Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-10-21 / 42. szám
8 2007- október 21. FÓKUSZ ‘Evangélikus Élet®? Soproni kincseink jó sáfára Beszélgetés Szála Erzsébet intézményvezetővel ► Amikor a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője, Vekerdy Lilla a fővárosba költözött, a gyűjtemény szakfelügyeletét ellátó Evangélikus Országos Múzeum akkori igazgatója, id. dr. Fabitiy Tibor - a soproni gyülekezet vezetőivel történt egyeztetés után - az intézmény vezetésével, illetőleg a gyűjtemény gondozásával Szála Erzsébetet bízta meg, aki azóta is töretlen hűséggel végzi ezt a különleges szolgálatot. Immár kereken húsz esztendeje...- Mikéntfogott hozzá a feladathoz? Erftlék- szik még, mik voltak az első tennivalók?- Első tennivalóm természetesen az volt, hogy elődömtől átvegyem a gyűjteményeket, áttekintsem a könyvtári, levéltári, múzeumi katalógusokat. Ezt követően felmértem a még leltározatlan anyag nagyságát, és hozzáfogtam a hiányok pótlásához. Elkészítettem a térképek, az oklevelek és az ősnyomtatványok katalógusát. De összeállítottam a könyvtári és levéltári anyag legfontosabb, restaurálásra szoruló műveinek jegyzékét is. Ennek alápján indult meg azután pályázati forrásokból a könyvek és iratok szakszerű helyreállítása. Ezt a munkát a Soros Alapítvány műhelye végzi a számunkra. A működés feltételein is javítani kellett. A gyűjteményben nem volt telefon, fax, másológép, nem volt számítógép. A múzeumnak nem volt riasztórendszere, és nem voltak állandó múzeumi teremőrök sem. A könyvtárban és a múzeumban nem működött a fűtés. A múzeum állandó kiállítása - amelyet még dr. Friedrich Károly rendezett - szintén frissítésre, felújításra várt. Mindez mára már - sok-sok pályázati támogatással - megvalósult.- Milyen előképzettséggel vállalta el a soproni gyűjtemény vezetését?- Történelem, könyvtár és népművelés szakon szereztem diplomát, és elvégeztem az Evangélikus Teológiai Akadémiát is. Tudománytörténetből doktoráltam a Műegyetemen, s habilitáltam a Nyugat-magyarországi Egyetemen. Van antikváriusi és idegenvezetői szakképesítésem is. Sokéves muzeológusi gyakorlattal is rendelkeztem már, amikor átvettem a soproni evangélikus múzeum, könyvtár <^s levéltár vezetését.- Hogyan sikerült összeegyeztetnie ezt a nem kevés munkával járó szolgálatot világi hivatásával, és vannak-e kapcsolódási pontok a kettő között?- Gondos szervezőmunkával, sok energiával és szeretettel. Teremőreink és Varga Imréné szaklevéltáros személyében szerény anyagi lehetőségeink ellenére is sikerült olyan munkatársakat találni, akik elkötelezetten szolgálják gyűjteményünk ügyét. Ami a kapcsolódási pontokat illeti, 1996-tól a soproni egyetem művészeti intézetének, majd a pedagógiai főiskolának a tanára, az integráció óta pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem pedagógiai karának főigazgatója, dékánja lettem. Művelődéstörténetet, egyháztörténetet, tudománytörténetet oktatok leendő pedagógusoknak, művészeknek. Az oktatáshoz kapcsolódóan hallgatói csoportjaink minden esztendőben megtekintik vezetésemmel a gyűjteményt. Számos olyan szakdolgozat is készült, amelyhez levéltárunk anyaga szolgáltatta a kutatás alapját. Az egyik szakdolgozat, amelynek témája a szociális célú evangélikus adományok és az adományok segítségével működő szociális intézmények a 19. századi Sopronban és környékén, most 'fog megjelenni a Soproni Szemle hasábjain. De vannak más „érintkezési pontok” is. Négy esztendővel ezelőtt - az Evangélikus Hittudományi Egyetem gesztorálá- sával és tanárainak közreműködésével - kidolgoztuk és bevezettük az evangélikus hittanár-hitoktató képzést. Az első évfolyam jövőre kap majd diplomát. Jelenleg a hittanár-nevelő tanári mesterszak kimunkálásán dolgozunk. A képzést 2008 szeptemberében szeretnénk elindítani az EHE-vel való együttműködés keretében.