Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-10-28 / 43. szám

‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2007. október 28. 7 175 év a segítségnyújtás útjain Jubilál a Gusztáv Adolf Segélyszervezet ► A reformációra emlékező október 28-i istentiszteleten, a győri evangélikus templomban kerül sor az alapításának 175. évfordulóját ünneplő Gustav- Adolf-Werk (GAW) köszöntésére. Az évforduló alkalmából - olvasóink számára - dr. Békefy Lajos foglalta össze a magyarországi protestáns egyhá­zak életében még ma is fontos szerepet játszó szervezet történetét. Mert, ha valaki nem tudná, ez a lipcsei székhelyű segélyszervezet hazánkban is évti­zedek óta segíti a protestáns gyülekezeteket, egyházakat, lelkészeket, nem utolsósorban pedig - ösztöndíjjal - a külföldön tanulni vágyó protestáns teológusokat... Az 1832-ben alapított Gustav-Adolf- Werk az Európában, Latin-Amerikában és Közép-Ázsiában élő protestáns kisebb­ségeket segélyező szervezet. Feladatai kö­zé tartozik a templomépítések és renová­lások pénzügyi támogatása, szociális és diakóniai segélyek nyújtása gyülekeze­teknek, lelkészeknek, egyháztagoknak. Tegyünk jót mindenkivel... Bibliai mottójuk Gál 6,10: „...míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” A GAW feladatának tekinti a belső protestáns ökumené - az evangéliku­sok, reformátusok, baptisták, kongrega- cionalisták, pünkösdiek, presbiteriánu- sok, valdensek közötti kapcsolatok - ápolását, a kölcsönös segítségnyújtást. Lelki-teológiai támogatást nyújt ahhoz is, hogy a protestáns kisebbségek nem keresztyén környezetben is megélhes­sék hitüket, és azt tovább is tudják adni. Harmincöt országban negyven egyház­zal tart fenn partneri kapcsolatot. Éven­te mintegy százötven, a jubileum évében százhatvanegy projektet finanszíroz. AII. Gusztáv Adolf svéd király nevét vi­selő szervezet 1994-2006 között negy­venmillió euró, azaz több mint tízmilli- árd forint összeget szánt segélyezésre. Miért éppen Gusztáv Adolf? A lipcsei evangélikus szuperintendens, D. Christian Großmann professzor a svéd király, II. Gusztáv Adolf (1594-1632) ha­lálának kétszázadik évfordulóján szólí­totta fel az ünnepi összejövetel résztve­vőit arra, hogy támogassák a diaszpórá­ban élő protestáns hittestvéreiket. A svéd király nevének választása uta­lás arra, hogy nehéz időkben is lehet gyakorolni a hitbeli helytállást és szoli­daritást, amint azt a lutheránus uralko­dó Európa nehéz helyzetében tette. Az „éjszaka oroszlánjának” nevezett II. Gusz­táv Adolf Észak-Németországtól egé­szen Münchenig vonult seregével, hogy a jogfosztott lutheránusoknak visszaad­ja vallásuk gyakorlásának lehetőségét. Tizenhat hónapos felszabadító hadjára­ta eredményeként a protestánsok min­denütt szabadsághoz jutottak. A 19. században azonban már nem a kard, hanem a pénz volt az az eszköz, amelyet szenvedő hittestvéreiknek igye­keztek rendelkezésükre bocsátani a szervezet jótevő adakozói. Az első „rea­gálás” D. Christian Großmann indítvá­nyára 1833-ban érkezett; az első segélye­zett gyülekezet pedig, ahová már a Gusztáv Adolf Alapítvány küldte meg a segélyét, egy Ingolstadt-közeli kis egy­házközség volt. 1841-ben Karl Zimmer­mann darmstadti udvari prédikátor felhí­vást küldött a protestáns világhoz, mely­ben közölte: megalakította a Diaszpóra Egyletet, németországi, illetve azon kí­vüli gyülekezetek támogatására. Az „egyház másokért” szervezet gyors növekedése 1843-ban jelent meg első füzetük, amely­ben felsorolták a támogatottakat és a tá­mogatás mértékét. 1844-ben megindult tengerentúli szolgálatuk, Buenos Aires protestánsaival vették fel a kapcsolatot. 1851-ben megkezdődött a szervezett női munka, illetve annak támogatása. 1904- ben kezdték el a gyermek- és ifjúsági munkaágak segélyezését. 1930-ban szen­telték fel a lipcsei Rendtorff-házat, amely 1939-ig a szórványegyházakból érkezett teológusoknak adott otthont. 1946-ban a segélyszervezet betagoló­dott az EKD-ba, a Németországi Protes­táns Egyházak szervezetébe. 1947-től in­dult meg a kettéosztott Németország ke­leti felében, a Német Demokratikus Köz­társaságnak nevezett országrészben az intenzív segélyezés. 1966-ban írták alá az úgynevezett berlini egyezményt a ke­leti és a nyugati ág együttműködéséről. özsei FEÍEL 90.