Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-09-23 / 38. szám
‘Evangélikus ÉletS ELŐ VIZ 2007. szeptember 23. „Zarándok én a föld színén.. ► Lapunk szeptember 2-1 számában részletesen beszámoltunk a második svéd-magyar lelkészkonferenciáról. A találkozó egyik nagy spirituális élménye volt a vadstenai zarándokközpont szolgálatának megismerése; az alábbiakban e központ tájékoztató füzetéből közlünk néhány részletet. Mi a zarándoklat? Jézus barátai már az egyház fennállásának legelején is elgyalogoltak szent helyekre, noha a keresztény hit Isten egész teremtését szentnek tekinti: nincs olyan hely a teremtett világon, amelyet Isten jelenléte be ne töltene, és nem történhet olyasmi, ami Isten figyelmét elkerülné. Ez azonban nem akadályozta meg az első keresztényeket abban, hogy elzarándokoljanak a mártírok sírjaihoz, hogy ott részesüljeAz első keresztényeket úgy is hívták: „az úton lévők közössége". Ok a mennyországba vezető úton haladtak, az élet útján. Jézus barátai az egyház egész történelme során zarándokoltak, és úgy tekintettek a zarándoklatra, mint ami illusztrálja a keresztény hitet: keresztülmenni a halálon az életre. A zarándoklat eggyé tette őket Jézussal, és így vele együtt mentek tovább. A kezdeti időkben fontos volt elzarándokolni a Szentföldre, majd ezek a zarándoklatok fokozatosan háttérbe szorultak, a 16. században a reformátorok pedig betiltották őket. A ’90-es években egyre több motiváció készteti az embereket arra, hogy zarándokúira induljanak. Ki a zarándok? A keresztény tradícióban minden keresztényt zarándoknak hívnak; számukra az egész élet a mennyország öröme felé tartó útnak számít. A zarándoknek a kommunióban. A zarándokok éppen ott, egy-egy üldözött, megvetett, erőszak áldozatául esett keresztény férfi vagy nő sírja mellett akartak összegyűlni, hogy osztozzanak a feltámadás hitében, és a dicsérő énekek által megmutassák Isten jelenlétét. mozgalmakban az igazi zarándoklat az új élet elnyerését jelentette. Miközben valaki egy bizonyos időszakban elzarándokol egyik helyről a másikra, és imádkozik, egyszerre vesz részt belső utazáson, ugyanakkor a külső világban is halad előre. A zarándokot a következő tulajdonságok jellemzik: A keresztségből indul, ami az élet kezdetét szimbolizálja. A zarándok gyalogol, miközben rendszeresen imádkozik. Csendben gyalogol, de párbeszédet is folytat vándortársaival. Az, ahogyan a zarándok rója az útját, az egyszerűséget példázza. A zarándoklat tiltakozás a világ javainak tisztességtelen elosztása ellen. A zarándok mindig égy meghatározott cél - gyakran egy templom - felé halad; úti célját elérve leteszi a botját, szimbolizálva a halált, amely a feltámadáson keresztül továbbvezet az új élet felé. A zarándok hét kulcsszava Stresszel teli világunkban fontos a lassúság. Belső és külső zarándokutunkon a cipőnk Krisztus követésének a szimbóluma. A zarándok birtokában van a szabadságnak a folyton időhiányban szenvedő világban. A vándorbot a vezetőnek, aki mutatja az utat, a szimbóluma. A zarándok egyszerűségre törekszik egy olyan korban, amelyben a fogyasztásnak és a materializmusnak van presztízse. A sátor a szerény szükségleteket szimbolizálja. A csend nehezen elérhető érték a zajosan nyüzsgő társadalomban. A köpeny, amely körülkeríti a zarándokot, a csend szimbóluma. Könnyűszívűség: hagyjuk gondjainkat Istenre. A kalap a könnyűszívű élet szimbóluma. A zarándok megosztja vándortársaival mind a testi, mind a lelki táplálékot. A batyu a zarándok egész éléskamrájának a szimbóluma. A spiritualitás. A kereszt a zarándok identitásának jele. Annak az igénynek a szimbóluma, hogy igyekszik elmélyíteni kapcsolatát önmagával, zarándoktársaival és Istennel. M Fordította: Petri Gábor Kedves Gyerekek! ► Két hete indult hétrészes sorozatunkban ismét Albert és Pongrác lovaggal kelhettetek