- Visszatérve a soproni gyűjteményre, egyhazunkban ez az egyik leggazdagabb. Miben rejlik a gazdagsága?- A soproni gyűjtemény az ország legjelentősebb vidéki gyűjteménye. A levéltári anyagot a 16. század- közepe óta gyűjti, őrzi. Lang Máriás lelkész idején kezdődött kialakulni a múzeumi - elsősorban liturgikus - tárgyak összegyűjtése. Mind a levéltári, mind a muzeális anyagot gondosan őrizték évszázadokon át. A levéltári iratanyag legrégebbi darabjai az 1540-es évekből maradtak ránk. Itt kezdtek először keresztelési és halotti anyákönyveket vezetni. A könyvtár több mint nyolcezer kötetes anyaga az 19.50-es évek elején került át az egyházközséghez, amikor az evangélikus líceumot államosították. Ősnyomtatványok, régi magyar nyomtatványok, jeles történeti és gyakorlati teológiai művek, folyóiratok egyaránt megtalálhatók a gyűjteményben.- A gyűjteményi munka területei közül melyiket műveli a legszívesebben?- A kiállítások rendezését. Nagyon szeretek tárlatvezetéseket is tartani. Diákcsoportoknak, felnőtteknek egyaránt szívesen mutatom be a soproni gyülekezet történetét. A vendégkönyv tanúsága szerint sokaknak jelentett élményt a gyűjtemény megtekintése. Máig boldogan őrzöm például Benedek István dicsérő sorait.- Az Ön számára mely tárgyak vagy dokumentumok a legérdekesebbek, és miért? 1 Oltárkereszt a 17. század első feléből- Van egy csodálatos feszületünk. A kereszt ébenfa, Krisztus teste pedig, illetve a talapzatán az utolsó vacsorát ábrázoló kis dombormű ezüstből készült. Az augsburgi Thelot mester alkotása 17. századi gyűjteményünk egyik legszebb darabja. A másik egy remek ékköves kehely, amely Cáljfy Adám adománya volt gyülekezetünknek. Ezt a barokk kelyhet évente egyszer ma is használjuk a konfirmáció alkalmával. Azután ott van Lackner Kristóf képe a halottas ágyán. Furcsa, hogy éppen ez a legkedvesebb festményem? Kétségkívül sötét tónusú, komor alkotása ez egy ismeretlen festőnek a 17. század közepéről. Ám a történet maga, ahogyan hosszú idő után előkerült, s mindaz a történeti tény, amelyet e kép a soproni evangéli- kusság, a soproni polgárok múltjához, a város történetéhez hozzákapcsol, nos, mindez együttesen teszi számomra oly kedvessé e művet.- Egy intézményhez kötődő szolgálatból húsz esztendő önmagában is tiszteletre méltó idő - még a hűség városában is. Mint a múlt értékeinek gyűjtője, őrizője és gondozója milyen tervekkel tekint a jövőbe? Avagy kevésbé személyessé téve a kérdést: mik a gyűjtemény lehetőségei a közeljövőben?- Hogy csak a legfontosabbakat említsem, folytatni kívánjuk kiadványaink sorát. Az elmúlt években megjelentettük Hanzmann Károly lelkészünk kéziratos munkáját két kötetben Helyzetrajz és adalékok a soproni ágostai hitvallású evangélikus egyházközség 1900-1950. évi történetéhez címmel, s az idei esztendőben kiadtuk a mű mutatóit is. Jelenleg Hrabovszky György lelkész huszonhárom kötetes iratanyagának közreadásán dolgozunk. Tovább kell munkálkodnunk a korszerű múzeumi leltári kartonrendszer kialakításán is. Rendszeresen készítünk pályázatokat, mert csak ezen az úton tudjuk a szükséges