenetét, áldását. Mindkét helyen szinte egyformán fogal­maztak a résztvevők: „Jövőre újra tart­suk meg a világimánapot!” Ez már a Föld másik pontjára, Pápua Új-Guineába vezeti majd el lélekben a fogvatartott nőket. Őszintén reméljük, hogy ennek a fogvatartottak számára színes élményt, lelki támaszt nyújtó, ne­velő hatású világimanapnak a börtö­nökben egyre inkább meglesz a helye, elfogadottsága, és értékes része lesz ha­zánkban is ennek a zárt világnak... ■ Békefy-Röhrig Klaudia

Next

/
Thumbnails
Contents