Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-03-16 / 11. szám

‘Evangélikus Életéi EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. március 16. 3 Gyülekezetvezetői konferencia a Déli Egyházkerületben ■H Folytatás az 1. oldalról A konferenciát Gáncs Péter, a Déli Egy­házkerület püspöke nyitotta meg. Őt követték a rendezvény szűkebb és tá- gabb értelemben vett házigazdái: Ónodi Szabolcs, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evan­gélikus Gimnázium és Kollégium igaz­gatója, valamint Potápi Árpád, Bonyhád polgármestere köszöntötte az intéz­mény és a város vendégeit. A konferenciára való ráhangolódás­képpen a résztvevők megtekintették a Petri Gábor püspöki titkár készítette ze­nés képösszeállítást és prezentációt az egyházkerület tavalyi évéről; ennek rövid összefoglalását - egy kis „képes- füzet” formájában - a kerület PR-aján- dékaként meg is kapták a gyülekezetve­zetők. A konferencia igei alaphangját Szabó- né Mátrai Marianna püspökhelyettes ad­ta meg iMóz 50,15-21 alapján. Rendkívül mély gondolatokat felsorakoztató, tar­talmas áhítatában a József-történet elemzésével a megbékélésnek, a kien- gesztelődésnek és a megbocsátásnak nemcsak a teológiai, hanem a lélektani gyökereit is megvilágította, s mai éle­tünk, valamint egyházi közéletünk kon­textusába helyezve hangsúlyozta az igei üzenet időtlen jelentőségét. A pénteki programot az esti kötetlen beszélgetést követően dr. Varga Gyöngyi­nek, az Evangélikus Hittudományi Egye­tem docensének mély lelkiséget kifejező és közvetítő esti áhítata zárta. Szombat délelőtt - Győri Gábornak, a Pesti Egyházmegye esperesének a regge­li áhítata után - a nőnap alkalmából a konferencia egyik házigazdája, Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyházme­gye esperese köszöntötte a találkozó női résztvevőit. Ezután Varga Gyöngyi és Gáncs Péter előadásszerű párbeszéde vezette föl a konferencia főtémáját, a lel­ki kiskorúságból a felelős nagykorúság­ba való felnövekedés kérdését. , A témafelvezetésre alapozott cso­portbeszélgetések már előre megszer­vezett rend szerint zajlottak. A konfe­rencia témái tíz kérdéskörre oszlottak; ezeket a témákat még a rendezvény előtt megkapták a jelentkezők, hogy az őket leginkább foglalkoztató kérdése­ket feldolgozó csoportba jelentkezhes­senek. A délutáni programban a csoportbe­szélgetések eredményeit, konklúzióit bemutató plenáris ülés zajlott Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes veze­tésével. Ezt gyülekezetvezetői fórum kö­vette Radosné Lengyel Anna kerületi fel­ügyelő és országosfelügyelő-helyettes moderálásával, melyen az Országos Egyházi Iroda meghívott vezetői - Kákay István országos irodaigazgató, dr. Mekis Viktória igazgatóhelyettes - és zsinati tisztségviselők - Muntag András, a zsinat nem lelkészi elnöke és dr. Korányi András lelkészi alelnök - is részt vettek. A déli kerület gyülekezetvezetői leginkább ar­ra voltak kíváncsiak, hogy milyen tervei, elképzelései vannak az egyházunk köz­ponti adminisztrációját végző országos iroda új igazgatójának. Kákay István el­mondta: legfőbb célja egy olyan gyüle­kezet-központú szolgáltató iroda kiala­kítása, amely az egyházközségek igé­nyeit tartja szem előtt. A rendezvényen végig standdal jelen lévő Luther Kiadó megbízott igazgatója, Kendek K. Péter felhívta a déli gyülekezet­vezetők figyelmét a nemrég