forrásokat biztosíta- ni gyűjteményfejlesztési, állagmegóvási, közreadási munkánkhoz. Állandó kiállításunk is átrendezésre szorul, hiszen több mint tízéves. Felmerült a lehetőség, hogy a jövőben a kiállítás, valamint az egész gyűjtemény új épületbe költözhet. Ha e terv megvalósul, hatalmas munkát kíván majd, melyhez nélkülözhetetlen lesz az országos evangélikus gyűjtemények szakmai és anyagi támogatása, valamint a soproni gyülekezet áldozatvállalása, miként az volt az elmúlt húsz esztendő során. Őszintén reméljük, hogy gyűjteményünk és munkánk a történelmi múlt iránt érdeklődő közönség és a jelenben gyökereiket kereső fiatalok számára egyaránt fontos lesz továbbra is. Mint aki kegyelmi ajándékot kapott, szeretnék jól sáfárkodni, munkálkodni a soproni evangélikus gyülekezet gyűjteményének kincseivel. ■ HB Az utolsó vacsora - relief Johann Andreas Thelot (Augsburg) cibóriumáról (1690 körül) HIRDETÉS Meghívó egyházzenei hangversenyre A józsefvárosi evangélikus templomban (Budapest VIII., Üllői út 24.) október 26- án, pénteken 18 órakor egyházzenei hangversenyt szervezünk, amelyre mindenkit szeretettel hívunk. Műsoron: Monteverdi: szakrális duettek; Vivaldi: koncert viola d’amoréra, lantra és vonósokra; Pergolesi: Stabat mater. Előadók: Cserjési Kinga - szoprán; Deborah Carmichael - mezzoszoprán; Hatos Cecília - hegedű, viola d’amore; Tokodi Gábor-lant; Nagyné Kovács Mariann, Draskóczy Eszter - hegedű, brácsa; Maróti Bálint - cselló; Deák László - orgona. Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban Október 28-án, vasárnap 10 órai kezdettel az mtv az Evangélikus magazint tűzi műsorra. Az adásban képes beszámolót láthatunk az október 6-án megtartott országos evangélizációról, a hódmezővásárhelyi evangélikus óvoda szenteléséről, az Október a reformáció hónapja 2007 rendezvény nyitóalkalmáról, valamint a budapesti Uránia moziban rendezett protestáns kulturális estről (ism.: m2,12.50). Ugyancsak ezen a napon az mtv 10.30-tól Evangélikus ifjúsági műsort sugároz székesfehérvári evangélikus fiatalok közreműködésével (ism.: m2,13.20). 11.30-kor pedig a Mai hitvallások című adást láthatjuk, amely a Ba- latonföldváron megrendezett jubileumi bajor-magyar találkozó eseményeit foglalja össze (ism.: m2,14.20). mtv Magyar Rádiói Evangélikus műsorok a Magyar Rádióban Az MRi Kossuth rádió hullámhosszán megismétlik a 2006-ban sugárzott, Csendes kiáltás - beszédes csönd című műsort. Az első részt október 22-én, hétfőn hallhatjuk 11.05-től. Az adásokban a magyarországi történelmi egyházak és az 1956-os forradalom és szabadságharc kapcsolatát idézik fel. Október 22-én, hétfőn 13.30-kor Erős vár a mi Istenünk! címmel az evangélikus egyház félóráját hallgathatjuk meg; a műsorban - egyebek mellett - Zászkalicz- ky Péter emlékezik vissza 1956-ra, illetve a Meviszben induló új munkaágat mutatják be. Október 23-án, kedden 19.20-tól ismét műsorra tűzik a tavaly elhangzott, A snagovi gyerekek című műsort. Az adásban Vásárhelyi Júlia újságíró és Donáth László evangélikus lelkész idézi fel emlékeit. Ők kisgyermekek voltak 1956-ban, amikor szüleikkel a romániai Snagovban kényszerültek eltölteni közel két évet. Német nyelvű kéziratos korálkönyvek a 18-19. századból Az Evangélikus Országos Levéltárban hosszú hányódás után nemrég ismét napvilágra került két német nyelvű, kéziratos korálkönyv. Mindkettő az evangélikus népénekekhez tartalmaz három-, négy-, sőt egyes helyeken akár ötszólamú orgonakíséretet. Az