Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-12-23 / 51-52. szám

4 '41 2007- december 23-30.

EVANGÉLIKUS ÉLET- ‘Evangélikus ÉletS

Tíz év - hét órában

Folytatás az 1. oldalról

Az 1996-os esztendő mérföldkő volt: egyházunk zsinata elfogadta a missziói és médiatörvényt, majd néhány hónappal később megszületett az országos presbitérium döntése egy országos missziói lelkész szolgálatba állításáról.

A következő évben - jelentős finn és norvég támogatással - rekordidő alatt, a márciusi tervezéstől számított kilenc hónapon belül felépült a missziói központ épülete. Itt a kor követelményeinek

A központ munkatársai mindig is fontosnak tartották a nyári felnőtt- és gyermekkonferenciák szervezését. Ezek az első időkben az Evangélikus Külmissziói Egyesülettel (EKME) közösen, később önálló szervezésben valósultak meg. E táborok két oszlopos tagját, Bartos Jánosáét és Fényes Mihályt Flulej Enikő' szerkesztő, műsorvezető szólaltatta meg,a délelőtt folyamán.

Ebéd után, a nap „főműsoridejében” kapott szót Matti Korpiaho, a finnországi Sanansaattajat nevű rádiómisszió bel- missziói igazgatója és Tore Askildsen, a

Felvételünkön Gáncs Péter felidézi a missziói központ építésének történetét

megfelelő stúdióban készült adások mellett jelentős szerepet kapott a kazetta- és iratmisszió is. Az utóbbi kiadványai között a legjelentősebb az 1995-ben elindult Missziói Magazin, amely később a Misszió címet kapta, most pedig Fűdként jelenik meg.

A jubileumi ünnepségen számos formában idéződött fel a múlt. Nemcsak Börönte Márta és Szabó Szilárd egykori, illetve Győré Balázs jelenlegi munkatárs, hanem a kezdettől fogva irodavezetőként dolgozó Bálint Józsefné, Gyöngyi is mesélt a missziói központban végzett feladatáról. A résztvevők jó néhány, a missziói központban készült műsor szignálját is meghallgathatták.

norvég Norea rádiómisszió igazgatója. Mindketten kifejezésre juttatták afeletti örömüket, hogy egyházaiknak részük lehetett egy olyan munkaág magyarországi beindításában, amelytől ők maguk is sokat tanulhatnak.

Radosné Lengyel Anna igazgatótanácsi tag, Bencze Imréné, az EKME egyesületi titkára és Blatniczky János cinkotai gyülekezeti lelkész köszöntője után a résztvevők átsétáltak a cinkotai templomba. Itt ünnepi istentisztelet keretében Harmati Béla iKor 16,9 alapján tartott igehirdetésével zárult a jubileumi nap, amelynek zenei szolgálatát a Szemerei család és Lázár Attila látta el.

■ B. Zs.

„Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!”

► Ünnepi istentiszteletre és az épülő idősotthon alapkőletételére gyülekeztek össze december 16-án, advent harmadik vasárnapján a Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség tagjai.

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!" - idézte igehirdetésében Ezsaiás könyvét (40,1) dr. Fabiny Tamás. Az Északi Egyház- kerület püspöke prédikációjában úgy fogalmazott: csak akkor lehetünk hitelesek, ha minden emberhez együttérzéssel közelítünk. Akkor vagyunk méltók a prófétai örökségre, az „egyház” névre, akkor vagyunk Jézus tanítványai, ha vigasztalók tudunk lenni.

„Az ínségben lévőn segítenünk kell. Azért - és nem másért! -, mert ínségben van” - adott választ az alapkőletétel keretében arra a saját maga által feltett kérdésre Donáth László helyi lelkipásztor, hogy miért építenek idősek otthonát.

Az otthon - a címben is olvasható igével (Zsolt 71,9) kezdődő - alapítólevelét, az ünnepi alkalom jegyzőkönyvét, valamint az építkezés dokumentumait tartalmazó hengert dr. Breuer Katalin, az egyházközség felügyelője helyezte el az épület - jórészt már álló - falai tövében. Az alapkőletétel és az isten- tisztelet liturgiái szolgálatában Bence Imre esperes és Iványi Gábor metodista lelkész vett még részt.

A szociális-diakóniai intézmény létrehozásának gondolata még a kilencvenes évek derekán fogalmazódott meg a gyülekezetben. A Széchenyi-terv keretében benyújtott pályázatukat 2001 végén még elutasították; 2003 decemberében viszont a belügyminisztérium lakásépítési támogatása keretében több mint négyszázkilencvenhatmillió forintot nyertek a hatvannégy lakrészből álló idősotthon megépítésére. A hiányzó önrész előteremtését a 2006 júniusában megalapított Penúél (Isten arca) Alapítvány vállalta magára: egy év alatt összesen százötvenmillió forint adományt gyűjtöttek össze. Az evangélikus egyház országos presbitériuma ez év márciusi ülésén százmillió forintos támogatást szavazott meg - négy évre elosztva - az egyházközség tervének megvalósításához. Az építkezés augusztus 6-án kezdődött; a műszaki átadás-átvétel és a használatbavételi engedély megszerzésének vállalt határideje 2008. augusztus elseje.

■ - vitálisA Lutheránus Világszövetség elnökének 2007. évi karácsonyi üzenete

Kedves lutheránus testvérek!

„Szent gyermek, aki egy istállóban régmúlt időkben születtél, mégis mindig közel vagy hozzánk/ Jöjj barátként minden idegenhez, jöjj reményként a félelemben. / Miként te a földön meggyógyítottad a megtörteket, felemelted a kitaszítottakat, és megszabadítottad a szolgasorban lévőket, / miként kimondhatatlan szeretetet tanítottál nekünk, úgy okíts most minket arra, hol találhatunk meg téged!” (Részlet Marty Haugen Holy Child Within the Manger című verséből szabad fordításban.)

„Szentgyermek, aki egy istállóban régmúlt időkben születtél, mégis mindig közel vagy hozzánk...”

A Máriától egy istállóban született szent gyermek ismert kép számunkra, amely mélyen megérint bennünket. De Jézus nemcsak a régmúltban, egy bizonyos helyen volt jelen; a mai világban

is él és hat. Ő számunkra, velünk és általunk jelenvaló.

„Jöjj barátként minden idegenhez, jöjj reményként a félelemben... ”

A Máriától egy istállóban született szent gyermek egyidejűleg a megfeszített és feltámadott Krisztus. A jászlat a kereszt árnyékolja be és a feltámadás ereje és ígérete világítja meg. Ebben a szent gyermekben Isten minden időben elválaszthatadanul össze van kötve emberlétünk titkával és törékenységével, s kegyelemmel és irgalommal telve emel fel bennünket istenségének csodájába.

,Miként te a földön meggyógyítottad a megtörteket, felemelted a kitaszítottakat, és megszabadítottad a szolgasorban lévőket...” A Máriától egy istállóban született szent gyermek az örömhír. Mert Isten jelen van a világban, egyetlen ember sem olyan alávaló, egyetlen hely sem oly elhagyott, egyetlen ellenség sem oly semmibe vett, egyetlen konfliktus sincs

oly nagy, egyetlen bűn sem olyan súlyos, egyetlen kapcsolat sincs annyira romokban, hogy Isten ne tudna megbocsátást és hitet, megbékélést és feltámadást, igazságot és kagyelmet, gyógyulást és reményt ajándékozni.

.....miként kimondhatatlan szeretetet tanítottál nekünk, úgy okíts most minket arra, hol találhatunk meg téged!"

Kr

isztus ott jön hozzánk, ahol az ember az igazságért, irgalomért és békéért harcol. Krisztus ott jön hozzánk, ahol a teremtés fogyasztásközpontú életünk súlya alatt nyög és szenved. Krisztus ott jön hozzánk, ahol az igét olvassák, az evangéliumot hirdetik, és közösen ünneplik a szentségeket.

