Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-08-05 / 31. szám
6 <#( 2007. augusztus 5. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS ► Az Evangélikus Élet hasábjain megjelent első úti beszámolómat (Útinaplótöredékek, az objektivitás igénye nélkül..., 2006/47. szám) koszovói, macedóniai, boszniai és ciprusi látogatásomról írtam. Az összeállítás bevezetőjét azzal az ígérettel zártam, hogy ha eljutok más magyar katonai kontingensekben szolgálókhoz is, tudósítok róla. Idén húsvétkor, illetve a nyár közepén adódott rá lehetőség, hogy felkeressem a még meg nem látogatott csapatokat. ■ Lackner Pál evangélikus lelkész, dandártábornok, tábori püspök Még 1 Az Ószövetség alapos ismerői bizonyára fennakadnak e cím olvastán: Tessék? Miről is van szó? Hol van ez a tábor? Tudjuk, hogy a Saul királlyal folytatott harcok során sok helyen járt a pásztorfiúból felemelkedett hadvezér, barlangban, erdőben és sátorban is, de valószínű, hogy senkinek sem villan be egy konkrét táborhely. Ha segítségül elárulom, hogy ez a bizonyos „Dávid-tábor" az Amerikai Egyesült Államokban van, akkor az olvasó joggal gondol arra, hogy a nyári hőség megártott a szerzőnek. Ha azonban az emlegetett helyet angol néven említem - Camp David -, akkor már sokaknak ismerős lehet. E helyütt található az amerikai flotta egyik kiképzőbázisa. Ez egyben a mindenkori elnök pihenőhelye, ahol azonban néha munka is folyik: itt kötötték meg az egyiptomi-izraeli békeszerződést, amely a Szuezi-csatomától keletre fekvő területek sorsát is rendezte. A szerződésben foglaltak betartását a helyszínen nemzetközi csapat ellenőrzi és segíti; angol nevén Multinational Forces and Observers (MFO), magyarul Többnemzetiségű Erők és Megfigyelők. Azok a missziók, ahol eddig jártam, EU- vagy NATO-alapon működtek, európai és amerikai, kanadai erőkkel, helyenként volt néhány békepartner-katona a Kaukázusból, a Balkánról vagy Marokkóból; ez alól csak Ciprus volt kivétel, ahol az állomány negyede latin-amerikai egyenruhát viselt. Az MFO zászlóaljai viszont fidzsi, kolumbiai és Puerto Ricó-i illetőségűek, kiegészítve az USA, Kanada és Norvégia küldöttjeivel, illetve néhány szakterület csapataival: francia szállítórepülősökkel, olasz hajósokkal, uruguayi szállítókkal, új-zélandi kiképzőkkel és magyar katonai rendészekkel - katonák és rendőrök alkotják ezt a közösséget. A nyelvek, egyenruhák, bőrszínek sajátos egyvelege ez. * * * Nagykedd éjszakáján még a fülembe csengenek az előző este hallgatott passió dallamai, amikor éjfél előtt felszál- lunk Ferihegyről. Bár telehoíd van, semmit sem látok a Balkánból, a tengerből is csak egy keveset. Fülledt trópusi éjszakában landolunk Kairóban - életemben először járok Afrikában, illetve Európán kívül. Az újdonság varázsa helyett azonban csak fáradtságot érzek. Irány a szálloda; a bőröndömet ugyanúgy átvilágítják, mint a reptéren - hiába, Egyiptomnak vannak rossz tapasztalatai az idegenforgalmat célba vevő terrorizmusról. Reggeli után indulunk - szerencsére az időkülönbség csak egy óra. Az MFO északi táborába tartunk. Jól megépített utakon megyünk, természetesen a helyi vezetési stílushoz alkalmazkodva. A gépkocsit vezető kolléga többet nyomja a dudát, mint a féket, indexet senki sem használ - úgy látszik, a sivatagi klíma nem kedvez az égőknek... Az út nem túl változatos: sivatag, helyenként némi öntözéses gazdálkodással. Minden elágazásban rendőri ellenőrző- pontok; minket hivatalból átengednek. Hatalmas hídon megyünk át a Szuezi- csatoma felett: hossza és magassága lenyűgöző. Az államelnökről, Mubarakról elnevezett építmény a sós tavak vidékén két kontinenst köt össze: Afrikát és Ázsiát. Az út vége előtt, sólepárlók után rövid ideig a sivatag a tenger partja is Egyenes úton Dávid ti Május eleje óta szerveződik a dolog, jönnek a telefonok, a levelek: el kellene látogatni a magyar katonákhoz, találkozni kellene esetleg a helyi vallási vezetőkkel. A tervek és ötletek lassan kristályosodnak, az előkészítőktől a szállítások pontosítása igényli a legtöbb energiát. Oltásaim elegendőek, ruházat rendben, engedélyek megjöttek. Az alapproblémák Afganisztánnal kapcsolatban a következők: a klíma magashegységi és sivatagos; sokféle nyelvet használnak; egy-egy településnek több neve is lehet; a latin betűs átírást bonyolítja a közvetítő nyelv saját helyesírása (angol vagy orosz); az általános biztonsági helyzet; a történelmileg - angol és orosz nagyhatalmi tervek által - determinált és generált, nemzetiségi, vallási és gazdasági szempontok miatt fennálló konfliktus; a három időszámítás - a keresztény, az iszlám és a perzsa - együttes használata. A híradásokból sokak előtt ismert lehet az itt szolgáló nemzetközi kontingens, az ISAF, teljes nevén International Security Assistant Forces (Nemzetközi Biztonságsegítő Erők). Azt viszont szerintem kevesen tudják, hogy a Koránban- itt pedig a lakosság 99 százaléka az jsz- lám követője! - az Isa szó Jézus neve... Kedd délután: felszállás Kecskemétről- 30 Celsius-fok, irány Hollandia. Addig egy AN-26-os szállító repülőgép viszi a csapatot, én egy szabadságról visszatérő csoport függeléke vagyok. Eindhoven- ben - alig 15 Celsius-fokot mutat a hőmérő, kellene a pulóver, de persze senki nem hozott - átszállunk a holland légierő nagy gépére: hátsó része úgy van berendezve, mint bármely utasszállító turistaosztálya. Az utaskísérők civil öltözékén, a névtáblán azonban rendfokozatuk is elolvasható. Naplemente előtt indulunk, terv szerint napkelte táján landolunk Kabulban. Vacsora után nagyrészt félig alvó állapotban telik az idő. Egyszer csak hatalNej más üvöltés... Egy holland katona kiabál: elmúlt éjfél, egy útitársnőnk ma ünnepli születésnapját - immár három perce -, el kellene neki énekelni a szokásos holland köszöntőt. Körülnézve látszik, gőn keresztül. Ezernyolcszáz méter magasan vagyunk; ez a környéken alacsony fővárosnak számít, ha Nepált vagy Tibe- tet nézzük. A karórámat még másfél órával kell előre tekernem. A levegő fojtott, ismeretekről tesz bizonyságot - ráadásul lutheránus alapon. Eddig ilyen elkötelezett parancsnokokkal leginkább német táborokban találkoztam, de többségükben szabadegyházi színezetben. (Elgondolkodtató tapasztalat, hogy ha a vezető aktív az egyházi életben, akkor ez milyen nagy hozadékú az adott lelkészi szolgálat munkájában! Az elöljáró példája komoly faktor a katonák közt.) Egy napom volt beszélgetni a magyarokkal, megszokni a klímát - nappal 40 fok felett, este kell a pulóver. Nagypéntek reggel irány a déli tábor: két óra mellényben és sisakban, a következő négy ezek nélkül. Az út fele a tényleges határvonalon megy: jobbra Izrael, balra Egyiptom. A jobb oldalon sokkal intenzívebb a mezőgazdasági munka, mint a másikon. A beduinok helyzete sajátos, de bizonyosan nem a rendszer kedvencei. Kiérünk az Akabai-öböl partjára. „Most figyelj! - szól rám a parancsnok. - Ahol állunk, az Egyiptom, balra Izrael, félbalra Jordánia, szemben Szaúd-Ará- bia.” (Középen pedig a víz, amely nemzetközi vízi út.) A déli tábor sokkal kisebb, mint az északi: csak a Puerto Ricó-i csapat van itt, meg az olaszok és egy tucat magyar. Puerto Rico az USA társult állama: katonái az Államok egyenruháját hordják, de igazából a spanyol nyelvet használják; papjuk mindennap misézik spanyolul, csak a nagyünnepeken és vasárnap van ezenfelül angol nyelvű mise. Délután fél négykor volt számunkra hely a légkonA rendszeres feladat újra Koszovó tisztának nem nevezhető. Sietve átszállunk a németek gépére, újabb egy óra repülés. Az ablakok a fejünk felett, semmit sem látni a Hindukus hegységből. Leszállás után Mazar-e Sharif („drága szent sír”) városában mellbe vág a hőség. „Ez még csak 46 Celsius-fok” - hallom a tájékoztatást. Napszemüveg kötelező, e nélkül perceken belül megfájdul az ember szeme és feje. Ebéd után buszra szál- lunk, innen még bő három óra az út a magyar táborig. Addigra nekem is fel kell vennem a felszerelést: sisak, repesz- álló mellény, pisztoly. Nehéz levegőt venni, de lassan megszokható. Az egész országot körbejáró utat negyven éve még a király építette meg, néhány leágazással; általában elfogadható minőségű. A közlekedés módja még az arabnál is egyedibb. Pol-e Khomriban a táborba érve leteegyben. Nem egy klasszikus turistaparadicsom a vidék, a városok környékén azonban vannak kiépített strandok is. Az első MFO-őrsnél (tizen-egynéhány fidzsi katona teljesít itt szolgálatot havi váltásban) felvesszük a repeszálló mellényeket a civil ruhára - a zónán kívül tilos A magyar kontingensparancsok régi barátként fogad, és ez nem protokoll csupán: másfél évtizede ismerjük egymást, jó néhány közös feladat van a hátunk mögött. Ünnepélyesen fogadtak a tábor főterén, ahol a magyarokon kívül egy fidzsi A Szent Katalin-hegy az egyenruha viselése. Erre a közelben lévő Gázai övezetben kialakult helyzet a magyarázat: jobb félni, mint megijedni. Amíg két kísérőm megkapja fegyverét, a kifüggesztett napirendet olvasom: 20.00-21.00: áhítat. Mellette a beosztás: sorban minden katona. Meglep ez az információ. A főtábor egy volt izraeli reptér. Itt nem konténerek, hanem házak vannak; én is kapok egy lakást ittlétem idejére. díszszakasz sorakozik, és bemutatja angolszász hagyományokat tükröző alaki szemléjét. Utána el kell mennem az emlékfalak előtt - két magyar is meghalt közlekedési balesetben -; a leghosszabb az amerikai tábla: egy teljes zászlóalj, majdnem háromszáz ember veszett a tengerbe hazaúton, repülővel. A főparancsnok Ludvigsen norvég vezérőrnagy, aki a bemutatkozó beszélgetés során meglepő módon alapos hittani Június közepén rövid látogatást tettem a közelben, Koszovóba „ugrottunk le” sofőrömmel. Itt az első félévben Pintér Mihály ezredes teljesített szolgálatot, őt kellett vizitálni. A pár nap nagyon kompakt volt. Szombaton reggel indultunk autóval Budapestről, este konfirmációi alkalom volt Pristinában, a Szent László táborban, másnap délelőtt istentisztelet ugyanitt. Délután a főhadiszálláson a német istentiszteleten prédikáltam. Minden alkalmon egy maroknyi résztvevő. A német vezető lelkész - aki egész Koszovóban koordinálja a lelkészeket, nyelvi és felekezeti határok felett - mentegetőzik emiatt: szabadságon vannak sokan. Hétfőn Prizrenbe, a déli területi parancsnokságra vezet az utam. Német többség van, jelen pillanatban török tábornok a- vezető, grúzok és más kisebb csapatok is megtalálhatók itt. A templom a mai napra szervezett déli imádságra megtelik - negyvenen vagyunk, az alkalom az ebédszünetben zajlik. A német tábornok és helyettese itt vannak. A két evangélikus kollégán kívül mindkét katolikus lelkész is aktív résztvevője az együttlétnek - valamennyien németek. Az énekkar négy szólamban énekel, érződik a rendszeres és intenzív próbák eredménye - az egyik szólam vezetője egy svájci orvos ezredes, a kórház klinikai igazgatója. Utána az ebéd az Oázis névre hallgató intézményben zajlik. Ezt a két német tábori lelkészi szolgálat működteti: gyülekezeti ház könyvtárral, imateremmel, étteremmel - az idegen környezetben testi-lelki felüdülést kínál a betérőknek. A tábori kórházban látogatásom idején nincs magyar beteg, a dolgozók pár hete jöttek haza, jó emléket hagytak munkájuk színvonaláról. A kedd a nyugati szektoré. Peja táborában van egy magyar század is; Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus lelkész szolgál ekkor közöttük. Ebéd után itt is felkérnek egy áhítatra: az olasz templo- mocskában tizenöten lehetünk, eljött az olasz lelkész meg szlovén kollégája is, aki régi ismerősként üdvözöl. Délután a környék két jelentős kolostorát látogatjuk meg tizen-egynéhányan - mindkét helyen kitüntető figyelemmel fogadnak -, majd a szokásos udvariassági látogatás az olasz tábornoknál. Szerdán utazás haza, hiszen a tervek szerint hat nap múlva irány Afganisztán. Tábori templom Prizrenben Városi utcarészlet nem mindenkinek a szívébe lopta be ezzel az ünnepeltet... Megszólal a kapitány hangja hollandul; az órámra nézek, mely az otthoni idő szerint jár még. Terv szerint lenne még harminc percünk, a nap azonban a bal oldalon süt - lehet, hogy Pakisztán irányából közelítünk? Aztán pár perc múlva angolra vált a kapitány: homokvihar van Kabul felett, visszafordultunk. Ankarában szállunk le tíz perc múlva. A csomagok a gépben maradnak; szállodába kerülünk, amelyet nem hagyhatunk el; a teljes szesztilalom érvényben marad; helyi idő szerint 14 órakor - ebéd után - tájékoztató. (Eggyel többet mutat az óra, mint otthon.) Már világos van, amikor ágyba zuhanok. Az új terv: este indulás a reptérre, éjjel megint repülünk. Némi késéssel landolunk, a napkelte alig látszik a poros leve-
