Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-03-04 / 9. szám

2 4f 2007. március 4.

FORRÁS

‘Evangélikus ÉletS

BÖjT 2. VASÁRNAPJA (REMINISCERE) - Mi 15,21-28

Jár vagy nem jár?

ÉLŐ VÍZ

Ha mindent újra

kezdhetnél...

Időnként hallok olyan kijelentést emberektől, hogy „ha újra kezdhetném, akkor sem változtatnék semmit az életemen”. Irigyelem ezeket az embereket, mert az én életem nem volt ennyire rendben. Ha újra kezdhetném, számos dolgon változtatnék. Bár tudtam volna mindazt annak idején, amit most tudok!

Természetesen - a fantáziabeli időutazásokat leszámítva - az ember nem mehet vissza az időben. A jelenben zajló életünk során csupán emlékezhetünk a múltra, és sejthetjük a jövőt. De minden egyes év elmúltával ott az újrakezdés lehetősége, amikor húzhatunk egy vonalat, és szükséges és fontos változtatásokat hajthatunk végre munkánk, kapcsolataink, tevékenységeink, pénzügyeink vagy egyebek területén.

Tehát az idei év elején megfontoljuk, hogy bizonyos dolgokat másképp csinálunk, újrafogalmazzuk személyes és szakmai céljainkat, fogadalmakat teszünk. De az élet bonyolult, és valószínűleg nem tudunk egyszerre mindenen, amin kellene, változtatni. A tervezésben és a célkitűzésekben az a legjobb, ha egyszerűsítjük a dolgokat.

Terveinknek ésszerűeknek kell lenniük, különben csalódottak leszünk, és elkedvetlenedünk. Ha mondjuk több millió forint adósságod van, valószínűleg nem lenne reális, ha az év végére fel akarnád számolni az egészet. Mit szólnál ahhoz, ha e helyett arra törekednél, hogy jelentősen csökkentsd az adósságot, úgy, hogy egy-két tartozást teljesen felszámolsz? Vagy esetleg arról álmodoztál, hogy beindítod a saját kis vállalkozásodat, de anyagi javak hiányában nem teheted meg. Talán jó stratégia lenne, ha eleinte csak másodállásként folytatnád az adott tevékenységet, majd fokozatosan növekedhetne addig a pontig, amíg már el tud tartani téged és a családodat.

Hasonlóképpen a céljainknak olyanoknak kell lenniük, amelyek elérése erőfeszítésbe kerül, kihívást jelent, nagyobb teljesítményre ösztönöz, ugyanakkor legyenek mérhetőek és megvalósíthatóak. Vagyis ne akarj a jövő héten maratoni futni, ha soha nem futottál egy kilométert sem! A célokat általában egyre nagyobb lépésekben lehet megvalósítani. Az például, hogy ebben az évben további tréningeken veszel részt, amelyek felkészítenek egy majdani jelentősebb karrierbeli változtatásra, meghatározó lehet a hosszú távú szakmai előmeneteledre nézve.

A Biblia értékes alapelveket nyújt az új kezdéshez, a tervek kialakításához és a célok kitűzéséhez. Hagyd a múltat a múltra! A bölcs tanul a múltból, de elidőzni a múlt hibáin nemkívánatos eredményhez vezet. Pál apostol életében ugyan voltak olyan események, amelyeket sajnált, de tudván azt, hogy nem változtathat rajtuk, egyszerűen eltökélte magát, hogy a jelenben él, és készül a jövőre. „.. .én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyd elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Fii 3,13-14)

Cselekedj a jelen lehetőségei szerint! Sokan közülünk természetünktől fogva halogatók vagyunk, mindig valami jelentősei tervezünk, vagy valami nagyszerűre törekszünk, de terveinket soha nem valósítjuk meg. A halogatás a siker ellensége. „Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap!(...) Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak 4,13-148.17)

Készülj indokolt mértékben a jövőre! A jövővel az a gond, hogy bizonytalan. Ki tudja, milyen váratlan fejlemények befolyásolják majd terveinket? Isten tudja! Ezért értelmes dolog, ha terveink készítése közben őt kérdezzük, s várjuk az ő bölcsességét és útmutatását. „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” (Péld 16,3) „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Péld 16,9)

■ Robert J. Tamasy (Monday Manna)

Gyógyítási történetet beszél el a vasárnap evangéliuma. Mégis más, mint a hasonló tartalmúak. Jézus és a kánaáni asszony párbeszéde olyan feszültséget áraszt, hogy szinte feledteti, mit is kíván, miért kiált az asszony, és mibe nem akar belemenni Jézus. A gonosz lélektől gyötört leány nyomorúsága és gyógyulása mintha csak keretezné a párbeszédet. A személyes emberi nyomorúság, amely letagadhatatlanul ott sajog ebben a történetben, kimondatlanul azt a gyötrő kérdést is magában rejti, hogy Isten előtt is érvényesek-e, számítanak-e azok a keserves határok, amelyek emberek között húzódnak. Ott is érvényes, hogy az egyiknek semmi köze ahhoz, ami a másiknak szinte magától értetődően jár?

Sokáig őriztem egy gyerekkoromból való borítékot. Előre rányomtatták a korabeli megszólításokat, hogy ki-ki azt húzhassa alá, ami a címzettnek jár. Gondolom, nem egy levél került papírkosárba, és maradt megválaszolatlanul, az ügy pedig elintézetlenül, mert az ilyenfajta borítékok kezelésében járatlan

► A Cantate rovatnak feladata az is, hogy érzékeny témákban eligazítást adjon. Mai cikkünkben arra próbálunk meg választ találni, hogy az úgynevezett könnyűzene - amely nagyon sokféle stílusú lehet! - miként illeszkedhet az isten- tiszteletbe. A legfontosabb itt is a minőség, a szakmai felkészültség, valamint a nyitottság, az egymás iránti türelem. Olvassuk és értsük jól a témában járatos szerző írását, és találjuk meg minden zenének a maga helyét! (E. Zs.)

A téma iránt érdeklődő tisztelt olvasó a beállítottságának megfelelően írásjelet - kérdőjelet vagy felkiáltójelet - is tehet gondolatban ezen írás címe után. Részemről a jelenlegi, írásjel nélküli megoldás mellett döntök, és az Ószövetség utolsó mondatát teszem írásom vezérigéjévé: „Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz..." (Mai 3,24) A félreértések elkerülése végett tisztázzuk: nem egyszerűen arról van szó, hogy a könnyűzene bevihető-e a templomba, hanem arról: hogyan illeszthető be az istentiszteletbe úgy, hogy ne ráadás és sallang, hanem vagy gondatlan feladó nem azt a megszólítást húzta alá, ami járt.

Az asszony úgy szólította meg Jézust, ahogy neki kijárt. Titok marad, honnan tudta. Az is titok marad, miként lehet, hogy számára nem vitatéma, ki ez a Jézus. Népe vitázik kilétéről, a pogány meg tudja. Nem azért kiált, mert neki ettől a Jézustól valami jár, hanem azért, mert ettől a Jézustól telik arra, amit kér. De amilyen biztosan kér, Jézus olyan mélyen hallgat. A tanítványokszeretné- nek túl lenni ezen a kínos helyzeten. Vagy talán őket is zavarja Jézus hajtha- tatlansága? Hiszen már látták pogánnyal (a kapemaumi századossal) máshogyan bánni. Vagy akkor talán a rábeszélésnek engedett, hiszen a hívatlan közbenjárók azt duruzsolták Jézus fülébe, hogy ez a zsinagóga építésének „szponzora”, tehát megilleti, jár neki, amit kér.

Jézus hallgatása, majd kíméletlen válasza nem embertelenséget takar. Tartja magát Isten rendjéhez: népéhez küldetett. Szava nem elzárkózás, hanem igazából a népe és tanítványai felé való felajánlkoamennyire lehet - az istentisztelet szerves része legyen.

Kedves könnyűzenei gyermekek!

Úgy tűnik, eljött az ideje, hogy erről a kérdésről ne csak beszéljünk, értekezzünk, hanem megtegyük az első lépéseket a gyakorlat irányába. Különös, hogy éppen a 2005-ben használatba vett új agenda ad erre lehetőséget. Az elkötelezetten hagyományos zenére épülő Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv bevezetőjében ez áll: „Az istentisztelet cselekvő alanya maga Isten. Minden, ami emberi, csupán válasz az ő jelenlétére, igéjére, cselekedetére. ...az istentisztelet emberi oldalának lényege a mederkészítés.”

Ha így van - és ez nem vitatható -, akkor minden kor embere a maga (zenei) nyelvén válaszolhat Isten megszólító igéjére. Korunk széles tömegek számára érthető zenei nyelve az úgynevezett könnyűzene, mely az egyházban is a leghatásosabb kommunikációs eszköz lehet. A fiatal generáció ezt érti igazán, sokan (elsősorban vagy kizárólag) ebben a műfajban képesek fogni az evangélium üzenetét, ilyen módon képesek megélni az istentiszteleti közösséget.

Kedves komolyzenei atyák!

A Liturgikus könyv bevezetőjében olvashatjuk ezt is: „Egyetlen olyan hangszer sem idegen a liturgiától, amely terA VASÁRNAP IGÉJE

zás: miért nem kellek nektek, amikor ez a pogány nő Dávid Fiának vall? A tagadókat sem tagadja meg: a tiétek vagyok, Isten nektek adott. Majd elhangzik a „sokakért” is, amikor az utolsó páskavacsora, illetve az első úrvacsora asztalánál felemeli a kelyhet - de ezt majd a tanítványok szájával mondja tovább.

Jézus elzárkózását a kutyává való minősítés teszi alig elviselhetővé. Ez a minősítés akkor sem veszít kíméletlenségéből, ha az eben nem kóbor kutyát, hanem jól fésült ölebecskét ért valaki. Az asszony ellenkezés helyett igent mond Jézus minősítésére. Merészen alázatos bizalom rejlik igenjében. Nem cserét akar. Nem akarja Jézussal felboríttatni Isten rendjét: tegye kutyává a fiakat. Alázatos merészséggel hiszi, hogy Jézus

mészetes módon (tehát nem elektronikus hangkeltéssel) szólal meg!” Ez a mondat fölszabadít, sokszínűvé teszi az istentiszteleti zenét, de egyben indokolatlanul korlátoz is. Tisztáznunk kell, mit értünk „természetes” alatt, illetve azt, hogy az elektronikus zene mennyivel kevésbé természetes, mint az akusztikus. Mindkét műfaj a fizika (physis = természet) törvényeit alkalmazza. Volt idő, amikor az istentiszteleti liturgiában csak az egyszólamú emberi hangot (csak a férfiakét!) tartották természetesnek, elfogadhatónak. Jó, hogy ezen sikerült túllépni, sokunknak nagyon hiányozna többek közt Bach hangszeres zenéje. Az élő és ezért mindig változó (Semper reformanda!) egyházzene útjá- ból el kell hárítani minden olyan akadályt, mely a mai embert korlátozza az istentisztelet minél mélyebb átélésében. Ezért a fenti mondatban az „elektronikus” jelzőt az „extrém” vagy „méltatlan” szóval kellene fölváltani, mert vegyük komolyan, hogy Isten minden ajándéka jó, ha helyesen élnek vele.

Kedves atyák és gyermekek!

Visszatérve az eredeti kérdéshez, meg vagyok győződve arról, hogy a könnyűzene ugyanolyan könnyen beilleszthető az istentiszteletbe, mint a gregorián vagy a lutheri korái. Ha valóban értékes

mindkét nemzetségnek elég. Jézus azért minősíti a „kutya” hitét nagynak, mert az benne a mindenki számára elegendő Kenyérre, a nagy asztal Gazdájára tekint csodálatos bizalommal. Az asszony tulajdonképpen Jézus végső szándékát mondja ki: ölelj össze bennünket! Kérésében igazából Jézus győz a mindent szétdobáló kísértő felett. A gyógyulás már ráadás. Együtt gyógyul az anya a leányával: megtörik a „nekem jár” igénye, kinyílik a szem a sokak számára elég ajándékra. Honnan van ez az alázatában merész hit?

Jár vagy nem jár? Jézusnál nem lehet igényt bejelenteni. O ajándékozni szokott. Ezért ne csapja rá senki az ajtót mérgében, ha kemény szavába rejtett irgalommal teremt fiakat asztala köré.'

„Te, ki mindent bírsz és értesz, s e földön táplálsz és éltetsz, tedd, hogy szent népeddel, ékes asztalodnál majd az édes örökségben részt vegyünk.” (Aquinói Szent Tamás: Lauda, Sion, Salvatorem. Babits Mihály fordítása.)

CANTATE

íZtnfaU bfirg iff vtifei &ott

zenéről van szó, a zenei műfaj másodlagos kérdés. Az egyház életében olykor markánsan megjelenő új elemeket jól kell kezelni. (A jeruzsálemi zsinat - lásd ApCsel 15 - nem erőltette rá a mózesi hagyományokat a pogányokra.) Jó lenne az apostolok higgadtságával újra átgondolni a liturgia kérdését. Jó lenne, ha a Liturgikus könyv „nullverziója” után úgy jelenhetne meg a „Nr. 1” és talán majd a „Nr. 2” verzió, hogy abban az egyház - egyben a liturgia - Urának szándéka valósul meg:

.....minden írástudó, aki tanítvány

ává lett a mennyek országának hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából." (Mt 13,52)

Hiszem, hogy egyházunkban a lutheri, bachi zenei hagyományokat igényesen ápoló zenei elit mellett megjelent egy, a könnyűzenét színvonalasan művelő réteg. Itt az ideje véget vetni a „gitáros csörömpölés” korszakának, hogy helyébe léphessen az evangéliumhoz méltó, élettel teli könnyűzenei liturgia!

Győri Gábor

LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN

’

■ Fehér Károly

Oratio oecumenica

Urunk, a böjti úton járva mintha több lenne életünkben a kísértés. Tudjuk, hogy nem próbálsz bennünket erőnkön felül, és az ördög által való megkísérlésünknek a nagysága is a te kezedben van. Köszönjük, hogy velünk vagy egyszülött Fiad által, aki megkísértetett, de győzött a kísértő felett.

Urunk, köszönjük, hogy hozzád menekülhetünk kéréseinkkel és gondjainkkal, másokért való aggódásunkkal. Köszönjük, hogy a kánaáni asszonyhoz hasonlóan tőlünk is egyet vársz: hogy kitartóan könyörögjünk azokért, akiket szeretünk, akiket reánk bíztál. Bocsáss meg, ha nem tudunk elmenni addig a mélységig, ameddig ez az asszony elment lánya ügyében. Bocsáss meg, hogy mi oly könnyen feladjuk, és inkább emberi praktikákhoz fordulunk, amelyek megtévesztő szavakkal több siker elérését „garantálják” nekünk.

Urunk, kérünk, vonj magadhoz közelebb, hogy közelséged gyógyulást hozzon sebzett életünkbe, szeretteink életébe és testileg-lelkileg sérült, számunkra ismeretlen emberek életébe is. Tudjuk, hogy mindeddig munkálkodó Úr voltál, s köszönjük, hogy hálánkkal és kéréseinkkel ezután is ebben a boldog tudatban fordulhatunk hozzád.

Urunk, eléd viszünk minden szükséget szenvedőt, beteget és halál szélén állót. Eléd viszünk mindenkit, aki még nem is gondol arra, hogy fájdalmában feléd forduljon kéréseivel. Hadd lássák meg, hogy nyomorúságukban egyedül tőled várhatják az enyhülést. Add, hogy mostani állapotuk hozzád vezessen, és emlékeztesd őket arra, hogy aki tebenned hisz, örökké élhet.

Urunk, eléd visszük szép magyar hazánkat és felelős vezetőit. Szabadítsd meg őket a gyűlölködéstől, a széthúzástól, a rövidlátástól és a kapzsiságtól. Segítsd őket, hogy a jó győzzön, ne a gonosz, az igazság, ne á hamisság, a szeretet, ne a gyűlölet: hogy a józanság győzzön, ne az indulat, az okosság, ne az ostobaság, a megfontoltság, ne a kapkodás. Adj nekik látást, amely több emberi indulatnál, amely sokakat tölt el örömmel, nem

csupán keveseknek kedvez, és amely az életet szolgálja, nem a halált.

Urunk, könyörgünk önmagunkért. Félelmeinket, aggodalmaskodásunkat csak te törheted meg életet adó igéddel és Krisztusban terheink elhordozásával. Bátoríts, biztass, ints igéddel, hogy mindig keressük a benned való megnyugvás ajándékát. Adj erőt, hogy még a szenvedések és a szorongattatások se tántorítsanak meg hűségünkben, hanem megmaradjunk mindvégig a hitben és a neked tetsző életben. Igéd által indíts minket arra, hogy szereteted szavának követei lehessünk ott, ahová állítasz minket. Add, hogy örömmel teljék meg szívünk, és magunk is örömszerzők legyünk az emberek között.

Urunk, köszönjük, hogy leborulhattunk előtted, és teljes bizalommal mondhattuk el neked kéréseinket. Hallgass meg bennünket Jézus Krisztus, a mi Urunk által, akinek nevében együtt így imádkozunk: „Mi Atyánk...” Ámen.

KITEKINTÉS

Könnyűzene az istentiszteleten