Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-12-02 / 48. szám

xo

2007. december 2.

KRÓNIKA

‘Evangélikus ÉletS

A pásztói gyülekezet november 23-i bensőséges ünnepségén dr. Fabiny Tibor nyugalmazott egyháztörténész emlékezett meg a kétszáz éves gyülekezet múltbeli eseményeiről, Platthy Iván nyugalmazott államtitkár pedig a Platthy család egyházépítő szolgálatáról. Szabó András esperes felavatta a templom falán elhelyezett emléktáblát, amelyen ez a szöveg olvasható: „Evangélikus elődeink emlékére, Pásztó város 600. évfordulója alkalmából állíttatta a pásztói evangélikus gyülekezet”. Az ünnepség Németh Csaba orgonaművész koncertjével zárult.

■ -Y-R

Új épületrész a soproni középiskolában

Új épületrésszel, új tantermekkel gazdagodott a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola. A bővítést több tényező is indokolta: az örvendetesen emelkedő tanulói létszám,'a speciális nevelési igényű tanulók számára tavaly elindított osztály, illetve az előkészítés fázisában lévő gyógyszertáriasszisz- tens-képzés jövőbeli helyigénye.

Két terem felújítására is sor került a bővítéssel párhuzamosan.

A diákok és a tanárok az új tanévet már a megújult helyiségekben kezdhették, az új tantermeket pedig októberben vehették birtokba. A munkálatokat a soproni gyülekezet anyagilag támogatta.

Az új épületrészt november 20-án bensőséges ünnepség keretében szentelte fel Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke.

■ Kóczán Krisztián

jibceiés____________________________________________________________________________________________________

A Sylvester János Protestáns Gimnázium múlt heti hirdetését kiegészítve közli, hogy december 4-én és 5-én, kedden és szerdán 8.45 és 11.30 között nyílt napra várja az érdeklődő diákokat és szüleiket. A részletes tájékoztató letölthető a http://www.sylvester.hu oldalról, illetve levélben vagy telefonon kérhető (SJPG, 1149 Bp„ Pillangó park 3-5., 1/363-2612).

ISTENTISZTELETI REND / 2007. december 2. - Budapest

Advent i. vasárnapja. Liturgikus szín: lila.

Lekció: Rom 13,11-14; Mt 21,1-9. Alapige: Jer 23,5-8. Énekek: 131., 141.

L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre: de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer: de. n. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Gyekiczky János: II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (családi, úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) dr. Bácskai Károly; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Szántó Enikő; du. 11. (úrv.) Szántó Enikő; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21.1. emelet de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; du. 7. (vespera) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (úrv.) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Keczkó Pál; de. fél 12. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du; 6. (Tamás-mise, úrv.) Győri Péter Benjámin; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., templomszentelési hálaadó) dr. Harmati Béla; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Győri Veronika; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos: Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza.

■ Összeállította: Boda Zsuzsa

„Nem akartam csak az antik világ szakembere maradni”

Karol Nandrásky nyolcvanéves

A pozsonyi evangélikus teológia ószövetségi tanszékének egykori tanszékvezető tanára december 2-án tölti be nyolcvanadik életévét.

Karol Nandrásky professzor nemcsak vendégelőadója volt egykor a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémiának, hanem szívén viselte a Pozsonyban tanuló magyarországi evangélikus hallgatók sorsát is, tanácsaival támogatta őket. A Pozsonyba látogató magyar lelkészeket nemegyszer szállás biztosításával segítette.

Karol Nandrásky Jolsván született 1927-ben. Édesapja, Ján Nandrásky olvasztárként dolgozott a Jolsva közelében fekvő Lubény öntödéjében, édesanyja, Oláh Zsuzsanna a háztartást vezette, és nevelte gyermekeit, a fiún kívül Évát és Saroltát. A gyerekek otthon vallásos nevelésben részesültek.

Karol az iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte. Nagy változást jelentett, amikor a bécsi paktum alapján Jolsvát Magyarországhoz csatolták. Az iskolában Remete László lett a hitoktatója 1940- től. 0 nem egyszerűen az egyházhoz, de Jézus Krisztushoz igyekezett kötni tanítványait. Remete felfigyelt Karol tehetségére, és ifjúsági bibliakör vezetésével bízta meg őt. Később gimnáziumi különbözeti vizsgára is felkészítette, hogy tanulmányait Miskolcon, a gimnáziumban folytathassa, ahová 1944 őszén került.'

A háborús események miatt itt tanulmányainak megszakítására kényszerült, és haza kellett térnie. Erre az időre visszaemlékezve így nyilatkozott: „Végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy találkozhattam Remete Lászlóval, egy igazi Krisztus-követővel.” A front elvonulása után a rozsnyói gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol 1948 júniusában kitüntetéssel érettségizett.

Középiskolásként még úgy tervezte, hogy független marad az egyháztól, s valamelyik egyetem filozófiai karára iratkozik be. Az érettségi előtt döntött úgy, hogy a teológiát választja. (Ez abban az évben történt, amikor Csehszlovákiában a kommunisták totális hatalomhoz jutottak.) E döntésében Remete László hatása érvényesült. Ez a felejthetetlen hitoktató ébresztette fel benne az érdeklődést Jézus Krisztus személyének és tanításának jobb megismerése iránt. Elhatározásának nagyon örült édesanyja, aki imádságainak meghallgatását, beteljesedését érezte fia döntésében. „A teológián az első évben úgy éreztem magam - írta Nandránszky egyik visszaemlékezésében -mint ahogy egy vadkacsa érezheti magát a háziasított társai között.”

Négyéves teológiai tanulmányait 1952-ben kiváló eredménnyel fejezte be. Dr. Ján Chabada püspök avatta őt lelkésszé. Még annak az évnek a szeptemberétől kinevezték asszisztensnek a pozsonyi teológiai fakultás bibliai tudományok tanszékére. Hat évvel később teológiai doktori vizsgát tett, majd docensként tanított tovább.

1961. február n-én házasságot kötött Prikryl Szilviával. Két gyermekük született: leányuk, Szulamit és fiuk, Krisztián.

1963-ban három hónapos tanulmányutat tett Szíriában, Libanonban és Jordániában. Egy évvel később a fakultáson végzett munkája mellett azzal bízták meg, hogy szlovák, német és magyar nyelven istentiszteleti szolgálatokat is végezzen a pozsonyi gyülekezetben; a magyar nyelvű vasárnapi istentiszteleteken rendszeresen ő szolgált. E feladatot 1975-ig látta el. Az 1969-70-es tanév kezdetén nevezték ki a fakultás ószövetségi tanszékére tanszékvezető tanárnak.

Karol Nandrásky teológiai, filozófiai és kulturális folyóiratokban megjelent tanulmányai és szakcikkei mellett kompendiumokat is készített Bevezetés az Ószövetségbe, Izrael története, Ebed Jahve címen. Exegéziseket írt a Zsoltárok könyvéhez, Amósz, Hóseás, Jeremiás, Ézsaiás könyvéhez. Könyvben örökítette meg egykori hitoktatója, az 1945-ben mártírrá lett Remete László emlékét. A kötet Clovek, ktory pre- kracoval hranice (Ember, aki átlépett a határokon) címmel jelent meg 2006-ban.

Hetvenedik születésnapján a professzor a következőképpen nyilatkozott: „Meggyőződésem, hogy szekularizált és elanya- giasodott világunk újra az özönvízhez hasonló állapotba került, olyanba, amikor a próféták és Jézus Krisztus üzenete újra Nőé bárkájává válhat, híddá egy új korszakhoz, amikor a népek felfedezik a Biblia üzenetének lényegét. Nőé látásmódjára kell eljutnunk. Nekem a kérdésem Isten akaratának keresése és felismerése volt a jelen drámájában, ezért nem akartam csak az antik világ szakembere maradni, aki a héber szövegeket olvassa. Engem az Ószövetség mindig a jelennel, a mával kapcsolatban érdekelt. Ezért tanulmányoztam szívesen a filozófusok írásait is, akiknek a jelent illetően sokszor világosabb volt a látásuk, mint sok teológusnak.”

■ Id. Cselovszky Ferenc

Szlávik Mátyás eperjesi teológiai professzor emlékezete

► Hetven éve, 1937. december 3-án hunyt el a halle-wittenbergi egyetem aranydiplomás doktora, az eperjesi teológiai akadémia dékántanára, a rákosszentmihályi evangélikus egyházközség tiszteletbeli egyháztanácsosa, Szlávik Mátyás.

Életéről, munkásságáról 1938-ban több megemlékezés született. Érdemes felidézni az életút néhány jellemző állomását: német ajkú bányász szülők gyermekeként született 1860-ban Dobsinán; a Rozsnyói Evangélikus Főgimnázium után (1878) az eperjesi kollégium teológiai akadémiáján szerez diplomát (1881), majd a halle-wittenbergi egyetemen doktori fokozatot (1884); lelkésszé avatását követően harmincöt éven át az eperjesi teológia rendszeres tanszékének tanára, a teológián és a jogakadémián dogmatikát, filozófiát, etikát, művelődéstörténetet tanít (1884-1919); a csehek Theresienstadtba internálják, majd kiutasítják Eperjesről (1919); a Budapestre menekült pozsonyi és eperjesi összevont teológia tanára (1920-1923); Rákos- szeütmihályon aktív egyházi életet él, lelkészeket helyettesít, érettségi bízott-* Ságokban vesz részt, a Deák téri német istentiszteleteken szolgál (1920-1937). Utolsó, nagygeresdi előadásának címe: Nehéz evangélikusnak lenni.

A fiatalon egyetemi katedrához jutott, „hatalmas termetű fiatal professzorban sok jó törekvés és tetterő lakott”; elsősorban nem tudományos, hanem ismeretterjesztő munkásságával és sokoldalú életével alkotott maradandót (Bruckner Győző). Legméltóbban akkor emlékezhetünk rá, ha tevékenységén keresztül megmutatjuk, mi minden férhetett bele egy evangélikus értelmiségi szolgáló életébe a 19-20. század fordulóján.

Szlávik Mátyás a legnagyobb hatást teológiai tanárként fejtette ki - a teológia és a filozófia minden ágában hatalmas olvasottsággal és tájékozottsággal bírt. A visszaemlékezések szerint diákjainak testi, lelki és szellemi fejlődésére egyaránt gondot viselt. Ha arra gondolunk, hogy ekkor az eperjesi kollégiumhoz - teológia, jogakadémia, főgimnázium és tanítóképző - ötven tanárcsalád és mintegy ezer diák tartozott, akkor különösen értékelhető az az adminisztratív munka is, amelyet a kollégium rektoraként, a teológia dékánjaként, a jogi kar

jegyzőjeként hosszabb-rövidebb ideig végzett.

Eközben tíz éven át vállalta az eperjesi magyar-német egyház lelkészi munkáját is. Rendszeresen publikált a magyar és német teológiai folyóiratokban. Csaknem valamennyi protestáns hazai szaklapban jelentek meg kisebb-na- gyobb tanulmányai. Kultúrmissziós, közvetítő szolgálata szinte egyedülálló volt: folyamatosan írt recenziókat a külföldi teológiai és filozófiai irodalomról, tudományos vitákról. A magyar szellemi eseményekről pedig a német lapokban közölt írásokat. Az eperjesi és Sáros vármegyei társadalmi eseményekről rendszeresen tudósított, az irodalmi Széchenyi körben gyakran tartott felolvasást. A teológusok otthonában mint felügyelő tanár a természetszeretetet oltotta bele diákjaiba: bejárta velük a Sze- pesség városait, falvait, a Tátrát.

A folytonos tanulás, olvasás, tanítás, írás mellett a család és a természet töltötte ki életét. A gömöri, sárosi és szepesi lapokban megjelenő írásai a magyar múlt egy folytonos felidézésre méltó korszakát őrizték meg számunkra.

Néhány cím munkái közül: Die Reformation in Ungarn, 1884; A legújabb theolo- gia történetéből, 1887; Bölcsészettörténet 1-2., 1888-1889; Keleti utamból, 1891; Kant etbikája, 1894; A szabadakarat kérdéséhez, 1896; A legújabb katolikus reform- mozgalom, 1890; A két protestáns vallás típus kérdéséhez, 1914.

Szlávik Mátyás 1937-ben hunyt el Budapesten. Kilenc leánygyermekének leszármazottai, unokái, dédunokái ma is közöttünk élnek. Könyvtárát, levéltári örökségét az Evangélikus Országos Könyvtárban, illetve a Levéltárban őrizzük. Evangélikus múltunk jellegzetes tanáregyéniségének példáját, Szlávik Mátyás emlékét evangélikus jövőnk számára is érdemes élővé tennünk.

a H. Hubert Gabriella