Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-08-19 / 33-34. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2007. augusztus 19-26. «► 11 Nyíregyháza Pilis A Szarvasról és környékéről betelepített evangélikusok először fatemplomokat építettek. Az elsőt a helytartótanács leromboltatta, és a lelkészt kitiltották a településről. A második templom 1755-ben épült. Az új - már kőtemplom - építését II. József engedélyezte 1783-ban. Az alapkövet 1784. március 25-én helyezték el. Az új épületet 1786. október 22-én szentelték fel. A munkában részt vevők közül Krichbaum Ignác, Giuseppe April, avagy Josephus Április - akinek eredeti nevét nem tudjuk, csak azt, hogy mindig áprilisban érkezett, amikor felszáradt a vendégmarasztaló sár - és Johann Georg Oswaldt nevét ismerjük. Az ötven méter magas torony 1796-ra épült fel. Az egyházközség első, 28 mázsás harangja 1802-ben készült, ebbe be- leöntötték a szarvasi telepesek által hozott harangot is; 1888-ban újraöntötték. A főbejárat fölötti részt most kis harangok sora foglalja el; a 12 harangot 1928- ban helyezték el, azóta harangjáték hallható az Erős vár a mi Istenünk a Jövel, Szentlélek Úristen és a Ki dolgát mind az Úrra hagyja kezdetű korálok kezdősorai dallamára. A külső homlokzatot 1850-60 között klasszicizáló neobarokk, majd 1885-86- ban eklektikus stílusban alakították át. f Az ablakok köré 1885-1886 között neobarokk dekoráció került, ekkor készült el az oszlopos főbejárat, párkányfrízében aranyozott „Erős várunk az Úristen" felirattal. A sivár és szegényes külsőt végül ezzel a külső tatarozással sikerült tagoltabbá tenni. Az oldalfalakat erőteljes falpillérekkel ritmizálták. A templom végleges külső képe az 1936-os tatarozás nyomán alakult ki. A templombelsőt 1910-ben Benczúr Gyula tervei szerint, Gróh Istvánnak, az Iparművészeti Főiskola tanárának irányításával az intézmény hallgatói festették ki neobarokk stílusban. A rokokóba hajló, gazdagon faragott barokk oltár a hagyomány szerint a má- riapócsi görög katolikus templomból származik. A megfeszített Krisztust ábrázoló oltárkép a 18. közepén készült, míves alkotás, ismeretlen mester munkája. A szószék 18. század végi, késő barokk stílusú. Az 1910-ben készült orgona neoroko- kó darab, építője Rieger Ottó császári és királyi orgonagyáros volt. Hidas A 18. század elejétől különféle vallású és nemzetiségű telepesek érkeztek Hidasra. Egymástól elkülönülve zárt településrészeket alkottak, s csak később, a 19. század elején egyesültek. „Rác-Hidasra” 1720 körül vándoroltak Hessenből és Württembergből evangélikusok; ezt a településrészt az evangélikus és református németek mellett szerbek is lakták, utóbbiakat Trianon után „repatriálták”. „Német-Hidason” az 1730-as években, „Magyar-Hidason” 1778 körül alakult evangélikus gyülekezet. Mindhárom Kis- mányok filiája volt, 1862-ben váltak anyagyülekezetté. Az önállóságnak 1966. január i-jével vége szakadt, ekkor Hidas Bonyháddal társult. A gyülekezet utolsó önálló lelkésze - Allinger János - 1965-ben vonult nyugdíjba. Rác-Hidasnak döngölt falú oratóriuma volt; ennek lebontása után az iskolában tartották alkalmaikat. Az imaházhoz tartozó haranglábat a múlt század ötvenes éveinek végén még lehetett látni. A gazdagabb Német-Hidason egy közeli kolostorrom bontási anyagából építettek templomot - ez a mai evangélikus templom - 1793-ban, és a következő évben szentelték fel. A falu főutcájáról kis előker- ten át közelíthető meg az épület. Fő- és oldalhomlokzatát toszkán faloszlopok tagolják. Az oldalsó földszinti ablakon még látható az eredeti, méhsejtrendszerű, ólombetétes üveg. Főbejáratát két oszlopon nyugvó, tört vonalú íves párkány s ezen álló vázák emelik ki. A főhomlokzat síkja elé ugró torony felső szintje jón faloszlopokkal, harangablakokkal és órapárkánnyal díszített, csúcsán hullámtagos, lantemás barokk toronysisak. A síkmennyezettel fedett templombelső térhatását az oldalkarzatok erősen beszűkítik. Ebben az egyházmegyében - a türelmi rendelet után épült templomokban - szokás volt, hogy a lelkésznek és családjának külön ülőhelyet biztosítottak. A sokszög alaprajzú szentély egész terét kitölti a szószékoltár, ahol a Jézus a Gecsemáné-kertben témájú kép látható. A 19. század végi alkotás ismeretlen festő munkája. Hátfala mögött íves vonalú szentélyrekesztőfal húzódik, ennek mellvédjével azonos szinten található a szószék. A templom különlegessége, hogy a szószék két oldalán, a szen- télyrekesztő mellvédje mögött foglaltak helyet a presbitérium tagjai. Az épületet felépítésének kétszázadik évfordulójára - a kitelepítettek adományaival - tatarozták. Szarvas-Ótemplom A szarvasi evangélikusság egyidős a településsel, mindkettőnek a története 1722-ben kezdődött. Ekkor érkeztek szlovák evangélikus telepesek a Körös partjára Harruckem János György báró hívására. Egy év múlva már állt a templomuk; a gyülekezetei lelkészük, Hrdina András pásztorolta. Az újabb hajlék 1729-ben, harmadik templomuk 1759- ben épült. A gyülekezet és a település Tessedik Sámuel idején sokat változott és fejlődött. Az ő vezetésével épült fel a copf- és kora klasszicista stílusú, egytomyos Ótemplom 1786-1788 között, a pozsonyi Küm- nach Lajos tervei szerint. Elhunyta után a munkát a pesti evangélikus építész, Kra- usky fejezte be. Az épület háromhajós, a hosszoldalakon kétszintes karzatokkal. Az egyik rövid oldalon orgonakarzat található. Vele szemben szószékoltár. A szószék közepén bibliai témájú, fából faragott relief látható; Jézusnak a terméketlen fügefáról szóló példázatát ábrázolja. Az oltárképet, valamint a szószéket jón oszlopok és kettős pillérek foglalják építészeti keretbe. Az aranyozott főoltár Dunaiszky Lőrinc alkotása; az oltárképet - amely Krisztus mennybemenetelét ábrázolja - 1780ban festette az osztrák Andreas Zollinger. A keresztelőkút fából készült, rózsaszín árnyalatokkal márványutánzatúra festették. Eredetileg az oltár előtt, középen állt, később áttették az oltár keleti felére. A falazott karzatok fölött testes oszlopok hordozta boltozatok ívelnek. A templom tornyában a források szerint az órákon kívül a négy égtáj felé mutató négy harang található. A feljegyzések szerint a templom építésének évében, 1788-ban orgona került az első emeleti karzatra. Ez azonban kicsinek bizonyult a nagy templom számára. Lebontása után - 1802-ben - épült fel az új, kétmanuálos, mechanikus rendszerű orgona, Herroteikk József pesti orgonaépítő tervei szerint és kivitelezésében. Ezt Borgulya Endre kántor 1937-ben átépítette pneumatikus rendszerűvé. A munkát a pécsi Angster Művek szakemberei irányították. Az átalakítás eredménye 36 regiszteres, 7 nyelv* regiszteres, 3 manuálos hangszer lett, 2484 síppal. Az istenháza idővel kicsinek bizonyult, ezért a gyülekezet 1896-ban új templomot épített. 1953-tól az addig egységes, négy lelkészi körrel rendelkező szarvasi gyülekezet kettévált, ótemplomi és újtemplomi evangélikus gyülekezetre. Az ótemplomiak a leromlott állagú épületet fennállásának kétszázadik évfordulójára, 1988-ra hatalmas erőfeszítéssel tatarozták. A középkori falu a 16. század második felében elpusztult; az 1700-as években Beleznay János helybéli birtokos sziráki szlovákokkal telepítette újra, akik lelkészükkel, Apostoli Andrással jöttek ide. A gyülekezetét alapító ősök érkezésekor a faluban csak két épület állt: a Beleznay- kastély (ma Fővárosi Diákotthon) és egy csárda. Ez utóbbit vették meg hetvenöt forintért, és lett belőle a lelkész számára lakás, illetve templom. 1724-ben már állt az új kistemplom is, amely néhány évtized múlva szűkösnek bizonyult. A mai templom alapozásához Sztehlo Nyáry Alfonz készítette, majd 1874-ben ajándékozta a gyülekezetnek. A nagy - Mária Terézia korabeli - csillár ugyancsak a Nyáry család ajándéka 1877-ből. A torony 1910-ben nyerte el új alakját. A II. világháború alatt felrobbant, ekkor megsérült a tető és a kupola harmadrésze is. A nagyobbik harang csaknem sértetlenül került elő a romok alól, a kisha- rang azonban a detonáció következtében összetört. 1944. december 24-én megindult az adakozás a templom újjáépítésére. Harangláb épült, a harang először december 31-én szólalt meg, majd András lelkész 1774-ben kezdett hozzá; a kistemplom köré rakták az alapot. Sig- mondy Gottfried lelkész 1780-ban bontatta le a kistemplomot, és a kész alapra - Beleznay Miklós tábornok és felesége, Pod- maniczky Anna Mária bőkezűsége révén - négy év alatt felépülhetett a nagytemplom; 1784 adventjének második vasárnapján szentelték fel. A torony és a sekrestye három év múlva, az orgona 1794- ben készült el. Az egyhajós templomtérben középen áll a szószékoltár, vele szemben pedig a konzolos karzat az orgonával. A klasszicista stílusú, kupolás szószékoltár 1903- ban készült, míg a Beleznay- és Podma- niczky-címerrel díszített orgona 18. század végi munka. A keresztelőkutat Nyáry Gyula adományozta 1883-ban.' Az oltárkép Jézus megdicsőülését ábrázolja, báró kezdetét vette az újjáépítés. A toronytest és az új kisharang 1948-ra lett kész. A képviselő-testület 1949-ben döntötte el, hogy a templomot kívül-belül fel kell újítani. Elfogadták azt a javaslatot is, hogy az addig tiszta fehér templombelsőt kisebb fokú színezéssel fessék újra. A toronysisak 1956-ra készült el. Lelkészi javaslatra - „az evangélikus jelleg kidomborítására” - felkerült a toronyra az „Erős vár a mi Istenünk” felirat és egy Luther-rózsa. A templom hiányzó nagyharangját a hívek adakozásából 1965-ben pótolták, ekkor a harangok villamosítása is elkészült. 2000-2003 között három fázisban újult meg a templom; elsőként a tető, azután az épület külseje, majd a belsőt állították vissza eredeti állapotába. Vadosfa A települést az írott források először 1227-ben említik; neve valószínűleg a vadászatokon elejtett vadak felaggatá- sára szolgáló fákra utal. A község lakossága a 16. században a reformáció lutheri ágához csatlakozott. A helység annak a négy nyugat-dunántúli községnek az egyike, amelyet az 1681-es soproni országgyűlés jelölt ki artikulá- ris helyként. (Huszonnégy magyarországi helység tartozott ezek közé; felsorolásukat az 1681. évi XXVI. törvénycikk, azaz artikulus tartalmazta. Az említett településeken a protestánsok szabadon tarthattak istentiszteleteket, és általában szabadon gyakorolhatták vallásukat, másol azonban nem. Vármegyénként két-két ilyen helyet engedélyeztek. A protestáns rendek óvást emeltek, de az 1687. évi országgyűlés ismét megerősítette a rendeletet, az 1691- ben kiadott explanatio leopoldina pedig további korlátokat szabott.) A rendelet következtében tehát Vadosfa 1681-ben országos jelentőségűvé vált. Egyes - kérdéses hitelességű - források szerint már 1644-ben felépítették az első evangélikus templomot. A hiteles adatok szerint a település evangélikus temploma - amely feltehetőleg egy szerényebb imaház volt - 1722-ben már állt; ebben temették el Telekesi Török István kuruc ezredest, a protestánsok patrónusát. Később, 1732 és 1734 között új, nyolcszáz férőhelyes templomot építettek. A katolikus restauráció erre „válaszul” 1751-ben elrendelte, hogy Vadosfán egy kápolnát építsenek. Ezzel magyarázható, hogy ma a településen két „aránytalanul nagy” istenháza áll. Az utóbbi felszentelésekor „háború” robbant ki a két felekezet tagjai között. A vadosfai „felkelésnek” Mária Terézia súlyos ítéletekkel - börtön, állásvesztés, meghurcoltatás, botozás és roppant összegű pénzbírság - vetett véget. Az evangélikus templom szerkezete idővel annyira megrongálódott, hogy 1911- ben le kellett bontani. A mai templom 1912-ben épült Vogel József soproni lelkész tervei alapján, neogótikus stílusban. Tornya a Rábaközben a legmagasabb. Belső tere egyszerű, puritanizmusa az embernek Istenre való figyelését szolgálja. Oltárképe Jézus feltámadását ábrázolja. A templommal egyidős szószék klasszicista stílusban készült. A karzaton található az Angster József által 1912- ben épített tizenkét manuálos, gyönyörű hangú orgona.
