Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-11-04 / 44. szám
4 2007. november 4. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Új evangélikus szociális intézmény A forradalom lelkületére emlékeztek Kolozsvárott Folytatás az 1. oldalról A szolgálat fenntartója 2003 óta - a fenntartói jogot is átruházó ellátási szerződés alapján - a Magyarországi Evangélikus Egyház. Az Oltalom Szeretetszolgálat által létrehozott, európai uniós követelményeknek megfelelő, háromszintes szolgáltató központ csaknem kétezer négyzetméteres. Az intézmény a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata által biztosított ingatlanon épülhetett föl. A két főépületben - az egészségügyi helyiségeken kívül - oktatótermek, foglalkoztató műhelyek, csomagmegőrző és természetesen népkonyha, illetve nappali melegedő kaptak helyet. A komplexum része a szenvedélybetegek nappali ellátó intézménye is, amely fel- világosító, tanácsadó munkájával segíti az érintetteket a talpra állásban. (...), de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." Itt a jézusi mondat nem metaforikus erejű, hiszen Jézus is vállalta a menekülők sorsát, amikor családjával Egyiptomba kényszerült. Az igehirdetés után Anton Gotz, a ka- milliánus rend házfőnöke áldotta meg az épületet és a benne dolgozókat. (A rend adománya a kápolnának és a hajléktalanok otthona szobáinak a teljes felszerelése.) Laborczi Géza beszámolóját követően a vezetőség nevében Györfi Mihály adott át emléklapokat'a kivitelezőknek, a munkálatokban részt vevőknek. A köszöntő és méltató szavak után Veres Andi zenész gitáros énekei színesítették az ünnepi alkalmat. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében Forgó Györgyné szakállamtitkár méltatta a szolgáltató központ jelentőségét, és átadta Dezanove BarA projekt összköltsége háromszáz- millió forint volt, ebből kétszázharmincmillió forintot a Nemzetközi fejlesztési terv és a Humánerőforrás-fejlesztési operatív program 4.2 pályázatán nyertek. Az ünnepélyes szalagátvágást és a kulcsátadást hálaadó istentisztelet követte, melynek liturgiájában 'ár. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke, Sztankó Gyöngyi esperes, Györfi Mihály lelkész, az igazgatótanács elnöke és Laborczi Géza vett részt. Fabiny Tamás Mt 8,20 alapján tartott prédikációjában kiemelte, hogy Jézus ismeri azok fájdalmát, akik kitaszítva élnek. Jézus tudja, hogy mit jelent a hajléktalan lét, hiszen a Gecsemáné-kertben tanítványaival - mai szóhasználattal élve - „csövezett”. „A rókáknak van barlangjuk tolomeu Inacio intézményvezetőnek a minisztérium kitüntetését. Nyíregyháza polgármester asszonyának, Csabai Lászlónénak a nevében Nagy László alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket, beszédében kiemelve az együttműködés fontosságát. Egy kenyérsütő géppel „egészítette ki” jókívánságait Vecsei Miklós volt hajléktalanügyi miniszteri biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője. Végezetül az Oltalom Szeretetszolgálat igazgatótanácsának nevében Deme Dóra mondott köszönetét mindazoknak, akik munkájukkal segítették az építkezést. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult, amelyen Nagy Bandó András szórakoztatta a résztvevőket. ■ Czöndör István „Alapbejárás” Profile Gergely országos felügyelő, Fabiny Tamás püspök, Benczúr László kerületi felügyelő, Bence Imre esperes és Fabiny Tibor egyházmegyei felügyelő október 24-én meglátogatta az épülő békásmegyeri szeretetházat. A tervezők, Bazár Béla és Magyart Éva mutatták meg az augusztus 6-án elkezdődött munka eredményét: befejeződött a 3600 négyzetméter alapterül’etű, háromszintes épület alapozása. Az első szinten éppen a látogatás idején készítették a födémet. A gyülekezeti házban eleven és eredményes megbeszélésre került sor az építkezés aktuális kérdéseiről a vendégek, valamint Ko- czor Zoltán projektmenedzser, Breuer Katalin felügyelő és Donáth László lelkész között. M Hét Hárs-tudósítás ► Sokan sokfélék vagyunk. Különböznek gondolataink, vágyaink, céljaink, szándékaink. Sokszor nehéz eleget tenni Jézus felszólításának: „Egyek legyetek!” Október 21-én, vasárnap mégis megtapasztalhattak valamit az egység öröméből, a közös ünneplés áldásából mindazok, akik a kolozsvári lutheránus templomban részt vettek az 1956-os magyarországi forradalomra emlékező ökumenikus istentiszteleten. A szép számban összegyűlt ünneplő gyülekezetét Adorjáni Dezső' Zoltán üdvözölte. A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy minden ország, minden nép történetében vannak kiemelkedő pillanatok, amikor egy nemzet képes felülkerekedni minden önmaga teremtette akadályon. Kiemelte továbbá, hogy az 1956-os forradalom több volt, mint politikai program; csodával határos emberi, társadalmi szolidaritás, erkölcsi tisztaság, hit és reménység nyilvánult meg benne. Különlegessé az a rendhagyó liturgiái rend tette az istentiszteletet, amelyet Adorjáni Dezső Zoltán püspök a katolikus Schola Gregoriana Monostorinensis közreműködésével végzett. Növelte az ünnepi alkalom emelkedettségét Johann Sebastian Bach zenéje, amellyel Horváth Zoltán orgonaművész, valamint Béres Melinda és Bogatila Ana szolgált. Isten igéjét Sógor Csaba református lelkipásztor hirdette 2MÓZ 1,8-14 alapján. Prédikációjában kiemelte, hogy bár a zsidó nép fogságban, nyomorúságban volt, vállalta másságát az idegenek között, vállalta önmagát, vállalta Istenét. Ez a vállalás teremtette meg az egységet a nyomorúságban. Ezzel összefüggésben rámutatott: nem az a fontos, hogy többségben legyünk, hanem az Isten áldása. Visky András dramaturg a forradalom lelkületére emlékezett. Ünnepi beszédében elmondta, hogy az 1956-os forradalom csodája olyan felvillanás volt, amely egy pillanatra fénybe borította Európát, a világot. Végignézve az akkori fényképeket, feltűnő volt látni minden arcon a ragyogást, az örömöt, a letisztult lelkesedést. Mondhatni, ez a forradalom sajátossága volt. Ennek volnánk mi az örökösei. Éppen ezért a mai megosztottságban hiba, sőt bűn feltenni a kérdést: kié 1956? Sokkal helyénvalóbb elgondolkodni azon, hogy mi - ebben a mai szét-' húzásban - ötvenhatéi vagyunk-e. Él-e még bennünk 1956 lelkisége? A keresztség szentségének kiszolgáltatásával zárult megemlékező istentiszteletet követően a résztvevők a Reményik Sándor Galéria és Gyülekezeti Terem helyiségeiben szeretetvendégségen folytattak a témához fűződő beszélgetéseket. * * * „Evangéliumi küldetés, politikai célkitűzések" - ez már a másnapi, hétfő délutáni kerek- asztal-beszélgetés címe volt, amelyre a Já- rosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely szervezésében került sor a Reményik Sándor Galéria és Gyülekezeti Teremben. A témáról Sógor Csaba - ezúttal úgy is mint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szénátora, illetőleg európai parlamenti képviselőjelöltje - és Csinta Samu, a Krónika című magyar nyelvű napilap felelős szerkesztője cserélt eszmét. Párbeszédükben arra keresték a választ, hogy ebben a korrupciótól, hatalomvágytól megterhelt közéletben lehet- e valaki úgy politikus, hogy nem esik sérelem keresztény lelkipásztori tisztességén. Sógor Csaba megfordította a sorrendet, és elmondta, hogy ő elsősorban lelkész és csak másodsorban politikus. Hangsúlyozta, hogy ezt a sofrendet nem cserélheti fel, mert a biblikus keresztyén értékeket csak így képviselheti hitelesen az Európai Parlamentben is. Több hozzászólás és kérdés is reagált a dialógusra. Talán nem véletlen, hogy az együttlét zárszavaként egy, az egység megtartó erejére utaló idézet hangzott el: „Ha gyorsan akarsz valahová elérni, menj egyedül, de ha messze akarsz eljutni, menjetek együtt!” ■ Fejér Olivér Nagybányai hangulatok A rendszerváltozás óta alapvetően megváltozott az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) működése. A bázeli illetőségű, 1969-ben alapított egyesület eredeti feladata a nyugati magyar értelmiség lelki-szellemi gondozása volt. Ami a lelkieket illeti, a nyitott, ökumenikus, protestáns gondolkodás volt az irányadó, szellemi téren pedig a magyar nyelv és kultúra ápolása volt a prioritás. 1990 óta az eredeti feladat megtartása mellett a hangsúly fokozatosan áttevődött a Kárpát-medencére: az anyaországra és a határokon túl, kisebbségi sorban élő magyarságra. Kiderült, hogy van igény az EPMSZ által képviselt szellemiségre, így azután sorra megalakultak a szabadegyetem magyarországi, erdélyi, délvidéki, kárpátaljai, felvidéki körei. Valamennyien saját országukban bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező egyesületek. Az azonos filozófia mellett jellemző az egészséges sokszínűség. Valamennyien részt vesznek az EPMSZ hagyományos évenkénti konferenciáján, de ezen túlmenően minden egyesületnek saját programja van. (Az EPMSZ 2008. évi akadémiai napjaira április 27. és május 2. között Horvátországban, Bizovacon kerül sor.) Az erdélyi kör tavasszal és ősszel egy- egy hétvégén köri napokat szervez; ezek programjában a spirituális alkalmak mellett a kultúra a meghatározó. Erdély valóban - nem szólam ez - a magyar kultúra, a kultúrtörténet kincsestára. Ezt tapasztaltuk a közelmúltban az erdélyi kör őszi, Nagybánya központtal megrendezett napjain is. Nem úti beszámolót szeretnék írni, hanem bevallottan biztatni arra - felvillantva néhány mozzanatot -, hogy aki teheti, látogassa meg ezt a történelmi vidéket. Száztíz éves a Hollósy Simon által alapított Nagybányai Festőiskola (Schola Pic- toris); épületében ma is kiállítás látható. Sokkal több új ismerettel szolgált számunkra a Schola Rivulináról, az 1545 és 1747 között működő híres protestáns iskoláról és kollégiumról szóló előadás. A reformáció évszázadában, annak sodrában alapított intézmény fénykora az első száz évre esett, története, válságperiódusai híven tükrözik a korszak viszontagságait. A mai protestáns iskolák is büszkén vallhatják, vállalhatják szellemiségük egyik ősének a Schola Rivulinát. Történelmi érdekesség, hogy az iskola egyik kimagasló rektora Horthy István volt. Az ő pályafutása indította 1920- at követően Horthy Miklós kormányzót arra, hogy nemesi előnevéül a „nagybá- nyai”-t válassza. Utólag is alig hihető, íiogy röpke negyvennyolc órán belül megcsodálhattuk a világörökség részét képező mára- marosi fatemplomokat, meglátogathattuk Szinérváralján a Sylvester János-em- lékhelyet és Misztótfalun a Tótfalusi Kis Miklós-emlékházat. Látkép a nagybányai református templommal Élmény volt a máramarosszigeti séta is. Veres Kovács Attila nagyváradi református lelkipásztor, a kör titkára és a köri napok szervezője megemlítette, hogy Nagyváradon és Máramarosszigeten is a betelepedett és asszimilálódott zsidóság járult hozzá döntő részben a városok felvirágzásához. Többszörös tragédia, hogy ez a zsidóság csaknem teljesen a holokauszt áldozata lett. De alkotó mivoltuk a magyarázata, hogy ezekben a városokban nincs talaja az új keletű antiszemitizmusnak. Kegyelettel és köszönettel emlékeznek az áldozatokra. A két nap egyik csúcsát kétségkívül a Kohón töltött órák jelentették. Éppen százhatvan évvel azután látogattunk Kohóra, jártunk Teleki Sándor grófnak, Petőfi Sándor jó barátjának a kastélyában, hogy a költő feleségével, Szendrey Júliával ott töltötte a mézesheteit. Egész pontosan 1847. szeptember 8-án Erdődön volt az esküvő, és szeptember 9-től október 20-ig élvezték Kohón a vendégszeretetet. Feltehetőleg ez volt a házaspár életének legszebb és legnyugodtabb hat hete. Petőfi itt írta többek között a Beszél áfákkal a bús őszi szél..., az Elértem, amit ember érhet el... című verseit és persze a talán leghíresebbet, a Szeptember végén-1. Részt vettünk áhítaton a nagybányaújvárosi, istentiszteleten az óvárosi református templomban. A megnyitó áhítaton a nagybányai Teleki Magyar Házban a nálunk is jól ismert Köncze Geréb Árpád evangélikus esperes szolgált. A nagybányai lutheránus templomot főként Iványi-Grünwald Béla oltárképe avatja idegenforgalmi nevezetességgé. Örömmel tapasztaltuk, és hallottuk erdélyi barátainktól, hogy az európai uniós tagság milyen dinamikus fejlődést indított meg Romániában. Amíg a mi energiáinkjelentős részét a politikai küzdelem emészti fel, ők lehagynak minket. De ez már egy másik írás témája lenne. ■ — frenkl —
