Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-11-18 / 46. szám
IO 2007. november 18. KRÓNIKA 'Evangélikus ÉletB fHIRDFTFS_______________________________________________________________________________________________________________ Szarvason a Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Evangélikus Általános Iskola hitben élő, lehetőleg evangélikus vallású, angolul jól beszélő alsós tanítókat keres a 2008/2009-es tanévre. Várjuk a mielőbbi önéletrajzos jelentkezéseket a következő e-mail címre: angolsuli@szarvasnet.hu, Deme Zoltánné igazgató lelkész. HIRDETÉS í A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának Doktori Tanácsa hív és vár minden kedves érdeklődőt Bía'zy Árpád A humanista Simon Griner (Gryna- eus) és Buda (1521-1523) - adalékok a magyarországi reformáció kezdeteihez című doktori értekezésének nyilvános védésére. Időpont: november 26., 13 óra. Helyszín: 1092 Budapest, Ráday u. 28. II. em., díszterem. Az értekezés egy példánya megtekinthető a HTK könyvtárában. A Duna Televízió Isten kezében című sorozatműsorának következő adásában, november 17-én, szombaton 12.15-től a sárszentlőrinci evangélikus gyülekezet életébe nyerhetünk bepillantást. Sárszentlőrinc alig több mint ezerfős község Tolna megyében, kétszáznyolcvanöt évvel ezelőtt Szeniczei Bárány György lelkész alapította meg evangélikus családok letelepítésével egy, a török idők során elnéptelenedett pusztán. Ma az elöregedés és a lakosság elvándorlása fenyegeti a falut, miként az ország sok-sok más hasonló települését. A Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség aktív részt vállal abban, hogy a helyieket megtartsa a hitben és lakóhelyükön egyaránt - többek között egy sikeresen működő népfőiskola által. Ismétlés: november 20., kedd, 8.40. Szerkesztő: Nevelés Zoltán; rendező: Horváth Tamás. HIRDETÉS Pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma pályázatot hirdet az egyház fenntartásában működő országos intézmény, a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ (8253 Révfülöp, Füredi út 1.) intézményvezetői munkakörének betöltésére. Az intézményvezetői munkakör betöltéséhez lehetőleg felsőfokú - elsősorban vendéglátóipari főiskolai vagy annak megfelelő - végzettség szükséges. Az egyházi törvény rendelkezéseinek megfelelően előnyben részesül az a pályázó, aki evangélikus vallású, konfirmált személy, az egyházközségi tagság feltételeinek legalább öt éve megfelel, egyházának hűséges tagja. A pályázatnak tartalmaznia kell: a) a pályázati feltételekben előírtak teljesüléséről szóló igazolásokat (diploma, konfirmációs emléklap stb.); b) a pályázó önéletrajzát és részletes szakmai életrajzát; c) az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programot és a szakmai helyzetelemzésre épülő munkatervet, az intézmény működtetésére vonatkozó gazdasági tervet: d) lelkészi ajánlást a pályázó gyülekezeti lelkészétől. További elvárások: a) vezetői gyakorlat; b) gazdasági ismeretek; c) korábbi munkáinak referenciaként való bemutatása; d) lehetőleg egy idegen nyelv ismerete. Az intézményvezetőt az alábbi juttatások illetik meg: a) az intézményvezető számára most kialakítandó szolgálati lakást biztosítunk, melynek elkészültéig az intézmény területén egy kétszobás apartman áll rendelkezésére; b) bérezés megegyezés szerint. Az intézményvezetői megbízás - három hónapos próbaidővel - hat évre szól, 2008. március i-jétől 2014. február 28-áig tart. A pályázatokat 2007. december 20-ig kell benyújtani a Magyarországi Evangélikus Egyház országos irodájának (1085 Budapest, Üllői út 24.) címén; a borítékon kérjük feltüntetni a „Révfülöp" jeligét. A pályázat iránt érdeklődők a pályázat elkészítéséhez szükséges tájékoztatást Hafenscher Károly országos irodaigazgatónál e-mailben (karoly.hafenscher@luthe- ran.hu) kaphatják meg; az intézmény munkájába való esetlegesen szükséges betekintésre előzetes egyeztetést követően kerül sor. A pályázati eljárás szabályairól az egyház intézményeiről szóló 2005. évi VIII. zsinati törvény 16-20. és 34. §-ai rendelkeznek. ISTENTISZTELETI REND / 2007. november 18. - Budapest Szentháromság ünnepe után az utolsó előtti (reménység) vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Jer 8,3-7.13; Mt 25,31-46. Alapige: iThessz 1,3-10. Énekek: 502., 526. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bittner Abigél; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv., szuplikáció) Adámi Mária; du. 6. (szuplikáció) Adámi Mária; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv., összegyülekezés napja) Solymár Mónika; du. 4. (vecsemye) Solymár Péter Tamás; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de, 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. n. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (úrv., if úsági) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél n. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Adámi Mária; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Liszka Viktor; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. dr. Kamer Ágoston; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XTV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom térde. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel: Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Misszió a nagyvárosban Megalakult a felügyelői munkaközösség a Pesti Egyházmegyében ► Az elmúlt néhány esztendő jelentősen átalakította fővárosunk mindennapjait. Némi túlzással azt mondhatjuk, sokan már a plázákban nevelkednek fel, életformájukat meghatározza a bevásárlóközpontok világa. Türelmetlenek lettünk egymás iránt, törtetők. Bár sokan várták e szép új világot, mintha egyre rosszabb hangulatban élnénk benne. A tudásalapú társadalom fogalmának hangoztatása pusztán szólam, valójában mindenütt a globalizmus haszonelvűsége érvényesül. A globalizmus nem gyülekezeteink épülését szolgálja, viszont számtalan új lehetőség is megnyílhat előttünk az evangélium hirdetésére. A „hogyan” nehéz kérdésére kereste a választ november 10-én Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő és dr. Léránt István egyházmegyei felügyelő vezetésével a Pesti Egyházmegye tizenhét gyülekezetének felügyelője, másodfelügyelője. Szabóné Mátrai Marianna, a Déli Egyház- kerület püspökhelyettese nyitóáhítatában Pál apostol gyülekezetszervező és -vezető munkásságát elemezte. A ma gyülekezetének gondjai már Pál idején is jelen voltak. A személyes hit és a példamutatás segített a feszültségek csökkentésében, a spirituális közösség kialakításában, megtartásában - állapította meg. Előadást tartott a résztvevőknek dr. Benkő Ingrid jogtanácsos és Csorba Gábor, az Országos Egyházi Iroda Gazdasági és Pénzügyi Osztályának vezetője is. Rámutattak arra, hogy minden Magyarországon hatályos törvénynek érvényesülnie kell az egyházban, az egyházi törvényekben leírtak ezen felül képeznek további belső törvényi szabályozást. A protestáns egyházak évszázados gyakorlat szerint választják világi elöljáróikat. A gyülekezeteket lelkészi és világi vezetők közösen kormányozzák. Lelkész és felügyelő azonos mértékben felelős gyülekezete jogi, gazdasági tevékenységéért - hangsúlyozta előadásában dr. Benkő Ingrid. Miként lehetséges ez? Hiszen a lelkész főállásban vezeti a gyülekezetét, a felügyelő pedig önként vállalt „társadalmi munkában”, meghatározott időtartamra elöljárója közösségének - vetették fel a résztvevők. Mi a helyzet, ha a felügyelő, illetőleg a presbitérium kiválóan dolgozik, ám épp az elnöktárs, a lelkész munkájával kapcsolatban merülnek fel komoly kifogások? Korszerű-e a gyülekezeti struktúra, szabályozás? Működtessünk-e alapítványt? Hatékonyan hasznosítjuk-e erőforrásainkat? Hogyan lehetne közelebb kerülni a ma emberéhez? - e kérdések elemzése során határozták el a jelenlévők a felügyelői munkaközösség (FMK) megalakítását. Szándékuk szerint évente két-három alkalommal tartanának majd összejöveteleket. A felügyelői munkaközösség székhelyéül a budapest-józsefvárosi egyház- községet választották. A szervezők múlt szombaton is köszönettel tartoztak e gyülekezet elöljáróinak és Kertész Géza józsefvárosi lelkésznek az összejövetel lebonyolítása során végzett munkájáért, Tamásy Tamásné lelkésznek és a buda- pest-zuglói egyházközség bábcsoportjának a találkozón bemutatott bábjelenetért, valamint Hódos Árpádnak, a pestúj- hely-újpalotai egyházközség felügyelőjének, aki a tanácskozást követő kiváló ebédet biztosította a résztvevőknek. ■ L.I. Kiskunhalasi haladás Fennállásának hetvenedik évfordulójáról emlékezett meg október 28-án a kiskunhalasi evangélikus gyülekezet. A délelőtti istentisztelet és úrvacsoraosztás után délután ünnepi megemlékezést tartottak imaházukban. Az egyház- község voltfelügyelője, Szeberényi Imre felidézte a halasi evangélikusok történetét; a tervekről Andriska Pál felügyelő beszélt. A beszámolók után a gyülekezet tagjai személyes élményeiket elevenítették fel, Kristóf Imréné pedig a szeretet gyógyító erejéről számolt be dr. Csókay András idegsebész főorvos előadása alapján. Az ünnepi összejövetel - amelyen a reformáció kezdetének évfordulójáról is megemlékeztek - Honti Irén lelkész áhítatával zárult (képünkön). A kiskunhalasi evangélikusok 1937 októberéig a helyi református egyházközséghez tartoztak. A városban és külterületein élő közel félezer evangélikus kérésére Sikter András akkori soltvadkerti lelkész tárgyalt a református egyházközség vezetőivel, akik végül is „lemondtak" evangélikusaikról, sőt lehetővé tették, hogy a lutheránusok a helyi református gimnázium dísztermében tarthassák meg istentiszteleteiket. A gyülekezet első presbitériuma már 1936ban megalakult. A testület 1937. október elsejével Szende Ernőt „nevezte ki” Kiskunhalas evangélikus lelkészévé; ő rögvest felvetette a templomépítés gondolatát. A halasi evangélikusok 1941-re annyira megerősödtek, hogy kérésükre az egyházmegye 1942-ben engedélyezte az önálló egyházközséggé válást. A háború után újra megfogalmazódott a templomépítés szándéka, de a terv végül is az imaházban realizálódott. 1945 után Bachát István lett Kiskunhalas lelkésze. Nagy munkát végzett: beindította a hitoktatást, bibliaórákat tartott, megszervezte a nőegyletet. 1964-ben Bachát helyére Jeszenszky Tibor került, ő a városi és a szórvány-istentiszteletek megtartása mellett a család- és kórházlátogatás terén is jelentős munkát végzett. A városban folyó nagyarányú építkezések miatt 1977-ben az evangélikus imatermet is lebontották. Az új imaterem a lelkészlakás egy részéből és a lelkészi hivatalból lett kialakítva. Ezt 1978-ban avatta fel Káldy Zoltán püspök. Jeszenszky Tibor 1987. évi halálával a gyülekezet lelkész nélkül maradt. Ezután.vendég és nyugdíjas lelkészek szolgáltak. Honti Irén 1992-ben mint gyülekezeti munkatárs, 1993-tól pedig mint diakónus lelkész állt a gyülekezet élére. Az ő odaadó munkájának eredményeképpen idővel szűknek bizonyult a gyülekezeti terem, bővíteni kellett. (Ideiglenes távolléte alatt Honti Irént egy évig Holecska Anikó lelkész helyettesítette, majd Hegyi Emőke gyülekezeti munkatárs látta el éveken át az istentiszteleti szolgálatokat.) Honti Irén idén tért vissza a gyülekezetbe, amelynek imaháza a közelmúltban - kívülről - teljesen megújult, és rövidesen belső felújítására is sor kerül. ■ Kékesi Tiborné presbiter A protestáns helytállás vizsgálata ► Mint arról rövidhírben már lapunk múlt heti számában tudósítottunk, Reformátusok a totalitárius rendszerekben a 20. században címmel konferenciát rendezett október végén a Magyarországi Református Egyház (MRE) Doktorok Kollégiuma és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete. Mivel a téma az egyházi embereknek a megpróbáltatások idején való viselkedése volt, nagy érdeklődés előzte meg a tanácskozást; megjelentek rajta többek között a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetői, dr. Feld- májer Péter és Zoltai Gusztáv is. Az MRE Dunamelléki Egyházkerülete Ráday utcai székházának dísztermében Kádár Zsolt, a Doktorok Kollégiumának főtitkára üdvözölte a megjelenteket, majd Bölcskei Gusztáv püspök nyitotta meg a konferenciát. Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora a múltfeltárás teológiai szempontjait adta meg, hangsúlyozva, hogy felejteni csak az áldozatnak van joga. Nagy Zsombor, a Budapesti Protestáns Felsőoktatási Szakkollégium tanulmányi igazgatója Szabó Imre esperes zsidómentő ténykedéséről számolt be az esperes fennmaradt naplója és családtagjainak elmondása alapján. Szabó Imre humanitárius tevékenysége folytán ellentétbe került Tas- nády Nagy András egyházgondnokkal, ennek ellenére még a lakásán is zsidókat bújtatott. Kutatta az egyházi vezetők deportálás elleni közös tiltakozásának lehetőségét; a közös fellépésben végül a protestánsok meg is egyeztek, katolikus csatlakozás hiányában azonban ez nem jött létre. Horváth Erzsébet egyetemi docens, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének vezetője előadásában Ravasz László álláspontjának változásait követte a zsidótörvényektől a budapesti deportálás sikeres megakadályozásáig. Fekete Károly egyetemi docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének vezetője iß. Varga Zsigmond mártíriumáról szólott. Az ifjú lelkészt nyilasellenes kijelentéseiért Mauthaus- enbe deportálták, itt halt meg. Ablonczy Balázs történész, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa a református egyházi sajtóban megjelenő, a kibontakozó hit- lerizmust elítélő hangokat elemezte, kiemelve az antiszemita hangvétel eltűnését a ’40-es évek elejétől. Bereczky Noémi történész a dédapjának, Bereczky Albert- nek példás helytállásáról szólt; neki köszönhetően ezrek menekültek meg a Pozsonyi úti templomban. A szünetben a jelenlevők Bogárdi Szabó Istvánnak, a Dunamelléki Egyházkerület püspökének vezetésével megko- , szorúzták a Ráday Kollégium udvarán és első emeletén a lelkész áldozatok emlékére elhelyezett emléktáblát, illetve kopjafákat. Délután a 20. század másik önkényuralmi rendszerével foglalkozott a konferencia. Kosa László etnográfus, történész, akadémikus, az ELTE egyetemi tanára a református egyház és az állambiztonság viszonyát taglalta, főleg belügyi jelentések alapján. Földváryné Kiss Réka történész, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa az államszocializmus egyházpolitikájának kérdéseit vetette fel, némelyiket meg is válaszolva. Glatz Ferenc történész, akadémikus, az ELTE egyetemi tanára, a rendező Történettudományi Intézet igazgatója zárszavában visszaemlékezett egy 1987. őszi konferenciára, amelyet még miniszterként nyitott meg. Személyes hangon utalt saját gyökereire, kiemelve lutheránus szellemű neveltetését. Figyelmeztetett arra, hogy a demokrácia csődje nyit utat a totalitárius rendszereknek. Hangsúlyozta: más dolog zsidóságról beszélni a holokauszt előtt és után, hiszen 1938 és 1942 között sokan nem látták, hova fognak vezetni a zsidótörvények. ■ Róbert Péter
