Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-11-25 / 47. szám
6 2007- november 25. PANORÁMA ‘Evangélikus Élet3 Egyházi könyvtárak funkciója és jelentősége a történelemben Szotyizás a buszon A város előkelő, hegyvidéki kerületében utaztam a buszon. Idős jezsuita barátomhoz tartottam, akivel protestáns létemre egy interjúkötetet készítek, mert senkit nem hallottam még úgy beszélni jézusról és az emberekről, mint őt. Szerinte jézus kreatív volt, félelem nélkül, szimbolikus tettekkel tiltakozott az elnyomó, lelkeket megnyomorító hatalmak ellen. Az emberekben pedig egytől egyig szép, mély és erős vágyakat rejtett el Isten, és nekünk ezeket kell felismerni, megtisztítani és követni. Szabad ülőhely nem lévén álldogáltam, és közben azon morfondíroztam, miként fogom egyik szerzőnket meggyőzni, hogy ne tiltásokkal pakolja tele a tanácsadó könyvecskéjét - „ne, ne, ne” inkább adjon ötleteket jó megoldásokra, meg írja meg a tanulságos és egyben szórakoztató történeteit, amelyekből megfelelően okulhat az olvasó, és lelkesen járja majd a helyes utat a pénzügyeiben is, amikor egy kis társaság mellé keveredtem. Négyen ültek egymással szemben, két roma és két szőke kamasz, középen szotyis zacskó. Beszélgettek, és a jármű padlójára köpködték a pörkölt napraforgó héját. Sunnyogsz vagy szólsz?! A négy legény simán elbánik veled és a nyugdíjasokból álló utazóközönséggel, ráadásul semmi eredménye nem lesz, mert a szétszórt szotyihéj_ a buszon marad. Viszont a civilizáció nevében fel kellene lépni, bármi áron, még ha kamikazeakcióban is, a János-kórház nincs messze - ellátják a sebesülteket. Pörögtek a fejemben a képek, közben a szotyihéjhegy nőttön-nőtt a padlón, akárcsak az utasok keblében a visszafojtott felháborodás. Na, most légy bátor, ötletes, promotív, ha- haha! Kutasd fel a vágyat a köpködő sihederek- ben, hogy tiszteljék a köztisztaságot, az utasokat, a köztársaság jogrendjét! Es mit ad Isten, eszembe jutottak a mandarinok. Egy zacskóban lapulnak a táskámban. Mandarinok a táskába pucéron, zacskó ki..- Tessék, uraim, ebbe nyugodtan mehetnek a szotyik.- Köszönjük, ez jó lesz. Hála neked, te öreg jezsuita, meg az Uradnak! ■ Branyitskai Borbála A szlovákiai Bél Mátyás Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelem Tanszéke november elején kétnapos nemzetközi konferenciát rendezett Besztercebányán, az Állami Tudományos Könyvtárban az egyházi könyvtárakról, illetve az egyházi műveltséggel kapcsolatos kérdésekről. A szervezésben részt vett a Pozsonyi Szlovák Történelmi Társaság és a Keresztény Tanulmányi Központ is. A fővédnökséget a besztercebányai katolikus egyházmegye püspöke, Rudolf Bálái vállalta. A tudományos konferencia cseh, lengyel, magyar, szlovák és ukrán résztvevői két szekcióban mutatták be a különböző keresztény felekezetek történelmi gyűjteményeit, az ott folyó tudományos munkát, tájékoztattak a nehézségekről és a jövő felé mutató programokról. A hajdani vármegyeházában található, igényesen felújított Állami Tudományos Könyvtár (http://www.svkbb.sk) munkatársai szeretetteljes gondoskodással vették körül a könyvek-könyvtárak elkötelezett munkásait. Külön kamarakiállítást is készítettek, amely bemutatta Besztercebánya magyar, német és szlovák nyelvű könyves műveltségét. A szervezés jelentős részét Nagy Imre, a történelem tanszék oktatója vállalta magára. A kitűnően megszervezett konferencia elérte egyik fő célját: megindult a párbeszéd az egyházi könyvtárak munkatársai és kutatói között, a két nap során a résztvevők megismerhették a Kárpátmedence egyházi gyűjteményeit, azok munkáját, és kialakulhattak a szakmai kapcsolatok. A II. szekcióban - szinkrontolmácsok és diavetítés segítségével - az előadások nagy múltú egyházi gyűjteményeket mutattak be. Ezek közül néhány: ferences könyvtárak Szlovákiában, nyitrai egyházmegyei könyvtár, az eperjesi görög katolikus eparchia könyvtára, a strahovi premontrei kolostor könyvtára, a rajhradi bencés kolostor könyvtára, a kijevi Szent Katalin-ko- lostor könyvtára, az Egri, illetve a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár, Evangélikus Országos Könyvtár - ez utóbbiról Gyűjteménytípusok és történeti rétegek az Evangélikus Országos Könyvtárban címmel hangzott el előadás. A Kárpát-medencében sok egyházi könyvtár hasonló gondokkal küzdött a második világháború után: vagy megszüntették őket, és anyagukat szétszórták, vagy anyagi nehézségek miatt nem fejlődhettek. A rendszerváltozás óta mindenhol megindult a fejlődés. PéldaA hajdani vármegyeháza Besztercebányán értékű a magyarországi Egyházi Könyvtárak Egyesülése (http://www.eke.hu), amely 1994 óta fogja össze és szervezi meg az egyházi könyvtárak együttműködését. Sok helyen az egyetemekkel és tudományos állami könyvtárakkal együtt tárják fel a könyvtári anyagokat, mentik meg az elhagyott parókiákon és plébániákon lévő kincseket. így például a csehországi Hradec Králové-i Egyházmegyében eddig már ötvenegy plébánia sokszor fertőzött könyvtári és levéltári anyagát rendezték a kutatók. Znióváral- ján 2003-ban hozták létre a Stefan Moy- ses besztercebányai katolikus püspökről elnevezett egyházmegyei könyvtárat, amelyben összegyűjtik és feldolgozzák a plébániák könyvtárait. A Selmecbányái Evangélikus Lyceum Könyvtárát a Selmecbányái Bányamúzeum munkatársai teszik elektronikus úton is hozzáférhetővé. A lyceumi könyvtár bemutatott 16-17. századi teológiai könyveinek nagy része megtalálható az Evangélikus Országos Könyvtárban is, hiszen ezek a könyvek az európai evangélikusság közös kulturális múltjához tartoznak. A Selmecbányái könyvek elektronikus feldolgozásának számunkra talán legérdekesebb része az lesz, amikor az egykorú tulajdonosi bejegyzéseket is-közzéteszik. Az evangélikus himnológia története szempontjából ki kell emelni azt az előadást, amely hírt adott arról, hogy a szlovák nemzeti könyvtár digitalizálja jifí Tranovslrf Cithara Sanctorumának összes kiadását. Sajnos magyarországi kutató nem vett részt azon a 2006-os liptó- szentmiklósi Tranoscius-konferencián, amelyen a Cithara Sanctorum megjelenésének (1636) évfordulóját ünnepelték. Talán a digitalizálás kapcsán sikerül majd felvenni a kapcsolatot a Tranosci- us-kutatókkal, hiszen az Evangélikus Országos Könyvtárban is mintegy 225 olyan Tranoscius-kiadást őrzünk, amely 1684-1956 között jelent meg. A szervezők ígérete szerint az összes előadást nyomtatásban kiadják, így az I. szekcióban elhangzott előadásokat is megismerhetik majd az érdeklődők (ebben a szekcióban nem volt szinkrontolmácsolás). Az egyházi műveltséggel kapcsolatos témákról tájékoztatásul néhány cím emelhető ki: Antik tudományosság Laüantiusnál; Egyház és könyvkultúra Bizáncban; Szellemi élet a Premysl-kori Csehországban; Henckel jános könyvtára Lőcsén; Evangélikus történelmi könyvtárak és feldolgozásuk; Erasmus művei a 16. századi egyházi könyvtárakban. A besztercebányai tájban, a műemlékek között különösen jólesett a séta az evangélikus szigetnek is nevezhető, dombon álló városrészben, amelynek aljában folyik a Beszterce-patak: harmonikus együttest alkot Pollack Mihály 1807- ben épített klasszicista stílusú temploma, az iskola és a parókia épülete, valamint a temető, amelyben fasori tanárokra, híres evangélikus családokra emlékezhetnek az odalátogató evangélikusok. H H. Hubert Gabriella Az eretneküldöző Morus Tamásról - Dallasban ■ Fabiny Tibor (ifj.) Morus Tamást (1478-1535) főleg az Utópia szerzőjeként tartjuk itthon számon, tudjuk róla, hogy Rotterdami Erasmus közeli barátja volt, s azt is, hogy már kortársai is „az angol Szókratésznek” tekintették. Talán színházban vagy filmen láthattuk Robert Bolt Ember az örökkévalóságért című drámáját, amelyben a szerző Vili. Henrik egykori lordkancellárjának állít emléket, aki a lelkiismeretéhez s az egyház egységébe vetett katolikus hitéhez akkor is következetesen ragaszkodott, amikor ezért az életével kellett fizetnie. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a Tower fogságában sínylődő Moms Krisztus szomorúságáról írt latin nyelvű elmélkedést s Erősítő párbeszéd balsors idején címmel egy angol nyelvű vigasztaló iratot, amelynek témája két magyar nemesember, Antal és Vince beszélgetése a mohácsi vész tragédiája után. (E könyv magyarul először a Szent István Társulatnál jelent meg 2004-ben.) Morus Tamásról jogosan alakulhatott ki az a kép, hogy a keresztény humanizmus legjelentősebb képviselője volt. Ám arról, hogy az Utópia szerzője, a vallási tolerancia apostola a gyakorlatban Luther és a reformáció legelszántabb ellenfele volt, már csak az anglista szakma bennfentes kutatói tudnak. VIII. Henrik Luther-ellenes könyvének szellemi ihletője is Moms volt. Önállóan 1523-ban Responsio ad Lutherum (Válasz Luthernek) címen, neve említése nélkül írt Luther teológiájáról egy vitairatot. Amikor aztán Luther eszméi Angliában is élénk fogadtatásnak örvendenek, amikör a cambridge-i diákok már a White Horse Inn (Fehér Ló) nevű vendégfogadóban Luther tanait kezdik népszerűsíteni, s amikor 1526-ban az első angol nyelvű Újszövetség William Tyndale fordításában a kontinensről csempészáruként megérkezik Angliába, London püspöke megbízza a tudós Moms Tamást, hogy angol nyelven írjon egy értekezést az eretnekek ellen. Moms 1529-ben adja ki először a Dialogue Concerning Heresies (Párbeszéd az eretnekségekről) című munkáját, amelyben a platóni dialógusok szellemében a szerző egy Luther eszméi által érintett diákkal folytat párbeszédet. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Kora-Tudor hitviták címen az Országos Tudományos Kutatási Alap (OT- KA) által támogatott kutatás folyik, melynek vezetője e sorok szerzője. A kutatási program keretében november 2-4. között az amerikai egyesült államokbeli Dallasi Egyetem által szervezett szimpozionon két hazai kutató vehetett részt. Dallas városa nemcsak az 1963-as Kennedy-gyilkosságról nevezetes, hanem ma Texas állam szellemi központja is. Magyarországról a kommunizmus idején elmenekült ciszterci szerzetesek itt alapítottak rendházat és iskolát, melynek az apátja a neves bibliatudós Farkas- falvy Dénes. Az egyetem Morus Tamás Központja az elmúlt három évben immár rendszeresen szervez konferenciát, s minden alkalommal egy-egy Morus- mű kerül terítékre. Első alkalommal az Utópiát vitatták meg, az elmúlt évben a III. Richárdról szóló életrajzát, s idén az eretnekek ellen írt dialógusát. Lutheránusként s a lutheri teológia mai képviselőjeként igen izgalmas kihívást jelent egy olyan korabeli angliai Lu- ther-képpel szembesülni, amelyen a német reformátor és követői az egyház legveszedelmesebb ellenségeiként, egyenesen démoni figurákként jelennek meg. Morus Tamás hitét, meggyőződését és egyházféltését nem lehet elvitatni. A német parasztháború Morus számára kézenfekvő bizonyítéka volt annak, hogy a lutheri reformáció anarchiához vezet, s riadtan látta, hogy a szabad akarat tagadásával bármilyen emberi felelőtlenséget igazolni lehet. A kérdés azonban az, hogy miként értékeljük Morus már-már hisztérikus kifakadását az eretnekek, jelesül Luther és Tyndale tanaival, bibliafordító munkásságával szemben. Sokan kérdezik, hogy az Euró- pa-szerte ünnepelt humanista miként is lehetett a legszenvedélyesebb eretneküldöző is egyben. Kétségtelen, hogy Morus a törökök európai hódításáért is a reformációt tette felelőssé, amely szerinte belülről bomlasztotta az eladdig egységes keresztény Európa szellemét. De Morus nemcsak reálpolitikus, hanem a Szent- háromságba vetett hithez, Krisztushoz és a Bibliához is (!) ragaszkodó, őszinte keresztény ember volt. Könnyű és kézenfekvő lenne elfogultságra elfogultsággal válaszolni. Az érzelmi alapú gondolkodásra azonban számos veszély-leselkedik. Négy évszázad távlatából őszinte nyitottsággal tekinthetünk vissza a hitviták korára. S ha ilyen nyitottsággal olvassuk Morusnak Luther és Tyndale „pestises eretneksége” ellenében írt vitairatát, akkor egyszerre csak azt vesszük észre, hogy egy teológiai kincsesbányával van dolgunk. Morus- tól ekkleziológiát tanulhatunk. A könnyen formálissá merevedő sola Scrip- tura lutheri nézettel szemben Moms a szóbeli hagyomány szerepére mutat rá, hiszen a Szentlélek sokszor írástudatlan embereknek is közvetítette az üzenetet, mint ahogy Péterrel is az élő Isten lelke tudatta, hogy Jézus a Krisztus. E sorok írója az egyház és a Szentírás kapcsolatáról tartotta referátumát a szimpozionon. Morus Tamás és a bibliafordító Tyndale arról vitatkozott, hogy az egyház vagy a Szentírás elsődleges-e. Úgy látom, hogy a kérdés akkori felvetése bármennyire jogos volt is, mai kiélezése károsnak bizonyulhat. Az evangélium és az egyetemesség (katolicitás) nem lehetnek egymással ellentétes fogalmak. Amiképpen a mai római katolicizmus felfedezte a Szentírást, úgy a mai protestantizmusnak is fel kell fedeznie az egyházat. A mindenkori eretnekek által vágyott „igaz egyház” képével szemben Krisztus egyházának egyetemességéről tanúskodott: „a keresztény egyház itt a földön a jó és rossz keresztények sokasága, egy háló, amivel Krisztus jó és rossz halakat kifog magának, s a búza és a konkoly szétválasztása majd csak az ítélet napján történik meg”. Az eretnekek Morus számára azok a szőlővesszők, amelyek leválnak a szőlőtőről, s így Krisztus egyházából önmagukat zárják ki. Négyszázötven év távlatából mi már „a tanúságtevők felhőiben” (Zsid 12,1) egymás mellett láthatjuk az egykori ellenfeleket, Morust, illetve Luthert és Tyndale-t. Ugyanannak az igazságnak, az egyetemes keresztény gondolkodásnak egy-egy oldalát képviselték; persze az egykori ellenfelek szükségszerűen csak az érem egyik, illetve másik oldalát láthatták meg. Ma már azt is látjuk, hogy például az idős Luther A zsinatokról és az egyházról című 1539-es írásában már olyan nézetet fogalmazott meg, amely nem áll messze Morus Tamás egyházfelfogásától. Itt Luther az egyház hét jegyéről beszél. Ezek Isten igéje, a kereszt- ség, az oltári szentség, az imádság, a kulcsok hatalma, az egyházi szolgák elhívása, az imádság és a szent kereszt. Mi, a 21. század elején élő keresztények ugyanúgy tanulhatunk Morus szenvedélyes egyházszeretetéből, mint Luther és Tyndale szenvedélyes evangéliumi hitéből. Ma mindkettőre szükségünk van: evangéliumi élő hitre és ezt a hitet éltető, tápláló, mederben tartó és korrigáló közösségre, az anya-szent-egy- házra. Amiért Morus életét adta. A katolikus egyház ezért avatta szentté 1935- ben, halálának négyszázadik évfordulóján. Morus Tamásnak azonban a 21. század elején élő evangélikusok számára is van aktuális mondanivalója. Morus Tamás családja körében - Hans Holbein festménye
