Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-01 / 26. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2007. július i. !► 9 Paksi utóirat ► Marton Tamást, az egyik szervezőt - természetesen - munka közben sikerült „mikrofonvégre kapnom”.- Már fellélegezhet így, a találkozó vége felé?- Lassanként igen, bár el kell mondanom: ez egy nagyon intenzív találkozó volt, a teljes ideje mindenestül huszonhat óra, s ebből - most, amikor beszélgetünk - hátravan még néhány. Az első nagy „fordulópont” mindig az érkezés, a regisztráció, a szállás, étkezés szervezése, elosztása. Még most, a második nap delén is folyik regisztráció, sokan ugyanis csak a mai napra érkeztek meg gyülekezeti buszokkal, gépkocsikkal, tehát még mindig vannak új emberek, új kérdések és új problémák, megoldandó feladatok...- Az első' találkozó óta eltelt tíz év alatt bizonyára komoly szervezési tapasztalatokra tett szert, amelyeket az idén is tud kamatoztatni. Éri még egyáltalán meglepetés...?- Valóban rengeteg tapasztalatot szereztem minden egyes evangélikus találkozón. Új problémákkal persze mindig szembesül az ember, de a stáb valamennyi tagja nevében azt mondhatom, mindenből szeretnénk tanulni. Igyekszünk felkészülni a típusproblémákra; fontos, hogy ugyanazokba „ne fussunk bele” újra meg újra. De mindent képtelenség kiküszöbölni, előfordul, hogy belemegyünk ugyanabba a zsákutcába.- Például?- Általában gondot okoz a jelentkeztetés, így volt ez most Pakson is. Fontos, hogy olyan időpontot válasszunk az előzetes jelentkezés határidejének, hogy az a jelentkezőknek se legyen túl korai, de még mi is időben megtudjuk, körülbelül hány résztvevő várható, hány főre kell ebédet rendelni, mennyi szállást kell foglalni, mekkora termeket szükséges bérelni, s a számok birtokában érdemben tárgyalhassunk a vállalkozókkal. Sajnos idén még a május végi időpont is korainak tűnt; a résztvevők hatvan-het- ven százaléka az elmúlt két hétben küldte el a jelentkezését... Ez bizony nehezíti a szervezést és meg is drágítja.- Hány fős csapat dolgozott azon, hogy minél gördülékenyebben menjen minden?- Több szinten folyt a munka. Január elején egy hat-nyolc fős csapat ült össze, kitalálni a témát, felkérni az előadókat, és így tovább. Párhuzamosan itt Pakson is megalakult egy stáb, így egy hónapon belül már húszan-huszonöten dolgoztunk együtt. Most, a végére pedig körülbelül száztízen vagyunk - nagyrészt paksiak. Minden helyi munkát ők végeznek. A pesti stáb mintegy hat-nyolc fő.- Szervezőként részt vehetett-e a programokon? Volt-e ideje, hogy a feladatai mellett gondtalanul átadja magát a találkozás örömének, akár egy kicsit is?- Sajnos hosszasabban részt venni rajtuk nem volt lehetőségem. Ha pedig esetleg egy fél órára be tudtam menni, akkor is olyan szemmel néztem, hogy lássuk, minden rendben megy-e, szükség van-e bármilyen segítségre, kell-e valamit intézni... Tehát nekem egy evangélikus országos találkozóból inkább az arcok maradnak meg, azoké, akikkel tíz- tizenöt-húsz éve találkoztam, akikkel együtt szerveztük a korábbi találkozókat, és persze akik hozzám fordultak különböző problémákkal, amelyekre megoldást vártak. A legszebb emlékként azoknak az arcát őrzöm meg, akik örömmel távoztak, akik jól érezték itt magukat, akiknek az ügyes-bajos gondját sikerült megoldani. Lehet, hogy négy, hat vagy tíz óra alatt, de végül sikerült - nos, ekkor érzem én is elégedettnek magamat. Ez a jutalma a sok szervezésnek, fáradozásnak.- Van-e már terve, ötlete - akár csírájában - a következő evangélikus találkozót illetően?- Igen, van.- De még titok?-Igen (nevet). ■ Kőháti Dóra ► Varga Gyöngyivel, a záró istentisztelet liturgiájának összeállítójával is beszélgettünk.- A helyszín maga sok szempontból segített az együtt gondolkodásban, amikor erről a liturgiáról beszélgettünk. Mivel a Duna-parton zajlott az istentisztelet, magától értetődő volt, hogy kihasználjuk a folyó szimbólumát, hiszen a Duna - azon túl, hogy összeköt országokat, hogy Európa folyójának nevezzük - itt, Magyarországon is összekapcsol településeket, embereket. Mindannyian úgy tekintünk rá, mint közösségformáló jelképre. A víz mint keresztény szimbólum a keresztségünkre emlékeztet. Isten tisztára mos a bűneinkből, hogy megtisztultan elindulhassunk egy új élet felé. A víz tisztító, megújító, megerősítő erejét szerettük volna kiemelni a liturgiában.- Egyedi és különleges volt a víz, a tál, a bemártott kéz, az egymás homlokára rajzolt kereszt. .. Honnan jött az ötlet?- Úgy gondolom, kicsit elhanyagoljuk a rítusokat az evangélikus egyházban, eléggé lecsupaszított a liturgiánk. Ez a keresztelésre való emlékeztető új kezdeményezés. A Lutheránus Világszövetség nagygyűlésén tartott istentisztelet liturgiájának része volt, onnan vettük át. Abból áll, hogy a testvérek egy vízzel teli fehér tálba mártják a kezüket, és egymás homlokára keresztet rajzolva arra emlékeztetik egymást, hogy Isten szeret, elfogad és újjáteremt bennünket Szentlelke által. így tett velünk keresztségünk- ben, és jó erre mindig emlékezni.- Ön az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusaként részt vesz a jövő lelkészeinek képzésében. Személy szerint mit adott Önnek ez a találkozás?- Erőforrást a következő lépésekhez. Jó látni, ahogy nemzedékek egymásra találnak - ezúttal a megbékélés jegyében -, hogy kicsinyek és idősek együtt vallhatják meg a hitüket. Egymás hite által erősödhetünk. Én személy szerint nagyon sokat kaptam ettől a találkozótól, nemcsak emberi síkon: a találkozás örömében, a mosolyokon keresztül, hanem mert újra átélhettem Isten szeretetének erejét.- Milyen bibliai összefüggésre mutat rá az Ószövetség tanára a „békesség néktek" jézusi köszöntésével kapcsolatban?- Az Ószövetségben a békesség szónak különös jelentősége van, ezért nagyon örülök, hogy ez lett a mottónk. A „sa- lom” a teljes, célba ért életet jelenti, arra mutat rá, hogy az életben minden megbékélhet, és helyére kerülhet. Mi hisszük és tudjuk, hogy Isten ezt az ajándékát minden embernek elkészítette. Jézus Krisztusban, az ő Fiában ilyen teljes életet ad nekünk, és általa tart meg ebben a békességben. m k.d. ► Részlet a Szabó Vilmos Béla paksi lelkésszel június 24-én, vasárnap este folytatott telefonbeszélgetésből.- Még mindig görcsöl, esperes úr?- Igen, még mindig.- Elárulhatjuk olvasóinknak az okát?- Vesekő. Alig néhány milliméteres, de nagyon tud fájni. Pár éve volt már hozzá szerencsém, de álmomban sem gondoltam volna, hogy épp a találkozó napjára virradó éjszakán újul ki.- Házigazdaként Ön nyitotta meg a találkozót. Engedje meg, hogy tisztelettel adózzam heroikus teljesítményéért...- Ugyan! Tudtam, hogy ezt most már végig kell csinálnom.- Kisebb-nagyobb nehézségeik bizonyára a találkozó alatt is akadtak, de ma már talán elmondható, hogy komolyabb problémák nélkül, zökkenőmentesen zajlott le. Lehet vesegörcsök közepette megkönnyebbülést érezni?- Én inkább megnyugvásnak nevezném ezt az érzést. Hiszem, hogy az Isten megáldotta ezt az alkalmat. Én személy szerint kaptam ugyan egy „tövist a testembe”, kértem is az Urat, hogy vegye el, de ígérete most nekem is így szólt: „Elég néked az én kegyelmem.”- Mi mindenre volt elég ez a kegyelem?- Nagyszerű érzés volt látni, hogy mindaz, amit 1997-ben itt Pakson megálmodtunk, tíz év után is élő valóság. Annak a ténynek, hogy az évfordulón most ismét mi lehettünk a házigazdák, talán van egy olyan üzenete is, hogy ebben a találkozásban benne van a megújulás lehetősége. ■ TPK Az ötödik országos evangélikus találkozó honlapján (http://talalkozo.lutheran.hu) jövő hét keddtől válogatás lesz látható a rendezvényen készült képekből. Művészeti eseményeiről lapunk jövő heti számában... A találkozó értékeléséhez a szervezőknek szükségük van a résztvevők segítségére, ezért arra kérik őket, osszák meg velük véleményüket. Kritikáikat a talalkozo@lutheran.hu címre várják. Utcamisszió Bár a találkozó programfüzetéből tudni lehetett, hogy a Duna-parti sétány egy utcamisszió helyszínéül is szolgál, az élet úgy hozta, hogy néhány résztvevő „műsoron kívül” tett bizonyságot hitéről. Tudni kell, hogy a város egyetlen szállodája a helyi diszkó tőszomszédságában található, ahol minden hétvégén hajnali négyig szól a meglehetősen hangos talpalávaló. Hogy ez nem szerencsés konstelláció, azt mind a szállóvendégek, mind a fiatalok, megtapasztalhatták a szombatra virradó éjszakán. Hajnali két óra körül ugyanis a vendégek kérésére a diszkó abba-, az ifjúság pedig zene nélkül maradt. A fiatalok közül néhányan még így is „kitartottak”, és körülbelül egy órával később a pincesor felől szállodájukba igyekvők kicsiny csapatának panaszolták el a rajtuk esett sérelmet. Szidták is rendesen a szállodában alvó papokat, merthogy tudomásuk szerint valami egyházi találkozó résztvevői nehezményezték a menő „tuc-tuc” zenét. Mit tehet ilyenkor a megszólított egyháztag? Például azt, hogy bevallja: tulajdonképpen ő maga is pap, s ha az egyetemes papság mibenlétéről nem kezd is SZÓSZÓRÓ ______Q-. f-i______:_______ Ij júságirovat-gazda: Győré Balázs el értekezni, megnyugtatja az ifjakat, hogy - pap létére - legalább úgy szereti a jókedvet és a vidámságot, mint ők. Mert attól, hogy valaki mindennél fontosabbnak tartja az Isten ügyét, még akár a pincesoron is jól érezheti magát. A rövid diskurzus eredményét hamarosan a szállóvendégek is megtapasztalhatták. A nyitott erkélyajtókon keresztül hallhatták, amint a fiatalok ekképp búcsúznak: „Éljen a Vatikán! Most már aludhattok! Remélem, legközelebb ti is táncoltok...” És ezzel végre tényleg elcsendesedett a környék. Igaz, azért maradt még téma a legközelebbi alkalomra is. Például a felekezeti különbségek mibenlétét illetően. ■ B. Zs. HETI ÚTRAVALÓ Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gál 6,2) Szentháromság ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli és heti igéi kölcsönös kereszt- és teherhordozásra, a szeretet nagy parancsolatának -....szeresséte k egymást... ” (Jn 13,34; 15.12) - naponkénti megélésére, aprópénzre váltására buzdítanak. És ebbe „belefér” - a képmutató ítélkezés helyett - az őszinte megbocsátás is, mert „jó az Úr mindenkihez, és irgalmas minden teremtményéhez” (Zsolt 145,9; LK)- „Azért mondja Krisztus mai igénkben - »Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas«-, hogy kövessük az Atyát. De ahol ez az irgalmasság nincs meg, ott hit sincsen.” (Luther) Te „képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy ki- vehesd a szálkát atyádfia szeméből” is (Lk 6,36.42)! Pál figyelmeztet, hogy az ítélet az Úré, -ezért „többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást” (Róm 14,13). A mai farizeusokat s törvénytudókat is megbotránkoztatják Jézusnak a testi-lelki bénaságot egyaránt meggyógyító szavai: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid. (...) ...kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!" (Lk 5,20.24) Nem tudják elhinni, hogy az Emberfia: Isten, s ezért van bűnbocsátó hatalma e földön! De akik már átélhették ezt, nem szűnnek meg Istent dicsőíteni egész ideigvaló és örökkévaló életükben. Ám a bűnbocsánatot meg kell, hogy előzze az őszinte bűnvallás; Izrael utódai „vallást tettek vétkeikről”, olvasták az írásokat, „és leborultak Istenük, az Úr előtt”. A hitszegők is felismerték, hogy „kegyelmes és irgalmas Isten” ő. (Neh 9,2.3.31) A kölcsönös teherhordozás speciális példája a hittel mondott közbenjáró ima.....bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy me nnyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” (Mk 11,25) Pál ma így tanít: ha a gyülekezet valóban Krisztus teste, „ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok" - te is! (iKor 12,25) Mit jelent ez a teherhordozás? „Örüljetek az örülőkkel. sírjatok a sírókkal” - én is! (Róm 12,15) Jézus elhordozta Barabbás lázadásának és gyilkosságának büntetését is; benne Pilátus sem talált semmiféle halált érdemlő bűnt. És cirénei Simonnak megadatott, hogy Jézus terhét hordozza:....ráte tték a keresztet, hogy vigye jézus után.” (Lk 23,26) Mit értsünk kölcsönös teherhordozá- son a mindenkori gyülekezet tagjai között?....állítsátok helyre a jó rendet magatok közö tt, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben..." Pál áldáskívánása - amely a teljes Szentháromságot magába foglalja - állandóan megújuló erőforrás lehet minden, egymás terhét hordozó keresztény közösség számára. Ámen! „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,11.13) „Áldj meg minket, Úristen, / A te jóvoltodból (...) Áldd meg szolgáidat, / Kiket bűntől megváltott / Egyszülött szent Fiad!” (EÉ 323,1.4) ■ Garai András
