Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-02-25 / 8. szám

2 <4t 2007. február 25. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS BÖJT 1. VASÁRNAPJA (INVOCAVIT) - Mt4,1-11 Kísértés vagy próbatétel? Evangéliumi reménység! ÉLŐ VÍZ Mit kezdjek én a böjttel? Általános az a vélemény a böjtről, hogy csak katolikus testvéreink tartják azáltal, hogy pén­teken tartózkodnak a húsevéstől. A böjt azon­ban nem csak az étkezéssel kapcsolatos. Vessük fel a kérdést: mi a böjt? Nem vala­miféle áldozat, amelyet Istennek adunk, sőt: Isten akar minket a böjttel megajándékozni és meggazdagítani. Az ige arra int:.....legyetek (...) józanok, hogy imádkozhassatok.” (iPt 4,7) A böjt is erre a józanságra akar elsegíteni. Józanság nélkül újra meg újra belemerülünk felesleges dolgokba, amelyek elszakítanak Is­tentől. Elveszik a belső csendet, amely szüksé­ges az imádkozáshoz, igeolvasáshoz. Böjt csendjében meglátjuk, hogy szükség van „énünk" visszaszorítására. Aki konkrét ponto­kon legyőzi magát, az megtapasztalja, hogy mit jelent Krisztus szabadságában járni, és boldogan éli át, hogy nekünk nem kell a test, a világ és a divat mértéke szerint élnünk. Lássunk néhány gyakorlati példát! Az „én" sokszor a beszédben jelentkezik. A böjt tehát gyakran abban valósul meg, hogy tudok hall­gatni. Vagy úgy, hogy lenyelek egy bántó megjegyzést. Böjt lehet az is, hogy bár lenne mivel - de nem dicsekszem. Böjt lehet az is, ha nem állok be a panaszkodók közé. Az is, ha kerülöm mások bírálgatását. És talán a legfontosabb: ha magamról minél kevesebbet beszélek. Csodálatos példa a passióban Jézus - vádol­ják, ő pedig a súlyos vádak hallatára is hallgat, semmit nem felel. Böjtben tehát legyen progra­munk: keressem az alkalmakat, amikor „éne­met" háttérbe szoríthatom. Akkor átélem a böjti lemondás gyümölcsét, hogy mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Az egyházi esztendő körforgásában böjt mindig a tavasz idejével esik egybe, amikor a fákban megindulnak az életnedvek, és elkez­dődik a természet megújulása. A böjt hat he­tében Isten azon munkálkodik, hogy lelki éle­tünk is megújuljon. Hogy tudjunk a minden­napi rohanásban megállni, tudjunk csendet teremteni, hogy az ige és imádság ereje be­épüljön hétköznapjainkba. Hogy ne csügged­ten, erőtlenül hordjuk terheinket, gondjain­kat, hanem azzal az élő reménységgel, hogy böjt után húsvét következik, és hogy nekünk élő Urunk van! ■ Gáncs Aladár Nagyböjt első vasárnapja Az egyházi év vasárnapjai közül a böjti, a húsvéti vasárnapok és még néhány más vasárnap latin nevet kapott. A nagyböjt első vasárnapjának neve: Invo- cabit. (Egyházunk Agendájában Invocavit alakban szerepel.) Ez a név - miként a többi ese'tben is - annak a zsoltárrészlet­nek a kezdő szava, amely a latin liturgiá­ban kezdőénekként (introitus) a vasár­nap zsoltárának egy részletét szólaltatja meg. „Invocabit me et ego exaudiam eum...” - „Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt...” Ez a részlet a 91. zsoltár 15. verse. E zsoltár 11. versét idézi a sátán Jézus megkísérlésekor; nem vé­letlen, hogy a vasárnap „klasszikus” evangéliuma Mt 4,1-11, a megkísértés története. Amíg az ősi evangélium Jézus életé­nek próbatételéről szól, az