Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-07-22 / 29. szám

‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2007. július 22. 9 J • • • Részlet Zé Roberto brazil futballválogatott önéletrajzi kötetéből A japán-dél-koreai világbajnokságon el­ért brazil győzelmet követően rendkívü­li jelenetek játszódtak le a stadionban: a brazilok teljesen magukon kívül voltak! Sok játékos levette a mezét, és a pólóju­kon ott állt a következő üzenet: „Jézus él!” Lúcio és néhány másik játékos spon­tán módon letérdelt a pálya közepén, és hálát adott Istennek. Mindezt a televízióban Réthy Béla kommentálta a ZDF csatornán, és azt mondta, hogy varázslás vagy valamilyen pogány rituálé zajlik a pályán. Ilyenkor az ember csak a fejét rázza: úgy tűnik, Németországban egyes ri­porterek a keresztény hit­ből nem sokat értettek meg. A brazil játékosok termé­szetesen Istennek adtak há­lát a jó játékért és a két Ro- naldo-gólért - amit volta­képpen minden meccs után megteszünk, függetlenül at­tól, hogy nyertünk-e, vagy veszítettünk. Az, hogy kö­zösen imádkozunk, szintén teljesen normális dolog. Ál­talában a meccsek után az öltözőben szoktunk imád­kozni. A vébégyőzelem után ez másképp történt, mert Lúcio és a többiek ez­úttal a nyilvánosság előtt, a futballpályán tették. Talán az egész világ számára nyil­vánvalóvá akarták tenni, ki­nek köszönhetik a győzel­met. Annál őszintébbre si­keredett ez a hálaadás, mi­vel a világbajnokság előtt nálunk senki sem tartotta Brazíliát esélyesnek a végső győzelemre. A német csapathoz ha­sonlóan nem volt valami nagy az ázsiónk, és sokan nem tudták, mire is képes a válogatott. A világbajnoki selejtezőkön Brazília körülbelül így jutott el az utolsó fordulóig. Sokan ezért úgy gondolták, hogy a csoportmeccseket sem éli túl a csapat. Mégis másképp alakult. Lúcio, Cacau és a többi keresztény a csapatban azzal a hozzáállással ment el a világbajnokságra, hogy Isten a lehetet­lent is megteheti. És így is történt. Ehhez hasonlót csináltunk a 2005- ben Németországban rendezett konfö­derációs kupa megnyerése után is. Egy­szerűen Jézusról akartunk beszélni, és HHHBaraHHiHMMMHnnni fel szerettük volna hívni rá az emberek figyelmét. Az egész torna ideje alatt bibliaórá­kat tartottunk a csapat szállásán. Együtt imádkoztunk, és olvastunk a Bibliából. Ezek az istentiszteletek fel­szabadítottak bennünket, hogy ne ma­kacsul önmagunkra és a játékunkra koncentráljunk, hanem ezek helyett Is­tenre tudjunk nézni. Többek közt azt kértük tőle, hogy se­gítse győzelemre azt a csapatot, amelyik a végén neki fogja adni a dicsőséget. így hát a győzelem után teljesítenünk kel­lett, amit megfogadtunk! Mindnyájan - és ez alatt nem csak a keresztényeket ér­tem a csapatban, hanem szó szerint minden játékost - letérdeltünk a pályán, és hálát adtunk Istennek. Őt dicsőítet­tük, és nem magunkat helyeztük a törté­nések középpontjába. Ez aztán feltűnést keltett! A nézők a lelátókon és - ahogy ké­sőbb hallottam - a tévénézők sokasága először egyáltalán nem tudták, mi törté­nik. Normális esetben a győztes csapat több tiszteletkört lefut ilyenkor. A brazi­lok azonban letérdeltek a gyepre, és közösen imád­koztak. Néhány újságíró megkér­dezte tőlünk, hogyan lehet­séges az, hogy egy többszö­rös világbajnok, aki éppen megnyerte a mini-vébét, ennyire megalázza magát, hogy valaki másnak adjon hálát. Mi azonban pontosan ezt a hatást akartuk elérni. Talán ezzel egy kicsit zavar­ba hoztuk a nyilvánosságot, de a gesztus sok embert megérintett a diadalmámor kellős közepén. Nem saját magunkat és a nagyszerű teljesítményünket ünnepel­tük, hanem Istennek adtunk hálát. A Bundesligában a gólok és a kimondottan jó mécs­esek után mindig kihasznál­tam az alkalmat, hogy meg­mutassam, kinek köszön­hetem a futballtehetsége- met. Az alsó pólómon olyan üzenetek álltak, mint: „Jézus szeret téged!”, „Jézus él” vagy „Jézus hűséges”. És nemcsak én alakítottam ki ilyen szokást, hanem a töb­bi brazil keresztény focista is üzenete­ket írt a pólójára. Én mindig tudatában voltam annak, hogy a hitemnek hatással kell lennie a já­tékmódomra is, ezért ha kimegyek a pá­lyára, nem csak a „győzelem minden áron” gondolata jár a fejemben. Szeret­nék fair maradni, nem akarok csúnya trükkökhöz folyamodni, és nem kívá­nom csalással megszerezni a győzelmet. Ezenkívül, amikor ott vagyok, nem­csak győzelmet, hanem elsősorban vé­delmet is kérek Istentől a sérülésekkel szemben, aminek a veszélyét mindig nagynak érzem. Talán néhány ellenfe­lem számára túl gyors vagyok, ezért csak szabálytalanság árán tudnak meg­állítani. Az is fontos, hogy a rosszat ne bosszuljam meg rosszal. Tudom, hogy mi, futballisták sok fiatal számára példa­képek vagyunk, ezért ügyelek arra, hogy hogyan játszom, és hogyan viselkedem a meccsek után. Az említett feliratokon keresztül kö­zölni akartam valamit a szurkolókkal. Például amikor a 2001-2002-es szezon­ban gólokat rúgtam, meg tudtam mu­tatni az embereknek, hogy Jézus nem­csak engem szeret, hanem őket is, és mindannyian jó kapcsolatot építhetünk ki vele! A Bibliában erről nagyon sok min­dent olvashatunk. Jézus hidat vert Isten és az ember közé, és ezzel egy álom- passzt adott nekünk - az élethez. Ezt akartam a pólóimra írt üzenetekkel vilá­gossá tenni. A 2002-2003-as idénytől azonban a Német Futball-liga (DFL) betiltotta a mez alatt viselt vallásos feliratokat. Kép­zeljék csak el! Németország aztán egy különös or­szág: mindenféle ostobaságot szabad reklámozni, az emberek szaladnak min­den egzotikus, furcsa világnézet után, ha azonban a keresztények a hitükre mu­tatnak rá, akkor egyesek látszólag fenye­getve érzik magukat. Mindenben szabad hinni, csak Istenben nem! Ő ugyanis hir­telen annyira közel jöhet az emberhez. Amikor egyes edzők büdös kék puló­verben ülnek a kispadon, gondolván, hogy szerencsét hoz nekik, ha nem mos­sák ki a következő vereségig, mások meg a legmelegebb nyári időben sálat hordanak, csak mert ettől szerencsét re­mélnek, akkor senki sem mond semmit. Ha azonban a brazil játékosok Isten iránti örömüket és hálájukat fejezik ki, akkor egy grémiumnak kell arról dönte­nie, hogy ezt nem szabad, és azokat a profi labdarúgókat, akik vétenek ellene, a bírónak meg kell említenie a mérkő­zésről írt jelentésben! Nevetnék rajta, ha nem lenne olyan szomorú. A Focus hír­magazin ezt a rendeletet „antijézus-ren- deletnek” nevezte. Isten azonban mindig talál módot ar­ra, hogy felhívhassuk őrá a figyelmet. Mi­után kimondták a tilalmat, a barátom­nak, Cacaunak ragyogó ötlete támadt. Most a meze alatt egy olyan pólót hord, amelyen egyszerűen csak ez áll: „J...” Nem tudok róla, hogy valamelyik já­tékvezető a jelentésében valaha is leírta volna: „Cacau megszellőztette a mezét, és alatta a pólóján egy J betű volt látha­tó”, sőt el tudom képzelni, hogy néhány ember a szövetségben egy ilyen üzenet­tel egyáltalán nem tud mit kezdeni. Csak a szurkolók, ők pontosan tudják, kire kell gondolni - és ez elég! Később, amikor a végtelenül izgalmas 2002-2003-as szezonban korábbi klu­bom, a Bayer Leverkusen majdnem ki­esett, a játékosok az egy-nullás nürnber­gi győzelem után odafutottak a Lever- kusen-szurkolók szektorához, és brazil barátom, Lúcio újra bátran kifejezte, mit érez: a meze alatt nagy betűkkel ott állt a „Köszönöm, Jézus!” felirat. Azt hiszem, abban a pillanatban ezzel minden szur­koló tökéletesen egyetértett. Zé Roberto: Álompassz - Istennel a balszélen. Amana7 kiadó, Budapest, 2006. Ára 990 Ft. Kitüntetést kapott a hitvalló focista Mások mellett a Cacau becenéven ismert focista, Claudemir Jeronimo Barretto, a VfB Stuttgart játékosa is átvehette a közelmúltban Németországban a Christliche Me­dienverbund KEP kitüntetését, az „Arany Iránytűt”. Az evangelikál médiaelismerést általában újságírók kapják. Bár Cacau nem tartozik közéjük, az ítészek úgy vélték, méltó az elismerésre, hiszen népszerűsé­gét minden adandó alkalommal arra használja, hogy a nyilvánosság előtt vallást tegyen Jézus Krisztusba vetett hitéről. M A Glaube und Heimat nyomán •rr~«n—■—■mn»min> iiirr»rii n ........ ZE RÜBERTÜ ÁLOMPASSZ ISTENNEL A BALSZÉLEN (******** '' % Kedves Gyerekek! HETI ÚTRAVALÓ ► Mostani hatrészes sorozatunkban Petivel és Bálinttal, két jó baráttal ismerkedhettek meg, akik mindig együtt töltik a szünidőt, és sok ka­landban van részük. Minden rész­ben találtok egy-egy rejtvényt is. A helyes megfejtéseket - akár utólag is - küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesz­tősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.); a borítékra írjátok rá: Gyer­mekvár. Jutalmul a végén ajándék- csomagot kaptok. Két napja csak esett az eső. Mit is lehet a nyári szünetben esőben csinálni? - ezen törte a fejét a két jó barát.- Megvan! - kiáltott fel Peti. - Men­jünk fel a padlásra, ott annyi kincs van! Bálint nem sokáig kérette magát, már fent is volt a létra tetején.- Gyere! - hallotta Peti hangját a félho­mályos padláson. - Itt, a sarokban van egy nagy láda. Anyukám ide gyűjti a kin­cseimet. Milyen régen néztem már bele! Épp itt az ideje. Idenézz! De jó kard! Meg a tavalyi batmanes jelmezem. Hű! És ez volt másodikos koromban a farsangi bá­lon a királyszerkómhoz a korona. Jó, mi? Nem kellett sok idő hozzá, hogy Peti­ből pókember, Bálintból pedig király váljon. Egymáson nagyokat nevetve mentek le a padlásról, hogy rögtönzött jelmezbemutatót tartsanak.- O, hát vendégeink érkeztek - kínál­ta hellyel a két fiút Peti apukája. - Aztán királyuram, hány magyar királyt tud fel­sorolni a történelemből? Az elhangzott kérdésre felváltva mond­ták a történelemórán tanult uralkodók neveit.- És a bibliai királyokkal mi a helyzet?- Dávid, Salamon meg Heródes - kiál­tották a fiúk.- Hát igen, ennél a háromnál azért jó­val több volt. De ha már Heródest is em­lítettétek, bizony meg kell mondanunk őszintén, hogy Jézus születésekor na­gyon féltékeny volt a Betlehemben szü­letett új királyra. Emlékeztek, honnan tudta meg Jézus születésének a hírét?- A napkeleti bölcsek tőle kérdezték meg, hogy hol van a zsidók királya, aki akkor született.- És azért jöttek, hogy leboruljanak előtte - folytatta Bálint. - Még ajándékot is vittek neki: aranyat, tömjént és mirhát.- De ha emlékeztek, Heródes féltette a hatalmát, mert azt hitte, hogy ez az új­szülött király majd az ő trónszékét akar­GYERMEKVÁR ja. Ezért megkérte a bölcseket, hogy ha­zafelé megint menjenek be hozzá, és mondják meg, hol találtak rá. Azt mondta, ő is el akar menni hódolni neki. Ez persze nem volt igaz, meg akarta ölni Jézust. Tudjátok-e, hogy miért nem sike­rült neki?- Mert a bölcseknek egy angyal azt mondta, hogy másik úton menjenek haza.- És Józsefnek is megjelent az álmá­ban egy angyal. Azt parancsolta, hogy meneküljenek Egyiptomba, és addig maradjanak ott, amíg Heródes meg nem hal.- így is történt - bólintott Peti apuká­ja. - Mivel ilyen remekül emlékeztek er­re a történetre, jutalmul egy királyi uzsonna vár rátok a konyhában. Ha a helyes sorrendben összeolvassátok a koro­nákon levő betűket, megkapjátok a megfejtést. Nem vagytok többé idegenek és jövevények, ha­nem polgártársai a szenteknek és háza népe Is­tennek. (Ef 2,19) Szentháromság ünnepe után a 7. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az Úristen örök szeretet,,vendégségéről” tudósíta­nak, a háznép asztalközösségéről készült néhány „történelmi” előkép felvillantásá­val. Ugyanis a pogányokból lett keresztények Isten újszövetségi népének tagjai, ahol ő kormányoz, és hit által örök életre hív: „ízleljétek meg, és lássátok, hogy jó az Úr: boldog az az ember, aki benne bízik." (Zsolt 34,9; LK) Az egyház alapja és feje is: Krisz­tus, és ő „saját kezűleg” vendégeli meg Isten háza népét: „Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.” Jézus nem akart „kenyérkirály” lenni, de ez a tette jel volt: „Ez valóban az a próféta, aki­nek el kellett jönnie a világba.” fin 6,11.14) Az első gyülekezet így élt: .....házanként meg­tö rték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben: dicsérték az Istent, és kedvel­te őket az egész nép.” (ApCsel 2,46-47) Ezékiás meghirdette a rég elhanyagolt páska- ünnepet; s utána megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét: „Ünnepi lakomát tartottak hét napig, békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Istenét, az Urat.” (2Krón 30,22) Isten menyegzőt készített Fiának, s az első, eredménytelen, névre szóló meghívást követte egy mindenkinek szóló, végső lehetőség; ezért a résztvevők között vannak gonoszok és jók egyaránt. De aki nem Isten elhívása szerint, a hit és megtérés által él, az kivettetik a királyi menyegzőről: „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a vá­lasztottak.” (Mt 22,14) Az Úr boldog jövőt és áldást ígér ószövetségi, választott népé­nek most: „...úgy határoztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek!” (Zak 8,15) Az úrvacsorából való részesedés kettős szeretetközösséget hoz létre: Krisztussal és az úrvacsorái gyülekezet tagjaival - „Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk." (iKor 10,17) Reformátorunk így tanít: „Ahol azt látod, hogy a szentségeket helyesen szolgáltatják ki, biztosan tudhatod, hogy Isten népe van ott. Mert ahogy az ige jelzi az egyházat, ugyanúgy a kereszt- ség és az úrvacsora is. Ha e hited jól gyakorlód s erősíted, meglásd: milyen boldog, gazdag, menyegzői lakomát készít oltáránál Istened!” Jézus utolsó páskavacsoráját (lásd Lk 22,14-18) azonnal követte az első úrvacsora: „Ez az én testem... ezt cselekedjé- tek... E pohár az új szövetség az én vérem által... ” (Lk 22,19-20) Isten szeretet-,,vendég­ségének” ezek az előképei a Bárány menyegzőjén teljesednek be. Gyülekezetének ott megadatik kegyelemből, hit által, Jézüs érdeméért, „.. .hogy felöltözzék fényes, tisz­ta gyolcsba. (...) Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!" (Jel 19,8.9) Addig: „Szent asztalod ma készen áll. / Itt vagyunk, mert te meghívtál, / És hálás szívvel borulunk / Most eléd, Megváltó Urunk.” (EÉ 312,1) Te is tedd ezt, hogy ne légy örökre idegen! ■ Garai András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents