Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-12-02 / 48. szám

'Evangélikus Éltó

ELŐ VIZ

2007. december 2.

Mária Erzsébetnél

Felettébbvaló méltóságú volt, aki látogatott, tudniillik Mária; de ah! kit látogatott? Egy jó akaratú ugyan, de sok lelki ínségek alatt sínlődő asszonyt, egy árnyékos törvény papjának hitves társát, egy szent, de eredendő bűnben s férfiúi segítség által fogantatott s vétekbe eshető gyermeknek, Jánosnak anyját, azaz Erzsébetet, kinek szentsége annyival alábbvaló volt Máriának szentségénél, mennyivel alábbvaló a sár az aranynál; kinek méltósága annyival kisebb volt Máriának méltóságánál, mennyivel kisebb valamely csekély értékű ember világbíró Sándornál; kinek böcsössége annyival csekélyebb Máriának böcsösségénél, mennyivel csekélyebb egy közönséges kő a drága gyémántnál; kinek nagysága annyival alacsonyb Mária nagyságánál, mennyivel alacsonyb a csipkebokor a fenyő- vagy gyertyánfánál és egy kis dombocska ama Noé bárkáját megállító ar- méniai hegyek magosságánál.- Ezt látogatta meg Mária, ehhez fáradott, ezért sietett, és ugyan a hegyes helyeken, közép nyárban, nem kocsin, hanem gyalog. Nem csudálatos alázatosság-é ez? (...)

Másik rendbeli alázatosság, melyet ma Mária mutatott, abban vagyon, hogy elérvén nagy fáradva a hegyes városba és bémenvén Zakariás házába, nem várta, hogy Erzsébet köszöntse s csókolja őtet előbb, nem várta, hogy a szokott becsületet előbb Erzsébet cselekedje, hanem mihent a házba bélépett, szólani sem hagyván Erzsébetet, köszönté Erzsébetet. Ebben mely csudálatos alázatosságot követett légyen el Mária, hosszasan nem mutogatom, hanem kevéssel megérvén, azt akarom, hogy itt észre vegyétek, hogy mikor mi valamely nálunknál sokkal alábbvaló emberhez fáradunk, és ugyan nemhogy valamit kérnénk tőle, hanem csak teljességgel látogatás s vigasztalás kedvéért, ekkor megkívánjuk vagy legalább megkívánhatjuk, hogy előbb ő köszöntsön bennünket, és legalább azt

mondja: Isten hozta kegyelmedet, ör- vendek, hogy láthatom s a többi; s azután szólítjuk meg őtet, s azután teszünk becsületet néki. Mária is hasonlóképpen cselekedhetett volna Erzsébettel, mivel (amint feljebb hallottátok) sokkal főbb, nagyobb, érdemesb volt annál, nem is ment azért, hogy tőle valamit kéme, hanem egyedül látogatás és vigasztalás kedvéért; mégsem akart úgy cselekedni, mégsem akart előbb becsületet venni, hanem, mintha ahhoz hasonló vagy annál alábbvaló vagy nem csupán látogatni s vigasztalni, hanem valamit kérni jövő lett volna, első tesz Erzsébetnek tiszteletet, első szólítja, első köszönti. Oh, csudálatos alázatosság s alázatos csudálatosság! Csudáid azért, oh, keresztény lélek, ezt és dicsőítsd és magasztald, mert valóban szokatlan és csudálatos.

Harmadik rendbéli csudálatos dolgot azt tette mái látogatásában Mária, hogy mindazokat a felséges dicsérteket, melyeket néki mondott Szent Erzsébet, egyedül Istenre hárította, egyedül Istennek tulajdonította, egyedül annak adta. Azért, midőn dicséri Szent Erzsébet, hogy az ő köszöntésére röpdösött örömében méhében a gyermek, nem szól semmit, . hanem azt mondja szívében: Magasztalja az én lelkem az Urat! Midőn köszönti Szent Erzsébet, hogy az ő jelenlétére bája tele Szentlélekkel, hallgat, és lé- n lekben ismét azt kiáltja: Áldott g vagy te az asszonyi állatok kö- ö zött, s áldott a te méhednek 2 gyümölcse s a többi. El nem rejthetvén belső alázatos indulatit, ő is felkiált, és nemcsak szívvel, hanem szóval is ezen alázatos szókra fakad: Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendezzen az üdvözítő Istenemben! (...)

(1801)

■ Simon Máté

Fonds: Lukdcsy Sándor (szerk.): Nagykarácsony, kiskarácsony. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1999.

Csegöldi festő: Mária látogatása Erzsébetnél (1450 körül) festmény az esztergomi Keresztény Múzeumban

Kedves Gyerekek!

