Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-24 / 25. szám
"Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2007. jumus 24. Hétvégével tanév vége ► Felépüléséért az egész iskola imádkozott. Már sokkal jobban van, de így is „különleges feltételek mellett”, kórházban érettségiztették idén a Deák Téri Evangélikus Gimnázium egyik diákját, aki a közelmúltban kerékpáros balesetet szenvedett. Az alap-, illetve középfokú evangélikus oktatási intézménybe járó végzősök mindemellett azért „normális körülmények között” tették le záróvizsgáikat, noha a már bevezetett, illetve kilátásba helyezett kormányzati megszorítások hatásai alól a felekezeti intézmények sem tudják kivonni magukat. „Törvény írja elő, hogy meg kell emelni a kötelező óraszámot. Vannak olyan oktatási intézményeink, amelyekben emiatt sajnálatos módon csökkenteni kell a tanárok létszámát; a helyzetet nyugdíjazással, illetve a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott tanárok elbocsátásával kénytelenek megoldani” - tudtuk meg Mihályi Zoltánnétól, egyházunk oktatási osztályának vezetőjétől. Míg az igazgatók és a tanárok helyzetét az új jogszabályi rendelkezés nehezíti, a végzős gimnazistákat az érettségi iz- zasztotta meg. Evangélikus középiskoláinkban nappali tagozaton több mint ezer, estin pedig tíz fő adott számot az iskolaévek alatt megszerzett tudásáról. Népszerűvé vált az előrehozott érettségi, amely a 9-11. évfolyamos diákok helyzetét könnyíti meg, lehetőséget nyújtva nekik arra, hogy egy vagy több tárgyból már korábban levizsgázzanak. Ami az érettségik nehézségi fokát illeti, úgy tűnik, a többség az emelt szintűnél jobban kedveli a középszintű vizsgaformát. Egyes igazgatók véleménye szerint feltehetőleg azért, mert az emelt szintű matúrával a diákok az egyetemi felvételin ugyan pluszponto(ka)t szerezhetnek, így elvben előnyhöz juthatnak, ám mivel ez a vizsgatípus nehezebb, és inkább az úgynevezett „elit egyetemekre” való bejutáshoz kell, kevesebben választják. Ami a középfokú evangélikus iskolákban közös; egy-két kivételtől eltekintve szinte minden diákjuk tovább szeretne tanulni. A megkérdezett oktatási intézmények között öt olyan akadt,- amelynek a végzősei közül valaki az Evangélikus Hittudományi Egyetemet választotta; három diák a hittanári, öt pedig a lelkész szakra jelentkezett. Az alapfokú evangélikus oktatási intézmények mintegy háromszáz végzős tanulója ugyancsak szeretne tovább tanulni, az azonban korántsem magától értődő számukra, hogy középfokon gimnáziumban folytatják. Idén a korábbi évekhez képest jóval többen döntöttek úgy, hogy inkább szakiskolai vagy szakközépiskolai képzést választanak, mert - miként azt az egyik direktor megfogalmazta - „egyre több szülő véli úgy, hogy akinek jó szakmája van, az a munkaerőpiacon majdan sokkal jobban boldogulhat, mint egy-két diplomával”. Hasonló a helyzet a középfokú képzésben is: a tanulmányok befejezését nem mindig egyetem vagy főiskola követi. Az evangélikus középiskolát végzettek közül is mind többen választanak az egyetem helyett (vagy előtt) valamiféle szakképzést - ma már nemritkán az egyetemi oktatásban való részvételhez szükséges anyagi fedezet hiánya miatt. ■ - GAZDAG Kilencven éve halt meg Gyóni Géza (1884-1917) Ma többnyire háborúellenes költészete, a Csak egy éjszakára című verse alapján tudnak valamit Gyóni Gézáról. Az olva- sottabbak Ady kortársában a konzervatív tábor képviselőjét látták, és az ő nevében indítottak támadást Ady ellen, holott az irodalomtörténet szerint Gyóni „Ady mágnes-szekeréhez tapadt, a még kissé szecessziós, korai Adyhoz”. Hadifogolyéveiről, haláláról keveset lehet olvasni, többnyire annyit, hogy elborult elmével 33. születésnapján halt meg 1917. június 25-én. juhász Gyula nekrológjában lelki társát siratta el benne: „A költő, aki 1914 nyarán a háború költőjének indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el.” Gyóni Géza a békéscsabai Achim családból származott. Édesapja, Achim Mihály a Pest megyei Gyónón volt evangélikus lelkipásztor. A költő szülőfaluja tiszteletére vette fel a Gyóni nevet. Gimnáziumba Szarvason és Békéscsabán járt, majd 1902-től 1904-ig a pozsonyi evangélikus teológia hallgatója volt. A csurgói református gimnázium húszkötetes, Csurgói Könyvtár című sorozatában 1943-ban napvilágot látott Bodó Jenó' tanár Három fogolytábor című könyve. Az iskola egykori diákja, később tanára, majd igazgatója részletesen felidézte első világháborús és hadifogolyélményeit. A szerző magyar-latin szakos egyetemi hallgató lévén különösen fogékony volt az irodalmi értékek iránt. A tábori élet hétköznapjain többször felvillan Gyóni Géza alakja. Nagyra értékelte emberi, művészi tartását: „Bizony, itt az ősz, mely Szibériában rövid életű, s nemsokára ránk tör a dermesztő tél. Nekem a második, soknak már a harmadik. Vilmos császár jóslata tehát megint nem erre a levélhullásra vonatkozott. De melyikre hát! A harcterek egyre szaporodtak, az olasz front után itt van már a román is. Az erdélyi származású román tisztekre gyanúsan nézegetünk, s fogcsikorgatva valljuk, hogy a dögmadarak vijjogása korai, még nagyon korai Erdély koncnak vélt testén (Gyóni Dögmadarak! hova szálltok? c. alkalmi verse).” A költő már a háború első évében bevonult katonának. Ekkor írta legszebb verseit. Harcolt Przemysl védelmében. Itt jelent meg 1914-ben Lengyel mezőkön, tábortűz mellett című kötete. A huszonegy költeményt tartalmazó kis füzet egy példányát repülőgépen eljuttatta Budapestre, ahol a Hadsegélyező Bizottság a következő év tavaszán még kihozott verseivel együtt újból kiadta. így mind az otthon maradottak, mind a katonák és a hadifoglyok is ismerték, legalábbis hallottak róla. A krasznojarszki táborlakók sorstársként felnéztek rá: „Közben zajlott az élet, múltak a napok. Egyik este az ötös barakk emeletén, éppen mi elettünk kabarét rendezett Simonyi és dr. Krausz, tábori becenevén Kruci. A folyosó középső mélyedésében színpadot hevenyésztek, mi meg a priccseken állva néztük végig az előadást. Vagy az oroszok pénzelsikkasztásait meg korlátoltságát csúfoló dalokat énekeltek, vagy sikamlós kuplékat adtak elő kincstári kabátba bújtatott, köztünk bujkáló lányokról. Komoly számok is voltak. Magda főhadnagy előadta Gyóni Géza »Rab magyar imája« című versét, mit ő zenésített meg. A meghatóan szép költeményt őszinte tapssal hálálta meg a hallgatóság, mit Gyóni azzal köszönt meg, hogy két versét felolvasta. Többen nemigen tudták még, hogy ki az a Gyóni Géza, s félrehúzott szájjal vették' tudomásul, hogy egy »költőt« kell vé- gighallgatniok most, amikor nevetni akarnak. De a fölényeskedés döbbenetté változott át bennük: mindenki megérezte, hogy nagy költővel van dolga, s az a néhány perc, míg Gyóni olvasott, életének ünnepi percei voltak. Gyóni Gézának Przemyslben kinyomtatott »Lengyel mezőkön, tábortűz mellett« című kis kötetét sokan ismerték, s egymásnak szavalgattuk a »Csak egy éjszakára« című versét. Itt a fogságban írt verseivel ritkán állott elő, s akkor úgy láttuk, hogy ennek a mi fogolyéletünknek a szenvedései nemigen ihlették még lantját... legalábbis így sejtettük a dolgot, mert nemcsak verseivel nem dicsekedett, hanem mint ember is igen zárkózottan élt. Mindig öccsével, Achim Mihály főhadnaggyal mutatkozott egy és ugyanazon emberek társaságában. Ha úgy elnéztem goromba hali-. nacsizmáját, vékonyan bélelt katonaköpenyét, kissé hajlott hátát, behúzott nyakát, nem is hittem volna, hogy egy immár »beérkezett« s otthon is nagynevű költő él itt közöttünk.” 1917 júniusában beteljesült a végzet: „Míg arról folyt a vita, hogy ki a legszebb színésznő, melyik a jobb futballcsapat, ki tudja messzebb hajítani a diszkoszt vagy a gerelyt, s míg az ablakok alatt égtek a poloskás ágyak, a napfürdőben zuhogott a meztelen testekre a hideg víz, azalatt tragédia történt a táborban: gyászkocsi állott meg június 8-án a víztorony közelében lévő szabad téren, hogy utolsó útjára vigye Gyóni Géza testvéröccsét, Áchim Mihály főhadnagyot. Egy éve láttunk utoljára halottas kocsit a tiszti táborban. A fekete halálnak fekete lepellel leborított lovai ott álltak előttünk komoran, méltóságosan. Az ordító tábor zsivajára ránehezedett a halál dermesztő csendje. Azután megindult a menet a kapu felé, s a kocsi mögött görnyedten a porig alázott költő... Ekkor láttam utoljára. Másnap már éppen úgy huppant a labda a tábor keményre taposott földjén, mintha senki sem távozott volna el innen örökre, s mintha nem maradt volna itt a lesújtott testvér. Pedig ennek a bánata nőttön-nőtt, rágta és emésztette idegzetét. Egyszer csak hallottuk, hogy kórházba került, sőt azt is rebesgették, hogy idegrendszere összeroppant, hogy már nem akar táplálkozni sem. Bóna ezredorvos, a kórház parancsnoka a táborban titokzatos arccal jártkelt, nem akart nyilatkozni. De a hallgatásból is szárnyra kelt a hír, hogy Gyóni testvéréhez vágyakozik, a fogolytemetőbe, melynek földje magyar testek porából lett magyarrá. És június közepén beteljesedett az idősebb testvér végzete is. Elment közülünk a széljárta fennsíkon fekvő temetőbe a »Lengyel mezőkön, tábortűz mellett« c. kötet legendás hírű költője. Meghalt egy költő, de hozzátartozói nem a poétát siratták benne, hanem a fiat, testvért, rokont... Meghalt egy költő, de a hadsereg elsősorban nem a múzsák kegyeltjét gyászolta benne, hanem a vitéz katonát... Meghalt egy költő, de az árván maradt baráti kör csak a jó barátnak pótolhatatlan hiányát’ érezte... Igen, »hegyeken át a hír szaladt«, s mire hazaért, a zajgó, ordító tábor már el is felejtette a gyászesetet, csak azoknak a lelkében maradt vissza valami, megnevezhetetlen szorongás, akik valamiképpen sejtették, hogy az ő számukra is befogják egyszer itt a táborban a Szent Mihály lovait...” ■ Dr. Horváth József Állatok a Bibliában címmel hirdetett rajzpályázatot egyházunk gyermekosztálya. Az április 20-i határidőig összesen ötszázhét pályamű érkezett, komoly fejtörést okozva a „díjazni kényszerülő” zsűri két tagjának, Mády Erzsébet gyermekreferensnek és Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténésznek. A győztesek június 16-án, szombaton a kelenföldi evangélikus templomban tartott alkalmon vehették át nyereményeiket. A díjátadás után az érdeklődők kiállításon nézhették meg a nyertes pályamunkákat (képünkön). A szélesebb közönség a paksi országos evangélikus találkozón tekintheti meg a díjazott alkotásokat. ■ G. Zs. Az evangélikus középiskolák legjobbjai voltak... ► Az Oktatási és Kulturális Minisztérium a közelmúltban adta át az országos középiskolai tanulmányi versenyek (OKTV) díjait. Az Európában is példa nélkül álló, kétfordulós, rangos megmérettetésen az érettségiző vagy az azt közvetlenül megelőző évfolyamok tanulói vehetnek részt. A 2006/2007-es tanévben összesen 32 ezer fiatal mérte össze tudását a különböző tantárgyakban. (A hatályos kormányrendelet értelmében az adott tantárgyból a döntő fordulók valamennyi résztvevője mentesül az érettségi vizsga letétele alól, ha az adott tantárgyat érettségi vizsgatárgynak választja.) A minisztérium honlapján a döntőbe jutott és ott legjobb eredményt elért tanulók neve olvasható, ennek alapján állítottuk össze az evangélikus iskolák helyezést elért tanulóinak névsorát. Informatika, I. kategória • 10. helyezett: Graf Ádám, 12. évf. - Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, Sopron. Felkészítő tanár: Babies Csaba. • 13. helyezett: Rédecsi Máté, 11. évf. - Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, Sopron. Felkészítő tanár: Babies Csaba. Kémia, I. kategória • 24. helyezett: Vámosi Péter, 11. évf. - Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, Sopron. Felkészítő tanár: dr. Molnár József. Latin nyelv • 10. helyezett: Bősze Györgyi, 12. évf. - Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, Sopron. Felkészítő tanár: Jakabné Csizmazia Eszter. • 15. helyezett: Locsmándi Dániel, 12. évf. - Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, Sopron. Felkészítő tanár: Jakabné Csizmazia Eszter. • 22. helyezett: Balázs Gabriella, 12. évf. - Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium. Felkészítő tanár: János Judit. • 25. helyezett: Vámosi Péter, 11. évf. - Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, Sopron. Felkészítő tanárok: Jakabné Csizmazia Eszter, Kaposi László. Matematika, II. kategória • 15. helyezett: Vámosi Péter, 11. évf. - Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, Sopron. Felkészítő tanárok: Sölét-Ormos Judit, Zsuppán Sándor. Mozgóképkultúra és médiaismeret • 12. helyezett: Petemák Zsigmond, 11. évf. - Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium. Felkészítő tanár: Barabás Zsófia. Német nemzetiségi nyelv és irodalom • 2. helyezett: Vámosi Péter, n. évf. - Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, Sopron. Felkészítő tanár: Jakab László. • 12. helyezett: Szilveszter Bálint, 11. évf. - Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, Sopron. Felkészítő tanár: Lang Krisztina. Rajz és vizuális kultúra • 21. helyezett: Varga Tünde, 12. évf. - Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium . (Líceum) és Kollégium, Sopron. Felkészítő tanár: Soltrdné Sebestyén Anna. Történelem • 24. helyezett: Kővári Gábor, 11. évf. - Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium. Felkészítő tanár: Szarka Gábor. Zenei élményekkel is gazdagodhattak a Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ) június 14-i közgyűlésének résztvevői. A hagyományos helyszínen, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) épületében rendezett összejövetelen Khaled A. László metodista történész tartott rövid áhítatot Mik 7,18-20 alapján, majd keresztény művészek léptek a jelenlévők elé: elsőként Tóth Mirella (képünkön), majd Czabán Angelika énekelt, a közgyűlés szünetében pedig a médiamunkások a /emel Family tagjait, Keresztes Istvánt és Krisztinát köszönthették. A tanácskozáson a továbbiakban egyebek mellett szó esett a Kálvin Kamera címmel szeptember 6. és 14. között megrendezendő fesztiválról, a keresztény sajtótermékek archiválásának szükségességéről és egy PRÚSZ-antológia megjelentetésének tervéről. ■ GaZsu
