Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-12-09 / 49. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2007. december 9. 9 Könyvesboltban Jó dolog könyvesboltba járni. Nem csak úgy beszaladni, információt kérni, kosárba tenni, fizetni, távozni, hanem elidőzni benne. Céltalanul nézelődni. Bóklászni. Könyvillatot szagolni. Engedni, hogy valami láthatatlanul beépített mágnes magához vonzzon, mert többnyire ez történik ám; egyszer csak ott találja magát az ember egy polcnál, és rájön, hogy tulajdonképpen éppen ezt kereste, ezt a bizonyos könyvet, mert ez fontos lesz neki valamiért. Meg kell szereznie, el kell olvasnia. Tehát találkozniuk kell kettejüknek: könyvnek és olvasónak. És milyen fontosak az ilyen találkozások... * * * Háromszintes könyváruház Budapesten. Sokan felkeresik, népszerű, nagy forgalmú. Kis híján éjjel-nappal nyitva. Igen: a szellemi éhség is komolyan veendő, hadd jussanak hát minél többen hozzá ehhez a táplálékhoz még az esti órákban és hétvégén is. A földszinten rögtön az újdonságok, a színes, keménytáblás népszerű-szórakoztató irodalom, valamint az ajándék könyvnek nevezett „műfaj” - uniformi- záltságuk dacára személyre szabottként bemutatkozó - darabjai: a legjobb férjnek, a legjobb édesanyának. Barátság, szeretet, szerelem, születésnap, ballagás. Boldogság, gyász. Kicsit lehangol és elbizonytalanít, mert úgy vélem, ezek azok az érzelmek, élmények, kötődések, kapcsolatok, fordulópontok az életben, amelyek annyiféleképpen egyediek, egyszeriek és megismételhetetlenek, ahányan vagyunk. A hozzájuk illő könyvet igenis keresni kell; nem lehet - vagyis lehet, de nem érdemes - megspórolni a fáradságot, ha tényleg örömet vagy vigasztalást akarunk általuk adni-kapni, ha igazán szeretünk valakit. De menjünk tovább! Aki feljebb megy egy szinttel a mozgólépcsőn, jól teszi. Egyrészt mert itt halkabban szól a figyelemmegosztó zene. Másrészt, túljutva a szépséges művészeti albumok, az albumnak is beillő szakácskönyvek, útleírások, életmód-tanácsadók, szótárak és lexikonok, történelmi témájú dokumentumkötetek tömegén, eljut a humorig. Itt kezd lassan kiegyenlítődni a mérleg: az élet akkor teljes, ha komoly és könnyű, elgondolkoztató és megnevettető, testi és szellemi egyaránt helyet kap benne. De valami még hiányzik. Az nem lehet, hogy „csak” ennyivel kell beérnem! Irány a második emelet. Végre a vágyott csend. Ezotéria, rögtön a feljáratnál. A mozgólépcsőn érkezők lépteit tudatosan (?) eme polcrendszer mellett vezetik el. Zavarba ejtően nagy választék. Utak, válaszok - de vajon helyesek-e? Mindenesetre ezen a szinten már puffok is vannak, hogy leüljünk és elgondolkodjunk: akkor hát merre tovább? Aki már feljutott idáig, nyilvánvalóan keres, kérdez, megérteni akar, és a „lentieknél” is makacsabban hisz a 'csak a könyvek által feltáruló világok” létezésében, sőt létjogosultságában. Pedzegeti, hogy a Gutenberg-galaxis annyira izgalmas, mint amennyire a tény, hogy érzés, gondolat szavakba foglalható, és a leírt szó a másikban új gondolatot, érzést kelthet életre... Megérkezünk a szépirodalomig. Ilyenfajta szépség is kell tehát az élethez; e nélkül bár működik, de alig elviselhető... Majd jobbról menedzser típusú, személyiségépítő, balról önsegítő, pszichológiai könyvek. De ne álljunk még meg! Mert végül, legbelül ott a vallás. Míg idáig felér, hosszú utat tesz meg az ember. Mégis itt van, és nem véletlenül. Működik a vonzás, nem kétséges. Egy érzés erősödik a keresőben, hogy vannak még titkok, amelyekre kell, és amelyekre van is válasz. O, nem baj, hogy ennyire el van dugva! Az elszántak úgyis idetalálnak. Szó és ige összeforr, és eggyé válik. Visszafelé menet már kicsit másképp tetszik a könyvbirodalom. Gazdag és szép, bőséges és befoghatatlan. Ijesztően nagy és színes, mint a világ - s mint maga az élet. De kísér egy reménység, hogy nem vagyunk elveszettek benne. * * * Jó dolog könyvesboltból távozni. Nem csak úgy beszaladva, információt kérve, kosárba téve, fizetve, távozva, hanem felkapaszkodva, amíg csak tartanak a szintek, útközben nézelődve, majd célba érve, rátalálva, megszerezve, megnyugodva és tudva, hogy az a könyv az enyém, amelyik fontos lett