Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-24 / 25. szám
‘Evangélikus ÉletS 9 ÉLŐ VÍZ 2007. június 24. De egyikük visszafordult... Naamán - vitéz, hős, de leprás volt (2KÜ 5). Ez a szörnyű „de" ott van a mi életünkben is. A Bibliában ugyanis a lepra nemcsak testi betegséget jelent, hanem a bűnt és annak romboló hatalmát is jelképezi. Mindent megront, tönkretesz; elválaszt másoktól. Lehet sorolni valakiről sok szépet és jót: szép, sikeres, gazdag, népszerű, sok a pénze, sok a barátja. Ez a „de” azonban mindent megront. Jó, ha valaki már fiatalon rádöbben: bennem is ott van a bűn, a nagy „de”, és keresi a gyógyulást. Mt 8 szerint egy leprás, amikor Jézusban felismerte a Szabadi- tót, leborult előtte, és így szólt: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz." jézus megérintette őt, és így szólt: „Akarom. Tisztulj meg!" És a leprás azonnal meggyógyult. Mi jött a gyógyulás után? Egy másik ige tíz leprásról szól (Lk 17). Jézus mindegyiket meggyógyította; egy visszafordult, de a többi kilenc továbbment, folytatta régi életét. Nem történt változás. Nem fordultak vissza, és nem borultak le előtte. Mit is jelent ez? Jó lenne magunkra ismernünk. Mi is sokszor tesszük ezt. Betegségben, szorult helyzetben Istenhez fordulunk, tudjuk, hogy csak ő segíthet, mert övé minden hatalom. Amikor meggyógyulok, újra tudok járni, dolgozni, akkor dicsőítem a tudományt, az orvosokat, csak Istenrój feledkezem meg. Róm i-ben Pál arról ír, hogy az emberek látják ugyan Isten hatalmát, jóságát, de nem dicsőítik őt mint Istent. Nincs leborulási Isten iránt csak elvárás, csak kritika van. Hála helyett lázadás, vádaskodás. Ha baleset történik, ha kedvezőtlen az időjárás, ha valamilyen tervünk nem sikerül: miért engedi meg Isten? Ha van Isten, hogy lehet annyi békétlenség a világban? Arra nem is gondolunk, hogy Isten várja a gyógyulni akarókat és a megajándékozottakat, akik „visszafordulnak”, és alázatosan leborulnak, hogy megköszönjék a gyógyulást, akik űj életet kezdenek?! Kilenc gyógyult elment. Hálátlanok voltak, nem volt bennük alázat, aláren- delődés. Természetes, hogy meggyógyultam, ez „jár nekem” - ebből a hamis gondolkodásból akar kiemelni bennünket Jézus, ebből kellene felébrednünk. Lépj rá a kegyelem útjára az igényeké helyett! Végül nem kerülhető el a kényelmetlen kérdés: kihez hasonlítok én, a keményszívű kilenchez - vagy ahhoz az egyhez, aki hálás szívvel visszatért Jézushoz, és a lábai elé borult? ■ Gáncs Aladár Antoine de Saint-Exupéry: Fohász Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, hanem értelmesen oszszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és sze- retete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére! Kedves Gyerekek! ► Mostani, hatrészes sorozatunkban Petivel és Bálinttal, két jó baráttal ismerkedhettek meg, akik mindig együtt töltik a szünidőt, és sok kalandban van részük. Minden részben találtok egy-egy rejtvényt is. A helyes megfejtéseket akár utólag is - küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.); a borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul a végén ajándék- csomagot kaptok. Egyik délután körmérkőzéses focibajnokságot szerveztek a futballpályán. Négy csapat küzdött meg egymással a kupáért. Természetesen Peti és Bálint egy csapatban játszott. Mire elérkezett a kezdőrúgás pillanata, a pálya széle zsúfolásig megtelt a közelről s távolról érkezett szurkolókkal. Mindenki úgy igyekezett elhelyezkedni, hogy a lehető legtöbbet lássa a küzdelemből. A sorsolás úgy hozta, hogy Bálinték az első fordulóban játszottak. A játék fáradalmait a pályát körülvevő fák árnyékában heverték ki. Egyszer csak Peti oldalba lökte barátját:- Nézd azt a fiút, ott, a fán! Mint Záke- us, a vámszedő!- Ki az a Zákeus? - kérdezte tőlük a mellettük heverő fiú.- Te nem ismered ezt a bibliai történetet?! - csodálkozott Bálint, majd mesélni kezdett. - Zákeus sok évvel ezelőtt élt. Jerikóban volt vámszedő. Nagyon gazdag volt, és az emberek nem szerették őt, mert sokak kárán gazdagodott meg. Több vámot, vagyis adót szedett be, mint amennyit kellett volna. Ezt a pénzt pedig zsebre tette.- Ráadásul az emberek a háta mögött csúfolták is, mert alacsony termetű volt - folytatta Peti. - Egy nap Jézus Jerikóba ért. Mindenki az utcára ment, hogy lássa őt. Zákeus sem akarta kihagyni a nagy eseményt. Mivel semmit sem látott a tömegtől, felmászott az út menti vadfügefára.-Amikor Jézus odaért-vette át a szót Bálint -, azt mondta neki, hogy jöjjön le a fáról, mert nála akar megszállni. A tömeg nem értette, hogy a Mester miért pont ehhez a rosszakaratú vámszedőhöz akar menni. De Jézus nem törődött GYERMEKVÁR a felháborodással. Zákeus pedig, miután beszélgetett Jézussal, teljesen megváltozott, és azt mondta: „Uram! A vagyo- nom felét a szegényeknek adom! Akiktől pedig igazságtalanul vettem el pénzt, azoknak a négyszeresét adom vissza.”- Hű, és tényleg megcsinálta? - kérdezte a fűben ülő fiú.- Meg - bólintottak Petiék, majd Bálint hozzátette:- Jézus és mindenki, aki hallotta, milyen gyökeresen megváltozott Zákeus, nagyon örült, hogy jó útra tért a vámszedő. De gyertek, mert bejutottunk a döntőbe! Peti apukája is integet, hogy készülődjön a csapat... Hogyan, lehet eljutni a fügefától Zákeus házáig? Jó lenne egy keresztény orvos Amikor egy újszülött esetében teljesen váratlanul, normális várandósság és komplikációmentes szülés után kevéssel felmerül a szívrendellenesség gyanúja, klinikára kerül a kicsi, és egyre valószínűbb, hogy műtétre lesz szüksége - alig egyhetesen -, akkor családtagként kifakad az emberből: bárcsak keresztény orvos kezébe kerülne az a csöppség! Bárcsak olyan elhivatott emberek végeznék az operációt, akik nemcsak azt tudják, milyen értékes egy fiatal házaspárnak első fiúgyermekük, hanem azt is, hogy az élet Istentől való, és hogy munkájukat, hivatásukat is neki köszönhetik! És hogy milyen szívszorongató látni kicsinyke testében a tűket és várni a megoldás reményét nyújtó műtét gyötrően lassan közeledő óráját, miközben tudjuk, hogy van kockázat, és mindenekelőtt azt, hogy Isten kezében vagyunk. Minden korábbinál szorosabb a kapcsolat vele, minden szavunk, sóhajunk, gondolatunk egy- egy ima felé. Azt hiszem, az ilyen órákban mindenki így fogalmazná meg érzéseit és reményeit. Ezért jó (lenne) tudni, hogy ezt elmondhatjuk az orvosnak, mert ő maga is hisz az Örökkévalóban, és nem a maga tapasztalatában vagy a műtétet végző stábja rutinjában reménykedik. Néha lehet hallani olyan orvosról, aki imádsággal indít minden operációt - hiszem, hogy az ő ereje többszöröse a kollégáiénak. Nagyobb az öröme, ha sikerül; és Isten szerinti a bánata, ha nem megy minden jól. A műtét órája egyszerre a remény és a félelem ideje. Aztán jó híreket kapunk. A helyzet reménytelibb a vártál, és nem lesz gond. „Ezek a kisgyerekek olyan erősek!” - mondják az egészségügyiek, de keresztényként