Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-12-23 / 51-52. szám
‘Evangélikus ÉletS MOZAIK 2007. december 23-30. !► 21 Zsidók mögött a legjobb keresztényekként Egyházunk „válogatottja” is részt vett december 11-én a történelmi egyházak labdarúgócsapatai számára első ízben megrendezett Hanuka kupán a Papp László Budapest Sportarénában. A kispályás, kiskapus tornán a szlovén idegenlégióssal felálló evangélikus csapat a zsidó válogatott mögött - megelőzve a református és a katolikus együtteseket - a második helyen végzett. Az evangélikus csapat tagjai - Bedecs András, Péter Zoltán, Solymár Péter Tamás, Malik Péter, Kendeh K. Péter és Mitja Andrejek - a torna többi résztvevőjével együtt láthatók. ■ Deutsch PÉTER/elvétele A leghűségesebb Civitas Fidelissima Díj a soproni Berzsenyi-líceumnak- A ronda beszédet még elviselem valahogy, de Isten nevével ne...! Kérlek! Én pap vagyok Már sok-sok góllal vezettek addigra. Alig rúgtunk labdába, pedig nagyon lelkesek voltunk. Heteken keresztül fáradoztunk mire találtunk végre egy elfogadható pályát. Talán azért sikerült, mert alig vannak olyanok, akik vasárnap este nyolckor, amikor a lelkészek mind ráérnek focizni járnának Első alkalommal nem voltunk túl sokan, de legalább elindult a dolog. Eredetileg csak lelkészeket hívtunk de most örültünk hogy voltak páran a gyülekezeti tagok közül is. Majd növekszik a létszám hétről hétre - gondoltuk. A műfüves pályán játszottak előttünk Fegyelmezetten betartották az időt, nyolckor felmehettünk. Akkor derült ki, hogy igazából milyen kevesen vagyunk. Hogy fogjuk hatan befutni ezt a nagy területet? Akkor már hónapok óta nem láttam labdát, kicsit aggódtam. Szerencsére a többiek is. Péter, aki otthonosan mozgott ebben, a hozzájuk közel eső sportközpontban a pályáról lemenőfiúkat megkérdezte, nincs-e kedvük tovább játszani. így történt aztán, hogy az első papi focin a papok csapatát, akik nem is mind papok voltak, csúfosan megverték. Az Vereség újpalotai srácok összeszokotton és jól rúgták a labdát. Nem érződött rajtuk az előző óra fáradtsága. Egymás után kapkodtuk be a gólokat, valahogy mégse fájt. Kicsit bemelegítésnek éreztük az egészet, készülve a következő hetek valódi összecsapásaira. Az ellenfél annyira jó volt, hogy nem tűnt szégyennek a vereség. Minden sikeres felfutásunk, az az egykét becsent gól büszkeséggel töltött el minket. Egy ilyen győztes akciónknál aztán az egyik újpalotai fiú elkáromkodta magát. Nem a szokásos ronda beszéddel, hanem Isten nevével. A gyerekkoromtól hozott játékreflex azonnal működött. A labda megállt.- A ronda beszédet még elviselem valahogy, de Isten nevével ne...! Kérlek! En pap vagyok - mondtam a kelleténél indulatosabban. Mintha kívülről hallottam volna magam. Meg vagyok őrülve? A konfirmandusokkal való játékban még van ereje egy ilyen akadékoskodásnak, volt is belőle bőséggel, de ezek felnőtt emberek, hogy merek én a szájára csapni? - rémisztett a várható kudarc. Szinte meglepődtem, amikor a nagydarab, széles srác halk hangját hallottam:- Bocsánat! Ezután hat gólt rúgtunk egymás után. Kicsit mindenki csendesebb lett, Peti és Gábor pedig szórták elöl a gólokat. Szám szerint hatot. Utána megtört a szentség. Az ellenfél rájött, hogy azért lehet Isten csapatának is gólt lőni, szét is vertek minket annak rendje és módja szerint. Az a hat gól azonban csodás volt. Ahogy eszembe jut sok hét után ez a történet, egy másik pályán látom magam. A játék - hasonló a focihoz - a sors. A csapatban, az én csapatomban Isten is focizik. O az, aki most megállítja a labdát, és aki rám szól:- A ronda dolgokat még elviselem valahogy, de Isten nevével ne...! Kérlek! Én Isten vagyok. All a labda. Én szégyenkezem. Tudom, hogy most gólokat kapok majd egymás után. Tudom, hogy végül sem győzhetek. Miközben szégyenkezve suttogom, bocsánat, elönt a büszkeség. Mert megállította ugyan a labdát, de fent maradt a pályán, az én pályámon. Vagy én az övén? Úgy alakult, hogy többet nem játszottunk a helybeli fiúkkal. A következő héttől kezdve már elegen voltunk. Két csapatra oszlottunk. Csupa jó keresztény. Senki nem veszi Isten nevét a szájára káromkodásként. ■ Koczor Tamás Az emlékezet gyógyítása ► Az emlékezet gyógyítása címmel rendez konferenciákat és folytat különböző nemzetekhez tartozó egyházakkal párbeszédet az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai Protestáns Egyházak Közössége (CPCE). Legutóbb Szatmárnémetiben a római katolikus püspökség épületében, illetve Csengerben a református egyház újonnan épült gyülekezeti termében - tehát a szatmári térség mindkét oldalán - került sor a tanácskozásukra november 27. és 29. között. A konferencia kétnyelvű volt, szimultán fordítással zajlott. Az egyházi szervezetek képviseletében Dieter Brandes, a projekt igazgatója irányította az eszmecserét. A bevezető előadást ár. Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudomá- nyi Egyetem rektora tartotta Emlékek gyógyítása teológiai szempontból címmel. Az egyes küldöttek bemutatták egyházuk múltját és jelenét. Közben szó esett téves történelmi döntések fájdalmas következményeiről s az általuk okozott, talán még ma is gyógyulásra váró, sajgó sebekről. Az őszinte beszélgetés mindkét oldalon feltárt szándékos igazságtalanságokat éppúgy, mint a valamennyi egyházat egyaránt sújtó, a kommunizmus idején hozott intézkedéseket. Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök a szatmári evangélikusok, Décsei Miklós a zsidóság képviseletében szólt. E sorok írója nagy vonalakban - nyolc korszakban - vázolta a hazai evangélikusság szenvedésteli múltját, küzdelmekkel járó jelenét és remélt, biztató jövőjét. Mondhatjuk, hogy a „beteg”, az emlékezet meggyógyult? Aligha. Egy több évtizedig tartó történelmi korszak összetett folyamatát egyetlen találkozás alkalmával nem lehet sem feldolgozni, sem a sajgó sebeket begyógyítani. De bekötözni be lehet őket, hogy gyorsabban gyógyuljanak. így enyhült a fájdalom ortodox és görög katolikus, román és magyar nyelvű egyházak, románok, magyarok, németek és zsidók között. Az asztal melletti beszélgetések legalább annyira fontosak voltak, mint a paneltárgyalás, amelyen valamennyi kisebbség és történelmi felekezet képviselője megszólalt. A tanácskozás folytatásaként Csengerben a hazai viszonyok kerültek reflektorfénybe. A konferencián részt vettek Bosák Nándor és Schönberger jenő római katolikus püspökök, dr. Soltész János, a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola rektora, Mircea Manu görög katolikus professzor, illetve a németek képviseletében Iosif Hölzli. A házigazda Bariba Gyula református esperes volt. A konferencia egy asztalhoz ültette a határ két oldalán élőket. A résztvevők kifejezték azt a reményüket, hogy a történelmi Szatmár szellemi és gazdasági tekintetben egyaránt egységes régió lehet a jövőben; ehhez biztató alap lehet az egyházak közötti egészséges ökumenikus együttműködés. „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.” (Zsolt 33,12) ■ D. Szebik Imre Szeretetszolgálat Orosházán 2008. január i-jével az Orosházi Evangélikus Egyházközségben is elindul a szeretetszolgálat. Eddig is működött egy gyülekezeti diakóniai csoport, amelynek tagjai látogatták a magányosakat és a betegeket, az új évben azonban Győry Vilmos Evangélikus Szeretetszolgálat néven immár hivatalosan, intézményként, állami normatíva segítségével, szakemberek - saját alkalmazottak - közreműködésével végzik ezt a nagyon fontos munkát a rászoruló gyülekezeti tagok között. A házi betegellátás, az otthoni étkeztetés, az egyes házimunkákban való segítségnyújtás éppúgy tevékenységük részét fogja képezni, mint például klub- foglalkozások megszervezése az életük alkonyát értelmesen eltölteni szándékozók számára. A szolgálat nyújtotta segítséget harminc rászoruló veheti igénybe. Mivel a jelentkezés folyamatos, előre látható, hogy a későbbiekben bővítésre lesz szükség. Hivatalosan az új esztendő első napján kezdi meg működését az intézmény, az igei indulásra pedig január 6-án, vízkereszt napján, a 17 órai istentiszteleten kerül sor. Ez alkalommal Deák László lelkész hirdeti majd Isten igéjét, Ribár János esperes pedig áldást kér az új szolgálatra, s így a jó reménység jegyében láthatnak feladatukhoz a munkatársak. A szervezőmunka legnagyobb részét - különösen is a törvényes működéshez elengedhetetlen adminisztratív teendőket - Deák László végezte, az induláshoz szükséges átalakításokat pedig Jantos István felügyelő szervezte és felügyelte. M EvÉlet-infó Az 1921. évi soproni és Sopron környéki népszavazás évfordulóján, a hűség napján díszközgyűlésen adják át Sopronban a város által adományozott legrangosabb elismeréseket és kitüntetéseket a település életében maradandót alkotóknak. Az idei kitüntetettek sorában az alapításának 450. évfordulóját ünneplő Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskolának Civitas Fidelissima Díjat adományozott Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata. Az iskola „úgy közvetíti és ápolja nemes hagyományait, hogy közben nem felejt el hálát adni az elődökért, a rá bízott örökség gazdagságáért. Az új évezredben épp azáltal a legmodernebb, hogy tekintettel van hagyományaira, az egyházi szolgálatban vállalt felelősségére” - hangzott el a december 14-i ünnepségen, amelyen Tölli Balázs igazgatónak (képünkön balra) dr. Fodor Tamás polgár- mester adta át az elismerést. ■ Tóth Cseperke ,Á jöjj el, áldott karácsony!” Karácsonyi dalokat és verseket tartalmazó líceumi CD Az őszinteség tartást és erőt ad a gondolatoknak. Nyilván akkor, ha a gondolatok igazak és nemesek. Az őszinteség az igazságra, a bátorságra, a szeretetre épít, abban a hitben, hogy a nyilvánvaló kimondására szükség van. A karácsonyi versek és dalok mind igazak, és miután az életnek a földre költözéséről szólnak, nemesek, és a szeretetről szólnak. I A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskola karácsonyi verseket és dalokat közreadó CD-jét ez az őszinte hangvétel, egyszerűségében nemes előadásmód jellemzi, és - ha kissé profánul hangzik is - slágergyanús felvételeket tartalmaz. Aki pedig meghallgatja az O, jöjj el, áldott karácsony! című zenés-verses összeállítást, az már arra is hajlani fog, hogy beismerje: jó lenne, ha a világ olyanná válhatna, amelyben a Berzsenyi-líceum felvételeinek nagy része tényleg slágerré válhatna... Ugyan Bors Anikó, Fodor Hanna, Hargitai Gábor, Méhes Csaba, Novák Antal, Róth Márton, Tompa Adóm, Tölli Balázs, Wallon- Hárs Viktor, Wéber Iréna ezzel a kiadvánnyal nem sztárrá akart válni, de örömhír-közvetítővé vált. Úgy, hogy együtt minden kívánsággal, jókívánsággal, hittel és ünnepvárással, a fénysugárral az ablakban a fény kiteljesedésének elkövetkező pillanatát is magában hordozza a közösen énekelhető dalok gyűjteménye. A fény kiteljesedésének bizonyosságára vezetgeti a hallgatót a tizenhat dal és vers. Manapság pedig bizonyosságra jutni - bármely kérdésben - felbecsülhetetlen érték. így hát a líceum fennállásának négyszázötvenedik évében kiadott CD is az... Ünnepet ülni, átélni ennek a bizonyosságnak a birtokában lehet és érdemes, szívet-lelket felemelő dalokkal; különösen így karácsonykor, de az év minden napján. ■ B. Tóth Éva Forrás: Sopron város honlapja Ó, jöjj el, áldott karácsony! - Karácsonyi versek és dalok a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum egykori és jelenlegi tanárainak és diákjainak előadásában. Kiadja a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum az iskola fennállásának 450. évfordulója alkalmából. A dalokat átdolgozta és hangszerelte Novák Antal. Műfordítások: Sarkady Sándor. A CD kapható a Berzsenyi-líceumban és az adventi hétvégeken a Fő téri vásárban Sopronban. Az ünnepek közeledtével az ország több helyszínén osztott idén is meleg ételt, élelmiszert, illetve ajándékokat a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. December 16-án a főváros szívében a Budapest-Deák téri evangélikus egyházközséggel együttműködve nyújtottak segítő kezet a rászorulóknak. A templom udvarán idén mintegy kétszáz adag meleg ételt, illetve ruhaneműt osztottak szét a hajléktalanok között. Gazdag ZsuzsANNA/eívéteíe