epistolában (2Üor 6,1-10) az apostol vallja meg a szolgálatával együtt járó szenvedéseket. Mindezekhez az igékhez a zsoltár kezdő szavai mintegy igei üzenetként kötőd­nek. „Aki a felséges Úrnak lakozik oltal­mában...”, az nyilván mondhatja: „Isten az én kővárom” (Szenczi Molnár Albert fordítása). így utal Invocabit vasárnap­ján egymásra három igerész. Talán nem is a konkrét történet, a zsoltár, hanem sokkal inkább a gondolat - a kísértésben, nehézségben Istenre va­ló hagyatkozás - a lényeg. A vasárnap többi perikópájában is ez a gondolat kristályosodik ki. Nem véletlenül, hiszen az egyházi év negyvennapos böjti idő­szaka elején Jézus negyvennapos böjtjé­re utal, azéra, aki az övéi előtt minden­ben példa. A názáreti Jézust a Lélek kiviszi a pusz­taságba, ahol semmi sincs, ami elterelné figyelmét a szent küldetésre történő fel­készülésről. Néma az ég, semmitmondó a föld. Ott a magány, amelynél már csak a kereszt magánya lesz nagyobb és fáj­dalmasabb. Egy nagy küzdelem drámai helyszíne. Valakinek meg kell váltania a világot, s erre nem vállalkozhat akárki! Csak az, akit nem győzhetett le a legsö­tétebb ellenség, a sátán, sőt akinek ereje volt ahhoz, hogy Isten Fia és Emberfia maradjon istentelen és embertelen kö­rülmények között is. Kísértés vagy próbatétel? Lehet, hogy egyik sem! De evangéliumi üzenet: íme a Győztes! Ekkor, a kereszt előtt még nem írhatjuk le, hogy victor quia victima: még nem gyönyörködhetünk a latin mondat lefordíthatatlan szójátékában, hogy győzött, mert legyőzték, hogy legyőzet- ve győztes... Majd a kereszt után igen! Most még csak készül a keresztre. Ez is hozzátartozik a különleges győzelem­hez, ez a puszta emberlétünk egziszten­ciális vákuuma. Talán egy zsúfolt villa­mos vagy éppen lépcsőház, esetleg for­mális családi ünnepség a mi pusztánk, ahol megremeg a lélek, mert sejti a bűn és a halál veszedelmét. A názáreti Jézusnak három kísértés­szerű próbatételt vagy próbatételszerű kísértést kellett érdekünkben kiállnia, hogy szívünkig hangozzék az evangéli­► E cikkünkben - a negyvennapos böjt kezdetén - énekeskönyvünk böjti és nagyheti, passiós énekeit mutatjuk be. (E. Zs.J „Megállók csendben keresztfádnál, / És lehajtom némán fejem. / Tehozzád jöt­tem, mintha várnál, / Én Megváltóm, egyetlenem. / Te, aki értem is szenvedtél, / S a Golgotán megfeszíttettél, / Könyö­rülj rajtam!” (EÉ 207,1) Böjti énekeinkről pár sorban átfogó képet nyújtani lehetetlen feladatnak tű­nik számomra. Ezért úgy gondoltam, néhány szubjektiven válogatott ének rö­vid bemutatásával igyekszem a kedves olvasók böjti elcsendesedését, a legna­gyobb ünnepre való lelki felkészülését szolgálni. Ünnepi énekeink bemutatása során eddig mindig központi helyen álltak a Luther-énekek, mert minden ünnepkör élén reformátorunk énekeit találjuk. Egyetlen kivétel a Böjt, nagyhét fejezet: Lu­thernak nincs olyan éneke, amely megáll­na nagypéntek történéseinél. Számára a szenvedéstörténet és a feltámadás ese­umi üzenet: ha te nem is, de ő győzött! Hű maradt a mennyei küldetéshez, nem tántoríthatta el tőle semmiféle fondor­lat. Démoni kacajjal - sajnos - sikert arathat ez az álisten emberpusztasága­inkban, s mi bukhatunk tragikusan mélyre, de a Győző megáll hínárbűnbe keveredett létünk peremén, és kiemel belőle, kiszabadít bennünket az új életre a pusztító karmai közül. A názáreti Jézus legyőzhette volna negyven nap után az éhség kínzó érze­tét, megtörtént ez már - kényszerűség­ből - közönséges földi halandóval is; a templompárkány magassága sem kellett ahhoz, hogy emberileg lehetetlen dolog­gal kápráztassa el a cirkuszi látványossá­gért bárhova szaladókat. A harmadik kí­sértés átlátszósága és hazug volta még nekünk is feltűnhetne: ami nincs valaki­nek a birtokában, azt nem ajándékoz­hatja másnak semmilyen feltételek kö­zött sem. Aligha ezek voltak a legsúlyo­sabb kísértések vagy próbák. Sokkal in­kább ez a gonosz és aljas provokáció: „Ha Isten Fia vagy... ” Ha! Nem mondhatjuk, hogy nekünk nem próbatétel a negyvennapos böjt, vagy hogy nem szeretnénk időnként valami nagy látványossággal elkápráz­tatni a „népet”, és hogy ne tetszene vég­re egy kis hatalmacska, amikor feljebb ültetnek. De a bűn rákja nem ebben van igazán. Az egyetlen pillanatig sem lehe­ménye nem választható szét, Krisztus szenvedését húsvéton keresztül szemléli. A Krisztus, ártatlan Bárány (EÉ 188) .a re­formáció korába visz minket. Szerzője, Nikolaus Decius eredetileg bencés szerze­tes volt, majd csatlakozott a reformáció­hoz: 1523-ban a wittenbergi egyetem hallgatója lett. Éneke egy Agnus Dei-dal- lam nyomán keletkezett, és elindítja azt a gyakorlatot, hogy liturgikus dallamo­kat strófás gyülekezeti énekkel helyette­sítenek. Az ének három versszaka őrzi az Agnus Dei háromrészességét; inkább az úrvacsorái liturgiából ismerős szá­munkra, mit böjti énekként. A Királyi zászló jár elöl (EÉ 189) az amb­rózián himnuszok versformáját mutat­ja. Dallama a néphagyományból is jól is­mert Európa-szerte. A Vexilla regist 569 óta éneklik, s bár eredetileg processziós (körmeneti) ének volt, ma már a katoli­kus egyház sem használja ebben a funk­ciójában. A Jézus, világ Megváltója (EÉ 191) és az O, Krisztus-fő, sok sebbel (EÉ 200) szövegi szempontból rokonok. Eredetileg Clair- vaux-i Bemát ciszterci szerzetesnek tulaj­donították Arnulf von Löwen hét latin himnuszból álló sorozatát. Ezek a Salve tett kétséges, hogy a názáreti Jézus győ­zelmet arat az éhség felett, és legyőzi a cirkuszi mutatvány vagy a világi hata­lom utáni vágyat. Ő mégiscsak Isten Fi­aként volt ott a pusztában! A kérdés csupán ez lehetett (és persze ez sem kérdés): kinek engedelmeskedik a nem­rég megkeresztelt Názáreti? Mikor és mivel bizonyítja, hogy ő valóban Isten egyszülött Fia!? Ha isteni hatalmát - a sátán szavára - megmutatná azzal, hogy a köveket könnyedén kenyérré változtatja, akkor nem a mennyei Atya akarata teljesülne. Semmibe sem került volna a majdani mennybemenőnek, hogy látványosan leszálljon a templom párkányáról. Az aljas provokációt kellett legyőznie: „Ha Isten Fia vagy... ” Csak rövidlátó földi em­ber vélheti úgy, hogy övé a hatalom mindörökké, ha „leborulva imádja” ezt a mutogatót. Az alattomos csaló azt kí­nálja bornírt cserére, ami nem is az övé. „Neked adom, ami nem is az enyém, ha leborulva imádsz engem.” Ez lenne a vi­lágtörténelem és világmindenség leg­rosszabb üzlete. Démoni üzlet. S lehet, könnyen lehet, hogy mi lépre megyünk. Mi, esendő