Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-09-23 / 38. szám

‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. szeptember 23. 3 Beszámolókat fogadott el a zsinat 4t Folytatás az i. oldalról Az új koncepció szerint az Üllői úti épület árából renoválni lehetne egyrészt a Ró­zsák terén álló kollégium épületét, ahol ki lehetne alakítani egyházunk új országos központját, másrészt a Puskin utcai épüle­tet, ahol a Déli Egyházkerület Püspöki Hi­vatala mellett az evangélikus gyűjtemé­nyek kapnának helyet. Sőt a Lágymányo­son lévő telken egy befektető által felépí­tendő irodaházból egyházunknak hosz- szabb távon biztos és tervezhető bevétele is lenne. A zsinatnak állást kell foglalnia abban, hogy helybenhagyja-e márciusban hozott határozatát, vagy a következő ülésszakon módosítja döntését. A testület második munkanapjának kezdetén a küldöttek egyperces felállás­sal emlékeztek meg dr. Weitler Jánosról, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület kö­zelmúltban elhunyt felügyelőjéről. Ez­után általános vita keretében foglalkoz­tak az Evangélikus Szolidaritási Alapról szóló törvényjavaslattal. Módosították a zsinat összehívására, illetve a szavazá­sok menetére vonatkozó ügyrendet, va­lamint határozatot hoztak arról, hogy a jövőben á törvény-előkészítő bizottság a zsinati határozatok szövegén anélkül is végrehajthat a tartalmat nem érintő vál­toztatásokat - kijavíthatja a helyesírási, nyelvhelyességi hibákat hogy erről a zsinat külön döntene. Utolsó napirendi pontként a zsinati kül­döttek meghallgatták és elfogadták Csorba Gábor gazdasági osztályvezetőnek az or­szágos egyház elmúlt évi gazdálkodásáról szóló beszámolóját. Végül pedig döntöt­tek arról, hogy a következő zsinati ülés­szak időpontja november 23-24-e lesz. ■ Kiss Miklós Csömöri lelkészcsere kább egy örömapa érzésével engedi át szeretett gyülekezetének lelki vezetését. Az iktatás liturgiájában és az ünnepi al­kalmat záró közgyűlésen elhangzott ál­dáskívánások, köszöntések keretezték az immár beiktatott lelkész igehirdetését. Jo­hann Gyula Ézs 40,8 alapján egy másfajta időszemléletre hívta fel a figyelmet, mert - mint mondotta - az idő csak az ember számára szorongató kategória. „Itt, ahol valójában csak röpke pillanatokra va­gyunk egymás mellett, szeretnék beállni csendesen a csömöri lelkészek sorába... Csöndben szeretnék jelen lenni - Krisztus szavával, Krisztus segítségével” - hang­zott a „szószékfoglaló” summázata. A Pécsváradon, római katolikus temp­lomban keresztelt, eredetileg zenetanár végzettségű Johann Gyula 1993-ban öl­tötte magára a Luther-kabátot. Körülbe­lül egy esztendeig „evangélikussá válásá­nak” helyszínén, Pécsett volt segédlel­kész, 1994 és 2000 között viszont (egy németországi ösztöndíjas évtől eltekint­ve) már parókusként gondozta Szek- szárd és környékének gyülekezeteit. 2000-ben ismét a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemre került, a teoló­gia lelkésze lett. Szintén teológiát vég­zett, de egészségügyi pályán dolgozó hit­vesével három gyermeket nevelnek. A lelkésziktatásra érkezett vendégék sokasága, továbbá a Lutheránia énekkar, illetőleg az EHE kórusának és fúvószene­karának közreműködése mindenesetre a helybéliek számára is igazolhatta D. Sze- bik Imre nyugalmazott püspök szavait: az ünnepi alkalom valójában két országos hírű lelkész stafétaváltásának eseménye egy országos hírű gyülekezetben. A láto­gatókban pedig - egyebek mellett - a pél­dás szervezettség és a szívélyes, testvéri fogadtatás öregbíthette a csömöriek mél­tán jó hírét. ■ T. Pintér Károly ► Mondják, kezdetben sokkal nehezebb dolga van annak a lelkésznek, aki hosszú időn át szolgáló szeretett pásztor után veszi át a gyülekezet vezeté­sét. Jó esély van azonban arra, hogy a legfrissebb ellenpéldát a Pest megyei Csömör szolgáltassa, ahol a hivatását harminchét éven át gyakorló Solymár Péter nyugdíjba vonulását követően múlt szombaton foglalta el hivatalát az utód, Johann Gyula. Nem egyszerűen a két igehirdető alkati adottságai, em­beri tulajdonságai ígérnek zökkenőmentes átmenetet, hanem teológiai látá­suk, „lelkiségük” hasonlósága is. A megválasztott lelkészt Mekis Adóm, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese iktatta be új szolgálati helyére. A közel háromszáz éves csömöri egy­házközségben 1948 óta volt Solymár a ve­zetékneve az evangélikus papnak - mu­tatott rá igei köszöntőjében Fabiny Ta­más, utalva arra, hogy Johann Gyula elődje az édesapjától, Solymár Jánostól vette át a pásztorbotot a településen. Az Északi Egyházkerület püspöke az eskü­vői alkalmak kedvelt igeversével - „Egy­más terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gál 6,2) - kívánt hosszú, kitartó hűséget a gyülekezetnek és új pásztorának. Áldását adta e „frigy­re” a nyugalomba vonult Solymár Péter is, aki ugyanakkor nem titkolta, hogy - az esküvői hasonlatnál maradva - légin­Megújuló máj ősi toronyhéjazat A bonyhád-majosi evangélikus templo­mot kétszázhuszonhárom esztendővel ezelőtt építették; az utóbbi években bi­zonyossá vált, hogy immár szükséges a torony felújítása. Az Oktatási és Kultu­rális Minisztériumtól műemlékvédelem céljára elnyert hét és fél millió forint le­hetővé tette, hogy augusztus 21-én meg­kezdődjenek a munkálatok. A tatarozás során elvégzik a templomtorony héjaza- tának teljes cseréjét, lefestik a torony- szerkezetet, új villámvédelmi rendszert építenek ki, a torony szellőzését biztosí­tó négy zsalugátert is lecserélik; az órala­pok zománcozva lesznek, és új mutató­kat kapnak. A templomtorony felújítási munkálatait október 21-ig szeretnék be­fejezni. A felújítást Bonyhád Város Önkor­Elkészült a balassagyarmati evangéli­kus gyülekezet Szabó József Tanulmá­nyi Háza. A tizennyolc fő elszállásolá­sára alkalmas épületben két - konfe­renciák, csendesnapok megtartására is kiválóan alkalmas — nagyterem találha­tó. A nógrádi város központjában fek­vő tanulmányi ház közvetlen szom­szédságában van egy étterem, ahol ol­csón megoldható az étkezés. (Egy kis teakonyha házon belül is lehetővé teszi az egyszerűbb étkek elkészítését, a reg­gelizést, kávézást.)­A kétszemélyes szobákat jelenleg sze­mélyenként kb. 2500-3000 forintért le­het egy éjszakára igénybe venni; a moz­gásukban korlátozottak számára külön szoba és fürdőhelyiség áll rendelkezésre. A Szabó József Tanulmányi Ház hivata­los átadására október 21-én kerül sor. ■ Antal Attila felvétele • 1784-ben építették a barokk stí­lusú bonyhád-majosi evangéli­kus templomot. • 1935-ben részlegesen felújították a templomtornyot. • 1968-ban a templomot műemlék­ké nyilvánították. • 1991-ben újrafestették a templo­mot, de a tornyon nem végezték el a szükséges javításokat. mányzata kétmillió forinttal támogatja; szintén kétmillió forintot adtak össze a gyülekezeti tagok, illetve a hajdan Ma- josról kitelepített német ajkú evangéli­kusok. Makán Hargita lelkésztől meg­tudtuk, hogy további egymillió forint segítséget várnak a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerüle­tétől, illetve hogy továbbra is támogat­hatják magánszemélyek a munkálatokat a 11746036-20011088-as számlaszámon. Bonyhád-Majoson ezeregyszáz lelkes gyülekezetét tépázott meg a történelem 1946-48 között, amikor a kitelepítések következtében száz főre csökkent a hí­vek száma. A jelenleg nyolcvanhárom fős gyülekezet aktív életet él, a heti isten­tiszteleteken és hittanórákon kívül kon­certeket és szeretetvendégségeket szer­veznek. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evan­gélikus Gimnázium és Kollégium diákjai is rendszeres vendégei a majosi temp­lomnak, hiszen az építménybe mind a hatszáz tanuló befér; a karácsonyi isten­tiszteletet is itt tartják. ■ Máté Réka Ajándék északról A tanévkezdésre egyházunk egész népe értékes ajándékot kapott az Északi Egy­házkerület lelkészi munkaközösségétől: egy közel háromszáz oldalas gyülekeze­ti munkaprogramot Növekedés címmel. A Luther Kiadó gondozásában megjelent, igényes kötetben szinte minden gyüle­kezeti csoport számára találunk átgon­dolt tematikájú, részletesen kidolgozott sorozatokat: gyermek-, ifjúsági és fel- nőtt-bibliaóra, bibliaiskola, szeretetven- dégség, ifjúsági tábor... Hálásak vagyunk ezért a legjobbkor érkezett „mentőcsónakért", amelybe most számos „süllyedő” lelkész testvé­rem - munkatársaival és gyülekezeteivel együtt - beszállhat. Lehet, hogy a kép kissé drasztikus az elmerülni látszó kol­légákról és közösségekről, de attól tar­tok, hogy jó pár gyülekezetünkben is­meretlen az évenkénti munkatervkészí­tés, a tudatos gyülekezetépítés lehetősé­ge és felelőssége. Pedig feltételezem, egyikünk se íratná szívesen gyermekét olyan óvodába, iskolába, melyről kide­rül, hogy minden koncepció és tanterv nélküli „gyermekmegőrző” csupán; Vagy aligha szállnánk fel olyan repülőgépre, melynek pilótája térkép és útvonalterv nélkül csak úgy elindulna valamerre. A „Gyere velem, én se megyek sehová!” fe­lelőtlen cinizmusa megengedhetetlen gyülekezeteink vezetésében. Tisztában vagyok azzal, hogy az egyház nem ter­melőüzem, nem oktatási intézmény, de mégsem működhetünk csupán „losung” igékre hivatkozva, ahogyan ezt néme­lyek egy kegyes frázissal elintézik. Reménységünk, hogy a 2007/2008-as tanévre kiadott munkaprogrammal új korszak kezdődik gyülekezeteink életé­ben. A jövőben hároméves vetésforgó­ban állít majd össze az éppen soros egy­házkerület olyan átfogó munkaprogra­mot, amely minden gyülekezet számára használható anyagot kínál egy egész esztendőre. Könnyen belátható, hogy ezzel renge­teg időt és energiát lehet megtakarítani, hiszen nem kell minden lelkésznek, minden gyülekezetnek külön munkater­vet készítenie. Emellett - remélhetőleg - egyházunk közösségi tudata, az össze­tartozás, az együttes gondolkodás és munkálkodás is erősödhet általa. Erre a csapatszellemre - vagy amint nemrégiben országos felügyelőnk fogal­mazott: „összezárásra” - égető szüksé­günk van. Sajnos még mindig sok a ma­gányos „harcos”, a nagy „szólista” lelké­szi karunkban. Viszont kevés az összjá- tékra kész és képes csapatjátékos. Pedig ÉGTÁJOLÓ Jézus kettesével, illetve kisebb-nagyobb (tizenkét, illetve hetvenfős) csapatokban küldte ki tanítványait a szolgálatra. Az idei ősz délen igen gazdag lelkész­iktatásokban. íme, a szeptemberi „szü­ret”: Soltvadkert, Dombóvár-Kapos- szekcső-Csikóstőttős, Pécs, Budapest- Kőbánya. Egy lelkészváltás, -iktatás min­dig ünnep a gyülekezetek életében, ezenfelül komoly lehetőség az úgyneve­zett hivatásgondozásra, melynek hiá­nyától sokan és sokat szenvedünk egy­házunkban. Egy-egy lelkésziktatás a jó hangulatú ünneplésen túl alkalmat adhat az új lel­késznek éppúgy, mint a lelkész kollégák­nak a komoly önvizsgálatra: hogyan is állok a küldetésemmel? Érzem-e a súlyát az iktatási liturgia mondatainak, ame­lyekre az ünnepi feszültség miatt talán nehéz odafigyelni? így az új munkaév kezdetén hadd idézzem, hadd ajánljam minden kedves szolgatársamnak csen­des, elmélyült meditációra Agendánk szép és mély szövegrészleteit: ,Áraszd ki rá Szentlelkedet, hogy lelkészi szolgálatában téged kövessen, mindenkor igazat szóljon szeretet- ben... Gondjaidra bízom a gyülekezetei, hogy pásztorold az Úr Jézus Krisztus népét, ne kény­szeredetten, hanem örömest, ne haszonlesésből, hanem odaadóan, ne uralkodjál a reád bízotta­kon, hanem légy a gyülekezet példaképe... ” Lelkigondozói szempontból különö­sen kényes a helyzet ott, ahol hosszú ideig szolgált kolléga adja tovább a pász­torbotot. Itt fokozott tapintat, empátia és bölcsesség kívántatik mindkét oldal­ról. Ahogyan erről a Stáció című vallási magazinban olvashattunk: szükséges az egyházban, egyházunkban is kialakítani a „visszavonulás kultúráját”... Nem kevésbé izgalmas, amikor két lelkésznek kell egymás mellett szolgál­nia. A kettős iga, a tandem néha igen­csak csikorogva működik. De néhány pozitív példa igazolja, hogy lelkészeink nemcsak szólóéneklésben, hanem du­ettben is jók. A lelkésziktatás a gyülekezeteket is komoly kérdésekkel, elvárásokkal és vállalásokkal szembesíti. Nem elég csu­pán a parókiát lakhatóvá tenni és az ünnepi vendéglátást megszervezni. Ad­ja Isten, hogy a beiktató esperes szava szíven találja a gyülekezet népét is: „A gyülekezet gondjaiba és szeretetébe ajánlom N. N. lelkészt, a mi testvérünket az Úrban: tiszteljétek és becsüljétek őt az egyház Urától rendelt elöljárótokként, hallgassatok szavára az Úrért...” Beindult a tanév, munkatervet kap­tunk a Növekedés reménységével, több helyütt új lelkész lépett szolgálatba. Te- hetünk-e most végül többet, fontosab­bat, mint hogy együtt imádkozzuk az ősi confirmát: „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk, és ne hagyd el népedet, keze­id alkotását! Erősítsd meg, Jézusunk, amit cse­lekedtél értünk, és tartsd meg, akiket megvál­tottál véred árán! Erősítsd meg, Szentlélek Is­ten, amit cselekedtél értünk, és egyesítsd hívei­det békességben!" Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents