Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-11-04 / 44. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET ' 2007. november 4. 3 Útmutató ◄I Folytatás az i. oldalról A templomtorony mint szimbólum többféle jelentést sűrít magába. Egyrészt felkiáltójel: egy meghatározott irányba mutat, és hogy ezzel mire irányítja a figyelmünket, nem kérdéses. Ég felé törő karaktere egyúttal azonban kérdésekkel is szembesít: hová sietünk, merre tartunk, merre mutat életünk fő csapásiránya? Gáncs Péter a torony jelképét három képpel egészítette ki: a harangtorony hangzó élményt nyújt, és harangszóval hívogat az atyai ház felé. Az óratorony nemcsak az időt mutatja, hanem jelképes értelemben tájol bennünket a hitéletünkben. Az őrtorony pedig őrzi és védi a lelki közösségben munkálkodó szereteMegmaradni az ige és az imádkozás szolgálata mellett , Lelkésziktatás Ménfőcsanakon Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával tértek vissza Németországba, ahol négy évet töltöttek. Sándor ez idő alatt készítette el doktori dolgozatát a homi- letika témakörében, amelyet a napokban nyújt be elbírálásra. Hazaérkezésük után - tavaly augusztus i-jétől - Győr- Ménfőcsanakra kerültek, ahová most a gyülekezet immár lelkészi állásba hívta. Az iktatási istentiszteleten az esperes prédikációjában - Mt 5,14.16 alapján - arra kérte a fiatal lelkészt, hogy vigyen fényt az emberek életébe, hiszen sokan vannak körülöttünk, akik letértek az útról, és a sötétben elvétették a célt. Végül azt kívánta Percze Sándornak, hogy szolgálatán keresztül minél több ember lépjen ki a fényre, találjon rá a világosságra az életében. A beiktatott lelkész ApCsel 6,1-5.7 alapján tartott igehirdetésében felidézte elhívatását. Zenésznek készült; imáiban is kérte, hogy sikerüljön a terve. Aztán egy éjszaka azt álmodta, hogy körülötte minden rommá lesz, és ő nem színpadon áll reflektorok fényében, hanem Luther-kabátban egy idős pap oldalán, Bibliával a kezében, és keresztel, esket, temet... ■ M. Gy. ► Hatalmas kocsisor jelezte a győr- ménfőcsanaki evangélikus templom előtt október 28-án, vasárnap délután, hogy sokan eljöttek az ünnepi istentiszteletre. Ez alkalommal iktatta hivatalába Percze Sándort, a gyülekezet meghívott lelkészét Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese. A fiatal lelkész a Vas megyei Uraiújfalu- ban nőtt fel. Középiskolába Szombathelyre járt, műszerésznek tanult. Otthon néhány társával együtt egy kis zenekart alapítottak: 'ő a basszusgitárt kapta hangszerként. Hamarosan megszerette, ezért középiskolai évei alatt másfél évig magánzeneórákra járt. Ekkor egy álom hatására fordulatot vett az élete, ezután tudatosan készült a teológiára. Teológushallgatóként harmadév után egy évig Németországban dolgozott fogyatékosok között. Percze Sándort 1998. augusztus 9-én D. Szebik Imre püspök avatta lelkésszé a celldömölki templomban. Ugyanebben az évben kötött házasságot évfolyamtársával, Takács Eszter lelkésszel, majd egy évet együtt töltöttek Németországban, az erlangeni teológiai fakultáson. Hazatérésük után három éven át szolgáltak segédlelkészként a Nemescsó-Mesz- len-Acsád-Kőszegdoroszlói Társult Evangélikus Egyházközségben, majd Martin Nicol professzor meghívására a szimbólum tét és az evangélium életet adó, megigazító üzenetét. A hálaadó istentisztelet után elsőként Ribár János igazgató lelkész köszöntötte a megjelenteket, majd - a Déli Egyházkerület nevében - Radosne' Lengyel Anna kerületi felügyelő mondta el üdvözlő szavait és