megalakult Luther Könyvklubra, és szólt a klubtag­sággal járó könyvvásárlási kedvezmé­nyekről. A kedvezményes könyvvásár során egyházunk könyvklubja jelentős számú déli taggal bővült. Az egyházkerület elnökségének nevé­ben Gáncs Péter és Lengyel Anna köszö­netét fejezte ki a helyi szervezésért Óno­di Szabolcs igazgatónak és Andorka Ár­pádnak, a Tolna-Baranyai Egyházmegye felügyelőjének, aki a konferenciára való jelentkezést koordinálta. Gáncs Péter püspök 2Tim 1,11-12 alapján mondott zárszavában összefoglaló visszatekintést és értékelést adott a konferenciáról, és úti áldásban részesítette gyülekezetvezető szolgatársait. P.G. Déli harangszó Március 17-étől 23-áig minden délben az acsai evangélikus templom harangja szól az MRi - Kossuth rádióban. Ácsa Pest megyei település Váctól huszonöt kilométerre ke­letre. A Galga-parti községről 1347-ből származik az első írásos emlék. A török hódoltság idején a falu elnéptelenedett. A 17. század első felében a Felvidékről az akkori protestánsüldözések miatt számos evangélikus hitű, szláv ajkú család érkezett ide. El­ső templomukat 1636-ban fából készítették. A település életében fordulatot hozott, hogy 1735-ben Ácsán telepedett le a Prónay család. Négy nemzedéken át ők voltak az evangélikus egyház egyetemes felügyelői. 1752-ben építették fel a kőtemplomot, amely mai formáját 1862-ben nyerte el. Emléküket az epitáfium őrizte meg az utókornak. Az acsai evangélikus templom 34 méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló 518 kilogrammos harangot közadakozásból összegyűlt pénzből öntették Selten- hofer Frigyes és Fiai soproni harangöntő műhelyében 1925-ben. M Forrás RTV Részletes Gáncs Péter püspök megnyitja a konferenciát. Az asztalnál (balról jobbra) Szabóné Mátrai Marianna, Lengyel Anna, Andorka Árpád és Potápi Árpád. Meghosszabbította „Apróval az aprókért” gyűjtőakcióját a Magyarországi Evangélikus Egyház Mint ismeretes, Aprókkal az aprókért elne­vezéssel indított mozgalmat a közelmúlt­ban a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) püspöki tanácsa a forgalomból ki­vont egy- és kétforintosok összegyűjtése végett. Az egyház arra kérte gyülekezete­it, hogy külön perselybe gyűjtsék az ap­rókból származó adományokat, melyek­kel az MEE az aprók (gyermekek) között végzett munkát szeretné támogatni. . Örömmel adjuk hírül, hogy az akció keretében mintegy három tonna (!) egy- és kétforintos gyűlt össze. Ennek nagy részét a Magyar Nemzeti Bankkal egyez­tetett időpontban, március 6-án adták le a gyűjtés lebonyolítását szervező Északi Egyházkerület püspöki hivatalának a munkatársai. Azért nem az adományok teljes egészét, mert az akció sikeresebb volt a vártnál, és kevésnek bizonyult a bank által biztosított egyenzacskó. Tekintettel arra, hogy az MEE több gyülekezetéből és intézményéből jelez­ték: folytatnák a gyűjtést, március 31-ig meghosszabbítják az akciót. Kérnek mindenkit, hogy a még összegyűlt apró­kat a hónap végéig juttassák el az Északi Aprókkal teli egyenzacskók a csomagtartóban Egyházkerület püspöki hivatalába (Bu­dapest XII. kerület, Szilágyi Erzsébet fa­sor 24.). A befolyt összeg elosztásáról a végleges összesítést követően - szakem­berek bevonásával - határoznak majd. Dr. Fabiny Tamás püspök arról is tájé­koztatott, hogy a püspöki hivatal immár a gyűjtéssel kapcsolatos, illetőleg a gyűj­tés során hallott vagy átélt, megható és/vagy vidám történeteket is gyűjti... M Forrás: Evangélikus Hírlevél FÓKUSZBAN AZ ÉNEKKINCSÜNK sorozatunk elé ► Húsvéti számunkban új rovat in­dul hetilapunk 2. oldalán. Beszédes címe: ÉnekKincsTdr. Nem is olyan régen volt már egyházze­nével, gyülekezeti énekkel foglalkozó rovat az Evangélikus Életben. 