Krisztus jelenlétének csodája és öröme erősítsen meg titeket a hitben, és töltsön el benneteket reménységgel. Isten áldásával:

■ Mark S. Hanson püspök (Fordította: Gazdag Zsuzsanna)

Északi hír

„Karácsony... titkot érlelő.../ A téli csendnek szárnya nő, / s mint ég öléből hópihe, / hull, hull a szívre az Ige... / Békéje szívtől szívig ér, / sfehér lesz minden, hófehér." (Füle Lajos)

Az oslói magyarok protestáns gyülekezete december elején ünnepi lázban égett. Karácsonyi istentiszteletükre Magyarországról hívtak igehirdetőt. Dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke volt ezúttal a vendégük.

Az oslóiak hetekkel korábban megkezdték a készülődést. A kis létszámú gyülekezet csak negyedévenként képes - alkalmi vendéglelkésszel - istentiszteletet tartani. A korábbi években gyakran előfordult, hogy Oslóban tanuló magyar teológus vendéghallgató terelte egybe a híveket. De az utóbbi két évben már ilyen lehetőség sincs. Ezért volt különösen fontos, hogy előbb a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke, Gáncs Péter látogatott el a gyülekezethez, majd a korábban ott tanuló diákok tértek vissza és szolgáltak: Hulej Enikő, Kona János, Török Anett. Időközben egyes istentiszteleteken Terray László, a norvégjai magyarok nyugdíjba vonult lelkipásztora, valamint az oslói gyülekezet presbitériumának vezetője, a teológiai és diakóniai végzettséggel rendelkező Bakay Tímea és férje, Peter Holby hirdette Isten igéjét.

Dr. Fabiny Tamásnak és feleségének, Katalinnak a látogatása felpezsdítette az oslói protestáns gyülekezet életét. A ka- rácsonyváráshoz püspökvárás társult. A nagy alkalomra szíves meghívót küldtek

az Oslóban és környékén élő katolikus magyaroknak is. Mindez új színt visz egy közösség életébe. A várakozás napjai, órái, percei összegzésre, számadásra késztetik az embert.

Az oslói svéd gyülekezet vendégeként a Margaréta-templomban gyülekeztek össze a hívek. Létszámuk meghaladta az átlagosat, ami annak is köszönhető, hogy szép számban érkeztek az alkalomra más felekezetű hozzátartozók, barátok is. Az istentisztelet alatt Horváti E$zter csodálatos éneklése és Marius Skjo- laas orgonajátéka dicsérte az Urat, majd a szeretetvendégségen is részt vevők rövid beszámolót hallhattak Fabiny Tamástól eddigi életútjáról, határon túli, illetve a Duna televízióbeli szolgálatáról.

■ — kkf —

Oroszországi evangélikusok között

Ez alkalommal, hasonlóan az előző évi konferenciához, két programunkat mutattam be, és hazai, illetve nemzetközi börtönmissziós tapasztalatainkról beszélhettem. A konferenciára magammal vittem dr. Fabiny Tamás püspök, dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter, illetve Csere László országos parancsnok köszöntését, amelyet nagy örömmel fogadtak.

Csodálatos, megtapasztalás volt, \ ' hogy a volt Szovjetunió országaiban milyen lendülettel vesznek részt a protestáns egyházak a börtönmissziós szolgálatban: lelkészekkel, önkéntesekkel, televízió- és rádióadásokkal, családgondozással és így tovább.

Nagy izgalommal készültem vasárnap a Szent Mihály evangélikus templomba istentiszteletre, hiszen abban a különleges lehetőségben volt részem, hogy én prédikálhattam (oroszul), s együtt osztottam úrvacsorát lelkész kollégámmal. (Senki ne vegye ezt dicsekvésnek - bevallom, még nagyon sokat kell tanulnom a nyelvet ahhoz, hogy szabadon tudjak oroszul beszélni, azonban a gondosan lefordított igehirdetést nehézség nélkül el tudtam mondani. Egyébként a prédikációt rögzítették, s délután már az interneten is meg 3 lehetett hallgatni a gyülekezet honlapig ján. Érdeklődőknek: www.stmihail.ru, £ a Propovedi link alatt.)

< Az istentisztelet végén átadtam Fabiny Tamás és a Magyarországi Evangélikus Egyház köszöntésé, beszámoltam börtönmissziós szolgálatunkról, programjainkról, a szentpétervári konferenciáról.

A Szent Mihály Evangélikus Gyülekezet és lelkészei testvéri szeretettel köszöntik a magyarországi evangélikusokat, egyházunk vezetőit; köszöntésüket ezennel van szerencsém továbbadni. Hordozzuk mi is orosz evangélikus testvéreinket imádságban!

■ Roszík Gábor

Tavaly októberben életemben először volt szerencsém Oroszországba látogatni, két hetet töltöttem Moszkvában. Az Orosz Ortodox Egyház szervezésében volt egy kétnapos konferencia, melyen a Testvéri Börtöntársaság Nemzetközi Szervezete (Prison Fellowship International) megbízásából vettem részt, előadást tartottam magyarországi börtönmissziós tapasztalatainkról, s bemutattam Magyarországon működő két programunkat, a Zákeus programot és az Angyalfa programot.

A konferencia és az ortodox egyházzal való „találkozásom"felejthetetlen élmény volt. Kuriózum, hogy hetven ortodox pap alkotta a hallgatóságot, akik kitüntető és megtisztelő szeretettel és nyitottsággalfo- gadtak A két hét fennmaradó részét nyelvtanulással töltöttem, melynek „keretében" részt vettem egy - szintén az ortodox egyház által szervezett - Alfa- konferencián is; ezt az első moszkvai Alfa-kurzus követte. Az ott eltöltött idő ugyanakkor lehetőségei adott arra is, hogy kapcsolatot keressek az egyetlen moszkvai evangélikus gyülekezettel.

A gyülekezet orosz-német ajkú, bár a németül is beszélők már kevesebben vannak Vasárnap délelőttönként két istentiszteletet tartanak, németül és oroszul is. Amikor náluk jártam, kicsiny templomuk zsúfolásig megtelt; ez körülbelül száz főt jelentett. Csodálatos érzés volt az ismert evangélikus énekeket oroszul énekelni, oroszul hallani az evangéliumot, hallgatni az igehirdetést - és „oroszul" úrvacsorát venni. A vasárnapi istentiszteleten kívül részt vettem ifjúsági órán és bibliaórán is, megismerkedtem, beszélgettem orosz evangélikus testvérekkel, lelkész kollégákkal. Azóta pedig egy pillanatig sem lohadt le bennem a vágy, hogy ismét orosz földre lépjek, börtönmissziósokkal, evangélikusokkal találkozzam, sőt mennyire szeretnék egy evangélikus templomban prédikálni, s milyen jó lenne oroszul!

Ez év július i-jétől nemzetközi börtönmissziós szervezetünk azzal bízott meg, hogy kelet-közép-európai képviselője legyek - ide tartoznak közép-ázsiai országok is, a volt Szovjetunió területe -, s külmissziói szolgálattal segítsem az ottani börtönmisszió megalakulását, működését. Nagy örömmel töltött el, amikor pár héttel ezelőtt megbízást kaptam,

hogy részt vegyek egy börtönmissziós konferencián Szentpéterváron.

A háromnapos tanácskozáson tizenöt ország - többnyire orosz nyelvterületről - protestáns börtönmissziósai voltak jelen, közel háromszázan, illetve az orosz igazságszolgáltatás és büntetés-végrehajtás magas rangú képviselői is. Összesen negyven előadás hangzott el.

A szentpétervári Szent Mihály evangélikus templom