Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-09 / 10. szám
ÚT/TRRS 2008. március 9. • 3 Ez itt a reklám helye... - a szerkesztő előszava ÚTITÁRSUNK, A BIBLIA Tudás és/vagy bölcsesség? A Példabeszédek könyve Nincs másik olyan könyve a világ- irodalomnak, amelyben ennyi bölcs mondás, közmondás, fejtörő, példázat, aforizma lenne ösz- szezsúfolva, mint az ótestamen- tumi Példabeszédek könyvében. 31 fejezetben, 915 versen át csak úgy árad a tömény bölcsesség, s akinek van füle, hallja az üzenetét. Szinte nincs életünknek olyan területe, amelyhez ne találnánk itt megfelelő gondolatot, tanácsot, útmutatást vagy figyelmeztető intést. A héber bibliában a Példabeszédek könyvének címe „misle”, amely az előbb felsoroltakat együttesen jelenti. A könyvet olvasva hatalmas gyűjteményt tartunk kezünkben. Az első vers alapján jogosan gondolhatjuk, hogy „Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának példabeszédeit” ismerhetjük meg belőle. Figyelmes olvasásakor azonban rájöhetünk arra, hogy a könyv legalább hét külön gyűjtemény össze- ötvözéséből keletkezett. 1,1-9,18 egy „apa” és „fia” viszonyát tálja elénk; 10,1-22,16 a legkülönbözőbb témákat öleli fel 375 mondásban; 22,17-24,22 harminc, két-három verset összefoglaló „költemény” csokra; 24,23-34 felirata szerint „ezek is a bölcsek mondásai”; 25,1-29,22 Salamon példabeszédeit tartalmazza, de közli, hogy ezeket viszont Ezékiás király megbízottjai gyűjtötték össze. A könyv utolsó előtti fejezete egy bizonyos Agur beszédét hozza (30,1-33), míg az utolsó, harmincegyedik fejezet Lemuel király anyjától származó mondásokat közöl. De ebben is egészen biztosan önálló szakasz még ,A derék asszony dicsérete” (31,10-31) - a versfőkben a héber ábécé betűi állnak! Hogy miért Salamont tekintették mégis a könyv szerzőjének, arról csak találgatásaink lehetnek. De az biztos, hogy a hagyomány tudott Salamon király közismert bölcsességéről, amelyet ő Istentől kért és kapott (iKir 3), s még Sába királynője is azért látogatta meg (ahogy Jézus mondta: a föld végső határairól - Mt 12,42), hogy próbára tegye őt „találós kérdésekkel” (iKir 10). Ugyancsak hozzátartozott a hagyományhoz, hogy a bölcs király háromezer bölcs mondást és ezeröt éneket szerzett (iKir 5,12). Ilyen bölcs és elismert ember neve tehát mindenképpen jól hangzott akármely gyűjtemény élén. A kutatók ezt a bibliai könyvet az úgynevezett bölcsességirodalomhoz sorolják. Rajta kívül ide tartozik még Job könyve, a Prédikátor könyve, az apokrif Jézus, Sirák fia vagy Tóbiás könyve. Egynéhány zsoltár is ide sorolható, mint például az 1., 37., 49., 73., 78,. 91., 128. Valószínű, hogy a fogság utáni Izraelben a papok és a próféták mellett a bölcsek is nagy szerepet játszottak. A papok feladata volt a vallás tanítása, a prófétáké az Isten szavának közvetítése, míg a bölcsek, akiket 24,23 kifejezetten említ, a mindennapi élettel kapcsolatos, ősi bevált mondások továbbadásáról gondoskodtak. Kétféle módon tették ezt: rövid, frappáns, könnyen emlékezetben tartható mondásokat tanítottak, amilyeneket a 34., 37., 127. zsoltárban is találhatunk. Ezek kimondottan konzervatív, általános érvényű élettapasztalatokat tükröznek, és egyszerűen a józan észre hivatkoznak. Ilyenek Agur mondásai 30,1-4-ben. Vannak mondások, amelyek a bölcsességet személyesítik meg. Egyszer asszony képében látjuk a bölcsességet (a hókma = bölcsesség héber szó nőnemű), aki férfiakat hív, hogy biztonságot adjon nekik (1,20-33; 3,13-20), máskor mint a Teremtő kedvencét és gyönyörűségét (8,30). Át- meg átszövi ezeket a leginkább a gyakorlatban használható tanácsokat a komoly, mély vallásosság. Kulcsszava az Isten félelme (1,7), amelyet a legkülönbözőbb oldalakról világítanak meg a mondások. Az Úr félelme Isten ismeretére juttat el (2,5), biztosítja a hosszú életet (10,27), az élet forrása (14,27), életre visz (19,23), a meglevővel tesz elégedetté (15,16), eltávolít a gonosztól (16,6). De ami a legfontosabb: az Úr félelme a bölcsesség kezdete, aminek különböző változatait fáradhatatlanul tárja elénk könyvünk. Ezzel egyrészt azt fejezi ki, hogy az élet különböző területeinek - házasság, vagyon, becsület - megvan az öntör- vényűsége, másrészt Isten szabad uralkodását a mindennapokban, sőt a történelmi eseményekben is összhangba tudja hozni velük. Mindkettővel számolnia kell az embernek, hogy eligazodjon az életben. Ebben kíván segíteni a bölcsesség, amelynek eredete is ebben az istenfélelemben található. így tehát azt mondhatnánk, hogy szakszerűen és értelmesen csak az igazodik el az élet útvesztőiben, aki az Istennel való kapcsolatot tekinti kiindulópontnak, és arra épít. Jó összefoglalása ennek a gondolkodásmódnak ez a mondás: „Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos. ”(15,33) A szentírástudomány felhívja a figyelmet arra, hogy a könyv része annak a nagy egységnek, amelyet keleti bölcsességnek szokás nevezni. Példabeszédeit, mondásait vagy ezekhez hasonlókat más, a Biblián kívüli iratokban is meg lehet találni. Mindez azonban semmit nem von le ennek a könyvnek az értékéből. Sőt jól tesszük, ha mi magunk, mai olvasók is beál- lunk azok sorába, akik ezeknek az ősi értékeknek a továbbadásán munkálkodnak. Az se zavarjon bennünket, hogy az Újszövetségben csak nagyon ritkán idéznek a Példabeszédek könyvéből. Mindazonáltal az Úr intésének és dorgálásának komolyan vételét nemcsak Péld 3,11, hanem Zsid 12,5 is tanítja. Hogy Isten a csúfolódókat megcsúfolja, és az alázatosaknak kegyelmez (Péld 3,34, Jak 4,6, iPt 5,5), az is közös kincs. Pál apostol is innen tanulta meg, hogy ha éhezik ellenséged, adj ennie, mert ezzel parazsat gyűjtesz a fejére (Péld 25,21-22; Róm 12,20). És valóságos csodának kell tartanunk, hogy a szeretet himnuszának egyik legfontosabb mondatát - legalább részben - a Példabeszédek könyve 10,12 adta kölcsön Pálnak: a szeretet „mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” (iKor 13,7). Gémes István Folytatás az 1. oldalról Élénken él bennem gyermekkoromból, a ’8o-as évekből az a tévéreklám, amely az előzőekhez hasonló érveléssel - természetesen merőben más tartalommal - igyekezett a nézőt meggyőzni arról, hogy szinte mindenkinek érdemes igénybe venni az adott hirdető szolgáltatásait. Nos, mi sem teszünk mást: hirdetjük az Útitársat. Az ötvenegy éve útjára indított lap mind szélesebb olvasóközönséget célzott meg. Eredetileg azokat az evangélikus, elsősorban ’56-os emigránsokat kívánta megszólítani, akik Nyugat-Európában telepedtek le. A kör később a szintén külhonba szakadt, magyar ajkú református hívekkel bővült ki, majd egyre gyakrabban vették kézbe a lapot a történelmi határokon túl élő, felvidéki, erdélyi, vajdasági magyar kisebbségek protestánsai is. Igaz, az Útitárs a Magyarországon élő evangélikusság számára eddig is hozzáférhető volt - Gémes István szerkesztőnek a testvére révén Kondorosról került a lap a megrendelőkhöz —, mindeddig mégsem az itthon élők alkották az olvasótábor jelentős részét. Gémes István (e lapszám 2. oldalán interjút közlünk vele) harminchat évnyi hűséges szerkesztői munka után 2007-ben családjával együtt úgy döntött, hogy átadja a stafétát a következő nemzedéknek. Ezt követően vállalta magára a világ evangélikusságát összefogni kívánó, 2005-ben alakult Magyar Evangélikus Konferencia (Maek), hogy gondjaiba veszi az Útitárs ügyét. így született meg az az elhatározás, hogy az Útitárs ezentúl mint újság az újságban, az Evangélikus Élet mellékleteként évente hat alkalommal, általában nagyobb egyházi ünnepekhez kapcsolódva jelenik meg. Ugyanakkor további majdnem négyezer példányban önálló lapként küldik ki határon túli magyar gyülekezetekbe. Ez az - egyházi elöljárók és a Magyar Evangélikus Konferencia részéről megalkotott tudatos - koncepció azt jelenti, hogy a határon túl élő magyar evangélikusok, illetve protestánsok élete ezentúl nem „perifériális ügy”, hanem evangélikus közügy. Ez némiképp a lap profiljának megváltoztatására kényszeríti a szerkesztőt: az Útitárs egyszerre kívánja megszólítani a régi és az új olvasókat. A határon túli területek protestánsai és az anyaország evangéli- kussága közötti párbeszéd jegyé- » ben helyet kap például a lapban egy olyan rovat, amely testvérgyülekezeti kapcsolatok tapasztalatait mutatja be. Tervezzük továbbá, hogy mindén számban bemutatkozik egy-egy külhoni magyar gyülekezet. A megváltozott helyzet a forma megváltoztatását is szükségessé teszi. Az eddig nyolc A4-es oldalon megjelenő újság ezentúl négy, az Evangélikus Élet alakjához igazodó oldalból áll majd. Bízunk benne, hogy az „átformázódás” ellenére a lap régi olvasói ugyanazt a számukra kedves folyóiratot látják az „új” Útitársban is. Talán segíti ezt, hogy az újság fejrészén- címének betűtípusán és lógóján- nem változtattunk. Köszönettel vennénk, ha a lapban megjelenő írások kapcsán olvasóink észrevételeket fogalmaznának meg; egy részük akár olvasói levélként is közölhető lenne. De szeretettel bátorítunk minden kedves olvasót a gyülekezetben, illetve nagyobb egyházi közösségekben történt eseményekről hírt adó írások beküldésére is (elérhetőségeinket lásd az impresszumban). Az Útitárs már eddig is elérhető volt a világhálón, s ezután sem lesz ez másként, csupán a címen változtattunk: www.luthe- ran.hu/z/honlapok/maek. (Technikai okokból az első szám csak néhány héttel a lap megjelenése után lesz olvasható elektronikus formában. Ezért az olvasók szíves megértését kérjük.) Az imént felsorolt változtatások ellenére nem feledhetjük természetesen a lap alcímében megfogalmazott önértelmezését, amely így hangzik: „magyar evangéliumi lap”. „Reklámosán” szólva: azért hirdetjük az Útitársat, mert hirdetni akarjuk az Útitársat. Áldott húsvéti ünnepeket kíván a lap minden olvasójának a szerkesztő: Szűcs Petra BEMUTATKOZIK.., A pozsonyi magyar gyülekezet Egy lelkipásztori látogatáson gyülekezetünk egyik tagjával beszélgetve olyasmit hallottam, ami azóta is gyakran eszembe jut, amikor a „kis” pozsonyi magyar gyülekezetre gondolok: „Lelkésznő, nem az a fontos, hogy nagy, hanem az, hogy élő gyülekezet legyünk!” Igen, ez a fontos. Élő, Istennek és az embereknek szolgáló gyülekezetnek kell lennünk. Nos, hogy jobban bemutassam gyülekezetünket, egy kicsit a múltról, de főleg a jelenről szeretnék pár gondolatot megosztani az olvasókkal. A Lyceum utca és az Apáca pálya sarkán épült fel az evangélikus kistemplom a magyar és szlovák hívők részére 1777-ben; ez a mai napig magyar ajkú gyülekezetünk rendelkezésére áll. 2006-ban ünnepeltük közösségünk fennállásának négyszázadik évfordulóját. Gyülekezetünk tagjai szeretettel és mély tisztelettel emlékeznek néhai lelkészeikre, akik magyar nyelven hirdették Isten igéjét a mi drága kis templomunkban. Schmidt Károly Jenő, Rátz Vilmos, Okályi Gustav Adolf, Prőhle Henrik, Adami Gyula, Endreffi János, Cibulka Július, Holctk Juraj, Kolesár Ivan, Jankó Július, Gál Vladimir, Muntág Ludovít tartozik közéjük. 2007 januárjában püspökeink úgy döntöttek, hogy a nyugdíjba vonuló lelkész helyett, aki évtizedeken át hűségesen szolgált, segédlelkészt helyeznek a gyülekezetbe. Jómagam így kerültem tehát ide. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy éppen ide vezetett. Az istentisztelet minden vasárnap 11 órakor kezdődik. Helye az evangélikus kistemplom - Lycejna (Lyceum) utca 28. Al- . kalmunkat tizenöt-húsz testvér - ötven és kilencven év közöttiek - látogatja rendszeresen. Liturgiái rendként még az öreg (pozsonyi) énekeskönyvből énekelünk két éneket, egyet pedig az új (kék, 1984-es kiadású) énekeskönyvből. Minden második vasárnap kiszolgáltatjuk az Úr szent vacsoráját. Néha az istentisztelet után szeretet- vendégséget szervezünk, ahol jobban megismerkedhetünk azokkal a tagokkal is, akik nem járnak a bibliaórákra. Az órákat minden hétfőn délután tartjuk a kistemplom sekrestyéjében. Ezeken az alkalmakon idén Pál apostol Első korinthusi levelét tanulmányozzuk. A bibliaórán közösen eltöltött egy vagy két óra nagy megerősítést jelenthet hitünknek. Mindenki elmondhatja a véleményét, egyúttal hordozzuk egymás örömeit és gondjait is. Minden alkalommal megtanulunk egy új éneket a legközelebbi vasárnapra. A bibliaórákat és istentiszteleteinket magyarországi lelkész testvérek is gazdagították már igehirdetéssel és lelki támogatással: ZászkalickyPálY6tv6\ és Szpisák Attila Tótkomlósról. Ezek a látogatások nagy örömöt jelentettek számunkra. Pozsonyi gyülekezeti életünket sajnos kevés fiatallal, de sok lelkes, imádkozó, szolgáló életű és a gyülekezetért tenni akaró idősebb testvérrel éljük. Adja Isten, hogy továbbra is így együtt, Isten igéje köré gyűlhesSzeretetvendégség a pozsonyi magyar gyülekezetben sünk össze, és Isten akarata szerint éljünk a szlovák főváros magyar evangélikus gyülekezetében. Isten áldását és a Szentlélek megújító kegyelmét kérjük ahhoz, hogy méretünk ellenére is élő gyülekezet lehessünk. E néhány sor sajnos kevés arra, hogy gyülekezetünkről átfogó képet adhasson, de bízom abban, hogy kedves olvasóink talán kedvet kapnak hozzá, hogy meglátogassanak bennünket akár szolgálóként, akár hallgatóként. Ezáltal alkalmuk nyílhat közelebbről is megismerni ezt a kis pozsonyi közösséget és együtt szolgálni Urunknak, Teremtőnknek. Hlacsok Erika segédlelkész (Pozsony)