útra, ahogyan tavaly is tettétek. Ezúttal is a Tudás erdejében található várhoz kellett menniük, azonban most a várat megszálló hétfejű sárkányt kell legyőzniük. A két nemes lovag minden alkalommal úgy próbálja meg teljesíteni ezt a feladatot, hogy egy-egy, valamiképpen a Bibliához kapcsolódó feladványt ad a sárkánynak. Ezeket a rejtvényeket ti is megoldhatjátok, a helyes megfejtéseket pedig - akár a hetedik rész végén összegyűjtve - küldjétek el a szerkesztőségünk címére (Evangélikus Elet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A végén jutalmul a sorozathoz kapcsolódó játékot kaphattok. 2. A most már csupán hatfejű sárkánynak nem kellett sok idő, hogy rájöjjön: megérkeztek kihívói, akik meg akarják tőle szabadítani a várat. Ezért a várfokról nagy hangon lekiáltott nekik:- Halló, halló! Akárki is van odalent, legyen bátor, és álljon elő, hogy azonnal miszlikbe apríthassam! A két nemes lovag sok mindent megélt már, így a sárkány nagy hangja nem rémítette meg őket. Bátran előálltak.- Szakáll király nemes vitézei vagyunk: Albert és Pongrác lovag. Azért jöttünk, hogy megküzdjünk veled! Azt gondoltuk, úgy tisztességes, ha fejeiddel külön-külön vívunk meg.- Rendben, legyen hát úgy! De nincs sok esélyetek... - nevetett a sárkány.- Hallod-e, te második fej! - kiáltotta Pongrác. - Itt van ez a rejtvény. Oldd meg! Ha nem leszel kész vele estig, nem menekülsz! A Szakáll királytól kapott lista alapján GYERMEKVAR tudták a lovagok, hogy ez a fej nagyon szeret enni. Ezért a Bibliából kigyűjtöt- tek néhány személynevet és olyan ételeket, amelyeket ezeknek a neveknek a viselői ettek. Ezeket kellett a sárkányfejnek összepárosítania. Már lebukott a nap a látóhatáron, amikor a vitézek visszamentek a sárkányhoz. A második fej annyira gondolkodott a feladott rejtvényen, hogy enni is elfelejtett, és estére éhen halt. így a lovagok őt is legyőzték. Oldjátok meg ti is a feladatot, csak közben el ne felejtsetek enni! A - Ruth 1 - Sáska, erdei méz B - Sámson Jp éB&íSí-.-A. l / G- ■ 5 ■ 3 - Fürjek, manna r ' C - Keresztelő János E - Illés és a sareptai öregasszony D - A pusztaságban vándorló nép 5- Pörkölt gabona HETI UTRAVALO Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúl- hatatlan életet. (2Tim 1,10) Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az _______ ör ök élet örömhírét és forrását, Jézust hirdetik. Életünk el van rejtve Krisztusban! „Ahogyan az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.” (Jn 5,21; LK) Ezt bizonyítja Lázár feltámasztása is. Jézus önkijelentése - „En vagyok a feltámadás és az élet...”-és a benne hívők örök sorsáról való kettős tanítása ma nekünk szól: „.. .aki hisz énben- nem, ha meghal is, él (.. .előszörfeltámadnak a Krisztusban elhunytak...); és aki él, és hisz én- bennem, az nem hal meg soha (...azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.). Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25-26; zárójelben: iThessz 4,16-17) Márta felelete segítség lehet személyes válaszunk megfogalmazásához. „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt...” Mert Isten „szabadított meg minket, és ő hívott el (...) saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk" (2Tim 1,8.9). íme a páli megigazulástan lényege: a szuverén Úr döntése a mi elmúlhatatlan életünk! Ezért a Krisztusban hívők szent életének nincs vége, mert „az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 6,23). De ki az örök élet? Jézus Krisztus „az igaz Isten és az örök élet” (íjn 5,20)! Őérette Pál a vértanúságot is vállalja: „Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” (ApCsel 21,13) Urunk halottfeltámasztásai a mi hitünket erősítik: „Ne félj, csak higgy!” Jairus tizenkét éves leányát kézen fogta, s így szólt: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!" (Mk 5,36.41) Luther írja: „Krisztus feltámadása magába foglalja a mi feltámadásunkat is. Isten,'aki a Krisztust felébresztette (!) halottaiból, megeleveníti majd a mi halandó testünket is.” - „És nekem, minden Krisztusban hívővel együtt, örök életet ád. Ez így igaz!” (Kis káté) El tudjuk-e mondani örömmel, a saját hitvallásunkként Pál fogságból írt vallomását? „Mert nekem az élet Krisztus, és a meg- halds nyereség!" (Fii 1,21) Jézus nevére előbb-utóbb minden térd meghajol. A názáreti Jézus elfogói visszatántorodtak, és a földre estek, „amikor azt mondta nekik: »Én vagyok«” (Jn 18,6). Névünnepén Mihály arkangyal viaskodásának a következményére utal Jézus Urunk: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” (Lk 10,18) A mennyben „Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal”, de nem tudott felülkerekedni, és levettetett a földre (lásd: Jel 12,7-9). Az igazi öröm forrása az örök élet, ezért „annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben" (Lk 10,20)! A mennyben, ahol a „Választottakkal boldogan / S az angyalokkal nagy vígan / Éneklek ottan éneket, / S örökre látom színedet”, én Uram és én Istenem! Ámen. (EÉ 503,7) ■ Garai András Országos evangélizáció — második hívás 2007. október 6., szombat, 10-től 16 óráig, Budapest-Deák tér Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet... ” (Jn 14,6) Igazság?! Valóságot kifordító, eltorzító látszatvilág, amelyben élünk, amelyet építgetünk magunknak. Nem játékként, mint a vidámpark tükörtermében gyermekként tapasztaltak. Marad-e hely az igazságnak, amely a dolgok igazi lényegét, valóságát mutatja? Tömb- és egyéni igazságrengetegek takarják el az egy igazságot. Csak cinikus, mindenből és mindenkiből kiábrándult kérdésként időszerű Pilátus kérdése: „Mi az igazság?", vagy fellelhető még az az őszinte, létünkből fakadó kíváncsiság, amely a tartóoszlopokat, az alapot, a célt, létünk értelmét kutatja? Bennünk van-e még a „Honnan, hová, kivel?” alapkérdése, melyre megnyugtató igaz választ kell találni? Igazság - bennünk levő, kibányászható tudás, ismeret vagy pedig kívülről jövő megvilágosodás eredménye? Netán valóban egy személy lenne az igazság? Mi vagy ki, és hol van az igazság?... Smidéliusz Zoltán Együtt elmélkedni és elcsendesedni ► A belső ima és elcsendesedés fontosságára a rákosszentmihály-sashalmi evangélikus gyülekezet lelkésze, Börönte Márta akkor döbbent rá igazán, amikor 1994-ben kijuthatott Taizébe. Az általa pásztorolt egyházközség felügyelője, Pongor-Juhász Attila pedig idén húsvétkor utazhatott el ide, és őt is megérintette a hely szellemisége. Személyes élményeik nyomán született meg kettejük közös elhatározása: olyan összejöveteleket tartanak, ahol a résztvevők az ének és az ima által együtt kerülhetnek közelebb Istenhez. Az együttlétekre szeptember 11-től kezdve minden hónap második keddjén kerül sor. Az első alkalmat Gáncs Péter nyitotta meg; rövid elmélkedése előtt a Kölcsey Férenc Általános Iskola Kék Madár kórusa szolgált dr. Bocsákné Balogh Gabriella vezetésével. A Déli Egyházkerület püspöke az Útmutató heti igéje, Zsolt 103,2 alapján azt hangsúlyozta, hogy minden indulásnál fontos az intonáció, az alaphang. „Azért jöttünk ide, hogy elcsendesedjünk, és megnyíljunk Isten előtt, hogy ő meg tudjon szólítani minket. A Roger testvér alapította mozgalom - ahol egyenlő hangsúlyt helyeznek mind a spiritualitásra, mind pedig a rituáléra - nemcsak ökumenikus, hanem a nemzeteket és a generációkat is összekapcsolja, és mindezt úgy teszi, hogy a középpontba Jézust és keresztjét állítja” - emelte ki. A Taizé-alkalomra és énekegyüttlétre szóló meghívást nemcsak evangélikusoknak címezték, így az igehirdetés utáni közös éneklésben és imában valódi egységben lehettek-és lehetnek a jövőben is - együtt Isten előtt a különböző felekezetekhez tartozó gyülekezet tagjai. ■ GaZsu
