Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-12-23 / 51-52. szám
‘Evangélikus ÉletS FORRÁS 2007. december 23-30. 15 \ KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAP Oratio oecumenica Mindenható, szerető Istenünk! Olyan jó volt megállni az ünnepek csendjében! Olyan jó volt beburkolózni szereteted fényébe, a mindig aktuális és élő üzenetbe: egyszülött Fiad értünk, emberekért jött a földre. Hallgass meg minket most is, hogy az ünnep fénye, ragyogása, csillogása, mosolya legyen kísérőnk további utunkon. Köszönjük neked a családokat. Köszönjük, hogy egymásra bízol bennünket, hogy van kiket szeretnünk, féltenünk. Most azokért könyörgünk, akik egyedül vannak, család, támasz nélkül ebben a világban. Ne hagyd őket magukra, nekünk pedig segíts, hogy megtaláljuk a számukra való segítségnyújtás legjobb módját. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk a lehetőségeket, hogy senki ne rekedjen kinn istállóban és hidegben, hogy szívünk legmélyéről fakadjanak bátorító szavak, és tetteink is kövessék őket. Köszönjük neked a gyülekezeteket, közösségeinket! Köszönjük, hogy együtt lehetünk, együtt nevethetünk és sírhatunk, hordozhatjuk egymás terheit. Áldj meg bennünket nyitottsággal, mások iránti őszinte érdeklődéssel. Add, hogy minél többen találják meg otthonukat gyülekezeteinkben, segíts megláttatni, hogy a veled való közösségben élni a legjobb. Köszönjük neked hazánkat, országunkat, földünket. Köszönjük a gyönyörű tájakat, amelyekkel megajándékoztál bennünket. Ne engedd, hogy kihűljön szívünkben a csodálat teremtett világod iránt, és elfakuljon bennünk a felelősség tudata. Hiszen ránk bíztad világodat, hogy őrizzük, gondozzuk, utódainknak is örökül hagyjuk. Te segítsd vezetőinket, tanítsd őket őszinteségre, tisztaságra, igazságra, hQgy ne kelljen hazugságban, félelemben élnünk. Urunk, könyörgünk minden emberért a földön. Olyan sok a beteg, nyomorult, szomorú, elkeseredett társunk! Értük is könyörgünk, hogy találjanak reménysugarat, amelybe kapaszkodhatnak, hogy amikor ajtók záródnak be emberek előtt, meglássák a kitárt ablakok sok új lehetőségét. Könyörgünk azokért, akik betegségben gyötrődnek, és nehezen fogadják keresztjüket. Taníts mindnyájunkat szent Fiad alázatára, hogy kezedből elfogadjunk jót és rosz- szat, örömet és bánatot. Most, amikor az ünnepnek vége, de még égnek a karácsonyi gyertyák, te ragyogd be életünket, szívünket-lelkünket melegítsd fel el nem múló szereteted tü- zével. Olyan jó volt beleburkolózni ebbe a szeretetbe! Könyörgünk, Urunk, maradj velünk, hogy megtanuljunk mi is igazán szeretni, őszintén segíteni, bátran szembenézni az előttünk álló kihívásokkal, feladatokkal. Ne engedj elfásulni, megtörni, kiégni bennünket azért, mert a világ körülöttünk hazug és csalóka, mert a bűn terpeszkedik, és hálóját kiveti mindenkire. Segíts megőrizni az ünnep örömét, derűjét, hogy magunkkal vigyük azt a hétköznapokba is. Hallgass meg minket a mi Urunkért, akit világosságul és üdvösségül küldtél a földre, akiért áldott vagy örökkön-örök- ké. Ámen. ÚJÉV Oratio oecumenica [Lelkész:] Örökkévaló Isten, hallgass meg, amikor kegyelmedben bízva terjesztjük eléd kéréseinket! [Lektor:] Urunk, szólj hozzánk ezután is, és add Szentlelkedet, hogy igéd gyümölcsöt teremjen életünkben! Add, hogy megbecsüljük a gyülekezetei, amelyhez tartozunk, a templomot, ahol megállhatunk színed előtt, letehetjük bűnünk terhét, hálát adhatunk jóságodért, hallgathatjuk kegyelmed evangéliumát, és asztalod közösségében találkozhatunk veled! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, szabadíts meg mindattól, amivel életünket mi magunk tesszük keservessé: győzd le és vedd el makacsságunkat, önzésünket, kényelemszeretetünket, sötét, gonosz gondolatainkat, megkövesedett előítéleteinket, a sérelmeket számon tartó, kemény szívünket! Ajándékozz nekünk igaz alázatot, képmutatás nélküli szeretetet, türelmet és együtt érző, könyörületes szívet! Újítsd meg egész életünket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, adj bölcsességet, hogy mindig felismerjük azt, amivel szeretteinket, munkatársainkat és a környezetünkben élő embereket segíthetjük, hogy hozzád közeledjenek! Tedd hitelessé kereszténységüket, és ne engedd, hogy botránkoztató beszéddel vagy élettel akadályozzuk, hogy a téged keresők megtaláljanak! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk! Nap mint nap növeld bizalmunkat megtartó szeretetben, és ne engedd, hogy félelmeink megbénítsák imádságos életünket! Éreztesd velünk szüntelenül, hogy életünket semmilyen hatalom és semmilyen nyomorúság nem ragadhatja ki kezedből: sem a terror, sem a háború, sem az elemi csapások fenyegetése, semmilyen betegség vagy nélkülözés, de még a bűneink és a halál hatalma sem! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mindenható Isten! Hallgasd meg népedet: vezess és tarts meg minket ebben az életben az örök életre Jézus Krisztusért, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön- örökké. [Gyülekezet:] Ámen. Évváltás: óból az újba Egyik óévi énekünk az ember búcsúzását temetéshez hasonlítja, amikor ezt írja: „Egy esztendő sírhalmára / Leborulok neved áldva...” A sírhalmok alatt vannak az elmúlt esztendő folyamán el- hünyt szeretteink, rokonok, barátok, ismerősök, meghalt remények, tervek... meg a bűneink miatt elvérzett gondolatok, szavak és cselekedetek. Úgy állunk az év sírhalma előtt, mint Paul Gerhardt „Most zengjen hálaének.. kezdetű évfordulós énekének (EÉ 181) csak a német eredetiben szereplő 4-5. versében a gyermekek, akik a zivatarban bőrig áztak, és az anyának mezítelenre kell vetkőztetnie őket, hogy szárazon, tiszta ruhában léphessenek tovább az újba, a jövőbe. Bizony így vagyunk: nem jelenhetünk meg Isten előtt az „ó ruhában”, amikor majd bennünket temetnek. Sokkoló lehet ez a „lemeztelenítés”, amint a porosz Friedrich Wilhelm katonakirály számára is az volt, aki tiltakozott halála előtt, amikor Gerhardt egyik énekének ehhez a sorához érkezett a felkérésre éneklő gyülekezet: „Mezítelenül távozom én is.” Halálos gyengeségében még felkelt, mondván: „Ez nem igaz; engem a felszerelésemben temetnek.” Nehéz elfogadnunk egy év temetésekor, saját halálunkra is gondolva, hogy semmit sem hoztunk magunkkal a világba, nem is viszünk semmit: koldusok vagyunk, akiket Isten visz át egyik évből a másikba kegyelmesen, amíg életünk órája is meg nem áll szívünkkel együtt, és éveink is elfogynak, elhagynak. Gerhardt ezt így fejezi ki: „Minden elhagy, elfeled, / Isten vég nélkül szeret.” (EÉ 53) „Most zengjen hálaének...” kezdetű éneke eredetileg tizenöt versből áll, melyet a német énekeskönyv (Evangelisches Gesangbuch) mind közöl, a magyar énekeskönyvben azonban csak hét vers szerepel. A német szöveg szerint eredetileg, óév esti ének lehetett. A legújabb német énekeskönyv - a bajor és a türingiai evangélikus-lutheránus egyház kiadásában - a „Jahreswende” címszó alatt közli, így óévkor és újévkor is használható. A magyar fordítás a 2. verset úgy formálja, hogy az újévibe kerülhetett. Miben van az egyszerű, puritán szövegű és dallamú éneknek az ereje, mitől oly közkedvelt? Ize és zamata olyan, mint a naponkénti friss kenyéré, amely már gyermekkoromban is megragadta a szívemet. Jörg Erb írja könyvében: „Az ének szívből jön, és szívhez szól; a nép embere megtalálja a nép szívét. Az ének dicséretével és hálájával és Isten szívét kereső kérésével a nagy háború ínségében keletkezett..., és a vigasz, amely ebből az énekből árad, gyógyír volt a szenvedés gyötörte szíveknek.” Az óévből az újba lépve ma is próbatételeket átélt gyülekezet énekli ezt az éneket, mely a visszapillantásban egyedül a hálának ad létjogosultságot. De a jövőben is mindent Urunkra bízhatunk: „Légy minden beteg mellett! / Adj enyhülést, ha szenved! (...) S a legnagyobbra kérünk: / Légy Lelkeddel vezérünk...” (5-6. vers) ■ Szimon JÁNOS HETI ÚTRAVALÓ Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét. 0n 1,14) Az óév utolsó és egyben az új év első hetében az Útmutató reggeli, heti és ünnepnapi igéi az örökkévaló Istent s a múlandó embert idézik fel, akár beszédes bibliai nevek formájában. Az esztendő fordulóján Mózessel kérjük: O, Isten! Uram! „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" (Zsolt 90,12) A békességet szerző Istenről s Krisztusáról tanúskodik énekében Simeon: „Most bocsátód el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet..." Anna is „hálát adott az Istennek, és beszélt" Jézusról (Lk 2,29-30.38). „A kegyes Simeon azt szeretné, ha belátnánk: Megváltóra szorulunk.” (Luther) „Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát" az élet igéjének újszövetségi szemtanújával is (Zsolt 96,8; LK)! „...mipedig láttuk (az Urat), és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet...” (íjn 1,2) A múló kegyelmi időben megtapasztalhattuk: „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 103,8) Óév este vigyázásra int Jézus: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Embeifia, amikor nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) Pál év végi leltára tíz „semmit” rejt, mert a választottakat semmi sem szakíthatja el az Úr Isten szeretetétől (lásd Róm 8,38-39)! „Magasztallak téged, Istenem, Királyom, áldom nevedet mindörökké.” (Zsolt 145,1; LK) Az Úr 2008. esztendejében is: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala." (Kol 3,17) Névadása ünnepén Jézus régi-új életprogramot ad:.....és hirdessem az Úr kedves esztendejét. (...) Ma teljesedett be ez az írás... ” (Lk 4,19.21) S a mi ez évi programunk? „Ha az Úr akarja, és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,15) Dáviddal imádjuk szabadító és megváltó Istenünket! „O, Urunk, Urunk, felséges a te neved szerte a földön, és az égen is megmutattad fenségedet.” (Zsolt 8,2; LK) Jézus előképe, Józsué is új életprogramot hirdetett: „...én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!" (Józs 24,15) - Mi is az Urat akarjuk szolgálni? Édesanyja felnevelte megmentett gyermekét, és „elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnél:, mert azt mondta: A vízből húztam ki." (2MÓZ 2,10) íme Jézus körülmetélésének és névadásának első előképe: Jtbrahdm (jelentése: „sok nép atyja”) Izsáknak (jelentése: „ő nevet”) nevezte el újszülött fiát...(...) Azután körülmetélte (...) nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten." Sára (jelentése: „úrnő”) nevetett magában, amikor az Úr fiút ígért nekik (iMóz 21,3.4). Az özönvíz után Isten örök szövetséget kötött minden földi élőlénnyel: ....szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a vi lággal kötök." (iMóz 9,13) Az Úr Jézus Krisztus örök életet ígért minden benne hívő tanítványnak:.....én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19) Kérjük őt: „Hadd legyünk együtt teve led, / És te add, hogy ne éhezzünk, / Az élet kenyerét nekünk!” (EÉ 289,4; az év igéje s éneke) ■ Garai András Kora keresztény termékenységszimbólum