jókívánságait az ünneplő gyülekezetnek. A Nyugat-Békési Egyházmegye felügyelője, Koszorús Oszkár- aki helytörténészként is komoly tevékenységet végez - köszöntése után ismertette az orosházi templomtorony építésének rövid történetét, amely bővebben az Orosházi Harangszó legfrissebb számában olvasható. (Letölthető a gyülekezet honlapjáról a http://oroshaza.lutheran.hu/ címen.) ■ Petri Gábor Színes szemek a láncban Papnécsendesnap Balatonszárszón ► Új és rendhagyó találkozóra került sor november 26-27-én a balaton-" szárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. A püspökfeleségek meghívására harmincöt, különböző korú és élethelyzetű lelkészfeleség gyűlt össze az ország minden tájáról. Az alkalom ötletgazdái, Gáncs Petemé, Márta és Fabiny Katalin jól átgondolt és kitűnően felépített programot állítottak össze, és ehhez nagyszerű, karizmatikus előadókat hívtak meg. A résztvevők kezdettől fogva otthonosan érezték magukat a szervezők apró gesztusainak köszönhetően: édesség az ágyon, finom teák és barátságos fényű mécsesek az ebédlőben, virágokból, őszi levelekből és gyertyákból összeállított dísz a konferenciaterem közepén. A program péntek este - Benkóczy Tímea vezetésével - rendhagyó ismerkedéssel kezdődött. Ennek a legizgalmasabb pontja az volt, mikor olyanokból alakultak párok, akik addig nem ismerték egymást, és papné létük lényegét kellett megfogalmazniuk egymás számára. Kovácsné Tóth Márta (lelkész és papné egy személyben) vezette be a csendesnap témáját: Miért fontos a test és a lélek harmóniája a papné életében? Jézus Krisztus édesanyját állította a résztvevők elé. Mária a befogadás, az elfogadás, az alázat és az elszenvedés terén példaképünk lehet. Bemutatta az emberi élet különböző síkjait: a mentális, a spirituális, a fizikai és az emocionális területet. Az ember akkor van harmóniában önmagával, ha mind a négy területre egyenlő időt szán. A jelenlévők a beszélgetések során megfogalmazták, hogy mit jelent számukra a harmónia; mi az oka annak, hogy ezt nem mindig tudják megvalósítani; ki hogyan jut ki a nehéz helyzetekből. Ezt követően Fabiny Katalin a nyolcszáz éve született Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékezett, bemutatva ma is mértékadó életpéldáját. A napot Miátyánk- képmeditáció zárta, Gáncs Pétemé, Márta vezetésével. Szombaton - a Balaton-parti csendséta után - Bogdányi Mária (egy olyan lelkész, akinek a férje „civil” foglalkozású) a test és a lélek harmóniájáról beszélt három fejezetben: bibliai-lelki megalapozás, egészséges táplálkozás, mozgás-. Jézust állította elénk, aki a természettel harmóniában élt, szeretve az embereket, tisztelve az állat- és növényvilágot. A Jézus korabeli ember hetente egy-két alkalommal evett húst, fő tápláléka a gabona és a gyümölcs volt. Egyensúlyban tartotta a friss levegőn végzett munka és a rendszeres böjt. Az előadó kifejtette, hogy számunkra is fontos a jó minőségű táplálék fogyasztása, valamint a rendszeres testmozgás. Ennek megvalósításához nélkülözhetetlen a tudatos elszánás, hiszen a világ példája mindezek ellen hat. Az étkezések során bebizonyosodott, hogy létezik jóízű étel hús nélkül is, és arra bátorítottak, hogy változatosabb és egészségesebb ételeket kínáljunk a családnak. Pihenésképpen a papnék hol kalciumbombát gyúrtak szezámmagból, mézből és narancshéjból, hol karkötőt fűztek változatos színű gyöngyökből, a résztvevők különböző egyéniségét szimbolizálva. A záró agapé igazi közösséggé kovácsolta az egybegyűlteket. Azzal a reménységgel búcsúztak, hogy jövőre nagyobb létszámban újra találkozhatnak. ■ Ecsedi Zsuzsa HIRDEtÉS A Deák Téri Evangélikus Gimnázium november 17-én, szombaton 10 órakor felvételi tájékoztatót tart az iskola 11. emeleti dísztermében. A nyolcosztályos és négyosztályos tagozatról, az iskola működéséről, hagyományairól és a 2008/09- es tanévre történő jelentkezésről Kézdy Edit igazgató tájékoztatja az érdeklődő szülőket és jelenleg 4. vagy 8. osztályos gyermekeiket. A gyermekeknek a délelőtt folyamán külön programot is szervezünk. Taktika helyett stratégia Emlékezetem szerint a Winnetou egyik sá- padtarcú szereplője hangoztatja, hogy a hadi sikerekhez két dolog kell: taktika és fifika. Ehhez azonban hozzá kell tennünk egy harmadik fogalmat: a stratégiát. Azt gondolnánk, hogy ez utóbbi ízig- vérig mai találmány - hiszen manapság egy magára valamit is adó vállalkozás stratégiai igazgatót alkalmaz, és a legvacakabb bulvárlapok is kimunkált médiastratégiával rendelkeznek. A fogalom valójában azonban igen ősi, és a hadászatban gyökerezik. A görög sztrateüó szótári jelentése: „hadat vezet, hadi szolgálatot teljesít”, az ebből kialakult stratégia pedig a hadászattal kapcsolatos elképzeléseket, tágabb értelemben az ellenség elképzeléseit kijátszani képes, a változó körülményekkel előrelátóan számoló, hosszú távú haditervet jelenti. Némileg leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy a taktika a pillanatnyi cselekvési tervet, a stratégia pedig a távlatos gondolkozást jelenti. A rendszerváltozás előtt az egyházak folyamatos taktikázásra kényszerültek. Már egy jóérzésű segédlelkész is igyekezett kijátszani a hivatal packázásait, talán úgy, hogy a lelkigyakorlatot kirándulásnak, az ökumenikus együttműködést pedig baráti kapcsolatnak hívta. Öreg papok pedig kacsintva közölték, hogy a 11. parancsolatot is be kell tartani, amely szerintük így hangzott: „Nur nicht fragen!” A német szavak talán egyfajta rejtjelezést szolgáltak, s a taktikai utasítás arra vonatkozott, hogy az egyházi és világi illetékeseket egy-egy merészebb tervvel kapcsolatban legjobb meg sem kérdezni, mert ők alighanem zsiger- ből ellenezni és tiltani fogják. Egyháztörténészek, levéltárosok és akár pszichológusok feladata volna annak kiderítése is, hogy bizonyos püspöki döntések mögött éppen milyen taktikai megfontolások húzódtak. Jó esetben az aktuális egyházi vezető ama sápadtarcú fifikájá- val is rendelkezett. Az örök taktikázásnak azonban torzító hatása van. Érvényes ez az egyes személyre és a közösségre, ebben az esetben az egyházra is. Utólag, legalább egymás között, bevallhatjuk, hogy a tizenhét-tizennyolc évvel ezelőtti rendszer- változás felkészületlenül érte az egyházakat. Közülünk talán még a legmerészebbek sem számoltak azzal, hogy az önállóság és a szabadság ilyen gyorsan ránk köszönt. Következésképpen a hitoktatással, a külügyi munkával vagy éppen a könyvkiadással kapcsolatos éves tervet sem azért kell már elkészíteni, mert az Állami Egyházügyi Hivatal illetékeseivel kell egyeztetni, hanem egyszerűen azért, mert ez így szakszerű és átlátható. Az úgynevezett humán gazdálkodás sem silányulhat immár káderkérdéssé, hanem végre érvényesülhet a „megfelelő embert a megfelelő helyre” vezérelv. Emberekkel való sakkozás és kamarillapolitika helyett felelősségteljes, átlátható és számon kérhető döntések születhetnek. Az előbb említett felkészületlenséggel függhet össze néhány olyan, közvetlenül a rendszerváltozás után született ÉGTÁJOLÓ döntés, amely az egyházakat a nyilvánosság előtt bizony mohónak láttatta. Néhány esetben talán úgy vettünk át intézményeket, hogy működtetésük feltételeiről nem tájékozódtunk kellőképpen. (Többes szám első személyt használok, hiszen ebben a közösségben, iKor 12,12-27 szellemében, igazán érvényesülnie kell annak, hogy a test tagjai egymásra vannak utalva, „...ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi. Hogy konkrét példát is említsek: a diákok hitbeli megerősítését talán jobban szolgálhatjuk kollégiumokban, mint az amúgy kétségtelenül támogatást érdemlő gimnáziumokban. Ha némi késéssel is, de körvonalazódik az a szándék, hogy sokszor egymással is ellentétes ad hoc döntések légiója helyett hosszú távra is tervezett, átgondolt koncepció jellemezze egyházunkat. Ironikusan szoktuk ugyan mondani, hogy „a tett halála a bizottság”, ebben az esetben azonban talán valóban egy olyan munka- csoport állt fel Profile Gergely országos felügyelő elgondolása nyomán, amely ösz- szehangolt döntéseket tud előkészíteni, egyebek mellett egyházunk gazdálkodását és egyes munkaágait illetően. Fontos, hogy az egyes döntések fogas- kerékszerűen illeszkedjenek egymásba. Teológiailag helytelenítjük a szünergiz- mus tanítását, mert az arra vonatkozik, hogy Isten üdvözítő akarata csak az emberi együttműködéssel együtt érvényesül. A szünergia kifejezésnek azonban a rendszerszervezésben maximális létjogosultsága van. Némileg leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a különböző tevékenységek és a bennük rejlő erők összeadódnak, és együttesen különösen is nagy hatást fejtenek ki. Kívánatos volna, hogy egyházunkban mindenki úgy végezze munkáját - megint csak a fent idézett igehely fényében -, hogy megtalálja a kapcsolódási pontokat mások tevékenységével. Megint csak a példa kedvéért: egyházunk könyvkiadása egyaránt építhet a hittudományi egyetemen vagy éppen az egyházi gyűjteményekben folyó munkára, teintettel kell azonban lennie az oktatásban vagy az ifjúság körében és legfőképpen a gyülekezeti életben megfogalmazott igényekre is. Mindettől elválaszthatatlan az anyagi tervezés és a társadalmi nyilvánosság kérdése. Sok jó elgondolás fut zátonyra e két szempont figyelmen kívül hagyása miatt. Természetesen különböző hosszúságú stratégiákat lehet alkotni. Munka- csoportunk tízéves távlatokban gondolkodik, és arra nézve kíván majd javaslatot letenni egyházunk asztalára, hogy miképpen lehetünk hatékonyak 2017-ben, a reformáció jubileumi esztendejében. Az evangélikus stratégiakészítő munkába már most bekapcsolódhat bárki a világhálón keresztül. A http://strategia.lu- theran.hu/ oldalra felkerültek a vitaindítók, melyeket később további anyagok követnek. Fontosnak tartjuk, hogy minél többen vegyenek részt a vitában, mondják el ötleteiket, gondolkozzunk közösen egyházunk jövőjéről! Egyházunk életét talán modellváltás jellemzi ezekben a hónapokban. Szeretnénk, ha tevékenységünket kevesebb taktika és több stratégia határozná meg. Közben persze tudatosíthatjuk: a mi Urunk a legnagyobb stratéga, és neki megvan a maga rövid, közép- és hosszú távú terve is velünk. A mi feladatunk az ő szándékának megértése és az az ahhoz igazodó cselekvési program megalkotása. Ez pedig soha nem szakadhat el a személyes hittől. Amikor Pál apostol Timóteust buzdítja, akkor kétszer is a stratégiával kapcsolatos kifejezést használ: „sztrateüé ... tén kaién sztrateian”, vagyis „harcold meg a nemes harcot" (iTim 1,18). Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