ÍVFORDULÓJÁN 3# ÉN IT^-KOR éti fasor sarkán levő parkban Közvetlenül kapcsolódé i istentisztelet a Fasori Evaiigélil Templomban 18 °°-tól Egyedül kegyelem - Egyedül hit j Közreműködik a Fasori Evangélikus E Kórusa {FAFŐK) és a Wesselényi utcai Gyirlek ezet Énekkara Ünnepi beszédet mond: HUNVALD GYÖRGY polgármester Az ünnepi istentiszteletet vezetik: Gáncs Péter evangélikus püspök Dr. Mészáros Kálmán baptista elnök Dr. Nagjr Tibor ny református püspök h 1992-ben Hermhutban került sor az új­raegyesülésre. 2000-től létrejött a Belné- met Diaszpóra, melynek feladata a né­metországi protestáns gyülekezetek tá­mogatása. Beszédes számok a találékony szerétéiről Segítségük a magyar protestantizmus­nak is áldás. A segélyszervezet évtizedek óta nyújt jelentős támogatást a magyar evangélikus és a református egyháznak. Jelenleg hét projektet támogatnak, né­gyet a református, hármat az evangéli­kus egyházban, összesen 108 ezer euró értékben. Lapjuk, az 1955 óta folyamatosan megjelenő Gustav-Adolf-Blatt, továbbá internetes honlapjuk folyamatos és átfo­gó képet ad összes segélyezésükről. Emellett igehirdetéseket és prédikációs segédanyagokat is közzétesznek. Németországban a 175. évforduló tisz­teletére 175 gyülekezetben tartanak ün­nepi megemlékezéseket, hálaadást. De szerveznek olyan utakat is, amelyek cél­ja a diaszpóraközösségek meglátogatá­sa, az ott élőkkel egy-egy közös feladat­ban - például építkezésen, ifjúsági tábo­rok létesítésében, programok lebonyolí­tásában - való tevőleges részvétel. Ilyen­re került sor a nyár folyamán Észtor­szágban, Bulgáriában, Olaszországban, Romániában, Csehországban. De szer­veznek előadásokat is, melyeknek a té­mája a misszióval foglalkozik, kivált­képpen a globalizáció kihívásai között. Szemináriumaikon, a lipcsei egyetem teológiai fakultásán volt már előadó a Magyarországi Református Egyház Zsi­natának lelkészi elnöke, dr. Bölcskei Gusz­táv, illetve Balog Zoltán lelkész is. E sorok írója pedig - sok hazai és Kárpát-meden­cei lelkésszel együtt - jó szívvel emléke­zik arra, hogy előbb Wittenbergben, majd két évtizeddel később Heidelberg- ben lehetett a GAW stipendistája (ösz­töndíjasa) rövidebb-hosszabb ideig. A szervezetnek jelenleg dr. Wilhelm Hüffmeier lelkész az elnöke, két helyette­se Martina Helmer-Pham Xuan lelkésznő és Martin Herche esperes. Ők is, a mögöt­tük lévő kiterjedt szervezet munkatársai is éppúgy, mint a támogatók százezrei, köszönetét érdemelnek imáikért, ado­mányaikért, „fantáziadús” szolidaritá­sukért. A GAW nélkülözhetetlen szol­gálatán pedig továbbra is maradjon Is­ten áldása! 1956 üzenete Nagyszénáson Fecske Pál emlékezete Mit jelent egyházunk számára a reformáció, és mit jelent magyar népünk számára az 1956-os forradalom? - e kettős kérdésre keresték a választ október 20-23-án a nagyszénási missziós napok résztvevői. Az Orosházi Evangélikus Egyházközség ifjúságának közreműködésével lezajlott rendez­vénysorozat több programjának is a he­lyi gyülekezeti ház adott otthont. A sch- leswig-holsteini Martin-Luther-Bund tá­mogatásával 2004-ben felújított egykori óvodaépület a gyülekezetben 1956 és 1979 között szolgáló lelkipásztor nevét viseli; annak a Fecske Pálnak a nevét, aki­nek az ’56-os forradalom idején tanúsí­tott helytállását immár emlékoszlop is hirdeti. Az emlékoszlop leleplezésére - lap­zártánk után - a Ribár János esperes szol­gálatával megtartott 23-i ünnepi isten- tisztelethez kapcsolódóan kerül (t) sor. (A forradalom ötvenegyedik évforduló­jának délelőttjén a Fecske Pálról elneve­zett versmondó verseny zajlott a gyüle­kezeti házban.) A missziói sorozat záróakkordjaként az orosházi fiatalok ifjúságiének-össze- állítása, valamint Deák László lelkész evangélizációja vonzott sokakat a nagy­szénási művelődési házba. H EvElet-infó Luther csoki Németországban Luther Márton arcképével dí­szített csokoládé kapható. A keserű édesség a Rotstem cég terméke. A Luther csoki jó. Főleg annak, aki szereti a valódi kakaóból készített édességet, amely eb­ben az esetben inkább keserű, de tiszta zamatéi. Ám a csokoládé megítélése tapasztalatom sze­rint mégsem egyértelmű. Egyesek a keserűséget érzik ki belőle, mások azt a tisztaságot, amelyet régen vagy még sosem élveztek. Nem így volt-e Luther idejében is?! Az ő új tanítása is milyen sok keserűséget okozott el­lenfeleinek Hiszen olyasmihez nyúlt a búcsú­cédula elleni fellépésével, ami a korabeli egyhá­zat súlyosan, egzisztenciájában érintette. Sok egyéni és egyházi bűnre mutatott rá, márpedig mindannyian tudjuk, hogy ma is ez a legelfo­gadhatatlanabb tett a keresztények részéről azok számára, akik még menekülnek lelkiisme­retük elől. Mások azonban, akik minden bizonnyal már maguk is szenvedték lelkűkben a sok igaz­ságtalanságot, egyházi és világi elnyomást, az istentelen papok szégyenét, úgy engedték ma­gukhoz a fiatal wittenbergi teológusprofesszor tanításait, mint valami igen tiszta forrásból merített, új igazságot. Amely - és talán éppen ez Luther legnagyobb érdeme - egy szerető és szerethető Istent mutatott fel, nem olyat, aki az ember vesztét és örök gyötrelmét akarja, hanem olyat, akit legfélreérthetetlenebbül a tékozlófiú apjának alakjában mutatott be jézus Krisztus. Aki önnön Fiát is feláldozta szeretete, irgalma, kegyelmessége bizonyságául. Akinek tiszteleté­re öröm összejönni a hittestvérekkel. Akit a vi­lágon milliárdok imádnak. Aki új életminősé­get képes adni az embereknek. Luther érdeme, hogy istenkeresésének gyöt­relmei közepette abban a középkori sötétségben is ezt az Istent ismerte fel, és nem félt előállni vele, hogy másoknak is boldogságuk, lelkileg egészségesebb életük legyen. Luthert olvasva mindig megdöbbent, hogy milyen egyszerű szavakkal tudott tanítani. Ez bizony ma is minta valamennyi keresztény - nem csak a lelkészek - számára. Csak azt lehet egyszerű szavakkal továbbadni, amit mi ma­gunk is hiszünk, vallunk és élünk. Hogyan kerülhetett Luther Márton egy cso­koládé papírjára? Talán mert meghökkentő, frappánsnak vélt szlogent találtak hozzá: „Megéri a bűn(beésés)t!” (Die ist eine Sünde wert!). Talán mert a reformátor arcképével együtt a szlogen felkeltheti a kíváncsiságot, és így könnyebben el lehet adni a terméket. Talán mert ötszáz év múltán mégsem botránykő Lu­ther személye a saját országában. Sőt mint nemrégiben egy lakossági felmérésben olvas­tam, a németek történelmük egyik legjelentő­sebb alakjának tekintik. Keserű a Luther csoki, de érdemes megkós­tolni. ■ Szegfű Katalin Foltozatlan múlt Vitális Judit felvétele a budapesti Ötvenhatosok terén október 20-24. között „berendezett” Nyitott Múzeumban készült Az ’56-os forradalom egyik sokatmondó szimbóluma a lyukas nemzeti lobogó, melynek közepéből a forradalmárok kitépték a zsarnokságot jelképező Rákosi- címert. Minden tisztulás, megújulás egy határozott „nem”-mel, a régi elutasításával kez­dődik. Ma, amikor némi szorongással ünnepiünk, sokakat kísért a mindent és mindenkit tagadó keserűség szelleme. Pedig fontos, hogy a határozott nemet vilá­gos igen is kövesse. A zászló szíve közepe nem maradhat üresen! Ezekben a napokban nemcsak az ötvenegy évvel ezelőtti forradalom és szabad­ságharc emlékét szeretnénk méltóképpen megünnepelni. Október - többek között - a négyszázkilencven évvel ezelőtti lelki forradalom, a reformáció hónapja. Luther Márton is először egy határozott nemet fogalmazott meg mindarra a deformációra, lelki-szellemi szennyeződésre, amely másfél évezred alatt rárakódott Krisztus testé­re, az anyaszentegyházrá. Ő is a centrumot, az egyházi élet szíve közepét akarta megtisztítani és feltölteni az ősi bibliai forrásból. Az újra felfedezett isteni kincsek mindmáig friss, mi több, frissítő ajándékok: egyedül Jézus Krisztus, egyedül a belé kapaszkodó hit, az általa nyert kegyelem és a róla tanúskodó Szentírás. Ma is kulcskérdés: mi vagy ki uralkodik a szívünkben, ki lép életünk centrumá­ba? Arról a bizonyos legelső vasárnapról, az első feltámadási ünnepről így tudó­sít János evangélista: bár.a félelem miatt a tanítványok zárt ajtók mögött szo­rongtak, Jézus belépett, megállt középen, és így köszöntötte őket: „Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket." (Jn 20,21) Istennek ez a békessége, amely minden kínzó ürességet betölt, és minden értel­met meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat, közös ünneplésünket és hétköznapjainkat az Úr Jézus Krisztusban! ■ Gáncs Péter (Lelki útravaló - Elhangzott az MRi Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorának októ­ber 21-i adásában.)

Next

/
Thumbnails
Contents