Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-03-04 / 9. szám

2 4f 2007. március 4. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS BÖjT 2. VASÁRNAPJA (REMINISCERE) - Mi 15,21-28 Jár vagy nem jár? ÉLŐ VÍZ Ha mindent újra kezdhetnél... Időnként hallok olyan kijelentést embe­rektől, hogy „ha újra kezdhetném, akkor sem változtatnék semmit az életemen”. Irigyelem ezeket az embereket, mert az én életem nem volt ennyire rendben. Ha újra kezdhetném, számos dolgon vál­toztatnék. Bár tudtam volna mindazt annak idején, amit most tudok! Természetesen - a fantáziabeli idő­utazásokat leszámítva - az ember nem mehet vissza az időben. A jelenben zajló életünk során csupán emlékezhetünk a múltra, és sejthetjük a jövőt. De minden egyes év elmúltával ott az újrakezdés le­hetősége, amikor húzhatunk egy vona­lat, és szükséges és fontos változtatáso­kat hajthatunk végre munkánk, kapcso­lataink, tevékenységeink, pénzügyeink vagy egyebek területén. Tehát az idei év elején megfontoljuk, hogy bizonyos dolgokat másképp csiná­lunk, újrafogalmazzuk személyes és szakmai céljainkat, fogadalmakat te­szünk. De az élet bonyolult, és valószí­nűleg nem tudunk egyszerre mindenen, amin kellene, változtatni. A tervezésben és a célkitűzésekben az a legjobb, ha egyszerűsítjük a dolgokat. Terveinknek ésszerűeknek kell lenniük, különben csalódottak leszünk, és elkedvet­lenedünk. Ha mondjuk több millió forint adósságod van, valószínűleg nem lenne re­ális, ha az év végére fel akarnád számolni az egészet. Mit szólnál ahhoz, ha e helyett arra törekednél, hogy jelentősen csök­kentsd az adósságot, úgy, hogy egy-két tar­tozást teljesen felszámolsz? Vagy esetleg arról álmodoztál, hogy beindítod a saját kis vállalkozásodat, de anyagi javak hiányában nem teheted meg. Talán jó stratégia lenne, ha eleinte csak másodállásként folytatnád az adott tevékenységet, majd fokozatosan növekedhetne addig a pontig, amíg már el tud tartani téged és a családodat. Hasonlóképpen a céljainknak olyanok­nak kell lenniük, amelyek elérése erőfeszí­tésbe kerül, kihívást jelent, nagyobb telje­sítményre ösztönöz, ugyanakkor legye­nek mérhetőek és megvalósíthatóak. Vagyis ne akarj a jövő héten maratoni fut­ni, ha soha nem futottál egy kilométert sem! A célokat általában egyre nagyobb lépésekben lehet megvalósítani. Az példá­ul, hogy ebben az évben további tréninge­ken veszel részt, amelyek felkészítenek egy majdani jelentősebb karrierbeli vál­toztatásra, meghatározó lehet a hosszú tá­vú szakmai előmeneteledre nézve. A Biblia értékes alapelveket nyújt az új kezdéshez, a tervek kialakításához és a cé­lok kitűzéséhez. Hagyd a múltat a múltra! A bölcs tanul a múltból, de elidőzni a múlt hibáin nemkívánatos eredményhez ve­zet. Pál apostol életében ugyan voltak olyan események, amelyeket sajnált, de tudván azt, hogy nem változtathat rajtuk, egyszerűen eltökélte magát, hogy a jelen­ben él, és készül a jövőre. „.. .én nem gondo­lom magamról, hogy már elértem, de egyet te­szek ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyd elhívásának a Krisztus Jé­zusban adott jutalmáért." (Fii 3,13-14) Cselekedj a jelen lehetőségei szerint! Sokan közülünk természetünktől fogva halo­gatók vagyunk, mindig valami jelentő­sei tervezünk, vagy valami nagyszerűre törekszünk, de terveinket soha nem va­lósítjuk meg. A halogatás a siker ellensé­ge. „Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy hol­nap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szer­zünk, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap!(...) Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak 4,13-148.17) Készülj indokolt mértékben a jövőre! A jö­vővel az a gond, hogy bizonytalan. Ki tudja, milyen váratlan fejlemények befo­lyásolják majd terveinket? Isten tudja! Ezért értelmes dolog, ha terveink készí­tése közben őt kérdezzük, s várjuk az ő bölcsességét és útmutatását. „Bízd az Úr­ra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” (Péld 16,3) „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Péld 16,9) ■ Robert J. Tamasy (Monday Manna) Gyógyítási történetet beszél el a vasár­nap evangéliuma. Mégis más, mint a ha­sonló tartalmúak. Jézus és a kánaáni asszony párbeszéde olyan feszültséget áraszt, hogy szinte feledteti, mit is kíván, miért kiált az asszony, és mibe nem akar belemenni Jézus. A gonosz lélektől gyö­tört leány nyomorúsága és gyógyulása mintha csak keretezné a párbeszédet. A személyes emberi nyomorúság, amely letagadhatatlanul ott sajog ebben a tör­ténetben, kimondatlanul azt a gyötrő kérdést is magában rejti, hogy Isten előtt is érvényesek-e, számítanak-e azok a ke­serves határok, amelyek emberek között húzódnak. Ott is érvényes, hogy az egyiknek semmi köze ahhoz, ami a má­siknak szinte magától értetődően jár? Sokáig őriztem egy gyerekkoromból való borítékot. Előre rányomtatták a ko­rabeli megszólításokat, hogy ki-ki azt húzhassa alá, ami a címzettnek jár. Gon­dolom, nem egy levél került papírkosár­ba, és maradt megválaszolatlanul, az ügy pedig elintézetlenül, mert az ilyen­fajta borítékok kezelésében járatlan ► A Cantate rovatnak feladata az is, hogy érzékeny témákban eligazí­tást adjon. Mai cikkünkben arra próbálunk meg választ találni, hogy az úgynevezett könnyűzene - amely nagyon sokféle stílusú le­het! - miként illeszkedhet az isten- tiszteletbe. A legfontosabb itt is a minőség, a szakmai felkészültség, valamint a nyitottság, az egymás iránti türelem. Olvassuk és értsük jól a témában járatos szerző írását, és találjuk meg minden zenének a maga helyét! (E. Zs.) A téma iránt érdeklődő tisztelt olvasó a beállítottságának megfelelően írásjelet - kérdőjelet vagy felkiáltójelet - is tehet gondolatban ezen írás címe után. Ré­szemről a jelenlegi, írásjel nélküli meg­oldás mellett döntök, és az Ószövetség utolsó mondatát teszem írásom vezér­igéjévé: „Az atyák szívét a gyermekekhez té­ríti, a gyermekek szívét az atyákhoz..." (Mai 3,24) A félreértések elkerülése végett tisztázzuk: nem egyszerűen arról van szó, hogy a könnyűzene bevihető-e a templomba, hanem arról: hogyan il­leszthető be az istentiszteletbe úgy, hogy ne ráadás és sallang, hanem ­vagy gondatlan feladó nem azt a meg­szólítást húzta alá, ami járt. Az asszony úgy szólította meg Jézust, ahogy neki kijárt. Titok marad, honnan tudta. Az is titok marad, miként lehet, hogy számára nem vitatéma, ki ez a Jé­zus. Népe vitázik kilétéről, a pogány meg tudja. Nem azért kiált, mert neki et­től a Jézustól valami jár, hanem azért, mert ettől a Jézustól telik arra, amit kér. De amilyen biztosan kér, Jézus olyan mélyen hallgat. A tanítványokszeretné- nek túl lenni ezen a kínos helyzeten. Vagy talán őket is zavarja Jézus hajtha- tatlansága? Hiszen már látták pogánnyal (a kapemaumi századossal) máshogyan bánni. Vagy akkor talán a rábeszélésnek engedett, hiszen a hívatlan közbenjárók azt duruzsolták Jézus fülébe, hogy ez a zsinagóga építésének „szponzora”, tehát megilleti, jár neki, amit kér. Jézus hallgatása, majd kíméletlen vála­sza nem embertelenséget takar. Tartja magát Isten rendjéhez: népéhez küldetett. Szava nem elzárkózás, hanem igazából a népe és tanítványai felé való felajánlko­amennyire lehet - az istentisztelet szer­ves része legyen. Kedves könnyűzenei gyermekek! Úgy tűnik, eljött az ideje, hogy erről a kérdésről ne csak beszéljünk, értekez­zünk, hanem megtegyük az első lépése­ket a gyakorlat irányába. Különös, hogy éppen a 2005-ben használatba vett új agenda ad erre lehetőséget. Az elkötele­zetten hagyományos zenére épülő Evan­gélikus istentisztelet - Liturgikus könyv beve­zetőjében ez áll: „Az istentisztelet cselek­vő alanya maga Isten. Minden, ami em­beri, csupán válasz az ő jelenlétére, igéjé­re, cselekedetére. ...az istentisztelet em­beri oldalának lényege a mederkészítés.” Ha így van - és ez nem vitatható -, ak­kor minden kor embere a maga (zenei) nyelvén válaszolhat Isten megszólító igéjére. Korunk széles tömegek számára érthető zenei nyelve az úgynevezett könnyűzene, mely az egyházban is a leg­hatásosabb kommunikációs eszköz le­het. A fiatal generáció ezt érti igazán, so­kan (elsősorban vagy kizárólag) ebben a műfajban képesek fogni az evangélium üzenetét, ilyen módon képesek megélni az istentiszteleti közösséget. Kedves komolyzenei atyák! A Liturgikus könyv bevezetőjében ol­vashatjuk ezt is: „Egyetlen olyan hang­szer sem idegen a liturgiától, amely ter­A VASÁRNAP IGÉJE zás: miért nem kellek nektek, amikor ez a pogány nő Dávid Fiának vall? A tagadó­kat sem tagadja meg: a tiétek vagyok, Is­ten nektek adott. Majd elhangzik a „soka­kért” is, amikor az utolsó páskavacsora, illetve az első úrvacsora asztalánál fel­emeli a kelyhet - de ezt majd a tanítvá­nyok szájával mondja tovább. Jézus elzárkózását a kutyává való mi­nősítés teszi alig elviselhetővé. Ez a mi­nősítés akkor sem veszít kíméletlenségé­ből, ha az eben nem kóbor kutyát, ha­nem jól fésült ölebecskét ért valaki. Az asszony ellenkezés helyett igent mond Jézus minősítésére. Merészen alázatos bizalom rejlik igenjében. Nem cserét akar. Nem akarja Jézussal felboríttatni Isten rendjét: tegye kutyává a fiakat. Alá­zatos merészséggel hiszi, hogy Jézus mészetes módon (tehát nem elektroni­kus hangkeltéssel) szólal meg!” Ez a mondat fölszabadít, sokszínűvé teszi az istentiszteleti zenét, de egyben indoko­latlanul korlátoz is. Tisztáznunk kell, mit értünk „természetes” alatt, illetve azt, hogy az elektronikus zene mennyi­vel kevésbé természetes, mint az akusz­tikus. Mindkét műfaj a fizika (physis = természet) törvényeit alkalmazza. Volt idő, amikor az istentiszteleti liturgiában csak az egyszólamú emberi hangot (csak a férfiakét!) tartották természetes­nek, elfogadhatónak. Jó, hogy ezen si­került túllépni, sokunknak nagyon hiá­nyozna többek közt Bach hangszeres zenéje. Az élő és ezért mindig változó (Semper reformanda!) egyházzene útjá- ból el kell hárítani minden olyan aka­dályt, mely a mai embert korlátozza az istentisztelet minél mélyebb átélésében. Ezért a fenti mondatban az „elektroni­kus” jelzőt az „extrém” vagy „méltatlan” szóval kellene fölváltani, mert vegyük komolyan, hogy Isten minden ajándéka jó, ha helyesen élnek vele. Kedves atyák és gyermekek! Visszatérve az eredeti kérdéshez, meg vagyok győződve arról, hogy a könnyű­zene ugyanolyan könnyen beilleszthető az istentiszteletbe, mint a gregorián vagy a lutheri korái. Ha valóban értékes mindkét nemzetségnek elég. Jézus azért minősíti a „kutya” hitét nagynak, mert az benne a mindenki számára elegendő Kenyérre, a nagy asztal Gazdájára tekint csodálatos bizalommal. Az asszony tu­lajdonképpen Jézus végső szándékát mondja ki: ölelj össze bennünket! Kéré­sében igazából Jézus győz a mindent szétdobáló kísértő felett. A gyógyulás már ráadás. Együtt gyógyul az anya a le­ányával: megtörik a „nekem jár” igénye, kinyílik a szem a sokak számára elég ajándékra. Honnan van ez az alázatában merész hit? Jár vagy nem jár? Jézusnál nem lehet igényt bejelenteni. O ajándékozni szo­kott. Ezért ne csapja rá senki az ajtót mérgében, ha kemény szavába rejtett ir­galommal teremt fiakat asztala köré.' „Te, ki mindent bírsz és értesz, s e föl­dön táplálsz és éltetsz, tedd, hogy szent népeddel, ékes asztalodnál majd az édes örökségben részt vegyünk.” (Aquinói Szent Tamás: Lauda, Sion, Salvatorem. Babits Mihály fordítása.) CANTATE íZtnfaU bfirg iff vtifei &ott zenéről van szó, a zenei műfaj másodla­gos kérdés. Az egyház életében olykor markánsan megjelenő új elemeket jól kell kezelni. (A jeruzsálemi zsinat - lásd ApCsel 15 - nem erőltette rá a mózesi hagyományokat a pogányokra.) Jó lenne az apostolok higgadtságával újra átgon­dolni a liturgia kérdését. Jó lenne, ha a Li­turgikus könyv „nullverziója” után úgy je­lenhetne meg a „Nr. 1” és talán majd a „Nr. 2” verzió, hogy abban az egyház - egyben a liturgia - Urának szándéka va­lósul meg: .....minden írástudó, aki tanítvá­ny ává lett a mennyek országának hasonló ah­hoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskam­rájából." (Mt 13,52) Hiszem, hogy egyházunkban a luthe­ri, bachi zenei hagyományokat igénye­sen ápoló zenei elit mellett megjelent egy, a könnyűzenét színvonalasan művelő réteg. Itt az ideje véget vetni a „gitáros csörömpölés” korszakának, hogy helyé­be léphessen az evangéliumhoz méltó, élettel teli könnyűzenei liturgia! Győri Gábor LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN ’ ■ Fehér Károly Oratio oecumenica Urunk, a böjti úton járva mintha több lenne életünkben a kísértés. Tudjuk, hogy nem próbálsz bennünket erőn­kön felül, és az ördög által való megkísérlésünknek a nagysága is a te kezedben van. Köszönjük, hogy velünk vagy egyszülött Fiad által, aki megkísértetett, de győ­zött a kísértő felett. Urunk, köszönjük, hogy hozzád menekülhetünk ké­réseinkkel és gondjainkkal, másokért való aggódásunk­kal. Köszönjük, hogy a kánaáni asszonyhoz hasonlóan tőlünk is egyet vársz: hogy kitartóan könyörögjünk azokért, akiket szeretünk, akiket reánk bíztál. Bocsáss meg, ha nem tudunk elmenni addig a mélységig, amed­dig ez az asszony elment lánya ügyében. Bocsáss meg, hogy mi oly könnyen feladjuk, és inkább emberi prak­tikákhoz fordulunk, amelyek megtévesztő szavakkal több siker elérését „garantálják” nekünk. Urunk, kérünk, vonj magadhoz közelebb, hogy kö­zelséged gyógyulást hozzon sebzett életünkbe, szeret­teink életébe és testileg-lelkileg sérült, számunkra isme­retlen emberek életébe is. Tudjuk, hogy mindeddig munkálkodó Úr voltál, s köszönjük, hogy hálánkkal és kéréseinkkel ezután is ebben a boldog tudatban fordul­hatunk hozzád. Urunk, eléd viszünk minden szükséget szenvedőt, beteget és halál szélén állót. Eléd viszünk mindenkit, aki még nem is gondol arra, hogy fájdalmában feléd forduljon kéréseivel. Hadd lássák meg, hogy nyomorú­ságukban egyedül tőled várhatják az enyhülést. Add, hogy mostani állapotuk hozzád vezessen, és emlékez­tesd őket arra, hogy aki tebenned hisz, örökké élhet. Urunk, eléd visszük szép magyar hazánkat és felelős vezetőit. Szabadítsd meg őket a gyűlölködéstől, a szét­húzástól, a rövidlátástól és a kapzsiságtól. Segítsd őket, hogy a jó győzzön, ne a gonosz, az igazság, ne á hamis­ság, a szeretet, ne a gyűlölet: hogy a józanság győzzön, ne az indulat, az okosság, ne az ostobaság, a megfon­toltság, ne a kapkodás. Adj nekik látást, amely több em­beri indulatnál, amely sokakat tölt el örömmel, nem csupán keveseknek kedvez, és amely az életet szolgálja, nem a halált. Urunk, könyörgünk önmagunkért. Félelmeinket, ag­godalmaskodásunkat csak te törheted meg életet adó igéddel és Krisztusban terheink elhordozásával. Báto­ríts, biztass, ints igéddel, hogy mindig keressük a ben­ned való megnyugvás ajándékát. Adj erőt, hogy még a szenvedések és a szorongattatások se tántorítsanak meg hűségünkben, hanem megmaradjunk mindvégig a hitben és a neked tetsző életben. Igéd által indíts minket arra, hogy szereteted szavának követei lehessünk ott, ahová állítasz minket. Add, hogy örömmel teljék meg szívünk, és magunk is örömszerzők legyünk az embe­rek között. Urunk, köszönjük, hogy leborulhattunk előtted, és teljes bizalommal mondhattuk el neked kéréseinket. Hallgass meg bennünket Jézus Krisztus, a mi Urunk ál­tal, akinek nevében együtt így imádkozunk: „Mi Atyánk...” Ámen. KITEKINTÉS Könnyűzene az istentiszteleten

Next

/
Thumbnails
Contents