Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-11-18 / 46. szám

‘Evangélikus Éltó KULTÚRKÖRÖK 2007. november 18. !► 5 Prúsz-hétvége újságírói kérdésekre. A Prúsz elnökségé­Pompásabb az aranynál és üdítőbb a fénynél - a beszélgetésnek ezzel a goethei „meghatározásával” köszöntötte a Pro­testáns Újságírók Szövetsége (Prúsz) - áhítatokkal keretezett - szakmai hétvé­géjének résztvevőit Novotny Zoltán, a szervezet elnöke. A balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Misszió Otthonban november 9. és 11. között megrendezett alkalmon valóban sok le­hetőség adódott a beszélgetésre - véle­mények ütköztetésére éppúgy, mint egymás jobb megismerésére. Ez utóbbi­ra pénteken este az Evangélikus Elet fő- szerkesztője, T. Pintér Károly vezette Toll­fordító játék kínált lehetőséget. Szom­baton a Prúsz két másik elnökségi tagja — Faggyas Sándor és Szentesi Zöldi László - moderált érdekfeszítő eszmecserét. Dél­előtt dr. Matolcsy György volt gazdasági miniszter, a Fidesz nemzetstratégiai mű­helyének vezetője, délután pedig dr. Csepregi András evangélikus lelkész, az Oktatási és Kulturális Minisztérium egy­házi kapcsolatokért felelős főtanácsadó­ja válaszolt keresetlen őszinteséggel az nek nyilvános ülése után a kötcsei evan­gélikus gyülekezet gondnoka, Opperhdm József révén kóstolhattak bele a jelenlé­vők a borászszakma gyümölcseibe... ■ — vitális — Matolcsy György Ritka könyvtári kezdeményezés Reformáció ünnepéhez kapcsolódva különleges szakköri foglalkozásra hívta olvasóit a soltvadkerti városi könyvtár. Az 1590-ben lefordított és kinyomtatott Károli-Biblia története, jelentősége, vala­mint olvasása volt témája annak az egy órának, melyet két helyi történész - ifi. Káposzta Lajos és Légrády Andor - tartott. A reformáció magyarországi történe­tével bevezetett foglalkozáson szó esett a főúri támogatókról, a nyomdák műkö­déséről és az akkori magyar nyelvről. A hallgatóság nemcsak kivetítőn láthatta a kor dokumentumait, hanem kézbe is ve­hetett néhány fénymásolt oldalt - a Ká- roli-féle Biblia ugyanis 1981-ben megje­lent hasonmás kiadásban, melyből a könyvtár birtokában is van egy példány. A szöveg olvasásánál nagy, de nem meg­oldhatatlan feladatot jelentett a régi írás­mód megfejtése, például: WR, azaz Úr; uilagh, azaz világ. Az alkalom végén a bátrabbak megpróbálkozhattak néhány korabeli kézirat elolvasásával is. ■ K.L. Hitvalló színész A Celebrity című folyóiratnak adott interjú­ból kiderül, hogy a hollywoodi sztár, Rus­sell Crowe - aki a Gladiátor című filmben nyújtott alakításáért 2000-ben Oscar-díjat nyert - keresztény lett. Fiával, Tennyson- nal együtt meg akar keresztelkedni. Dön­tését azzal indokolta a negyvenhárom esz­tendős, új-zélandi származású színész, hogy a földön nagyon sok megmagyaráz­hatatlan, csodálatos dolog árulkodik Isten létezéséről. „Szakítson csak le egy szál virá­got - fordult a riporterhez -, és meglátja, milyen aprólékosan meg van tervezve.” M A Glaube und Heimat híre nyomán Szentesi Zöldi László és Csepregi András Mesterduett ► Van egy csodaszép villa az And- rássy úton. Az egykor tűrt avant­gárdot, rendszerellenes dekaden­ciát és rengeteg füstöt látott, el­használódott falak ma ragyognak, s köztük nagyszerű tárlatok, sőt ígéretes étlapok és igényes rendez- ■ vények találhatók. A hajdan a Fia­tal Művészek Klubjának otthont adó épület a ma nagyon jól csengő Kogart Ház nevet viseli. A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány - többek között - a kortárs művé­szetet támogatja, igen bőkezűen. Ebben a házban rendezték meg Pa­tay László születésének 75. évfordu­lója alkalmából a Mesterem, Szőnyi című kiállítást. A kiállítás plakátjain Patay Mesterem, Sző­nyi című portréja látható. A megdöbben­tő erejű kép egyrészt Szőnyi monokróm, néhány határozott vonallal felépített arc­képe, másrészt legjelentősebb műveiből vett idézetek által egyfajta belső portré is. Az emberközpontú realizmus és a láto­másszerűség, a tökéletes szerkesztés és az idézetek sokasága teszik ezt a képet Patay festészetének egyfajta védjegyévé, éppen a szeretve tisztelt mester emléke és nagysága előtt tisztelegve. Nem túlzás azt állítani, hogy a 20. szá­zad második felének festészete - nagy­részt - Szőnyi és Barcsay köpenyéből, il­letve ecsetjéből bújt elő. Szőnyi István zebegényi háza a magyar festészet elkö­' ettjei számára zarándokhely lett. . iínyi-művészetének egyes darabjai má­ra a magyar festészet alapműveivé váltak, így az antik szobrokat idéző, klasszikus hangvételű Danaidák, a reálist, a szimbo­likust és az emelkedettet egyesítő, kont- rasztos Zebegényi temetés, a lágy-melanko- likus Este vagy a franciásan könnyed, szellemes Esernyők. A művészetben és a tanításban egy­aránt igényes Szőnyi mester volt a szó klasszikus értelmében. Maga a tanítvány mondta róla, „amikor, már főiskolás­ként, hozzá kerültem, kiderült, az égvilá­gon semmit nem tudok... Amikor elő­ször kimondta, hogy elégedett, az fölért egy Kossuth-díjjal.” Patay a Kossuth-díjat sosem kapta meg. Kritikusai szerették volna őt örök­re eltüntetni a magyar festészet történe­téből. Hol túl realista volt, hol nem volt eléggé az. Hol banálisnak tartották, hol túl magasröptűnek. Festő volt, aki re­mekül szerkesztett kompozíciókban Patay László: Mesterem, Szőnyi vágyott a világ teljességére, feszegette a konkrét műalkotás kereteit, a saját lehe­tőségeit - és gyakran, igen, a nézők ízlé­sének határait. A Mesterem, Szőnyi című kiállítás látoga­tóinak nagy szerencséje, hogy Patay tu­dott más utat választani, mint elődje. Bár művészetükben kimutatható jó néhány fontos összekötő kapocs - a vízparti táj „életbe szervesülésétől” az alapvető embe­ri mértékig, a világhoz való karakteresen egyenes viszonytól az egyetemi katedráig, a kisméretű táblaképek személyes hangjá­tól a hatalmas, közösséget megszólító muráliákig -, Patay mégis kicsit többet akart vinni robusztus vállán, mint meste­re. Tág ölelésű munkásságában kiváló, lé­nyegre törő portréja (Barcsay) egyik fő mű­ve. Táblaképeinek többségén az Ember - akinek anatómiájával olyannyira tisztá­ban volt - jelenik meg, időnként irodalmi ihletettségben (Madách emlékére. Ezredfordu­ló), máskor mitologikussá növelve testben (Asszonyok, Vihar) vagy lélekben (Menekülő, Nyugdíjban vagyok). Hatalmas szubjektív tablói a kortársak és az elődök, a családta­gok - élők, holtak - és a mesterek, az euró­pai festészet nagy pillanatai vagy a Szőnyi sírja köré gyűlt tisztelők egyéni ízű, gon­dosan és szellemesen komponált tömeg­jelenetek, melyek bizonyára segítették a falképfestő Patay kompozíciós techniká­jának kialakulását. Sok-sok négyzetméter­nyi kopár falat népesített be szentekkel és angyalokkal. (Némi ízelítőt ezekből is nyújt a kiállítás.) „Az angyalok föloldják sűrű realiz­musomat. Levegőt és fényt hoznak sötét templomainkba. Éteri közegbe visznek el, ahol én is szeretek lubickolni, felol­dódni” — vallotta. Földi és mennyei tájai­ban a hite szerint mindenütt jelen lévő Istent vallotta. Vannak, akiket nem zavar késői képei­nek festékszóróval elért, némileg felszínes lírát is hordozó realizmusa. Vannak, akik lélegzet-visszafojtva, ismerősöket keresve állnak hatalmas tablói előtt. Vannak, akik reneszánsz egyéniséget látnak falképei mögött. És vannak, akiknek legtöbbet a szénnel, néhány vonallal felvázolt angya­lai, e finom angyalígéretek mondanak. A műértés nem tudás, hanem szeretet kérdése - vallotta Szőnyi, a mester Kép cí- .mű írásában. „A műalkotást szeretni kell. Hiába közeledünk hozzá tudományos felkészültséggel..., mindez nem segít kö­zelebb hozzá. Csak szeretette, belülről