Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-10-14 / 41. szám

6 2007. október 14. PANORÁMA ‘Evangélikus Élet3 „Asztali” évadkezdés a Fasorban OKTÓBER 15.: A FEHÉR BOT NAPJA Jeleníts István, Csepregi András és Galambos Ádám Az Asztali Beszélgetések Kulturális Ala­pítvány által szervezett beszélgetéssoro­zat őszi évadkezdő alkalmára október 2- án került sor a Budapest-Fasori Evangé­likus Gimnázium dísztermében. Ezúttal Jeleníts István piarista szerzetes, nyugal­mazott egyetemi tanár és dr. Csepregi András evangélikus lelkész, az Evangéli­kus Hittudományi Egyetem docense folytatott eszmecserét a Hogyan él Isten törvénye az emberben? címmel megrende­zett dispután. A beszélgetés moderátora Galambos Ádám, az alapítvány kuratóriu­mának elnöke volt. A beszélgetőpartnerek a hétköznapi életben leggyakrabban tapasztalható helyzetekkel kapcsolatban felmerülő gyakorlati kérdéseket igyekeztek körül­járni elsősorban teológiai, azon belül dogmatikai és etikai szempontból. A két teológiai tanár dialógusának - amely té­májánál fogva is karakterisztikusan teo­lógiai jellegű volt - homlokterében a törvény és az evangélium viszonyának, érvényesülésének és sorrendjének a köz­ponti motívuma állt; ennek az emberi élet morális határhelyzeteiben való kü­lönféle megnyilvánulási formáit vizsgál­ták a beszélgetés résztvevői. ■ - TRI ­Megnyílnak a pályázati lehetőségek az egyházi iskolák előtt Az evangélikus oktatási intézmények képviselői számára Pályázat- és projektmenedzsment-is­meretek címmel ötvenórás képzést szervezett az Országos Egyházi Iroda. A két hétvégén át tartó tanfolyamon harmincötén vettek részt, illetve vizsgáztak sikeresen. Oklevelüket az oktatást végző Limex Kft. ügyvezetője, Hutflesz Mihály szombathelyi presbiter és Hafen- scher Károly országos irodaigazgató adta át október 7-én. Az uniós pályázatokra való - egy­házunkban zajló - felkészülési folyamat tapasztalatairól jövő héten számolunk be. ■ Hutflesz Mihály felvétele Megnyílnak az európai uniós pályázati lehetőségek az egyházi iskolák előtt - mondta az evangélikus egyházi fenntartású iskolák múlt pénteki konferenciáján Budapesten a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezető programmenedzsere. Az infrastruktúra-informatika és az egészségmegőrzés terén várható gyors fejlődés- hangsúlyozta Szabó Zoltán az Egyházak és egyházi iskolák lehetőségei a 2007-2013 kö­zötti időszakban című előadásában. Egy éven belül mintegy kétszáz pályázatot ' hirdet meg az ügynökség, ezek közül több mint százban lehetnek érdekeltek az egyházi intézmények - tette hozzá. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával kiírt pályázatok többek között a regionális operatív programok (ROP) keretében valósulnak meg- tudatta. Ennek keretében - egyebek mellett - digitális tábla vásárlására, tetőtér­beépítésre, közösségi helyiségek kialakítására nyílik majd lehetőség az iskolák számára - mondta előadásában a szakember, hozzátéve, hogy az iskolák ön­részhányadát a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a kormány és különböző hitelek segítségével igyekszik segíteni. Előadásában annak is hangot adott, hogy az európai uniós pályázatokkal az el­öregedés és a migráció okozta népességproblémák egy részét is orvosolhatják, továbbá az oktatás szerkezetváltásával a kontinens munkaerőigényét is jobban kiszolgálhatják. Végezetül megjegyezte, hogy a különböző régiók együttműkö­dési programjai segítségével az egyházak határokon átívelő kapcsolataikat is ápolhatják. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium október közepéig - konzultatív jelleggel - .várja az evangélikus egyház véleményét a tenderek kiírá­sával kapcsolatban, melynek .során a hozzászólások azonos súllyal esnek latba. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a honlapján elindult egy infovonal, amely az egyedi - például az adatlapok kitöltésekor felmerülő - kérdések megválaszolásá­ban is segít, hírleveleiből pedig az egyházak is tájékozódhatnak az új pályázati le­hetőségekről. ­M MTI „Nézhetetlen” kiállítás a belülről látók világáról ► Amikor kinyitjuk a hűtőszekrény ajtaját - feltéve, hogy nem égett ki benne az égő felgyullad a fény. Ezt várom a Láthatatlan kiállításon még a második frizsidernél is, no­ha az első „csalódás” után tudhat­nám, hogy itt most hiába... A Népligetben található E-klubban au­gusztus 15-én nyílt meg az a 2008 júniu­sáig látogatható speciális kiállítás, mely­nek célja a látássérültek életének bemu­tatása. A két részből álló „tárlat" első fe­lében néhány használati tárgyat vehe­tünk szemügyre, második szakaszában pedig - egy háromszáznyolcvan négy­zetméteres, teljesen besötétített, több helyiségre tagolt „labirintusban” - egy vak vezető kíséretében különböző élet­terekbe és élethelyzetekbe csöppen­hetünk. Például utcai forgalomba vagy konyhai miliőbe. A teljes sötétségbe való burkolózás előtt Adél, a születése óta vak lány segít­ségével néhány, a látássérültek életében fontos tárggyal ismerkedem. A kiállítás honlapján „beígért” tejőrt és tűbefűző tornyot ugyan sehol nem látom - és így sajnos nem is tudom meg, hogy mik ezek -, de a beszélő karóra és vérnyo­másmérő, valamint a speciálisan látássé­rültek részére kialakított dominó és sakk ott sorajcozik az asztalon. Akárcsak a képernyőolvasó programmal „felsze­relt” számítógép és a Braille-írógép, vala­mint néhány, Bradle-jelekkel nyomta­tott könyv. Az írással-olvasással összefüggő tár­gyak alkotják a kiállítás látható felének leghangsúlyosabb részét. Engem is ezek érdekelnek a legjobban, örömmel élek hát a kipróbálás lehetőségével. A mindennapokban általában ha nem is vakon (milyen különös is most ebben az összefüggésben ez a kifejezés.,.), de azért elég nagy rutinnal verem a számítógép klaviatúráját gépelés közben, a kevesebb mint tíz billentyűt felvonultató Braille-író­gép azonban zavarba hoz. Adél viszont hihetetlen gyorsasággal „zongorázik” raj­ta. Én még csak az első betűnek megfelelő billentyűkombinációt keresem, ő ugyan­annyi idő alatt már leírta a teljes nevem. A papíron szép sorban ott domborodnak a kis pöttyök, s ha jártas lennék a megfejté­sükben, mutatóujjamat végighúzva rajtuk magam is ellenőrizhetném, nem köve- tett-e el hibát. Így azonban csak a sze­memre hagyatkozom, és a falon függő Braille-ábécét tanulmányozom. Közben már vár Szilárd. Mielőtt be­lépnénk a teljesen besötétített térbe, el­mondja, hogy ha úgy érzem, akár egy­két perc után is visszafordulhatunk, il­letve figyelmembe ajánlja az ajtóban sorakozó fehér botok egyikét, de hoz­záteszi, szerinte anélkül jobb lesz. Míg máskor meglehetősen hosszú, határozott és erőteljes léptekkel járok, most alig merem felemelni a talpamat a földről, szinte csak egy helyben csoszo­gok. Hiába mondja Szilárd, hogy men­jek bátran... Szükségem van egy kis időre, hogy hozzászokjak a helyzethez: legfontosabbnak gondolt érzékszer­vemnek most semmi hasznát nem ve­szem - egy teljesen ismeretlen terepen egy alig néhány perce megismert, szinte még vadidegen emberre vagyok utalva. Rá kell, hogy döbbenjek: bizalom nélkül nem megy... Szépen lassan csak-csak elindulunk, sőt egy idő után kifejezetten gyorsnak tűnik a tempó. Utóbb persze kiderül, hogy szó sem volt rohanásról, hiszen jó negyven percbe