Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-12-02 / 48. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2007. december 2. 5 Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály drámai költeménye az Evangélium Színházban írásunk elején nyomban feltehetjük az örök kérdést: drámai költemény,-tün­dérjáték vagy mesedráma a Csongor és Tünde? Mind a három, de ha a rendező külön hangsúlyokat keres a műben, ak­kor Vörösmartynak a lét és a nemlét kérdé­séről vallott filozófiája erősödik fel; ha a színpadra állító úgy véli, a szövegből ki­bontható varázslat a fontos leendő né­zői számára, akkor a mű csodaelemeit nyomatékosítja. Udvaros Béla drámai költeményként fogalmazta színpadra Vörösmarty hal­hatatlan színművét. Cselekvésének moz­gatórugója feltehetően a számos Cson­gor és Tünde-variáció lehető leghívebb megragadása volt; hűség Vörösmar- tyhoz, ragaszkodás a klasszikus színház eleganciájához és értékeihez. Az Evangélium Színház színpadi tere is arra késztette a rendezőt, hogy a Cson­gor és Tünde számos megjelenítési lehető­sége közül a kamaraábrázolást válassza. Ez magával vonta a mesés elemek alkal­mazásának mérséklését. Példaként említ­hető, hogy a tündérfa valóban jelzéssze­rűen, apró, karácsonyi díszítőlámpács- kákkal keltette a csoda illúzióját, Mirigy „átváltozásait” trükkös kendők-fátylak szolgálták, a rendezés bölcsen kerülte a légben röpködő sült galamb és az ugyan­csak furfangos színpadi gépezettel száll- dostatható nemtők megjelenítését. Ren­dezői erény továbbá, hogy a cselekmény három - égi, földi és pokolbéli - színteré­nek technikai változtatásai roppant egy­szerűen, minden várható bűvészkedés nélkül mentek végbe. Ugyanakkor egy csoda varázslatos megformálásában eredetit alkotott Ud­varos; az Ej (nevezik Ej királynőjének is) misztikus arccal, testetlenül és piramis­szerűen táguló, az éj homályába simuló, mechanikusan mozgatható bábuként tekintett a nézőkre, elmondva gyönyörű monológját, amelynek foglalataként „rövid gyönyörnek kurta évei”-t jöven­döli a földi szerelemre vágyó tündér­lánynak. Az Éj-monológ bábuszerű meg­jelenítője Udvaros Dorottya volt, akinek színészi kvalitásai a gesztusok nélküli arc- és „hangjáték”-ban tetőztek. Sokan szeszélyesnek ítélik Vörösmar­ty cselekményvezetését, ami persze vi­tatható. Udvaros Béla is hitt abban, hogy a látszólag egymástól távol eső elemek egymás mellé rendelhetők. Ilyen például a Kalmár, a Fejedelem, a Tudós másod­szori megjelenése abban a pillanatban, amikor Csongor boldogságkeresése még nem kecsegtet reményekkel. A hármas út három férfiúja csalódottan, megver­tem az őrültségig kiábrándultán mondja el monológját a földi „üdlak” nyomorú­ságairól. Udvaros Vörösmarty-tisztelete a szö­veg gondozásában is tetten érhető. A költői sorok olykor-olykor túláradóak, rendezői kéz kellett ahhoz, hogy minél élvezetesebb legyen a cselekmény, job­ban érvényesüljön a mű drámaisága, hu­mora, iróniája, jellemfestő ereje. Ebből következően színészei nem szavaltak - bár tiszteletben tartották a verses dráma rímeit, csengéseit -, hanem replikáztak. A monológokat nem pátosszal, hanem a nézők figyelmét is bevonva a szöveg ér­tésébe, tűnődve adták elő. E rendezői akarat pózoktól mentessé, gördülé­kennyé tette az előadást, más szóval a statikusnak tetsző szövegrészek jó rit­musban váltakoztak a gyorsabb, moz­galmasabb textusokkal. A Csongor és Tünde hálás és igen megbecsült szerepe - ezt minden szí­nész tudja - távolról sem a két címsze­replőé. A Tündérhontól a földi boldog­ságig eljutó Tünde a sajátos, vörösmar- tys dramaturgia következményeként ro­mantikus szövegkörnyezetben vívódik. A dráma örvénylésében inkább sodró­dik, pedig célja nagyon világos. Lass Bea tündérlány aranyszőke hajával, kék sze­mével, lágy, sóvárgó hangjával hagyo­mányos Tündét állított elénk. Az alakí­tás belső tartalmát illetően a tündérvi­lágtól való makacs menekülése mintha passzívabb lett volna a kelleténél. A föl­di szerelem ígérete gyönyörökben is megtestesül, ezt a finom vágyat Lass Bea- talán kora miatt? - nem tudta érzékel­tetni. Csongor a tökéletes idealista, a való­ban sodródó hős. Keresi az élet értelmét, de minden elszánás nélkül. Egy dolog­ban aktív: Tündérhon meglelésében. Na­iv és könnyen rászedhető. Oly elszántan keresi a tündérlányt, hogy még a Tünde képében megjelenő varázsolt lányalakot is vakon követi. Csongor miután min­den országot, messze tartományt bejárt, és csalódott a földi létben, nemcsak Tün­dét vágyja, hanem az „üdlakot” is. O. Sza­bó Soma egy kamasz Csongor. Ez tulaj­donképpen nem negatív minősítés, ha­nem egy játékfelfogás értékelése. Ez az ifjú hős a kamasz érzelmi romlatlansá- gával vágyódik Tünde után, a szerelem romantikus, testiségtől távol eső hevüle­tével. O. Szabó Soma szépen beszél, jók a hangsúlyai, kitűnő a mozgása, ám a re­agálóképessége még nem tökéletes. Pár év múlva érett Csongort köszönthetünk alakítása nyomán. A Csongor és Tünde truvájszerepe Mi­rigy. A hálás feladatot Szoboszlai Éva kap­ta. A darab cselekményét irányító bo­szorkánynak igen sok arca van. Szobosz­lai Éva - lehet, hogy különös a fogalma­zás - szép boszorkány volt. Különösen az első részben. Ezt azért fontos hangsú­lyozni, mert a sablonrendezésekben álta­lában rút szokott lenni Mirigy, míg más felfogásban bohóc öregasszonyt szoktak belőle formálni. Ne feledjük: Mirigy ön- sorsrontó irigy nő, aki jóvátételként lá­nya boldogságát ajánlja fel a jövendő életnek. Szoboszlai Éva ezt a Mirigyet ál­lította elénk, növelve az újszerű, igényes boszorkányalakítások sorát. Balga is szerencsés szerep. A furfan­gos, földművelő, iparos ember égi és po­kolbéli dolgokban járatlan. De a szere­lemben is „csak” realista. Vörösmarty legkarakteresebb alakja, telve humorral, jókedvvel. O. Szabó István - az együttes­ben kiemelkedően - mit sem törődve rímmel, verslüktetéssel, élő prózában tréfálkozik-mókázik, mintha székely le­gény lenne valamelyik Tamási Aron­Az Evangélium Színház 1990 őszén alakult Udvaros Béla vezetésével. Az akkor hatvanöt esztendős színházi szakember, aki korábban már egy fél tucat magyar színházban tette le névjegyét, nem kisebb feladatra vál­lalkozott, mint egy új színház meg­alapítása, amely a hazai színházi pa­lettán új, friss színt képvisel. A pro­testáns egyházak támogatásával vé­gül is olyan teátrum létesült, amely minőségelvével és a magyar dráma­írók legjobb műveivel szolgálta a jó erkölcsöt, az emberi tisztességet, ka­tarzist kínálva az újonnan alakuló nézőtábornak. A törekvést egyebek között Tamási Áron, Németh László, Illyés Gyula, Sík Sándor, Hubay Miklós - s legutóbb Vörösmarty Mihály - drámái emelték magas művészi rangra. Udvaros Béla, a színházala­pító - tizennyolc év múltával - e rendezésével búcsúzott együttesétől és az Evangélium Színháztól. ■ P.L. vígjátékban. Jobbára neki köszönhető az előadás lendülete, a váltások ritmusa. Az Ilmát alakító Buzogány Márta - elő­deitől eltérően - nem tenyeres-talpas „Böskét” vitt színre, hanem egy intellek­tuális polgárasszonyt, aki a földi és tün­dérhoni habitust elegyítve korábbi „stá­tusából” kiemelkedett. A felfogás újsze­rű és érdekes. Az idősebbek emlékezetében él talán, hogy a Kalmárt, a Fejedelmet, a Tudóst általában vezető színészek játszották. Ugyanis e szerepek Vörösmarty világfel­fogását, filozófiai nézeteit tükrözik, fon­tos volt tehát, hogy a darab „tartópillé­rei” nagy színészek kezébe kerüljenek. Udvaros Béla választásában nem csalód­hattunk. Mucsi Sándor mint Kalmár a zse­bében csörgő pénzzel mutatta meg, hogy nála „hol van a tündérvilág”, a Feje­delem, Bitskey Tibor remek fogalmazásá­ban, gőgösen a saját világaként jelölte ki a tündérhont, a Tudós (Bánjjy György) pe­dig a tündérvilágot a költők, a költészet birodalmába utalta. A három vándor másodszori színre lépése megrázó volt; szerepbeli önvesztését, meghasonlását mindhárom színész drámai erővel ábrá­zolta, különösen Bánffy György alakítá­sa volt megrendítő. Játékosság dolgában a Csongor és Tünde lelke a három ördögfióka. E három figu­rának is számos megfogalmazása él a magyar színházművészetben. Általában a viháncoló, bolondozó, a játékos, a tel­jesen laza, a sok-sok ötlettel operáló ör­dögfióka-felfogás szokott nyerő lenni. Farkas Tamás (Kurrah), Gyurin Zsolt (Ber- reh) és Szabó-Lencz Péter (Duzzog) hancú­rozásai fergetegesek, ám kicsit komo­lyak voltak. Ráerősített erre a zord „ör­dögjelmez”, a fekete-vörös színnel meg­alkotott - egyebekben jeles munkának tekinthető - maskaraköltemény. A bo­szorkány megkötözése és földön von- szolása nem illett a játék stílusába, hor­rorszerű volt. Ledért Martin Adél személyesítette meg, ízléssel és visszafogottan. A bukott lány jelmeze klasszikusan esztétikus volt, más előadások mind jelmezben, mind a figura megjelenítésében általá­ban félreértették a ledérség fogalmát. Érintve a jelmezkészítés témakörét, örömmel regisztrálhatjuk, hogy Huros Anna Mária jelmezei több mint pompá­sak voltak, tökéletesen illeszkedtek a rendező klasszikus koncepciójához. A díszletek a rendezés kamarajellegét kö­vették, közülük is kiemelkedő volt a cso­dakút. Huzella Péter zenéje különösen az Éjki­rálynő monológjának drámaiságát erő­sítette. A művész énekesként, mint jele­netváltó dalos is közreműködött szép reneszánsz jelmezben, bár Vörösmarty azt írta drámai költeménye elé: „A po­gány kúnok idejéből”. , Záróakkordként talán megkockáztat­ható: az Udvaros Béla által színre vitt Csongor és Tünde előkelő helyet foglal el az eddigi rendezések hosszú sorában. ■ Párkány László További előadások: december 8., 15., szombat este 7 óra; november 25., december 2., 9., vasárnap délután 4 óra Szabadon szárnyalni Plakátpályázatot nyertek a békéscsabai gimnazisták ► Evangélikus oktatási intézmény diákjai érték el az első helyezést egy euró­pai uniós plakátpályázat hazai fordulóján. A pályázatot az Európai Bizottság írta ki Az Európai Unió a megkülönböztetés ellen címmel a tagországokban élő gyerekek és serdülők számára, két korcsoportban, a mindenki számára bizto­sítandó esélyegyenlőség európai éve keretében. A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művé­szetoktatási Intézmény tanulóiból álló, korcsoportjában győztes csapat egyik tagja, Sárik Zsanett telefonon válaszolt kérdéseinkre.- Pontosan ki és milyen céllal hirdette meg a versenyt?- Franco Frattini, az unió igazságügyért, szabadságjogokért és biztonságért felelős biztosa, az Európai Bizottság alelnöke írta ki július 30-án, az itthoni verseny pedig a debreceni Úton Egyesület lebonyolításában zajlott. A pályázat célja az volt, hogy felhívja az európai fiatalok figyelmét az EU-n belül a hátrányos megkülönböztetés felszámolása érdekében tett erőfeszítésekre.- Hogyan értesültetek erről a lehetőségről?- Felkészítő tanárunk, Kéri Gáspár szólt róla.- Kikből állt a csapatotok?- A kiírás szerint a versenyzők két korcsoportban -12-14 évesek és 15-18 évesek -, legalább négy-négy fős csapatokban indulhattak. Mi - Kondor Nóra, Molnár Kata, Szabó Mariann és én - a második korcsoportba tartozunk. Hazánkban a két korosz­tályban összesen több mint háromszáz pályaművet nyújtottak be a kért A/2-es mé­retben.- Úgy tudom, tőled ered a plakát ötlete...- Egy, a szobámban lévő kép „ihlette”, amely egy halat ábrázol. Erről jutott eszembe, hogy mi lenne, ha az esélyegyenlőtlenséget nem csupán emberek szere­peltetésével szimbolizálnánk, hanem ember- és állatalakokkal jelenítenénk meg. A fotómontázsunkon látható galambok utalhatnak az unió államaira, de arra is, hogy nekik megadatott a repülés képessége, ellenben az embernek nem, holott ő is szeretne szárnyalni.- Mikor volt és hogyan zaj­lott a díjátadás?- November 20-án, a gyermekjogok nemzetközi napján vehettük át a díjat Budapesten. Tárgynyeremé­nyeket kaptunk, eleget te­hettünk egy ebédmeghívás­nak, és várt ránk egy-egy, a Szépművészeti Múzeumba szóló belépőjegy is.- Mivel ez egy uniós pályázat, lesz még egy nemzetközi forduló is. A lap olvasóival együtt sok si­kert kívánunk mindannyiótok- nak, és reméljük, hogy most már nincs más hátra, mint várni, mi­kor indulhattok Brüsszelbe...- Valóban, a nemzeti szinten díjazott művek újabb válogatáson vesznek majd részt. Ezután a korcsoportonként a három-három díjazott csapat jutalomként Brüsszelben tölthet három napot december 15. és 17. között. Remélem, mi is közöt­tük leszünk, és megnézhetjük az ottani uniós intézményeket, valamint az európai díjátadón találkozhatunk Franco Frattinivel. Egyébként a legjobb plakátok felkerülnek majd az internetre, és a későbbiekben felhasználhatják őket Európában a hátrányos megkülönböztetés elleni kampányokban. ■ Gazdag Zsuzsanna A Bach közelében című mesélő hangversenysorozat első részére került sor a Budapesti Vonósok és a Lutheránia énekkar résztvételével november 24-én délelőtt a budapesti Szent Margit Gimnáziumban, délután pedig a Budapest-Fasori Evangélikus Gimná­zium dísztermében. A sorozat keretében a négy alkalomra szóló bérlettel rendelkező érdeklődők Johann Sebastian Bach életével ismerkedhetnek meg kantátáin keresztül. Az alkalmakon mesél és vezényel dr. Kamp Salamon. Bottá Dénes felvétele a fasori gimná­ziumban készült. (A bérlet még megrendelhető 30/256-0270-es telefonszámon vagy a lk@budapestivonosok.hu címen.) HIRDETÉS Meghívó Az Egy csepp emberség esték újabb alkalmára, valamint a Luther Kiadó gondozásá­ban megjelent. Egy csepp emberség esték című könyv bemutatójára kerül sor decem­ber 13-án, csütörtökön 16 órakor. Helyszín: Budapest V., Erzsébet tér, Gödör Klub. A találkozó programja: Könyvbemutató • Egy csepp beszélgetések • Ének, ze­ne, vers • Művészeti alkotások bemutatása, árverezés • Társasági program. Házi­asszony: Lengyel Anna. Házigazda: Rados Péter. Rendező: Asztali Beszélgetések Kul­turális Alapítvány. Az alapítvány kuratóriumának elnöke: Galambos Adám.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents