Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-09-09 / 36. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2007. szeptember 9. 9 Mások hasznára, de ne a magam kárára Egy lelkészkonferencia margójára A Déli Egyházkerület lelkészei immár harmadszor töltekezhettek fel közösen a Balatonszárszón tartott szokásos munkaévkezdő konferencián augusztus végén. Idén a lelkigondozás témakörében próbáltunk elmélyülni. Nagy várakozással készültem erre a találkozóra, hiszen mai világunkban egyre több a segítségre vágyó, lelkileg és testileg sérült ember. Dr. He'zser Gábor pasztorálpszicholó- gus tartotta az előadásokat, gondolatébresztőket. Arra próbált rávezetni bennünket, hogy bár sok ember várja tőlünk a segítséget, törekednünk kell arra, hogy alkalmatlanokká ne váljunk erre a szolgálatra. Megvizsgáltuk magunkat: kik is vagyunk? Milyen minőségben vagyunk jelen egy-egy beszélgetésben, helyzetben? Érdekes megfigyeléseket tettünk: a legtöbben elsősorban apának, anyának, férjnek, feleségnek vagy gyermeknek tartják magukat, és csak ezután következik lelkészi mivoltuk. Tehát amikor lelkipásztori beszélgetést folytatunk valakivel, akkor ugyanúgy apák, anyák, férjek, feleségek vagy gyermekek vagyunk, mint akik velünk szemben ülnek. Nem arra törekszünk, hogy a szószék magasságából, messziről „leprédikáljunk” valakit, mintegy ítéletet hirdetve felette, hanem őt meghallgatva, megértve próbálunk segíteni rajta. Mindenkinek éreznie kell: Isten teremtményei vagyunk, megváltásra szoruló, bűnös emberek. Lelkigondozók és lelkigondozottak egyaránt Isten kegyelméből, Krisztus által megváltottan élünk ebben a világban. Küldete'sünk pedig az, hogy jól gazdálkodjunk a ránk bízott talentumokkal. Az előadó próbált minket rávezetni arra, hogy miként alakíthatunk ki helyes időbeosztást, kiemelve: nagyon fontos, hogy saját magunkra is szánjunk naponta egy órát. Úgy tudjuk kiküszöbölni a túlterheltség, a kiégés veszélyét, ha van koncepciónk, és rendszeresség, céltudatosság jellemzi a munkánkat, életünket. Kis csoportokban beszélgetve próbáltuk megoldani a kapott feladatokat, miközben jobban meg is ismerhettük egymást. Komoly és tartalmas beszélgetések éppúgy voltak, mint szívből jövő kacagások, viccek, feszültséget oldó énekek és erőt adó áhítatok. Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes olyanokat kért fel az áhítatok megtartására, akik valamiképpen „újak” a Déli Egyházkerületben. így került sor Németh Zoltán, Szabó Lajos, Ponicsán Erzsébet és az angliai tanulmányúiról hazatért Cserháti Sándor szolgálatára. Megdöbbentem azon a tényen, hogy az egésZen fiatal lelkészi gárda már napi rendszerességgel végez lelkigondozói szolgálatot fiatalok, egyetemisták, kórházban fekvő betegek körében. Sok értékes beszámolóval gazdagítottak bennünket, idősebbeket. Sajnos a lelkigondozói munka nem olyan, mint a házépítés, hogy egyszer kell csak vele foglalkozni, és kész. A problémák újra és újra jelentkeznek, néha komoly konfliktusok is kialakulnak; kezelésükhöz külső segítőkre is szükségünk van. Ennek a konferenciának nem az Volt a célja, hogy mindent megoldjunk; nem oldottunk meg semmit. Inkább a tudatos egymásra figyelés, a segítő beszélgetések kerültek előtérbe. Jó volt együtt lenni ritkán vagy rég nem látott kollégákkal, megismerni a fiatalabbakat, együtt énekelni Lupták György, Aradi András, Smidéliusz Gábor és Aradi György segédletével. (Számomra különösen is örvendetes volt, hogy finn kolléganőm, Tuula Pohjalainen-Vinko is éppen Balatonszárszón tartózkodott, és egypáran beszélgethettünk vele finnül.) Gáncs Péter püspök úti áldásával, hasznos információkkal és az egymásért való imádkozás feladatával indultunk hazafelé. ■ Koskai Erzsébet A pasztorálpszichológiai témákat feldolgozó konferencia Hézser Gábor által összeállított segédanyagai letölthetők a Déli Egyházkerület honlapjának, a Déli Harangszónak - http://del.lu- theran.hu - a .Segédanyagok" nevű rovatából. Kedves Gyerekek! ► Most induló hétrészes sorozatunkban ismét Albert és Pongrác lovaggal kelhettek útra, ahogyan tavaly is tettétek. Ezúttal is a Tudás erdejében található várhoz kell menniük, azonban most a várat megszálló hétfejű sárkányt kell legyőzniük. A két nemes lovag minden alkalommal úgy próbálja meg teljesíteni ezt a feladatot, hogy egy-egy, valamiképpen a Bibliához kapcsolódó feladványt ad a sárkánynak. Ezeket a rejtvényeket ti is megoldhatjátok, a helyes megfejtéseket pedig - akár a hetedik rész végén összegyűjtve is - küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Elet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A végén jutalmul a sorozathoz kapcsolódó játékot kaphattok. I. Albert és Pongrác lovag sietve lépett be Szakáll király tróntermébe, ahol az uralkodó már türelmetlenül várta őket.- Nemes lovagjaim! Most érkezett a futár a szörnyű hírrel, hogy a Tudás erdejében levő várat, amelyet próbák árán ti találtatok meg, elfoglalta egy hétfejű sárkány. Induljatok el tüstént, és győzzétek le! Vigyázzatok azonban, mert a hírek szerint nagyon veszélyes, és csak úgy lehet tőle megszabadulni, ha egymás után semmisítitek meg a fejeit. MindGYERMEKVÁR egyiknek más-más a „gyenge pontja”. Kémeink összeállítottak egy listát ezekről, vigyétek magatokkal! Azt tudjuk még a sárkányról, hogy a Tudás erdejében született, így a bibliai történetek közül is ismer néhányat. Ám hiányosak az ismeretei - ezt használjátok ki! A két lovag sietve összepakolta a legszükségesebbeket, és egy óra múlva már a vár felé vágtattak. Három hét is eltelt, mire a Tudás erdejének fái alatt megpihenhettek.- Albert barátom! Azt írja a lista, hogy a sárkány első feje botfülű. Ezért irtózik minden énekszótól.- Hát akkor nincs más hátra, Pongrác barátom, lopakodjunk közelebb a várhoz, rejtőzzünk el a bokrok között, és kezdjünk el jó hangosan énekelni. Addig ne hagyjuk abba, amíg ki nem múlik a sárkányfej! Így is tettek. Az első fej, amikor meghallotta a két jó hangú lovagot énekelni, irigységében olyan mérges lett, hogy megpukkadt. Albert és Pongrác lovagnak ezután már csak hat fejet kellett legyőznie. A hangjegyekbe írt betűkből olvassátok össze az első sorát annak az éneknek, amelyet a lovagok énekeltek! Hogyan vehetjük elejét az érzelmi kiégésnek? A korunkban jellemző folyamatos stressz miatt nagyon könnyű kifogyni az érzelmi energiából. Nevezzük bár depressziónak vagy kiégésnek, a tünetek félreérthetetlen jelei annak, hogy valami súlyosan félrebillent az életünkben. De hogyan sodródunk ilyen érzelmi kátyúba? A válasz a gondolkodásmódunkban keresendő. Érzelmeink a tudatos vagy tudatalatti gondolatainknak a következményei. Ha depressziósnak érezzük magunkat, akkor ez azt jelenti, hogy elménk negatív gondolatok körül időzik. A Biblia egyik csodálatos története egy kiégett emberről szól, és arról, hogy Isten miként segített neki a gyógyulásban (iKir 19). Nem sokkal azután, hogy Illés átélte élete legnagyobb sikerét, érzelmei a legmélyebb pontra süllyedtek. Fizikailag és érzelmileg is kimerült, hibás gondolkodása pedig tovább súlyosbította helyzetét. Az Illés által elkövetett négy hiba ismerős lehet mindannyiunk számára. Vegyük őket sorra! Jobban koncentrálunk az érzéseinkre, mint a tényekre. Az érzelmi alapú gondolkodás hibásan ezt mondja: „így érzem, ezért igaz!” Illés is így gondolkodott: „Bukottnak érzem magam, tehát bukott vagyok.” A tény azonban az, hogy érzéseink megbízhatatlanok. Például a nagy formátumú előadók és atléták jól tudják, hogy meg kell tanulniuk figyelmen kívül hagyni a szereplésük után jelentkező negatív érzéseket. Másokhoz hasonlítjuk magunkat. Ez egy tipikusan önpusztító csapda. Oda jutunk, hogy összehasonlítjuk gyengeségeinket mások erősségeivel, míg a magunk erősségeiről megfeledkezünk. Vagy pedig ostobán lekicsinylő jelzőkkel minősítjük magunkat. A minősítések sohasem ösztönöznek bennünket változásra, csupán megerősítik azt, amit nem szeretünk önmagunkban. A Biblia azt mondja: nem kell magadat másokhoz hasonlítanod, mivel egyedi vagy. Olyasmi miatt vádoljuk magunkat, ami nem a mi hibánk. Illés magára vette mások hibáit. Úgy érezte, hogy ő a felelős mások tetteiért és magatartásáért - ez egy garantáltan hatékony módszer arra, hogy depresszióba essünk. Hatással ugyan lehetsz az emberekre, de irányítani nem fogod tudni őket. Lélegezz fel! Nem minden múlik rajtad! Felnagyítjuk a negatívumokat. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy „sajnálkozóestet” rendezünk. Amikor „gödörben” vagyunk, akkor minden sötétebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Most pedig lássuk, mi Isten receptje a kiégés kezelésére! Pihenj! Isten egyáltalán nem dorgálta meg Illést. Sőt elengedte „szabadságra”, hagyta pihenni és kikapcsolódni őt, majd ételt és italt adott neki... Hozd felszínre a csalódottságodat! Mondd el Istennek az érzéseidet. O Illést is arra bátorította, hogy öntse ki a szívét. Az ima nagyszerű módszer a „gőz” kiengedésére. Emlékezz arra, hogy keserű gondolataid Istent nem sokkolják. O mindezt már tudja, hiszen jól ismer téged! Adj új irányt az életednek! Ne a problémáiddal foglalkozz, hanem figyelj arra, hogy Isten segíteni akar neked. Tőle új célokat kaphatsz, és ő képes megadni az erőt is ahhoz, hogy elindulj feléjük. ■ Whit Criswell (Forrás: MondayManna) HETI ÚTRAVALÓ Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2) Szentháromság ünnepe után a 14. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az Úristen dicséretére, imádására szólítanak fel Jézus Krisztusban a megelevenítő Lélek által. Miért is áldjuk az Urat hálaadással? „O megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg." (Zsolt 103,3-4) S ezt átélhette a tíz leprás; mégis csak egy samáriairól mondható el, hogy „amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki." (Lk 17,15-16) „Megtért” a Mesterhez, s e hite megtartotta őt. Ezt ma mi is megtapasztalhatjuk, ezért „magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme" (Zsolt 118,1; LK)! Urunk lábánál mondhatjuk: „Mi Atyánk...!” Sőt kiálthatjuk: „Abbá, Atya!" A bennünk lakozó Szentlélek győz meg, „hogy valóban Isten gyermekei vagyunk", s Krisztussal „együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róm 8,15.16.17)! Pál így ír ifjú tanítványának: „Hálát adok az Istennek..." „Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit...” (2Tim 1,3.5) „Dicsőítsd az Istent..- ezt parancsolták a látóvá lett vaknak a farizeusok, aki így engedelmeskedett, meglátva az őt hitre hívó s meggyógyító Emberfiát: „»Hiszek, Uram.» És leborulva imádta őt." (Jn 9,24.38) Mi is Jézusban imádhatjuk a bűneinket megláttató s eltörlő Istent, és térdre hullva hódolhatunk előtte, aki minket, haszontalan szolgákat is hasznossá tehet az evangéliumáért végzett szolgálatban! „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert halioka te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned...” - vajon megírhatná-e ezt Pál rólam és rólad is? „Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetnem az Úrban!" (Filem 4-5.20) A templom építésére szánt adományokért mondott hálaimájában Dávid a Miatyánk utolsó szavait használta: „Áldott vagy te, Uram, (...) mindörökké! Tied, Uram, (...) a hatalom, (...) az ország... Tőled ered (...) a dicsőség... Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet." (Lásd iKrón 29,10-13!) Jézus egylényegű az Atyával: „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van...” (Jn 14,11) Ez alapján érthetjük meg, hogy ő Istent dicsőítette meg kereszthalálával, Isten pedig Jézust - feltámasztásával. Mi pedig a szeretet új parancsolatának megélésével dicsőíthetjük meg Urunkat és Istenünket: „...ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” 0n 13,34) Pál állhatatosságra buzdít. „Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettőlfogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által.” (2Thessz 2,13) „Mert a homlokára ugyan senkinek sincs írva, hogy megigazult szent-e, vagy nem, de az bizonyos, hogy ahol Isten igéje van (...), ott bizonyosan élő szentek is vannak.” (Luther) „Légy hű, állj meg szent hitedben...!” (EÉ 439,1) ■ Garai András