emberek. De egyrészt azért jött az Isten Fia, hogy győzelmet arasson a gálád hazu- dozó felett, mely valóban sokkal erő­sebb a gyenge embernél. Megváltónk nélkül helyzetünk kilátástalan lenne, kezdetű versek a szenvedő Jézus tagjai­hoz szólnak: lábához, térdéhez, kezé­hez, oldalához, melléhez, szívéhez és ar­cához. E himnuszok és a mittenwaldei szárnyas oltár predellájában látható Ve­ronika kendője, illetve a tövissel koroná­zott Krisztus-fej ihlették Paul Gerhardtot verse megírására (EÉ 200). Az ének dal­lama először Hans Leo Kassier gyűjtemé­nyében jelent meg 1601-ben, világi szö­veggel; később kapcsolódott össze Ger­hardt költeményével. J. S. Bach Máté-pas- siója vezérkoráljává tette. Paul Gerhardt berlini kántorának, Jo­hann Crügemek a dallamai is bekerültek Bach kantátáiba és passióiba; így találjuk meg Bachnál az O, drága Jézus (EÉ 198) dal­lamát. Szövege Johann Heermanntól szár­mazik, aki a barokk kor neves énekszer­zője. Közel négyszáz verse közül több a mai napig szerepel mind a protestáns, mind a katolikus gyűjteményekben. Éne­künk a barokk költészet eszközeivel szól a szenvedő Jézus és az egyéni hívő, a bű­nös ember kapcsolatáról, ugyanúgy, mint a Jézus, élte életemnek (EÉ 201). E két éneknek már a dallama is a barokk kor sajátosságának, a dúr-moll tonalitás megerősödésének jeleit viseli magán (kü­A VASÁRNAP IGÉJE rettenetesen kilátástalan! Mert minket átver - szinte bármikor - ez a negatív, romboló erő, de itt van Jézus, aki kiemel bennünket végzetes és kárhozatos vere­ségeinkből. Csak engedjem, hogy ő fel­karolja sötét mélységbe hulló, széteső életemet! Jött, hogy összeszedjen, hogy egybegyűjtse darabjaira hullott létem. Másrészt jött az Isten Fia szent leckét is hozni, mert tanulnivaló mindig van. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem életbevágóan fontos a történést hozó Is­ten igéje is, valódi létünk igazi tápláléka! S érdemes figyelmesen átgondolnunk életünket, nehogy vallásosnak feltűnő té­vedésből istenkísértők legyünk! Annyira pedig mi sem lehetnénk naivak, hogy va­kon bevegyük a tulajdonjog megváltozá­sáról szóló mesét, mintha ez a világ nem Istené lenne, aki Fiát küldte hozzánk, ér­tünk, miattunk! O a mi reménységünk! Az egyetlen reménységünk az életre - és az örök életre. ■ Ribár JÁNOS Imádkozzunk! Urunk! Könyörülj rajtunk, mert te győzhettél, mi pedig nélküled örök vesztesek lennénk. Könyörülj rajtunk, és irgalmazz ne­künk, gyengék vagyunk, elesettek, kiszolgálta­tottak. De benned reménykedünk, aki győztél a pusztában, a poklon, a halálon, hogy nekünk legyen reményünk benned, veled és általad. Ámen. CANTATE íEütfVilí borg tffvuf«®ott lönösen is ez utóbbi, mely az alaphang­ról lassan emelkedik, az ismétlés után el­éri csúcspontját, majd visszaereszkedik az alaphangra). A szövegét szerző Ernst Christoph Homburg lelkészcsaládból szár­mazott, Wittenbergben tanult. Költemé­nyeivel hívta fel magára a figyelmet, s ma a német irodalomtudomány a 17. század legtehetségesebb lírikusai közé sorolja. A Hittel nézek keresztfádra (EÉ 206) azért érdemel külön említést, mert Jézus Gol­gotán tett hét kijelentését, szavát idézi számunkra Carl Bernhard Garve tolmácso­lásában, aki a herrnhuti testvérgyüleke­zet tanára