valamiért. Tehát találkoznunk kellett kettőnknek: könyvnek és olvasónak. És érezzük - jó lenne hinni, hogy sokan -: egyre fontosabbak az ilyen találkozások. .. ■ K.D. A megfelelő helyen és időben mondott szó ereje Kivel ne fordult volna elő gyermekkorában, hogy a többi gyerek valamiért csúfolta? Ilyenkor mindannyian megpróbáltuk a bántó megjegyzéseket a magunk módján hatástalanítani. Például visszahárítani arra, akitől kaptuk. Azt hiszem, a gyermekszáj valahogy ezt így fogalmazta meg: „Aki mondja másra, az mondja magára!” A hallottaktól azonban nemigen lehetett megszabadulni. Az elhangzott szavak és mondatok - „hülye”, „utállak” vagy „téged senki se szeret" - sokáig visszhangzottak bennünk. Az így szerzett sérülések sokkal lassabban gyógyultak, mint a horzsolások vagy az esések nyomai. Felnőtt fejjel még inkább úgy látom, hogy a fizikai sérüléseket gyorsabban átvészeljük, mint a lelkieket. A Biblia a nyelvről a következőt mondja: „íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa." (Jak 3,5-6) Lángra lobbantja az indulatokat, és felbecsülhetetlen károkat okoz. De ugyanez a nyelv - amikor tapintatosan és segítő céllal használjuk - lehet a bátorítás és a gyógyítás eszköze is. Néhány kedves szó - mint egy varázsütés - képes átváltoztatni a szürke hétköznapot ragyogó ünnepnappá. Számtalan olyan eset jut eszembe, amikor a komor felhőket messze űzte néhány kedves szó, melyet barátaimtól kaptam egy rövid telefon- beszélgetés vagy egy váratlan látogatás alkalmával. Érdekes, hogy a Példabeszédek könyve is sokat foglalkozik a szavak teremtő vagy romboló erejével. íme ezek közül néhány példa. A szavakat lehet hántásra és gyógyításra is használni. A munkahelyi feszültség hatására néha nyers és meggondolatlan szavak hagyják el a szánkat, melyekkel fájdalmat okozhatunk. Máskor meg, ha odafigyeléssel és tapintattal formáljuk szavainkat, gyógyító balzsamként hatnak. „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít." (Péld 12,18) A szavak segíthetik vagy akadályozhatják előmenetelünket. Nemcsak a hallgatóinkra vannak hatással szavaink, hanem önmagunkra is. „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár.” (Péld 13,3) A szavak teremthetnek békét, de káoszba is taszíthatnak. Bámulatos a szavak ereje. Egy egyszerű szó képes a pillanat feszültséget oldani, de tovább szítani is. „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Péld 15,1) Nincs jobb dolog, mint a megfelelő időben megfelelően kimondott szó. A bölcs emberek tudják, hogy szavaiknak erejük van, mellyel hathatnak a környezetükre. „Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!” (Péld 15,23) Néha bölcs dolog hallgatni. Egy államférfi valaha a következőt mondta: „Jobb csendben maradni és vállalni, hogy bolondnak néznek, mint beszélni és eloszlatni minden kételyt.” A Példabeszédek könyvének írója is így vélekedik: „Meg az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.” (17,28) Jól gondold meg, hogy mit akarsz mondani. A pillanat hevében mindannyian vágyat érzünk olyan dolgokat kimondani, melyeket később bánni fogunk. Pedig semmi veszélyt nem jelent megállni egy pillanatra és átgondolni szavaink hatását. „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz.” (Péld 15,28) • A hitelt érdemlő szó hatalmas kincs. Vannak olyanok, akik számára nem érték az őszinteség. Ok arra vágynak, hogy mindenki azt mondja nekik, amit hallani szeretnének. Pedig az építő kritika hatalmas segítség. Aki pedig megértő és tisztelettudó módon mondja el jobbító g szándékú észrevételeit, az sokkal több barátot nyer, mint ellenséget. „A királyoknak kedves az igaz szó, és szeretik azt, aki őszintén beszél.” (Péld 16,13) ■ Robert J.Tamasy Forrás: Monday Manna HETI ÚTRAVALÓ Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. (Lk 21,28) Advent második hetében az Útmutató reggeli s heti igéi Jézus második advent- jéről adnak hírt. Hisszük és valljuk, hogy Isten egyszülött Fia „újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége” (Niceai hitvallás). Kérjük is: „Urunk, néped pásztora, hallgass meg, jöjj el, és üdvözítsd népedet!" (Zsolt 80,2.3; LK) Jézus maga jelenti be a visszajövetelét: „...tudjátok meg: közel van az Isten országa." (Lk 21,31) „Az irgalmas Isten nem akarta, hogy az ítéletnap hirtelenséggel lepjen meg bennünket. Ezért kegyelmével megtisztelve figyelmeztet. Hirdetteti igéjét, megtérésre hív: a Krisztusban minden bűnünk bocsánatát kínálja, ha Fiában hiszünk.” (Luther) .....akkor me glátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsősseggel." (Lk 21,27) Jézus beszédei mind beteljesülnek, de az ő visszajövetelének idejét csak Isten tudja. „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van." (Jak 5,8) A türelem mindvégig kitartó állhatatosságot jelent: A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1) A keresztények reménysége beteljesül a második adventkor, ezért „kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket". (Zsid 6,12) Jézus visszajövetelének méltó várására a pergamoni és az efezusi gyülekezetnek írott levélből vett hármas üzenet készíti fel követőit. Közös kérés: Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!" (Jel 2,7a; 2,17a) Közös felszólítás: „Térj meg!” (Jel 2,5.16) És a közös ígéret: „Aki győz, annak enni adok az élet fájáról...annak adok az elrejtett mannából..." (jel 2,7b.i7b) Tudjuk, csak Jézussal győzhetünk, ő a mi diadalmunk! Most még két advent között, ítélet előtt és kegyelem alatt élünk, de ha eljön a végítélet, „mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítéló'széke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel” (2Kor 5,10). Isten számára nem közömbösek a keresztények hitből fakadó cselekedetei, de mindenki vétkezett, „ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus jézus által" (Róm 3,24). Azon a nagypénteken a nagytanács előtt Jézus mondta ki: mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján." (Lk 22,69) A nagytanács kérdezve mondta ki halála okát: „Ha te vagy a Krisztus...” Akkor hát te vagy az Isten Fia?” (Lk 22,67.70a) S mi mit mondunk róla? Segít Péter vallástétele: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." (Mt 16,16) Visszajövetelekor ez lesz a feltámadás rendje:.....maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk." (iThessz 4,16-17) És elkezdődik az örökkévalóság, ahol a „választottakkal boldogan / S az angyalokkal nagy vígan / Éneklek ottan éneket, / S örökre látom színedet” (EÉ 503,7) - én Uram és én Istenem! ■ Garai András Adventi gyertyák - a kép fotópályázatunkra érkezett Vár rád az önkéntes diakóniai év! Az önkéntes diakóniai év olyan önkéntes program, amelyben az elmúlt néhány év során már körülbelül ötszáz fiatal vett részt, és vállalt tíz-tizenkét hónapos diakóniai szolgálatot hazánkban, Kárpátalján, Amerikában vagy valamelyik európai országban. A lehetőség a 18-30 év közöttieket érinti, akik Nyugat- és Kelet-Közép-Európában szeretnének szolgálatot vállalni. Az önkéntes diakóniai év hazai szervezőgárdája tagja az Ecumenical Diaconal Year Network nevű nemzetközi hálózatnak, melyben tizennégy európai ország és két amerikai egyház is részt vesz, így akik jelentkeznek, ezen partnerországok valamelyikében teljesíthetnek szolgálatot. Ezen keresztül a fiatalok nemcsak hasznos tapasztalatokat gyűjthetnek, hanem önként és saját vállalásból megismerkedhetnek társadalmunk kihívásaival, problémáival, és szolidaritást vállalhatnak más nemzetekkel és az ottani rászorultakkal is. A szolgálati helyek a legkülönbözőbbek: sérült és egészséges gyermekekkel, felnőttekkel, hátrányos helyzetű fiatalokkal éppen úgy lehetőség nyílik foglalkozni, mint idősekkel, szociálisan rászoSZÓSZÓRÓ IJjúságirovat-gazda:.Győré Balázs ruhákkal, betegekkel, hajléktalanokkal vagy kisebbségben élőkkel. A jelentkezéshez elsősorban belső elkötelezettségre, odaszánásra van szükség, valamint társalgási szintű idegen- nyelv-tudásra. Szállást, teljes ellátást, zsebpénzt az önkéntes program biztosít a résztvevőknek. Évi húsz-huszonöt nap szabadság jár minden önkéntesnek szolgálati helytől függően. A program minden év szeptemberében indul, és 9-12 hónapig tart, jelentkezni azonban január 15-ig kell, így az érdeklődők mihamarabb kérjenek bővebb felvilágosítást. Információt nyújt e sorok írója az anna.frenyo@lutheran.hu e-mail címen, illetve-a 20/770-3057-es telefonszámon. ■ FrenyóAnna
