Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-09-23 / 38. szám

‘Evangélikus ÉletS ELŐ VIZ 2007. szeptember 23. „Zarándok én a föld színén.. ► Lapunk szeptember 2-1 számában részletesen beszámoltunk a máso­dik svéd-magyar lelkészkonferen­ciáról. A találkozó egyik nagy spi­rituális élménye volt a vadstenai zarándokközpont szolgálatának megismerése; az alábbiakban e központ tájékoztató füzetéből közlünk néhány részletet. Mi a zarándoklat? Jézus barátai már az egyház fennállásá­nak legelején is elgyalogoltak szent he­lyekre, noha a keresztény hit Isten egész teremtését szentnek tekinti: nincs olyan hely a teremtett világon, amelyet Isten jelenléte be ne töltene, és nem történhet olyasmi, ami Isten fi­gyelmét elkerülné. Ez azonban nem akadályozta meg az első kereszténye­ket abban, hogy elzarándokoljanak a mártírok sírjaihoz, hogy ott részesülje­Az első keresztényeket úgy is hívták: „az úton lévők közössége". Ok a menny­országba vezető úton haladtak, az élet útján. Jézus barátai az egyház egész tör­ténelme során zarándokoltak, és úgy te­kintettek a zarándoklatra, mint ami il­lusztrálja a keresztény hitet: keresztül­menni a halálon az életre. A zarándoklat eggyé tette őket Jézussal, és így vele együtt mentek tovább. A kezdeti időkben fontos volt elza­rándokolni a Szentföldre, majd ezek a zarándoklatok fokozatosan háttérbe szorultak, a 16. században a reformáto­rok pedig betiltották őket. A ’90-es évek­ben egyre több motiváció készteti az embereket arra, hogy zarándokúira in­duljanak. Ki a zarándok? A keresztény tradícióban minden ke­resztényt zarándoknak hívnak; számuk­ra az egész élet a mennyország öröme felé tartó útnak számít. A zarándok­nek a kommunióban. A zarándokok éppen ott, egy-egy üldözött, megvetett, erőszak áldozatául esett keresztény fér­fi vagy nő sírja mellett akartak össze­gyűlni, hogy osztozzanak a feltámadás hitében, és a dicsérő énekek által meg­mutassák Isten jelenlétét. mozgalmakban az igazi zarándoklat az új élet elnyerését jelentette. Miközben valaki egy bizonyos időszakban elzarán­dokol egyik helyről a másikra, és imád­kozik, egyszerre vesz részt belső utazá­son, ugyanakkor a külső világban is ha­lad előre. A zarándokot a következő tulajdon­ságok jellemzik: A keresztségből indul, ami az élet kez­detét szimbolizálja. A zarándok gyalogol, miközben rendszeresen imádkozik. Csendben gyalogol, de párbeszédet is folytat vándortársaival. Az, ahogyan a zarándok rója az útját, az egyszerűséget példázza. A zarándoklat tiltakozás a világ javai­nak tisztességtelen elosztása ellen. A zarándok mindig égy meghatáro­zott cél - gyakran egy templom - felé ha­lad; úti célját elérve leteszi a botját, szim­bolizálva a halált, amely a feltámadáson keresztül továbbvezet az új élet felé. A zarándok hét kulcsszava Stresszel teli világunkban fontos a lassú­ság. Belső és külső zarándokutunkon a cipőnk Krisztus követésének a szimbó­luma. A zarándok birtokában van a szabad­ságnak a folyton időhiányban szenvedő világban. A vándorbot a vezetőnek, aki mutatja az utat, a szimbóluma. A zarándok egyszerűségre törekszik egy olyan korban, amelyben a fogyasztás­nak és a materializmusnak van presztí­zse. A sátor a szerény szükségleteket szimbolizálja. A csend nehezen elérhető érték a zajo­san nyüzsgő társadalomban. A köpeny, amely körülkeríti a zarándokot, a csend szimbóluma. Könnyűszívűség: hagyjuk gondjainkat Istenre. A kalap a könnyűszívű élet szimbóluma. A zarándok megosztja vándortársaival mind a testi, mind a lelki táplálékot. A batyu a zarándok egész éléskamrájának a szimbóluma. A spiritualitás. A kereszt a zarándok identitásának jele. Annak az igénynek a szimbóluma, hogy igyekszik elmélyíteni kapcsolatát önmagával, zarándoktársai­val és Istennel. M Fordította: Petri Gábor Kedves Gyerekek! ► Két hete indult hétrészes soroza­tunkban ismét Albert és Pongrác lovaggal kelhettetek útra, aho­gyan tavaly is tettétek. Ezúttal is a Tudás erdejében található várhoz kellett menniük, azonban most a várat megszálló hétfejű sárkányt kell legyőzniük. A két nemes lo­vag minden alkalommal úgy pró­bálja meg teljesíteni ezt a felada­tot, hogy egy-egy, valamiképpen a Bibliához kapcsolódó feladványt ad a sárkánynak. Ezeket a rejtvé­nyeket ti is megoldhatjátok, a he­lyes megfejtéseket pedig - akár a hetedik rész végén összegyűjtve - küldjétek el a szerkesztőségünk címére (Evangélikus Elet szer­kesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A végén jutalmul a sorozathoz kapcsolódó játékot kaphattok. 2. A most már csupán hatfejű sárkánynak nem kellett sok idő, hogy rájöjjön: meg­érkeztek kihívói, akik meg akarják tőle szabadítani a várat. Ezért a várfokról nagy hangon lekiáltott nekik:- Halló, halló! Akárki is van odalent, legyen bátor, és álljon elő, hogy azonnal miszlikbe apríthassam! A két nemes lovag sok mindent meg­élt már, így a sárkány nagy hangja nem rémítette meg őket. Bátran előálltak.- Szakáll király nemes vitézei va­gyunk: Albert és Pongrác lovag. Azért jöttünk, hogy megküzdjünk veled! Azt gondoltuk, úgy tisztességes, ha fejeiddel külön-külön vívunk meg.- Rendben, legyen hát úgy! De nincs sok esélyetek... - nevetett a sárkány.- Hallod-e, te második fej! - kiáltotta Pongrác. - Itt van ez a rejtvény. Oldd meg! Ha nem leszel kész vele estig, nem menekülsz! A Szakáll királytól kapott lista alapján GYERMEKVAR tudták a lovagok, hogy ez a fej nagyon szeret enni. Ezért a Bibliából kigyűjtöt- tek néhány személynevet és olyan étele­ket, amelyeket ezeknek a neveknek a vi­selői ettek. Ezeket kellett a sárkányfejnek összepárosítania. Már lebukott a nap a látóhatáron, amikor a vitézek visszamentek a sár­kányhoz. A második fej annyira gondol­kodott a feladott rejtvényen, hogy enni is elfelejtett, és estére éhen halt. így a lo­vagok őt is legyőzték. Oldjátok meg ti is a feladatot, csak közben el ne felejtsetek enni! A - Ruth 1 - Sáska, erdei méz B - Sámson Jp éB&íSí-.-A. l / G- ■ 5 ■ 3 - Fürjek, manna r ' C - Keresztelő János E - Illés és a sareptai öregasszony D - A pusztaságban vándorló nép 5- Pörkölt gabona HETI UTRAVALO Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúl- hatatlan életet. (2Tim 1,10) Szentháromság ünnepe után a 16. hé­ten az Útmutató reggeli és heti igéi az _______ ör ök élet örömhírét és forrását, Jézust hirdetik. Életünk el van rejtve Krisztusban! „Ahogyan az Atya feltámasztja és megeleve­níti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.” (Jn 5,21; LK) Ezt bizonyítja Lázár feltámasztása is. Jézus önkijelentése - „En vagyok a feltámadás és az élet...”-és a benne hívők örök sorsáról való kettős tanítása ma nekünk szól: „.. .aki hisz énben- nem, ha meghal is, él (.. .előszörfeltámadnak a Krisztusban elhunytak...); és aki él, és hisz én- bennem, az nem hal meg soha (...azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elra­gadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.). Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25-26; zárójelben: iThessz 4,16-17) Márta felelete segítség lehet szemé­lyes válaszunk megfogalmazásához. „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságté­telt...” Mert Isten „szabadított meg minket, és ő hívott el (...) saját végzése és kegyelme sze­rint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk" (2Tim 1,8.9). íme a páli megigazulástan lényege: a szuverén Úr döntése a mi elmúlhatatlan életünk! Ezért a Krisztusban hívők szent életének nincs vége, mert „az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 6,23). De ki az örök élet? Jé­zus Krisztus „az igaz Isten és az örök élet” (íjn 5,20)! Őérette Pál a vértanúságot is vál­lalja: „Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” (ApCsel 21,13) Urunk halottfeltámasztásai a mi hitünket erősítik: „Ne félj, csak higgy!” Jairus tizenkét éves leányát kézen fogta, s így szólt: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!" (Mk 5,36.41) Luther írja: „Krisztus feltámadása magába foglalja a mi feltámadásunkat is. Isten,'aki a Krisztust felébresztette (!) halottaiból, megeleve­níti majd a mi halandó testünket is.” - „És nekem, minden Krisztusban hívővel együtt, örök életet ád. Ez így igaz!” (Kis káté) El tudjuk-e mondani örömmel, a saját hitvallásunkként Pál fogságból írt vallomását? „Mert nekem az élet Krisztus, és a meg- halds nyereség!" (Fii 1,21) Jézus nevére előbb-utóbb minden térd meghajol. A názáre­ti Jézus elfogói visszatántorodtak, és a földre estek, „amikor azt mondta nekik: »Én va­gyok«” (Jn 18,6). Névünnepén Mihály arkangyal viaskodásának a következményére utal Jézus Urunk: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” (Lk 10,18) A mennyben „Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal”, de nem tudott felülkerekedni, és levet­tetett a földre (lásd: Jel 12,7-9). Az igazi öröm forrása az örök élet, ezért „annak örül­jetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben" (Lk 10,20)! A mennyben, ahol a „Választot­takkal boldogan / S az angyalokkal nagy vígan / Éneklek ottan éneket, / S örökre lá­tom színedet”, én Uram és én Istenem! Ámen. (EÉ 503,7) ■ Garai András Országos evangélizáció — második hívás 2007. október 6., szombat, 10-től 16 óráig, Budapest-Deák tér Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet... ” (Jn 14,6) Igazság?! Valóságot kifordító, eltorzító látszatvilág, amelyben élünk, amelyet építgetünk magunknak. Nem játékként, mint a vidámpark tükörtermében gyermekként ta­pasztaltak. Marad-e hely az igazságnak, amely a dolgok igazi lényegét, valóságát mutatja? Tömb- és egyéni igazságrengetegek takarják el az egy igazságot. Csak ci­nikus, mindenből és mindenkiből kiábrándult kérdésként időszerű Pilátus kérdé­se: „Mi az igazság?", vagy fellelhető még az az őszinte, létünkből fakadó kíváncsi­ság, amely a tartóoszlopokat, az alapot, a célt, létünk értelmét kutatja? Bennünk van-e még a „Honnan, hová, kivel?” alapkérdése, melyre megnyugtató igaz vá­laszt kell találni? Igazság - bennünk levő, kibányászható tudás, ismeret vagy pedig kívülről jövő megvilágosodás eredménye? Netán valóban egy személy lenne az igazság? Mi vagy ki, és hol van az igazság?... Smidéliusz Zoltán Együtt elmélkedni és elcsendesedni ► A belső ima és elcsendesedés fontosságára a rákosszentmihály-sashalmi evangélikus gyülekezet lelkésze, Börönte Márta akkor döbbent rá igazán, amikor 1994-ben kijuthatott Taizébe. Az általa pásztorolt egyházközség felügyelője, Pongor-Juhász Attila pedig idén húsvétkor utazhatott el ide, és őt is megérintette a hely szellemisége. Személyes élményeik nyomán szü­letett meg kettejük közös elhatározása: olyan összejöveteleket tartanak, ahol a résztvevők az ének és az ima által együtt kerülhetnek közelebb Is­tenhez. Az együttlétekre szeptember 11-től kezdve minden hónap második keddjén kerül sor. Az első alkalmat Gáncs Péter nyitotta meg; rövid elmélkedése előtt a Kölcsey Férenc Általános Iskola Kék Madár kórusa szolgált dr. Bocsákné Balogh Gabriella veze­tésével. A Déli Egyházkerület püspöke az Út­mutató heti igéje, Zsolt 103,2 alapján azt hangsúlyozta, hogy minden indulásnál fontos az intonáció, az alaphang. „Azért jöttünk ide, hogy elcsendesed­jünk, és megnyíljunk Isten előtt, hogy ő meg tudjon szólítani minket. A Roger testvér alapította mozgalom - ahol egyenlő hangsúlyt helyeznek mind a spiritualitásra, mind pedig a rituáléra - nemcsak ökumenikus, hanem a nem­zeteket és a generációkat is összekap­csolja, és mindezt úgy teszi, hogy a kö­zéppontba Jézust és keresztjét állítja” - emelte ki. A Taizé-alkalomra és énekegyüttlétre szóló meghívást nemcsak evangéliku­soknak címezték, így az igehirdetés utáni közös éneklésben és imában valódi egy­ségben lehettek-és lehetnek a jövőben is - együtt Isten előtt a különböző felekeze­tekhez tartozó gyülekezet tagjai. ■ GaZsu

Next

/
Thumbnails
Contents