és prédikátora volt. Tranoscius 1684-es énekeskönyvéből való az E nagy nap fájdalmát (EÉ 211), mely­nek sorai megrázó pontossággal, szinte fényképszerűén tárják elénk Jézus szen­vedését. Egyik legkedveltebb böjti énekünket - A keresztfához megyek (EÉ 208) - llauszky Sámuel írta át Mária-énekből protestáns passiói énekké. „Tied vagyok, Jézusom, / Megyek keresztutadon, / Nyugtot, békét így lelek. / A szeretet hozzád kapcsol, / Boldog, aki híven harcol / - Veled mindig győzhetek!” (EÉ 208,5) a W. Kinczler Zsuzsanna Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Irgalomért és kegyelemért fordulunk hozzád. Olyan sok elvétett szavunk és elhi­bázott mozdulatunk van! Fel nem foghatjuk, hogy a te Fiad,. Jézus Krisztus is megkísértetett és szenvedett ér­tünk. Az ő megkísértése, szenvedése és megkísérlés­ben, szenvedésben való megállása ad nekünk hitet és erőt. Benne bízva kérünk téged: hallgasd meg könyör­gésünket! [Lektor:] Könyörgünk hozzád: őrizd meg a kísérté­sek közepette egyházadat, és őrizz meg minden hívőt! Új utakat keresünk az emberek felé, hogy az örömhírt vigyük nekik. Segíts abban, hogy ezeken az új utakon járva tisztán és igazán hirdessük az evangéliumot! Ne engedd, hogy akár a korszellemnek, akár egyéni vágya­inknak engedve bármit is feledni hagyjunk a te drága igédből! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hozzád az egész teremtettsé­gért. Tudjuk, hogy te világunkat harmonikusnak és tö­kéletesnek teremtetted, mi pedig az első bűneset óta új­ra és újra romboljuk és károsítjuk az emberi és termé­szeti világot. Kérjük, óvd és őrizd meg minden gonosz tett és szándék ellenére utódainknak is világunkat! Se­gítsd meg a háborúság és természeti katasztrófák súj­totta embereket! Add, hogy átélhessék a te szeretetedet! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hozzád hazánkért, nemzetün­kért, népünkért. Gond és félelem, kétségek és kérdések gyötörnek bennünket, amikor a jövőnkre gondolunk. Mutass nekünk kiutat, és vezess ki bennünket a gyanak­vás, vádaskodás, békétlenség csapdájából! Sokat szen­vedett népünknek adj erőt, tartást és hitet, hogy bízzon benned és önmagában! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hozzád minden emberért. Őrizd és védelmezd családjaink egységét, szeretetét, mert a bűn és a kísértés rombolni igyekszik! Vigyázz gyermekeink és fiataljaink lelki és testi fejlődésére, mert annyi veszély fenyegeti őket! Adj bölcsességet a szülők­nek, hogy felelősséggel és szeretettel neveljék gyerme­keiket! Segítsd az idős embereket, hogy a magány vagy a betegségek egyre súlyosbodó terhei ne törjék össze hitüket! Vigasztaló szeretettel vedd körül a halállal és a gyászukkal küzdőket! Urunk, oly sokan és oly sokféle teher alatt sóhajtanak. Láttasd meg velünk, hogy kiket bíztál ránk, akiknek közvetíthetjük Jézus Krisztus sze­retetét! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Legfontosabb szavunk legyen a köszönet szava. Köszönjük neked, hogy Jézus Krisztus földre jött, és végigjárta a keresztutat. O a mi Megváltónk és állandóan velünk lévő Urunk örökkön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen. ÜNNEPEINK „O, mérhetetlen szeretet csodája!”

Next

/
Thumbnails
Contents