fakadó, őszinte odaadásra van szükség, olyan elfogulatlanságra, mely nem vesz tekintetbe semmi külső, mellékes körül­ményt. Ez kell ahhoz, hogy az ember fel­oldódjon, és teljes mértékben tudja érté­kelni és élvezni a műalkotást.” ■ Zászkaliczky Zsuzsanna A Kogart Házban (Budapest VI., Andrássy út 112.) november 25-ig látható Mesterem, Szőnyi cí­mű kiállítás egyszerre tiszteleg Szőnyi István (1894-1960) és Patay László (1932-2002) mun­kássága és emléke előtt. Nyitva - november 14., i5„ 16. kivételével - naponta 10 és 18 óra között A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház DUNA PALOTA Budapest V., Zrínyi u. 5. 2007. november 17-én, szombaton este 7 órakor bemutatja Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeményét két részben. szereplők: Csongor, ifjú hős Kalmár, vándor Fejedelem, vándor Tudós, vándor Balga, földmívelő Kurrah, ördögfi Berreh, ördögfi Duzzog, ördögfi Tünde, tündérlány Ilma, Balga hitvese Mirigy, boszorkány Ledér Éj Énekes Külső hangok O. Szabó Soma M ucsi Sándor Bitskey Tibor Kossuth-díjas érdemes művész Bánffii György Kossuth-díjas kiváló művész 0. Szabó István Jászai-díjas színművész Farkas Tamás Gyurin Zsolt Szabó-Lencz Péter Lass Bea Buzogány Márta Szoboszlai Éva Martin Adél Udvaros Dorottya Kossuth-díjas színművész Huzella Péter Kossuth-díjas színművész Medgyessy Pál A pogány kunok idejéből Díszlet- és jelmeztervező Hums Anna Mária Zene Huzella Péter Kossuth-díjas színművész Ördögjáték Gyöngyösi Tamás Rendező Udvaros Béla további előadások: november 18., vasárnap este 7 óra november 24., december 8., 15., szombat este 7 óra november 25., december 2., 9., vasárnap délután 4 óra Jegyárusítás hétfő, szerda, péntek délután 14 és 18 óra között a Duna Palota portáján (telefon: 1/235-5500). Helyárak: 2500,1700,1500 forint. Egykori diákok nevét kapják az osztálytermek A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium vezetői elhatározták, hogy az intézmény híressé vált egykori diák­jairól neveznek el egy-egy tantermet. Az első névadás idén november 6-án történt, a magyar tudomány ünnepe ke­retében; a terem ezentúl Lotz Jánosnak, a világhírű nyelvészprofesszornak a ne­vét viseli. Az egykori bonyhádi diákra többféle­képpen is emlékeztek ezen a napon: Lotz-emléktáblát avattak az iskolában, és díjazták a professzor életét bemutató filmet készítő diákokat. A negyvenper­ces alkotást levetítették a gimnázium 9. osztályosainak, majd a diákok szövegér­tési tesztet töltöttek ki; a legjobb ered­ményt elérők jutalmat kaptak. Az immár Lotz nevét viselő teremben a nyelvész életéről összeállított tablót lepleztek le az anyanyelvi szakkör tagjai, majd a magyar tudomány ünnepe alkal­mából diákelőadásokra került sor. ■ - MR­Raffay-kiállítás a Deák téren „A néhai bányakerületi püspök életét felidézve elmondhatjuk, hogy kapcsolatrend­szerét és egyházi munkáját tekintve Raffay Sándorban kora egyik legtekintélyesebb személyét tisztelhetjük. Képviseletében az egyház része volt a nemzet életének, és a nemzet élete elképzelhetetlen volt az evangélikus egyház élete nélkül” - fogalmazott Gergely Jenő történész, az ELTE Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének tan­székvezető professzora kiállításmegnyitó beszédében az Evangélikus Országos Mú­zeumban. Az Evangélikusok a két világháború között - Raffay Sándor emlékezete című idő­szaki kamarakiállítást november 7-én, a néhai püspök halálának hatvanadik évfordu­lója alkalmából nyitották meg. A korabeli fotók - templomszentelésekről, gyüleke­zetlátogatásokról, konferenciákról - bepillantást engednek az egyházvezetői munka mindennapjaiba csakúgy, mint az ágyhoz kötötten is aktív püspök utolsó éveibe. A tárlat 2008. március végéig látogatható. ■ Bottá Dénes felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents