Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-09-16 / 37. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2007. szeptember 16. )► 9 „Uram, tégy a béke eszközévé.. Nemzetközi imanap Európa békességéért - 2007. szeptember 21. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 2001-ben hozta azt a határozatát, hogy szeptember 21-e minden esztendőben világszerte az erőszakmentesség és a békesség napja legyen. Kofi Annan, az ENSZ főtitkára egyetértett az Egyházak Világtanácsának (EVT) azzal a javaslatával, hogy ez a nap a békéért való imádság nemzetközi napja is legyen. így az EVT - Az erőszak legyőzésének évtizede elnevezésű programján belül - szeptember 21-ét a békéért való imádság nemzetközi napjává nyilvánította. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy a mintegy 340 tagegyházában élő több mint 500 millió keresztényt arra hívja, hogy - szoros együttműködésben a római katolikus hittestvérekkel és a világ minden békére vágyó, jó szándékú emberével - ezt a napot a békéért való imádság, a béke ügyének szolgálata és a békesség megteremtése iránti igyekezet napjaként élje meg. „Ezen a napon tisztelettel tekintünk minden nemzet azon fiaira és leányaira, akik egy békés világért dolgoznak. Bátorítsuk őket, és járjunk szolidaritásban velük! Imádkozzunk értük, és adjunk hálát Istennek értük!” - biztat Sámuel Kobia, az Egyházak Világtanácsának főtitkára. 2007-ben az Egyházak Világtanácsa az európai béke és megbékélés napjaként tekint szeptember 21-re, s mintaértékű imádságként Assisi Szent Ferenc imáját helyezi a szívünkre. Assisi Szent Ferenc szép példáját adja a béke iránti vágyakozásnak, a béke megteremtésének és a békés életnek. Felemelő vágyakozása, amely szerint azt kéri Istentől, hogy ő maga is a békesség eszköze lehessen, olyan imádság, amelyhez mindannyian szívvel és lélekkel csatlakozhatunk - sugallja az ez évi békeimanap felhívása. Hogyan válhatunk a békesség eszközévé? Hogyan csatlakozhatunk az Európa békességéért tartandó nemzetközi imanaphoz? Szeptember 21-én nyilván imádsággal, a világszerte imádkozók- hoz és ehhez az ökumenikus programhoz való lelki csatlakozással. A békesség eszközeként élt élet azonban nem szorítkozik egy napra. A krisztusi élet minden értéke azt szolgálja, hogy megmaradjon a békesség a kisebb-nagyobb közösségekben, ha pedig elveszett, újraépüljön a megbékélés útján. Ezt szolgálja az önvizsgálat, a bűnbánat és a bűnbocsánat egyaránt. Az Egyházak Világtanácsának programja továbbá kreativitásunkra is számít. Arra hív például, hogy tartsunk olyan imádságos istentiszteleteket, amelyek kifejezetten a kisebb és nagyobb közösségünk békességét szolgálják. Szervezzünk huszonnégy órás, virrasz- tásos vigíliákat, imádságokat ökumenikus közösségben. Rendezzünk olyan közösségi programokat iskolákban, otthonokban, munkahelyeken, amelyek főtémája a béke. Minden eszközzel próbáljunk meg minél több embert bevonni a programokba, hogy minél több keresztény egybehangzó imádsága és aktivitása szolgálja a békét! Építsük ezzel a békesség kultúráját, amely az erőszak minden formáját kizárja a konfliktusmegoldás eszköztárából. Assisi Szent Ferenc imádsága példázza azt a józan hitet, hogy a békesség megteremtése, az erőszak legyőzése emberi erőfeszítés árán nem érhető el. Ugyanakkor mindez olyan isteni ajándék, amelynek megvalósulásában megtisztelő szerepet kaphat mindenki. Boldogok azok, akik nem a konfliktusokban akarnak győzni, hanem a konfliktusokat akarják legyőzni, és így a béke eszközeivé tudnak lenni. Az EVT 2007-ben az erőszakmentesség és a békesség ügyének Európára való koncentrálásával fejezi ki testvéri szolidaritását az európai egyházak 3. ökumenikus nagygyűlése iránt, amely a múlt hét végén fejeződött be Nagyszebenben. Az európai integráció gondolatát és folyamatát az 1940-es évek végétől áthatotta a békevágy és a háború újrakezdésétől való félelem. Az európai integráció legnagyobb eredménye éppen a fegyverek hallgatása. Ugyanakkor a közelmúlt és a jelen erőszakos összecsapásai - Balkán, Észak-Irország, Kaukázus, de vannak párizsi és budapesti példák is... -, a személyes, a családi, a regionális, az etnikai és egyéb brutalitások mind azt bizonyítják, hogy sajnos még aktualitása van a középkori itáliai egyházatya imádságának, az EVT programjának és a mi személyes elkötelezettségünknek egyaránt. A sok háborúságot elszenvedő Boszniában a közelmúltban alakult egy kórus, amelynek neve Pontanima (lelkek hídja). Ez a kórus keresztényekből és muzulmánokból áll, és ahogy ők mondják, „az ellenségeik zenéjét éneklik”. Szarajevó polgármestere ezt a kórust a „megbékélés legszebb ékszerének” nevezte. A magunk helyén igyekezzünk mi is kiérdemelni ezt a címet; kezdjük azzal, hogy ajkunkra és szívünkre vesszük Szent Ferenc imádságát; Uram, tégy a béke eszközévé, hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet van, hogy megbocsássak, ahol bűn van, hogy egyesítsek, ahol széthúzás van, hogy igazságot hozzak, ahol tévedés van, hogy hitet vigyek, ahol sötétség van, hogy örömet vigyek oda, ahol szenvedés van. Nem azért, hogy vigasztalódjam, hanem hogy vigasztaljak; nem azért, hogy megértsenek, hanem hogy megértsek; nem azért, hogy szeressenek, hanem hogy szeressek; csak ez a fontos, mert amikor adunk - kapunk, amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk, amikor meghalunk - új életre kelünk. ■ Dr. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára Meditáció a kőröshegyi völgyhídnál Ami döntően jellemző rá: „a legek hídja”. Nemcsak a viadukt számokban kifejezhető adatai tükrözik ezt, hanem az is, hogy csodálatos környezetben kanyarog, és szinte az egész Balatonra gyönyörű kilátás nyílik róla. Hossza közel két kilométer, legmagasabb pontja a terepszinttől nyolcvannyolc méter. Kivitelezési költsége több mint 41 milliárd forint volt; három évig épült. Ám egyúttal a korlátozások hídja is. Fel kell hívni rá az autósok figyelmét, hogy senki se álljon le rajta gépkocsijával ámuldozni - még néhány percre sem, hiszen leállósáv nincs, emiatt pedig balesetveszélyes lehet a lassítás is. Fontos tudnivaló az is, hogy a Balaton déli partja melletti pályarészen (Sóstó és Nagykanizsa között) nincs üzemanyagtöltő állomás; tanácsos ellenőrizni a tartály állapotát, mielőtt valaki felhajt a viaduktra. Talán magyarázza, hogy a völgyhíd miért az autósoké, hogy megépítésével a Balaton teljes déli partján való gyorsabb közlekedést szerették volna előmozdítani. Kárpótlásul a biciklisták és a gyalogosok az ünnepi átadás előtt kipróbálhatták az autópálya új szakaszába épült völgyhidat, és gyönyörködhettek a páratlan szépségű kilátásban. Mégis, ez egyszeri alkalom maradt, és a völgyhíd az autósoké! De meditációm evangéliumi jellege abban rejlik, hogy vezet alatta keresztút... Már az építkezés idején is élhettünk ezzel a lehetőséggel: feleségemmel átmentünk autóval a völgyhíd alatti keresztútön, hogy szülőfalum templomában a kereszt titkáról szólhassak. Azért volt „izgalmas” az áthaladás, mert roppant súlyú - hatszáz tonnás - elemek tornyosultak felettünk. Ugyanakkor érzékeltette velünk: Jézusnak a kereszten a több száz tonnás betonelemeknél súlyosabb bűnterhet kellett hordania, hogy kárhozatos súlya ne szakadjon ránk. így hordozta helyettünk, értünk és miattunk „a világ bűnét" 0n 1,29). A csodálatos panorámát kínáló kőröshegyi völgyhídról csak gyorsan közlekedő járművekből lehet rápillantani a magyar tengerre. Kell égy bizonyos „anyagi bázis” (autó), hogy valaki eljusson erre a magaslatra, és gyönyörködhessen Isten teremtett világának szépségében. Ötven évvel ezelőtt kerékpárommal a szárszói missziói körzetet járva gyakran megálltam a Balatonföldvárról Szárszó felé vezető emelkedő csúcsán, ahonnét a tél végi naplemente sugarai bearanyozták a keresztformára repedt jégtáblák közötti víztömeget. Vittem nehezebb utakon is - kerékpártempóban - az evangélium üzenetét, amelyet azon a tél végi naplementén a Balaton jege elém rajzolt és az ige szívembe vésett. Ma a völgyhídon át gyorsabban lehet eljuttatni az örömhírt az emberekhez. De eközben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az igazi „összekötő híd” számunkra a Megfeszített keresztje. Jézus mint jó pásztor azonban nemcsak füves legelőkön vezet át bennünket, hanem elvezethet azokhoz is, akik a mellékutak rögös talaján vagy szakadékba zuhanva tengetik életüket. Bizodal- mas és engedelmes hittel mehetünk vele bátran - akár „hídszolgálati útra”, akár a mélységben kanyargó keresztutakra -, mert ő élő Úrként velünk vándorol! ■ Szimon JÁNOS A kőröshegyi völgyhíd - amikor még épült HETI ÚTRAVALÓ Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok (iPt 5,7) Szentháromság ünnepe után a 15. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Istenünk gondviselő szeretetét hirdetik - „Áldott az Úr, napról napra gondoskodik rólunk sza- badításunk Istene” (Zsolt 68,20; LK) -,se kánon sorait juttatják eszünkbe: „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! / O felruház és táplál, rád göndot ő visel.” (EE 586) Jézus a Hegyi beszédben négyszer (!) szólít fel: „Ne aggódjatok!", s helyette ezt ajánlja: „De keressétek először az ő (az Úr Isten) országát és igazságát, és ezek (a táplálék s a ruházat) is mind ráadásul megadatnak nektek." (Lásd Mt 6,25-34!) Senki sem szolgálhat két úrnak. Mindnyájunknak „mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk!” (Kis káté) Az aggódás hitetlenség, tehát bűn. És Jézus éppen a hitünket erősíti, mert a gondviselő Atyánkra való feltétel nélküli ráhagyatkozásra biztat. Mivel a minden kegyelem Istenének gondja van az ő elhívottaira, „nonstop” hálaadás és imádat illeti, hiszen „övéa dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen." (iPt 5,11) Luther írja: „Isten aggodalmaskodásod nélkül is eltart. Hát csak hagyjuk rá a gondjainkat. Munkád s iparkodásod nincs ellene a hitnek, sőt szükséges a test megzabolázására. Az aggodalmaskodás azonban Isten ellen van.” Pál megköszöni a filippi gyülekezet gondoskodását: „Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. (...) Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban.” (Fii 4,ioa.i4) Jézus apostola a tévtanításoktól és a pénzimádattól óvja hitben igaz fiát: „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme... ” „De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” (iTim 6,ioa.8) A hajótörés előtt Pál így bátorítja két hete éhező társait: „...intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja." Isten gondviselő szeretetének jeleként „mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre” (ApCsel 27.34a.44b). Mária leült Jézus lábához, hallgatta igéjét, mert mindennek rendelt ideje van, „de egy a szükséges dolog"! (Lk 10,42; Károli-fordítás) Kedves Testvérem! Talán te is „sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre"; az Úr Jézus Krisztusra! (Lk 10,41-42) Az ő követésének útján rendelkeznünk kell a szükséges javakkal, így pénztárcával, hátizsákkal és karddal is. Elfogatása előtt adta ki Urunk ezt az új „menetparancsot”: „Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen." (Lk 22,36) Ez az egyetlen „támadó” felszerelés Isten fegyverzetében: „Vegyétekfel (...) a Lélek kardját, amely az Isten beszéde." (Ef 6,17) De ezt ott a Gecsemáné-kertben tanítványai félreértették. Jézus követői — minden külső körülmény ellenére - már most boldogok a négy boldogmondás és jajkiáltás kijelentései szerint. „Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben...” (Lk 6,23) S addig is: „Boldog, aki hallgatja / S megtartja, Uram, beszéded.” (EÉ 294,1) * ■ Garai András Országos evangélizáció - első hívás 2007. október 6., szombat, 10-től 16 óráig, Budapest-Deák tér Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. ..”(Jn 14,6) Főszerepben 2007. október 6-án A magam részéről is szeretettel hívom az olvasót az idei őszi evangélizá- cióra. Ez egy olyan ősi „műfaj” az egyházban, mely arra hivatott, hogy segítségével kiértékeljük és átértékeljük életünk filmjét. Egy bölcs mondás úgy tartja: „Élj úgy, hogy ha lepereg életed filmje, érdemes legyen megnézni.” A főszerep a tiéd, és a filmet nem lehet elölről kezdeni, ha netán elrontottad. Viszont lehet másként folytatni, mert életed filmje még nem ért véget. Úton vagy. Sándor Frigyes útitárs Közérdek A legközelebbi Tamás-mise - a keresők istentisztelete - szeptember 16-án, vasárnap 15.30-kor kezdődik. Mottója a helyszínhez és az alkalomhoz illően ez: „Közérdek”. A kéthavonta megrendezendő, „picit más”, fiatalosabb és közvetlenebb istentiszteletet ezúttal nem egy templom falai között, hanem szabad téren, a Deák téri templom mögötti Városház parkban tartjuk. Talán vannak, akik ezt olvasva így gondolkodnak: sajnos az emberek nem szívesen mennek be a templomokba. Szomorú, hogy nekünk kell kimennünk hozzájuk. Talán úgy érezzük, távol van tőlünk az a csodálatos és hatalmas Jézus, aki olyan bámulatos erővel vonzott magához mindenkit. Gyengülne az ereje? Miért nem „intézi el”, hogy kíváncsi emberek sokasága töltse meg a padsorokat? - Van azonban valami, amit fontos megértenünk. Jézus, amikor kiküldte tizenkét tanítványát, ezt mondta nekik: „Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!” (Mt 10,7) „Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek." (Mt 10,27) Jézus küldte a tanítványait - és küld minket is, hogy vigyük a békesség hírét. O ismeri az egyháztól távolabb álló emberek érzéseit, gátlásait. Tudja, hogy nekik is nehéz olyan helyen keresni az SZÓSZÓRÓ Ijjúságirovat-gazda: Győré Balázs Atya felé vezető utat, amely számukra teljesen idegen. (Lehet, hogy ha korábban nem szoktuk volna meg a templom, a gyülekezet légkörét, számunkra is idegen lenne.) Ám ha mi ismerjük ezt az utat, ugyanúgy nem tarthatjuk meg magunknak, ahogyan egy halálos betegség gyógymódja sem maradhat a laboratóriumban dolgozók titka. Nagy a felelősségünk. Ezért ha az emberek maguktól nem kíváncsiak arra, amit tovább tudnánk adni nekik, ne haragudjunk meg, hanem törekedjünk számukra érthető nyelven hirdetni az evangéliumot! Kérjünk lelkesedést, elköteleződést, Szendéiket, előkészített helyzeteket, hogy mindennapjainkban is továbbadhassuk az örömhírt! Biztatásul ne feledjük: Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (iTim 2,4). Isten hatalmában bízva várhatunk nagy dolgokat a Tamás-mise keretein belül is. ■ Bálint Nóra
