Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-12-16 / 50. szám
"Evangélikus Éltó PANORÁMA 2007. december 16. 7 Tótkomlóson már hagyománynak tekinthető az egyházi esztendő első vasárnapján megtartott adventi gyertyagyújtó istentisztelet. A kezdeményezést egy évvel ezelőtt indította útjára az evangélikus gyülekezet akkori lelkésze, Németh Zoltán, az egyházközség új lelkésze, Szpisák Attila pedig folytatta. Ez az újfajta istentiszteleti forma szétfeszíti a hagyományos kereteket. Célja új utak keresése, a mai ember megszólítása és az Isten házába való behívása. December 2-án szülők, nagyszülők és gyermekek százai vitték haza otthonukba egy szál gyertyájukon a közös adventi koszorúról a fényt. Azt a fényt, amely reménység szerint a szívekbe is beköltözött, s mindvégig ott világít majd az ünnepi készülődés és várakozás ideje alatt is. Szintén új kezdeményezés a gyülekezet és a város életében a „mindenki karácsonya" elnevezésű rendezvény, amelyet december 15-én immár másodjára tartanak meg. A városi önkormányzat és a helyi történelmi egyházak az evangélikus templom előtti téren adják elő közös műsorukat. A programban a jó hírű tót- komlósi zeneiskola tanulóiból álló kórus legszebb karácsonyi énekeinket énekeli. Az ezt követő ünnepi beszédek után a helyi ifjúsági fúvószenekart hallgathatják meg az egybegyűltek. Fellépnek a város óvodásai is, dalokkal és versekkel örvendeztetve meg a közönséget. Az ünnepi alkalom a Mennyből az angyal közös eléneklésével fejeződik be. Ezt követően a szervezők forró kakaóval, kaláccsal, naranccsal és az „elmaradhatatlan” tótkom- lósi hurka-kolbásszal vendégelnek meg minden jelenlévőt. Az ünnepségre az evangélikus templom kertjében idén is felállítottak egy betlehemi jászlat, amely a helyi szeretetotthon egyik kreatív foglalkoztató nővérének, Pomuczné Domanovszki Évának a keze munkája. A viharsarki megyének nevet adó településen, Békés városában idén először rendeznek olyan adventi program- sorozatot, melynek során egyházak képviselői a településvezetőkkel és civil szervezetek képviselőivel együtt gyújtják meg a koszorú gyertyáit. A főtéren felállított „város karácsonyfája” mellett a vasárnap délutánonkénti program során a hetednapi adventista, a pünkösdi, a baptista, a római katolikus és a református egyház képviselői beszélnek a közelgő ünnep lényegéről, az adventi várakozásról, majd sor kerül a gyertyagyújtásra. Egyetlen szépséghibája az eseménynek, hogy - ismerve a városlakók szerény érdeklődését az efféle rendezvények iránt - a szervezők azt határozták el, hogy mindig városi óvodások adnak műsort (az utolsó vasárnapon a református általános iskolások betlehemes játéka sejtet változatosságot). Az ő fellépésükre ugyanis a szülők, nagyszülők kimozdulnak otthonukból. A „Békés advent” elnevezésű programnak sajnos csak ezzel a trükkel van a huszonkétezres kisvárosban kellő számú - alkalmanként mintegy száz-százötven - látogatója. Kőszegen 2002-ben tartották az első közös adventi gyertyagyújtást a város régi főterén, a Jurisics téren felállított adventi koszorúnál. A tér különös hangulata és ausztriai példák indították az írott-kő Natúrparkért Egyesület, valamint a művelődési központ vezetőit arra, hogy felvegyék a kapcsolatot a helyi egyházközségekkel. így immár öt éve minden adventi vasárnap este hat órakor a római katolikus, az evangélikus és a református gyülekezet szolgálatával gyulladnak meg az adventi gyertyák, a negyedik vasárnap pedig ökumenikus alkalomra gyűlnek össze a kőszegiek. Az adventi készülődéshez kézművesvásár és élő betlehem is kapcsolódik a karácsony előtti utolsó hétvégén. Az egyházközségek ezen zenei szolgálattal vesznek részt. Jászolkiállítás újra Immár tizennegyedszer nyitotta meg kapuit az országos betlehemijászol-kiál- lítás, amelyen a Magyar Kézművességért Alapítvány az Ipartestületek Országos Szövetségével és Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kézműipari Tagozatával közösen meghirdetett pályázatra beérkezett alkotásokból válogattak a szervezők. A betlehemi jeleneteket ábrázoló pályaművek természetes anyagból készültek. A kiállítás 2008. január 13-ig látogatható a Magyar Mezőgazdasági Múzeum I. emeleti konferenciatermében (Budapest XIV., Városliget, Vajdahunyad vára) a múzeum nyitvatartási ideje alatt. Adventi beszélgetés Várszegi Asztrikkal ► „Nincs nagyobb kaland, mint hazatalálni és beteljesíteni mindazt, ami a miénk” - ezzel a gondolattal kezdte Várszegi Asztrik bencés szerzetes, püspök, pannonhalmi főapát a pestszentlőrinci evangélikus templomban tartott adventi estet december 4-én. A lelki töltekezés alkalma volt ez, amely több felekezet híveinek közösségében valósult meg. A bevezető gondolatok után a vendéget az est házigazdája, Kórányi András evangélikus lelkész, teológiai tanár kérdezte. Szó volt az adventi vágyakozásról, a szerzetesi lelkiségről, a múlt áldásairól és kihívásairól, valamint arról, hogy miként szólalhat meg a mai, szekularizált társadalomban a keresztény tanúságtétel. Az alábbiakban ebből a beszélgetésből idézünk.- A végtelen Isten elküldte az ő szeretett Fiát, aki megtanított bennünket élni, és ígérete szerint újra eljön. Ennek a közöttünk létnek és utána való vágyakozásnak a kettősségében telik az életünk. Isten az, aki az embert teljessé teszi, és életünk során adventról adventre e felé a teljesség felé zarándokolunk. Az adventtel úgy van az egyház, mint a jó pedagógus, aki meg akarja tanítani valamire a gyermeket. Az évek ismétlődő ritmusa, gondolati tartalma is tanít, mégpedig azt, hogy várjuk az Üdvözítőt, aki megszületik, felnövekszik, majd szenved, meghal, feltámad értünk, és kitölti Szendéikének ajándékait. négy óráját úgy osszuk be pihenésre és éber létre, hogy megfelelő arányban legyen - ora et labora - a spiritualitás és a munka. Mindennek alapja, hogy Isten igéjének forrásából merítünk reggel, délben, este.- Azt érezzük a lelkipásztori szolgálatban, amikor találkozunk a mindennapi élethelyzetekkel, hogy az embereknek nagy szükségük van erőforrásra. Hol vannak ma lelki tartalékok?- Szent Ágoston írja a Vallomásokban: „O, szépség! Én téged sokáig kívül kerestelek, és te belül voltál!” Azt gondolom, hogy Isten és ember kapcsolata mindig itt és most van. Most itt közöttünk és bárhol, ahol a lélek Isten után sóhajt. Korányi András és Várszegi Asztrik- A temérdek hivatalos teendő és a belső szerzetesi elhívás között bizonyára sok feszültség van. Milyen lelkülettel lehet ezt végigküzdeni?- Isten országa a gyermekeké. Egy nagy gyermek van a püspök, főapát, diplomás ember mögött. Ezek a címek ugyanis kapott, elért, megdolgozott ajándékok, csupán eszközök, s amíg az ember nem téveszti össze az eszközt és a célt, addig minden nagyon egyszerű. Isten, a testvérek és jómagam - én ide egyszerűsödtem le hatvankét éves koromra. A legfontosabb - a főparancs szerint -, hogy szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes erődből, egész valódból, és szeresd a másikat, az embertársat, mert ő pontosan olyan, mint te. 1962. augusztus 20-án, tizenhét évesen egy istentiszteleten nagyon élménysze- rűen éreztem, hogy Isten hív, és hamar letisztult bennem, hogy bencés szerzetes akarok lenni. Isten szerelmének megsejtése indított el engem ezen az úton, mert egyre többet akartam kapni belőle.- Bizonyára erőt ad az a tudat, hogy az ötszázas években alapított bencés közösségnek a tagja...- A bencés regula így foglalja össze a szerzetesség lényegét: „Az Úr megmutatja nekünk az élet útját.” A szerzetesi szabály nem tesz mást, mint feltételeket teremt számunkra, hogy a nap hüszonA keresztény gyülekezetek a meghívottak közösségei. Úgy vagyunk együtt, hogy tudjuk: nem csak kenyérrel él az ember. És ha van a szívünkben többletöröm, többletremény, akkor ezt sugároznunk kell! Ez ma felekezetre való tekintet nélkül missziói küldetésünk. A bennünket körülvevő világ, amelyet mi sokszor elmarasztalunk, lehet, hogy sokkal jobban szomjúhozza az igazságot, mint mi. Érdemes nagyon radikálisan őszintének lennünk saját magunkkal. Ez a világ nem elveszett. Jézus meghalt érte is, nemcsak értünk! E missziónak a szolgálatában kell, hogy álljunk, de erre csak akkor vagyunk képesek, ha tényleg odaadjuk magunkat neki. A lelki tartalékunk az élő Istenben van.- Úgy tűnik, Isten népe ma görcsök, félelmek között él. Mi az, ami áttörést hozhatna?- Jézus övéinek szóló örömteli evangéliuma a feltámadás után az, hogy „ne féljetek!” A félelem elűzésének egyetlen módja az Istenre való ráhagyatkozás. A társadalmi helyzet miatti aggodalmakkal kapcsolatban azt mondom, hogy a történelem már sokszor revízióra, reformációra serkentette a kereszténységet. Van hiányérzetünk, de ez a világ ezt nem tölti be. Ezért van szükségük az Úr Jézusra. A végső válasz ugyanis minden kérdésünkre csakis Istennél lehet. ■ A beszélgetést lejegyezte: Hulej Enikő