egyik 1725-ből maradt fenn, s ezzel a legrégebbi magyarországi német nyelvű korálkönyv-. A másikat feltehetően 1814-ben állították össze - amint azt a könyv belső, második részhez tartozó címlapján láthatjuk. A korálkönyvek Sopronból, illetve a zenei szempontból a város vonzáskörzetéhez tartozó Kőszegről származnak. Mivel mindkét könyv a soproni hagyományt tükrözi, alaposabb tanulmányozásukhoz érdemes a városban fellelhető további korálkönyveket felkutatni. A Soproni Evangélikus Levéltárban a 18-19. századból (1814-gyel bezárólag) további német nyelvű kéziratos korálkönyvek találhatóak. Ezek a többféle megnevezéssel fennmaradt (tabulatúra, partitúra) korálkönyvek a korátok hangjegyekkel fennmaradt egyedüli forrásai, mivel a gyülekezet által használt énekeskönyvek - a korabeli szokások szerint - rendszerint csak szöveget tartalmaztak. Keletkezésük körülményeinek megállapításához némi segítséget ad. ha ismerjük a város múltját, történelmi helyzetét. Sopronban a reformáció kezdete után - az élénk kereskedelemnek és a külföldről hazatérő diákoknak köszönhetően - szinte azonnal elterjedtek a lutheri tanok. A város kulturális életében évszázadokon át jelentős helyet foglalt el az evangélikus egyház, amely nagyrészt a tehetősebb német polgárokból alakult gyülekezetét jelentette. A város zenei élete mellett a temp- * lomban is kiváló zenei munka folyt, s a soproni zenészek közreműködésükkel fellendítették a közeli Kőszeg zenei életét is. A korálkönyvek keletkezése előtt és körül a Sopronban élő németség szoros kapcsolatban állt Németországgal, kiváltképpen Regensburggal. A protestánsüldözések idején sok soproni polgár talált menedéket német városban, a számos külföldön tanuló diák mellett a regensburgi családokkal való házasságok szintén erősítették a kapcsolatot. Ezek hatással voltak az egyházzenei gyakorlatra, ami elengedhetetlenné teszi a gyűjtemények tanulmányozásakor a német tradíció figyelembevételét. Johannes Zahn a 19. század végén egészen az előreformációtól kezdve a Németországban - kéziratként vagy nyomtatásban - megjelent összes koráldalla- mot összegyűjtötte, ezért az 1725-ös könyv koráljait Zahn katalógusával vetettük össze. Az összehasonlítás igazolta a feltevést, hogy a soproni repertoár törzsanyagát képező korálkönyv 212 dallamának háromnegyedét a németországi gyakorlatból vette át a könyvet összeállító kántor. Számunkra azonban a maradék egynegyed az érdekes, amely helyi repertoárt képez. Vajon csak Sopront vagy a Magyarországon működő összes német nyelvű gyülekezetét érintő jellegzetességek ezek? Erre a kérdésre további kutatások adhatnak választ, amelyekben az - eddig szintén feldogozatlan - felvidéki nagy evangélikus központok (Pozsony, Lőcse, Bánfa) többszólamú korál- könyveit tanulmányoznánk, s a helyi jellegzetességeiket is megállapítanánk. A Soproni Evangélikus Levéltárban leltárba vett korálkönyvek egyike a benne fellelhető dallamok, illetve azok többszólamú feldolgozása miatt egyértelműen más magyar városból származik. Hogy melyikből, annak megállapításához ugyancsak hasznosak lennének a felvidéki kutatások. Végül említésre méltó a magyar nyelvű gyülekezetekkel való kölcsönhatás is. A soproni korálkönyvekben fellelhető - a német gyakorlattól merőben eltérő vagy ott ismeretlen - korálok nagy része megegyezik a ma is használt magyar evangélikus énekeskönyvben található változattal. ■ Táborszky Györgyi (Forrás: Másokért Együtt, 51. évfolyam, 4. szám)