2006. április 23. és 2007. május 20. között Cantate cím alatt olvashattak cikkeket énekeinkről: az adott ünnep vagy a stílus határozta meg, éppen miről esett szó. Mostani sorozatunk más szerkeszté­si elvek alapján készül. 2007-ben volt huszonöt éves az Evangélikus énekes­könyv, mely nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy egyházunk népének éneklé­se egységesebbé vált. Úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy alaposabban megis­merjük, vagy újra tudatosítsuk, milyen érték van a kezünkben az istentisztele­teken; ezért esett a választás az Enek- KincsTár címre. Alkalmanként egy-egy ének alapo­sabb bemutatására vállalkozunk. Az első évben a vasárnapok meghatározó énekei kerülnek sorra (ezek az énekszámok hét­ÉNEKKINCSTÁR Eged lilén diczeriinc. ről hétre megtalálhatók az Evangélikus Élet 10. oldalán is). A graduálértek (főének) az istentisztelet központi éneke, amelynek kiválasztását elsősorban az adott ünnep egyházi éven belüli szerepe határozza meg. Alkalmaz­kodik egyházunk igeolvasási rendjéhez, az egyes ünnepek kollekta imádságához és az introitus zsoltárhoz is. A cikkek szólnak majd a vasárnap jel­legéről, központi gondolatáról és igéiről, az ének szövegírójáról és dallamszerző- jérőlj stílusáról és értékeiről; kiemelik az ének fő mondanivalóját, és megemlítik műzenei feldolgozásait is. Az ünnepek és az énekek alaposabb ismerete segítse gyülekezeti tagjainkat, hogy mélyebben, tudatosabban éljék meg az istentisztelet egészét, és ezáltal személyes hitük is erősödjön! ■ Ecsedi Zsuzsa rovatgazda Pilátus „krédója” A böjti út végéhez közeledve, nagyhét tá­ján mi lehetne fontosabb tájékozódási pontunk, mint a golgotái kereszt? Erről a keresztről hangot hallunk, hiszen az ott szenvedő Megváltó szószékké szentelte a gyalázat fáját: még ott is értünk imádko­zik, még ott is nekünk prédikál. Utolsó szavai minden nagyhéten utolérnek, re­mélhetőleg szíven is találnak minket. Kevésbé szoktunk viszont arra figyel­ni, hogy a keresztfán olvasható is valami. A halálos ítéletet kimondó Pilátus fon­tosnak tartotta, hogy három nyelven is közzétegye: ki, honnan és miért került a két kivégzendő gonosztevő közé. Mond­hatnánk némi iróniával: íme, az ókori, többnyelvű tömegtájékoztatás, ha úgy tetszik, „iratmisszió” egyik első zsengé­je... De jól tudjuk, a cinikus helytartó va­lódi motivációja a zsidóság megalázása, a vallási vezetők provokálása volt: „Lám, nektek ilyen királyotok van...” Az aljas szándék gyorsan célt ért, hi­szen a főpapok azonnal tiltakoztak, és követelték: korrigálja a feliratot aszerint, hogy csak Jézus mondta magát király­nak. Ezen a ponton viszont váratlan for­dulatot vett Pilátus drámája; Reményik Sándor zseniálisan szemlélteti ezt Pilatus című versében: „lm, kővé vált a nádszál: oly kemény. / (...) Pilatus nő, ahogy be­szélni kezd: / »A Messiástok megmente­ni késtem, / De négy betűt a keresztjébe véstem, / E négy betű az én becsületem, / Hajótöröttségem utolsó roncsa, / Hitet­len hitem, büszke makacsságom, / Egy akarat az akaratlanságon.«” A költő valamit megsejt a pilátusi lélek mélységének titokzatos háborgásából. Talán mégsem csak a cinikus bosszúvágy mozgatja a római császár helytartóját. Kérges lelkét talán mégiscsak megérin­tette valami Jézus szavából, abból az igazságból, tisztaságból, amelyre először csak kiégetten legyintett. Nevetséges és felesleges Szerecsen- mosdatás lenne Pilátus - mai, divatos szóval élve - „rehabilitálása”. A végső íté­let meghozatala - Pilátus, Júdás és társai ügyében, perében - nem a mi dolgunk. Hitvallásunk csak a puszta tényt rögzíti: .....szenvedett Poncius Pilátus alatt...” Az A postoli és a NIceai hitvallás nem minő­sít, nem ítélkezik. Hangsúlyozza, hogy megváltásunk nem valamikor, valahol a legendák világában történt, hanem tér­ÉGTÁJOLÓ ben és időben meghatározható történel­mi esemény. Ezért talán nem egészen szerencsés a logikátlan véletlen szinoni­májaként használni a „belekerült, mint Pilátus a krédóba” szellemeskedést... Sokkal inkább érdemes rácsodálkozni arra, hogy krízishelyzetekben Isten mi­ként tud felhasználni az igazság kimon­dására olyan embereket, akiktől erre a legkevésbé számítunk. Pilátus szavainak szinte prófétai súlyuk van, amikor Jézus kihallgatása során megállapítja: „íme, az ember!” „...semmiféle bűnt nem találok ben­ne.” (Jn 19,5.4) Ugyanilyen meglepő Kaja­fás titokzatos mondata: „...jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, sem­hogy az egész nép> elvesszen.” 0n 11,50) Döbbenetes, hogy amikor a tanítvá­nyok cserbenhagyják mesterüket, ami­kor a kereszt tövében a szeretett tanít­vány, János is megnémul, amikor csak gúny és megvetés zúdul a haláltusáját ví­vó töviskoronásra, akkor akad valaki, a mellette megfeszített egyik lator, aki hit­tel és reménységgel fordul hozzá: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királysá­godba.” S a válasz nem marad el: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsom­ban.” (Lk 23,42.43) Legvégül, csattanóként, amikor már az ég elsötétül, a föld megrendül, a ki­végzést felügyelő pogány római száza­dosnak kell kimondania a választott nép vezetői, főpapok, írástudók és a Mester tanítványai helyett: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,54b) Önvizsgálatra, bűnbánatra, tovább­gondolkodásra indíthatnak ezek a meg­lepő személyektől kapott váratlan hitval­lások. Ha mi gyáván hallgatunk, Isten va­lóban kénytelen és kész akár a „köveket” is szóra bírni. Ugyanakkor ezeknek a kü­lönös hitvallásoknak van valami közös tragikumuk, amely figyelmeztet minket. Pilátusnak, a századosnak, a temetést vállaló titkos tanítványoknak, arimátiai Józsefnek és Nikodémusnak már csak a halott Jézus jut. Hitvallásuk tiszteletet parancsol - de elkésett múlt idő. A mi nagy esélyünk és reménységünk, hogy nekünk ma az élő Jézus lehet az osz­tályrészünk. Erre bátorított minket már az év igéjének ígérete:.....én élek, és ti is élni fogtok." 0n 14,19) Mi a megfeszített, meg­halt, de feltámadott, élő Jézus Krisztusról tanúskodhatunk, ahogy ez úrvacsorái li­turgiánk egyik csúcspontján is megszólal: „Az Úr halálát hirdetjük, míg eljövend!” Vele, a feltámadott Úrral adjon bol­dog találkozást nagyhé't és húsvét áldott ideje: szószék alatt ülve, úrvacsorái ol­tárnál térdelve, gyülekezeti és családi kö­zösségben! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents