Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-08-05 / 31. szám
2 2007- augusztus 5. FORRÁS 'Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP - Jer 1,4-10 Átállítások Isten kétféle cselekvése A VASÁRNAP IGÉJE Az augusztusi hónapba lépve talán sokan elmondhatjuk: ezen a nyáron is élvezzük a gyönyörű naplementéket, a késő esti sétákat vagy éppen a madárcsicsergős reggeleket. Ha a napsugár bekukucskál az ablakon, még az sem zavar annyira bennünket, ha az ébresztőóra kora reggel szól. Valószínűleg már eszünkbe sem jut, hogy két hónapja esetleg még kényelmetlenséget okozott a nyári időszámítás beköszönte. Az előrelátók annak idején még előző este átállították otthonukban az összes időmérő szerkezetet, nehogy valamelyik pontatlan mutatóállás megtévesztő legyen - még jó, hogy az egész órabeállítási procedúrát szombatról vasárnapra virradólag kell lebonyolítani. Gyülekezetünk néhány éve toronyórával is ellátta templomát. Büszkén is hallgatjuk ütéseit, bizonyos időpontokban pedig messzire zengő, evangélikus énekeket megszólaltató hangját. Csakhogy a mi kis büszkeségünk idén cserbenhagyott minket: nem volt hajlandó tudomásul venni a nyári időszámításra való átállást. Szerkezetének ilyenkor automatikusan kellene vennie a Frankfurtból érkező rádióhullámokat, és magától át kellene programozódnia. De ő csak azért sem! Okozott is ezzel egy kis riadalmat. „Mitévők legyünk?” - néztek össze tanakodva az illetékesek. Hiszen az nem lehet, hogy pont vasárnap hívja ösz- sze-vissza a templomba a híveket a toronyóra! Nem volt más hátra, fel kellett hívni az óraszerelő mestert, aki telefonon elmagyarázta, hogy mely gombokat nyomkodva lehet megregulázni a rendetlenkedő időmérő eszközt. Nagyon jelképesnek gondolom ezt az esetet. Milyen sokszor kapjuk mi is föntről az átállító jelzéseket, és hányszor nem veszünk tudomást róluk! Ilyenkor az Alkotónak kell „kézi vezérléssel” beleszólnia az életünkbe és a szükséges átállításokat végrehajtania rajta. Még jó, hogy van, aki ért hozzánk, és meg tudja tenni a megfelelő lépéseket. ■ Boda Zsuzsa Van hatalmad, hogy megbocsáss? Isten így küldi népéhez Jeremiás prófétát: .....gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, ép íts és plántálj!” (10. vers) Gyökerestül kigyomlálni, kiirtani a régit, és újat plántálni a helyébe - lerombolni a régi épületet, és újat emelni a helyén: hálátlan feladat. A próféta ezt nem lett volna képes véghezvinni. Szerencsére nem is neki kellett véghezvinnie. Neki csak jelképesen és „kicsiben” kellett ilyen cselekedeteket végrehajtania, jelezve, hogy Isten majd „nagyban” fog így cselekedni. Az egész országgal és az egész néppel. Mert választott népe megromlott, és megrontotta az országot is. A romlás gyökere az egyistenhit feladása volt. Az országban mindenütt szinte egymást érték az áldozóhalmok, ahol a választott nép fiai és leányai a környező, illetve velük együtt élő pogány népek isteneinek mutattak be áldozatot. Emellett az Úr oltárára is elvitték a kötelező évi felajánlást. Az ország trónján egymást követő királyok is hasonlóképpen jártak el. Persze volt kivétel negatív és pozitív értelemben is. Voltak uralkodók, akik teljesen áttértek a bálványkultuszra, és keményen üldözték az Úr híveinek maradékát. Jósiás király viszont átmenetileg megszüntette az idegen istenek tiszteletét, és helyreállította a Jahve-kul- tuszt. A királyok többségére mégis a kettősség volt a jellemző: hivatalosan az Urat vallották az ország Istenének, de engedélyezték a bálványkultuszt, sőt maguk is részt vettek benne. A hit hanyatlásának, a vallási élet megromlásának hamar megmutatkoztak a társadalmi következményei is. Mózes törvénye - a hit mindennapi életet szabályozó tartalma - még azok körében is feledésbe merült, akik a legnehezebb időkben kitartottak az Úr mint egyetlen Isten mellett. A babiloni fogságot megelőző korszakban már rég a múltat jelentette, amikor az Úr törvénye volt az ország alkotmánya. Ennek következtében a korrupció addig soha nem látott méreteket öltött. A bírák pénzért mérték az igazságot. Aki szegény volt, és nem tudott fizetni, pert vesztett, és ezzel nemegyszer házát és mindenét elvesztette. Az ószövetségi nép történelmének ez a sötét korszaka napnál világosabban példázza, hogy a vallás egyáltalán nem magánügy! Ahol elvész a hit, ott nemcsak az egyén erkölcse züllik le, hanem a közmorál is, ami előbb-utóbb a társadalom rendjének bomlásához vezet. Amikor az Úr mindezt megelégelte, elhívta Jeremiást, hogy igehirdetésével és a rábízott jelképes cselekedetek végrehajtásával jelezze mindazt, ami nemsokára bekövetkezik: Isten a babiloni támadás és az ezt követő hetvenévi fogság által gyökeresen kitépi és kigyomlálja népét, lerombolja az országot, még szent városát és benne tulajdon templomát is pusztulni hagyja. Majd a fogságba hurcoltaktól származó új nemzedéknek és az ő utódaiknak a szívét újra magához hajlítja. Pogány földön, idegen vallási környezetben tanítja meg őket egyedül benne bízni, csak őt segítségül hívni, és ha kell, az ő nevéért üldözést szenvedni és vértanúságot vállalni. A népnek az Istentől való elhagyatott- ság megtapasztalásakor is hűségesnek bizonyuló maradéka térhet majd haza a hetven év elteltével ősei földjére. Isten úgy ülteti majd el őket, mint a szent magból kisarjadt palántát, hogy újra benépesítsék az országot. Tőlük és az őket követő generációktól távol áll majd mindenféle bálványimádás. Nem tisztelnek többé idegen istent, és Mózes törvénye sem lesz előttük ismeretlen, mert többé nem áldozóhalmokat fognak építeni országszerte, hanem zsinagógákat, ahol a törvény könyvét és a prófétákat minden szombaton felolvassák. így lesz ez Jézus születésének idején is, aki által az Úr személyesen jelenik majd meg templomában. Igaz, Istennek és népének ez a találkozása sem lesz konfliktusmentes, de az már egy másik történet. Egy bizonyos: Jézusnak nem a pogány istenek kultuszából kell népét megtérésre hívnia, mert az ő idejében zsidó ember számára ez még a kísértés szintjén sem fog fölmerülni. A babiloni fogság ítéletével Isten valóban egyszer s mindenkorra véget vetett népe körében az idegen istenek tiszteletének, és a fogság után hazatért nemzedékkel e tekintetben valóban új korszak kezdődött. A nép pedig utólag érthette meg: a fogság minden szenvedése ennek az újnak létrejöttét szolgálta. Isten csupán azért gyomlált és irtott, rombolt és pusztított, hogy helyet készítsen, és alapot vessen az újnak. Mert Isten valóban féltve szerető Isten, aki csak azért tart ítéletet - amelyet Luther Ézsaiás nyomán joggal nevez „opus alienum Dei”-nek, azaz Isten lényegétől idegen művének -, hogy utána véghezvihesse sajátos művét (az „opus proprium Dei”-t), azaz újat teremtsen, olyan újat, amelyben a régi bűnöknek és a régi nyomorúságoknak emléke sincs többé. Keresztségünkben Isten bennünket is egy olyan új világba hívott meg, amelyet Krisztus megváltott a mostani világ minden nyomorúságától, és ahová csak a Szentiélektől újjászülve léphetünk be. Földi életünk kegyelmi idejének minden perce ennek az újjászületésnek a lehetőségét hordja magában. ■ Véghelyi Antal Oratio cecumenica Drága mennyei Atyánk! Hálás szívvel állunk meg ma előtted, köszönjük, hogy mindeddig megtartottál bennünket. Megtartó kegyelmedért könyörgünk most is. Te sokkal jobban tudod, hogy mire van szükségünk, mint mi magunk. Kérünk, add meg nekünk mindazt, ami közelebb visz tehozzád, és szabadíts meg mindattól, ami eltávolíthat tőled. Köszönjük szeretteinket, köszönjük, hogy őket is megtartottad. Kérünk téged családtagjainkért, rokonainkért, barátainkért, szomszédainkért, munkatársainkért - gondoskodj róluk is. Add, hogy megismerjék végtelen szeretetedet, és a te utadon járjanak. Aki beteg közülük, azt gyógyítsd meg, aki szomorú, azt vigasztald meg, aki kísértések között van, azt erősítsd meg! AKI TITEKET HALLGAT... Könyörgünk gyülekezetünkért. Köszönjük, hogy megajándékoztál bennünket a tieid közösségével. Add, hogy ez a közösség megerősödjön a hitben, a hűségben, a reménységben és a szeretetben. Könyörgünk mindazokért, akik egyházadban szolgálnak: lelkészekért, presbiterekért, hitoktatókért, gyülekezeti munkatársakért. Add meg, kérünk, hogy egyházad és benne mi is egyenként betöltsük azt a küldetést, amelyet tőled kaptunk: hogy harcoljunk a bűn ellen, hogy szeressük, mégpedig hozzád szeressük az embereket, hogy továbbadjuk nekik örömhíredet! Könyörgünk településünkért, országunkért, egész népünkért. Te látod, Urunk, Istenünk, hogy van mit gyomlálni, irtani, és van mit építeni és plántálni. Kérünk, adj nekünk erőt szólni és megtenni mindazt, amit parancsolsz. De add meg kegyelmesen azt is, hogy az emberek pedig hallgassanak ránk: ne az elpusztítan- dókhoz ragaszkodjanak, és ne az építendő értékeknek álljanak ellen, hanem éppen fordítva. Add, hogy hívő és nem hívő embertársaink egyaránt belássák, mi az, ami rossz, és mi az, ami jó, mi okozza a vesztüket, és mi szolgálja megmenekülésüket. Könyörülj mindannyiunkon, hogy el ne vesszünk, hanem megmeneküljünk, hogy akaratod szerint éljük földi életünket is, végül pedig eljuthassunk a te országodba, amelyet elkészítettél számunkra, és ahová vársz mindannyiunkat, a mi Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. IGE+HIRDETŐ .. .hogy az evangélium ma is történjék Néhány gondolat a meditativ igehirdetésről Hozzád kiáltok Hatalmas Istenem! Hozzád kiáltok, hiszen egyedül nálad van a bűnbocsánat hatalma. Egyedül téged kereshetlek most imádságommal. Bajban vagyok - mert bűnben vagyok. Csak te segíthetsz rajtam, hiszen mindig mindenben egyedül ellened vétkeztem. Lelkem mélységéből kiáltok hozzád, nemcsak gondolataim, de egész bensőm vágyakozik utánad. Tudom, nem csupán apró vétkek terhelnek, az a bűnöm, hogy ellenséged vagyok, akaratoddal és szándékoddal szemben állok, hitetlenkedem, amikor nem benned bízom teljes szívvel, szeretetlen vagyok, amikor önmagamat másoknál jobban szeretem. Tudom, ellenségedet is szereted, ebben bizakodom. Szerető Atyám! A hitetlenség és sze- retetlenség mélységéből kiáltok hozzád, emberek előtt nem szívesen nyílok meg, egyedül te ismersz, mégis szeretsz, tied vagyok. Bűnöm ellenére is gyermeked maradtam. Türelmes Istenem! Sokat ajándékoztál nekem, keveset viszonoztam. Sokszor szóltál hozzám, ritkán kaptál visszhangot tőlem. Ugye mégis hallod hangomat, mégis meg tudsz bocsátani? Hiszek, Uram, légy segítségül hitetlenségemben, szeretetlenségemben! Jézus Krisztus nevében kérlek, hallgass meg! Ámen. (Visszhang - Imádságok olvasmányok Szerkesztette: Szabó Lajos. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 2001,150. o.J „Nem egyszerűen az evangéliumi történeteket kell megismertetnünk az emberekkel, hanem azon kell lennünk, hogy az evangélium ma is történjék." Amióta olvastam, azóta ízlelgetem ezt a gondolatot, amely olyan találóan fejezi ki az igehirdetés lényegét. Mit is jelent az, hogy történik az evangélium? Mit tudok igehirdetőként és igehallgatóként tenni, még akkor is, ha tudom, hogy a történés a Lélek ajándéka, amelyet egyetlen igehirdető sem sajátíthat ki magának, nem köthető egyetlen igehirdetési stílushoz sem, de az igehallgatók hozzáállásához sem kapcsolható? Az evangélium történése titok marad. A Lélek titka, amelyet csak befogadni lehet annak érdekében, hogy mi is részesei legyünk. Talán ezért is egyre fontosabb számomra az az imádság, amelyet egyik idős lelkész testvéremtől hallottam, és amelyet azóta magam is elmondok minden igehirdetés előtt: „Jöjj, drága Szentlélek Úristen, töltsd be a mi szívünket!” A rovat egyik korábbi cikkében olvashattuk, hogy bátran különbséget tehetünk a tanítói beszéd és az igehirdetés között. Ismerünk olyan evangéliumi történeteket, amelyekben Jézus kifejezetten tanító jelleggel fordult egyes emberek vagy akár az őt körülvevő kíváncsiskodó sokaság felé. Máskor - gondoljunk csak Péter elhívásának történetére - egy halászbárka fedélzetéről hirdette meg Isten országának eljövetelét. A tanítói és igehirdetői beszéd közötti különbségtételt persze sokszor nehézzé teszi szórványhelyzetünk, hiszen nem mindenhol adatik meg, hogy külön tanítói alkalmakat is tartsunk gyülekezeteinkben. Talán ezért is van fokozott létjogosultsága a tanító jellegű igehirdetésnek, amely a tanítást és Isten országának meghirdetését egyszerre próbálja megvalósítani. Vannak azonban olyan helyzetek és alkalmak - akár még a szórványgyülekezetekben is -, amikor az igehirdetés tanító jellege háttérbe vonható annak érdekében, hogy az igével és azon keresztül a Feltámadottal való találkozás minél inkább élménnyé, megtapasztalható valósággá váljon. Természetesen a tanító jellegű igehirdetésnek, de még az iskolapadban történő tanulásnak is van élmény karaktere, de a homiletika tudománya ismer olyan igehirdetési stílusokat, amelyek kifejezetten ezt a célt szolgálják. Ide sorolhatjuk többek között a dramatikus, narratív és meditativ igehirdetési stílust. Ez utóbbi elnevezése első hallásra talán ismerősen, de az igehirdetéssel összefüggésben mégis szokatlanul cseng. A meditativ jelző kapcsán először talán a keleti meditációk jutnak az eszünkbe. Akiknek ez a kifejezés nem annyira idegen, azok is inkább az imádsággal kötik össze ezt a fogalmat. Néha az igehirdetéssel párhuzamosan is lehet találkozni a meditáció fogalmával. Ilyen esetben leginkább az alapigére épülő és az azt mellőző beszéd közötti különbségről van szó. A meditativ igehirdetés jellemzője az alapige szemlélődő, elmélkedő megközelítése. Nyelvezete mindenekelőtt képi és szimbolikus. Nem mindig a szavak elsődleges jelentését kívánja megragadni. Középpontjában kevésbé a magyarázat, inkább az alapige áll. Célja az intuitív kapcsolat megteremtése, szívtől szívig. Vasárnapi istentiszteleteken kevésbé találkozhatunk ezzel a stílussal, inkább a gyülekezeti áhítatok, konferenciák igei alkalmai alkalmasak az ige ilyen jellegű feldolgozására. Persze nem csak a külső helyszín vagy az alkalom jellege az, ami meghatározhatja igehirdetési stílusunkat. A kijelölt igehirdetési textusok hangulata között is különbségek vannak. Éppen ezért célszerű, ha - természetesen saját adottságainkat is figyelembe véve - keressük annak lehetőségét, hogyan tudjuk leginkább átadni az ige üzenetét. Egyszer egy kedves ismerősöm mondta, hogy nemrég egy igazán meditativ igehirdetést hallott. Amikor rákérdeztem, hogy mire is gondol, a következőt válaszolta: ,Az egész igehirdetés alatt éreztem, hogy a lelkész nagyon sokat elmélkedett az ige felett, mielőtt felment volna a szószékre. Éreztem minden gondolatán, hogy ő már a második igehirdetésnél tart. Az első akkor történt, amikor a készülés során találkozott az igével.” Bár egy adott igehirdetési stílusról volt szó e rövid összefoglalásban, minden igehirdetésnek tartalmaznia kell a meditativ jelleget a fenti sorok értelmében... Hogy az evangélium ma is történjék bennünk és igehirdetésünkön keresztül. B Joób Máté LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN.