► Utolsó részéhez érkeztünk mostani sorozatunknak. Ebben Albert és Pongrác lovaggal kelhettetek útra, hogy legyőzzék a hétfejű sárkányt, amely elfoglalta a Tudás erdejében található várat. A két nemes lovag minden alkalommal úgy próbálta meg teljesíteni ezt a feladatot, hogy egy-egy, valamiképpen a Bibliához kapcsolódó feladványt adott a sárkánynak. Ezeket a rejtvényeket ti is megoldhattátok. A helyes megfejtéseket - akár egybe összegyűjtve - küldjétek el a szerkesztőségünk címére (Evangélikus Elet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul a sorozathoz kapcsolódó játékot kaphattok.

Egy madárcsicsergéstől hangos reggelen Pongrác így szólt lovagtársához:- Nos, nemes barátom, már csak egy fej legyőzése maradt hátra.

,0'

T

E

H

5

: ¥

M

|L

H

[ £

\ L

0

0

1

E

; l

('

I

í

E

E

t

0

é

R

0

K

V

L

B

R

K

L

G

G

T

D

V

H

A

5

6

A

E

A

0

Y

¥

6

A

A

6

A*

3

T

R

D

L

a

0

E

V

K

R

0

R

l

A

E

A

D

Z

3

A1

H

c

K

K

K

N

M

T

A

T

ll

ü

R

1

V

B

A'

A

('

í

K

N

Ü

T

K

5

1

!

N

T

T

E

f

í

M

E

í

Z

A

5

Y

Ü

V

N

A

T

K

R

R

ú

D

L

B

D

A1

K

6

E'

N

V

Á

3

A

1

A

A'

N

<

E

A'

L

E

£

L

R

L

A

3

5

Y

5

L

3

M

D

Y

A

GYERMEKVAR- Igen, de ő a végsőkig fog küzdeni - felelte Albert. - Nem fogja magát hagyni.- De mi sem hagyjuk magunkat, és visszaszerezzük tőle a várat!- És van is valami terved, hogyan?- Szakáll király kémei azt jelentették,

hogy a hetedik fej nehezen oldja meg a betűrejtvényeket. Készítsünk hát neki egyet!

így is tettek. A sárkány, amint megkapta kihívóitól a feladatot, azonnal nekiállt. Két napjába telt, mire eljutott a megoldásig. A végére azonban már csak annyi ereje maradt, hogy elolvassa az elrejtett üzenetet, és végkimerülésben kimúlt.

Albert és Pongrác lovag ujjongott örömében, hogy sikerült megszabadítania a Tudás erdejében levő várat a hétfejű sárkánytól. Miután körbejárták belül az épületet, és ellenőrizték, hogy nem esett-e súlyos károsodás a várban a megszállás alatt, lóra pattantak, és hazasiettek, hogy minél előbb elújságolják Szakáll királynak a győzelem hírét.

Ha függőleges irányban kihúzzátok az alábbi szavakat a táblából, és helyes sonendben összeolvassátok a megmaradtokat, megtudjátok, hogy mit üzent a két lovag a sárkánynak. (Mindegyik betű csak egy-egy szóhoz tartozik.)

viadal, tudás, baj, nem, lovak, sok, erdő, király, félj, hisz, fél, Biblia, hír, kiabál, sikere, ló, tanítvány, feladat, elbújik, terved, harc, megoldani, a, hétfejű, és, lovagok

~

Színes karácsonyi készülődés

Egyházunk életében fontos szerepet töltenek be a színek - gondoljunk csak a liturgikus színekre. Néhány napja az egyik levelezőlistán az volt a kérdés, hogy a szentesti istentiszteleten még a lila oltárterítő díszítse-e az oltárt, vagy már átváltsunk a hivatalos hagyomány szerinti fehérre. Többen voltak azon a nézeten, hogy elég a bűnbánat színe, hiszen ez még csak a várakozás ideje. Az eljövendő Úr születésének igazi ünnepe a nálunk is egyre inkább terjedő éjféli istentisztelet; vagy karácsony ünnepe, azaz december 25-e az öröm kiteljesedésének ideje.

Egyre több helyről hallom: „Nálunk az idei karácsony kék-ezüst vagy arany-piros, vagy csak piros, esetleg színes lesz.” Ezek a megállapítások arra utalnak, hogy idén a karácsonyfa díszítésénél ezeket a színeket használják majd. Ilyen lesz a szaloncukor, íztől függetlenül, ilyenek lesznek a díszek, és az asztalterítő is ehhez harmonizál. Fontosak a színek!

Fokozhatjuk ezt még. tovább. Egy nagy bevásárlóközpont egyik üzletében szeptember vége óta áll egy feldíszített karácsonyfa. Persze lehetne arról is írni, hogy miért ilyen régóta, de e kérdés fölött elsiklik az ember, amikor végignéz ezen a szemet gyönyörködtető, de a lelket felborzoló fán. A műanyag fenyő

ugyanis fehér színű. (Ez még a jobbik variáció - láttam már rózsaszínt is!) A díszek pedig feketék. A lélekborzolódás után azonban megértem a mondanivalót így, advent elején.

Vigyázz, ember! Könnyen lesz a hosszú - és egyre hosszabb - ráfutásból elsikkadó ünnep, fekete karácsony. Hiszen nem lesz más, mint a fáradtság, a nehezen, sokszor hitelre vásárolt dúská- lás az ajándékok és ételek között. Miközben Isten Fia közeledik felénk, mi, belefáradva a külsőleges előkészületekbe, igazi betlehemiekké válunk: nem vesszük észre meglátogattatásunk idejét, minden más fontosabb lesz, és betelik nemcsak a lakásunk, hanem a szívünk is a világ dolgaival. Újra csak kívül marad a Megváltó!

Itt van advent, a készülődés, a bűnbánat, a magunkba nézés ideje. Még időben jön a felszólítás: Vigyázz! Nem a te emberfeletti küszködésed, erőlködésed a lényeges, hanem az, hogy tárva legyen az ajtód a Megérkező előtt.

Amíg mi nem tudunk mást, csak lilát meg feketét, addig a karácsonyt Isten készíti el, hogy legyen életünk zöld fával reménykeltő, arany dísszel dicsőséget zengő, ezüstös angyalénekkel csengő, szeretet-pirossal melengető, hófehér újat kezdő.- ■ Koczor György

Músváig tart a karácsony.svéd ének Tótfalusi Istvánfordításában (fotópályázatunkra érkezett kép)

HETI ÚTRAVALÓ

Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.

(Zak 9,9)

Advent első hetében az Útmutató reggeli és heti igéi azt hirdetik: Istened érkezik hozzád! A most kezdődő új egyházi esztendőben a Liturgikus könyvből, az ünnepnapok bevezető zsoltárversei közül idézünk egy-egy kulcsmondatot. A nyitány legyen a mi fohászkodásunk: „Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem.” (Zsolt 25,5, LK) Alkalmanként az új Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) kincseiből is szemelgetünk. S Luther Márton élő tanítását a jövőben sem nélkülözhetjük (a „Jer, örvendjünk, keresztyének!” című áhítatoskönyvből): „Királyod eljön hozzád, s elkezdi benned a jót. Nem te keresed őt, hanem ő téged. Nem te találod meg őt, hanem ő téged. Hited is tőle van, nem magadból, és ha ő nem jön, te ugyancsak kívül maradsz.” Ezért „öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust...” (Róm 13,14) Az apostol felhívja a figyelmet: „.. .most közelebb vart hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk...” (Róm 13,11) Az idő múlásával Krisztus visszajövetele egyre közelebb kerül hozzánk - de mi is őhozzá? Mindaddig fennáll az agapé kötelezettsége: „Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Róm 13,9) Az Úr érkezését várva imádságunk ez legyen: „O, Uram, segíts meg!" (Zsolt 118,25), s mondjuk: .Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban." (Mt 21,9) Jeruzsálemi bevonulásakor Jézus beteljesítette a Messiás eljöveteléről szóló próféciákat:.....alázatos, és szamáron ül (...) békét hirdet a népeknek.” (Zak 9,9b.10) Péter az üdvösségről tesz bizonyságot: elméteket felkészítve legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok." (iPt 1,13) Az Istenhez hűséges, igaz ember látja a láthatatlant, s már most a hite által él, és életet nyer, mert csak „igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik”. (Zsid 10,37) Ezért meghátrálás nélkül ragaszkodjunk a reménység hitvallásához! Miként kerülhetünk át Krisztus királyságába, a szentek örökségébe? Pál múlt időben fogalmaz: az Atya Isten „szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ővitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata”. (Kol 1,13-14) Hogyan várjuk Urunk második eljövetelét? Éberen, józanul és „védőöltözetben”:.....vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét." (iThessz 5,8) Királyi palást, korona és jogar helyett Jézus öltözete bíborszínű katonaköpeny, töviskorona és nádszál volt, s a köszöntés is gúnyosan hangzott: „Üdvöz légy, zsidók királya!" (Mt 27,29) Az Isten Fiának első és második érkezésekor ugyanaz az üdvözlés hangzik Jeruzsálem népe ajkán: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt 23,39 és 21,9) Az elutasított Király ítéletre jövetele az őt megváltójuknak elfogadó keresztények számára az üdvösség reménységének a beteljesülését jelenti, ezért így zeng a hozsánnájuk: Segíts! Ments meg! Üdvözíts! „Ádventi csendben téged várunk. / Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk!” (EÉ 148,1-3)

■ Garai András