telt, míg végigjártuk a termeket. Hogy a sötétségen kívül pontosan mi várt odabent - vagyis hogy konkrétan mi­lyen tárgyak kerültek az utamba, illetve a kezeim közé -, talán nem is olyan lénye­ges. Sokkal fontosabb, hogy milyen érzel­meket, reakciókat váltottak ki belőlem a „látottak”, illetve az a tény, hogy felcseré­lődtek a szerepek, és ezúttal én szorultam rá egy nem látó embertársam segítségére. Ez a segítség azonban nemcsak abból állt, hogy kézen fogott és végigvezetett egy rövid útszakaszon, hanem abból is, hogy ráébresztett a bizalom és a (belső) látás fontosságára... És bár maradéktala­nul soha nem ismerhetjük meg egymás életformáját, egy ilyen helyzet megta­pasztalása után talán mi, látók közvetle­nebbül és nyitottabban fordulunk látás­sérült embertársaink felé - nemcsak ok­tóber 15-én, hanem az év minden napján. ■ Vitális Judit A kiállítás 2008. június 15-ig, legfeljebb nyolcfős csoportokban tekinthető meg az E- klub épületében (Budapest X., Népliget, a Planetárium mellett). Nyitvatartási idő: hét­főtől péntekig 12-től 20 óráig, hétvégén és ün­nepnapokon 10-től 22 óráig. Bővebb infor­mációk és jegyrendelés a http://www.latha- tatlan.hu/ honlapon vagy a 20/771-4236-os telefonszámon. OKTÓBER 16.: ÉLELMEZÉSI VILÁGNAP Egy falat segítség a rászorulóknak Keresztény fiatalok az éhezőkért ► Európában közel huszonötmillió alultáplált ember él, több millióan éheznek. Nekik nem az jelenti a leg­nagyobb problémát, hogy válassza­nak a kaviár és a sült csirke között, hanem hogy mindennap legyen leg­alább egy falat ennivalójuk. Afriká­ban, ahol a negyvenkét legkevésbé fejlett ország közül huszonnyolc ta­lálható, még elszomorítóbb a hely­zet, de a fejlődő országok népessé­gének körülbelül 20%-a sem rendel­kezik azokkal az eszközökkel, me­lyekkel megszerezhetné a napi elég­séges táplálkozáshoz szükséges élelmiszermennyiséget. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a gyerme­kek egészsége és jó közérzete attól is függ, hogy életük korai szakaszában megkapják-e minden tápanyagból a megfelelő mennyiséget. Az ázsiai orszá­gokban a gyerekek 43%-át, a szovjet utódállamokban 32-70%-át érinti a nö­vekedésben való visszamaradás veszé­lye; a mikrotápanyagok (például vas, jód, vitaminok) hiánya a gyermekek agyi fejlődését is visszatarthatja, és vérsze­génységet okozhat. Eközben — többek között az étkezési szokások megváltozásának és az ételmi­nőség háttérbe szorulásának következ­ményeként - közel százötvenmillió túl­súlyos ember él földünkön. A többség számára természetes a napi többszöri, bőséges étkezés, így sokan fel sem fog­ják, mi a nélkülözés. 1979 óta október 16-a élelmezési világ­nap, melynek célja felhívni a közvéle­mény figyelmét az emberiség nagy ré­szét sújtó élelmezési gondok orvoslásá­nak fontosságára. Idén a Keresztény Fia­talok az Ifjúságért Egyesület (Kefi) szer­vezésében Gödöllőn is sor kerül egy se­gítségnyújtó akcióra. Az egyesület tagjai - nagyrészt ke­resztény egyetemisták vagy főiskolások- október 16-án, kedden reggel 7-től 19 óráig gyűjtik a Coop áruház (Szabadság tér 4.) előtt a rászorulók számára a tartós vagy aznap elfogyasztható élelmiszere­ket. Minden falat számít; egy tál süte­mény vagy pár szendvics éppoly fontps, mint például a tízóraiból megmaradt al­ma, mely úgyis a kukában landolna. Az összegyűlt élelmiszereket az egye­sület tagjai továbbadják a rászorulók­nak: hajléktalanoknak, időseknek, illet­ve nagycsaládosoknak. Ami tőlünk egy kis odafigyelést, esetleg egy apróságról való lemondást igényel, az nekik egy kis szelet élet. ■ Bokor Péter Ismerkedés a Braille-írógéppel

Next

/
Thumbnails
Contents