hihetem: Isten az, aki olyan erős. Hatalmas és irgalmas. Máris azon gondolkodom: mit kell majd mondanom a majdan felcseperedő csöppségnek?! Úgy érzem, kötelességem, hogy sokat beszéljek neki Isten szeretetéről már egészen kicsi korától kezdve, hogy mielőbb megtudja, kinek kell mindenkor mindenért hálát adnia. Persze a hálaadás most leginkább a mi feladatunk. Keresztény orvossal együtt vagy tőle függetlenül. Mély igazság az, hogy Istent a mélységekben és a sötétségben lehet a legjobban meglátni, sőt érezni. Fénye ilyenkor ragyog a legteljesebben. ■ Szegfű Katalin HETI ÚTRAVALÓ Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10) Szentháromság ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Istenünk bűnösöket hívó hangját fedezhetjük fel: „Jó és igaz az Úr útbaigazítja a vétkezőket." (Zsolt 25,8; LK) Ahogy Jézus megkereste az elveszett Zákeust, s a megtalálást örvendezés követte, úgy az ő követőinek sem kirekeszteniük kell a bűnöst, hanem megkeresni és befogadni! Ezt tette Urunk az egy elveszett juhval s az asszony az elveszett drachmájával is. „És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében..." (Lk 15,5) Jézus „Krisztus az elveszett juhot tulajdon vállán viszi vissza a nyájhoz. lm ez az evangélium veleje: az ő országa a könyörülő kegyelem országa, ahol nincs is egyéb, hanem csak hordozás.” (Luther) Ezt tapasztalta meg Pál is: ....Krisztus Jézus azért jött el a világba, ho gy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok" (iTim 1,15) János nevű fia születésekor erről énekelt Zakariás: „Áldott az Úr, (...) hogy váltságot szerzett", és jerös üdvözítőt támasztott nekünk"! Keresztelő János Jézus előfutára lett, „a Magasságot prófétája", hogy ő megtanítsa „népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által” (Lk 1,68.69.76.77). Jézus halála után Efezusban tanítványain is bekövetkezett a pünkösd csodája: „...leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak és prófétáltak" (ApCsel 19,6) Jézusnak két szavába került, hogy elhívja a vámszedő Lévit s apostolává tegye: „Kövess engem!" (Lk 5,27) Mózes így járt közben bálványimádóvá lett népéért: „Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának Mégis, bocsásd meg vétküket!" (2MÓZ 32,31-32) Az Úr Jézusnak nem volt szüksége a Betesda gyógyvizére, hogy - szombaton! - igéjével talpra állítsa a harmincnyolc éve beteg embert: „Keljfel, vedd az ágyadat, és járj!” „...meggyógyultál, többéne vétkezz..." (Jn 5,8.14) A megmentett Máté evangéliumában - az eltévedt juh példázata után közvetlenül - a vétkes gyülekezeti tag négy-, hat-, majd „sokszemközt” történő intéséről tanít az Úr; a kizárás elkerülése érdekében a vele való együtt imádkozást tanácsolja: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük" (Mt 18,20) Júdás öngyilkosságának oka, hogy bűnvallása - „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el" (Mt 27,4) - nem a megtérésre való meg- szomorodás volt: „Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez." (2Kor 7,10) Mi lesz az elveszett juhok további sorsa, akiket az Emberfia megkeresett és megtalált? Él bennük az Úr, s a Szentlélek szerint járnak. „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől." (Róm 8,1-2) De aki számára mindez még nem múlt idő, az bátran kiáltson a juhok nagy Pásztorához: „...eltévedtem, mint juh / A bűnösök útjára. / O, segíts, Jézusom, / Őriző pásztorom, / Hogy ne jussak romlásra!” (EÉ 422,1) ■ Garaí András
