Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-10 / 23. szám
2 2007- június io. ÉLŐ VÍZ Durva orvos Kínzó fájdalmak miatt egyik klinikáról a másikra kerültem. Az egyik orvos megkérdezte: „Hány kiló?” „Nyolcvan” - mondtam. „És mennyi folyadékot fogyaszt naponta?” - kérdezte tovább. „Hát, talán egy litert” - feleltem bizony-^ talanul. „Az nulla!” - kiáltott éles hangon az addig halk szavú orvos. „Két és fél liter folyadékot kell fogyasztania naponta. Nézze! Itt vannak a vizsgálati eredmények. Mind rossz! Mert a testben minden összefügg egymással! Mit akar? A vesztét?” Nem sértődtem meg a „durva” beszéden, mert jól emlékeztem, hogy régebben is mondta már nekem nem egy orvos, amikor a laboratóriumi leleteimet nézte, hogy több folyadékot kellene fogyasztanom. De hát hol elfelejtettem, hol nem értem rá, hol meg nem vettem komolyan a szelíd figyelmeztetést. Mi, lelkészek arra kaptunk elhívást, hogy az embereket a Jézusban való hitre hívjuk, és őhozzá segítsük őket Isten igéjének élő vizével. Az a kísértésünk, hogy ezt álszeretettel, simogató szóval, megnyugtatással tegyük (legalább a prédikáció befejező szakaszában). Mert senkit sem akarunk megsérteni, nehogy hátat fordítsanak, elmaradjanak az istentiszteletekről, esetleg más gyülekezethez csatlakozzanak. Többször mondták nekem is istentisztelet után, hogy „milyen szépen tetszett prédikálni”. Olyankor mindig szégyelltem magam. Luther nem félt olykor „durva” lenni, Pál apostol sem, sőt maga Jézus sem mondta azoknak, akik beszédén megbotrán- koztak, hogy várjatok, nem úgy gondoltam, hanem engedte, hogy elmenjenek: „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé." (Jn 6,66) Mi pedig sózás helyett cukrozunk (Kol 4,6). Persze, a paprikázás semmivel sem jobb. Kedves Testvérem! Hány éve tartozol a gyülekezethez? Kettő, tíz, ötven? És naponta (hetente) mennyit fogyasztasz az élő vízből (Jn 4,14), melyet az érted életét feláldozó Jézus kínál neked? Egyórányit, tízpercnyit vagy...? És hány óra hosszat szürcsölöd naponta (most én is „durva” leszek) azt a moslékot, ami a képes újságokból és a tévéből ömlik? Csodálkozol, hogy nincs békességed, az idegeskedés a gyomrodra megy, depressziós vagy, és így tovább? Hát a vesztedet akarod?! Örök vesztedet? Az az orvos, akiről írásom elején szóltam, nem sokkal később a legnagyobb szakértelemmel megoperált, és én nagy hálával gondolok rá. Nem durva volt ő, hanem a mentő szeretet határozottságával szólt, imádkozom érte, hogy még sok beteget meggyógyíthasson. A magam számára pedig azt kérem az Úrtól, hogy ne engedje elfelejtenem a napi két és fél litert - és főleg ne Jézus „élő vizét”. B Marschalkó Gyula SEMPER REFORMANDA .....minden istentiszteletnek legfontosabb s leglényegesebb része az Isten igéjének hirdetése és tanítása...” N L uther Márton: A német mise és az istentisztelet rendje (Paulik János fordítása) www.evelet.hu Mint ismeretes, az Evangélikus Életben megjelenő írások egy hét késleltetéssel kerülnek az EvÉlet on-line adatbázisába. A nyomtatott szám második oldalának rovatai azonban a megjelenéssel egyidejűleg teljes terjedelmükben elolvashatok, illetőleg letölthetők. FORRÁS ‘Evangélikus EletS SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP - íjn 4,i6b-2i Isten szeretet „Isten szeretet..." - János apostol ezzel nem definiálja Istent. Még kevésbé a szeretetet személyesíti Istenné. De Istent sem személyteleníti érzéssé vagy érzelmi megnyilvánulássá. Egyenlőség- jelet sem tesz Isten és a szeretet közé. Még csak azt sem mondja, hogy ahol szeretet van, ott Istennek is feltétlenül jelen kell lennie. Ennek épp az ellenkezőjét állítja: ahol nincs szeretet, ott Isten sincsen. Ezért senki ne beszéljen Isten jelenlétéről ott, ahol gyűlölet uralkodik! Isten nem redukálható a szeretetre. Isten nemcsak szeretet, hanem bölcsesség, hatalom, igazság, szentség és még sok minden más is. Egészen pontosan: Isten. Istent semmi mással, csak önmagával lehet definiálni. „Hagyjátok, hogy Isten Isten lehessen!” - mondja Luther, aki azt is tudja, hogy ha Istent a bölcsessége, hatalma, igazságossága, szentsége felől próbáljuk megközelíteni, akkor nem tudunk közösségbe kerülni vele. Akkor azt tapasztaljuk, hogy Isten fölöttünk áll, és ez félelemmel tölt el, s végül kétségbeesésbe taszít bennünket. Ezért tanítja, hogy Istent csak a szeretete felől szabad megközelítenünk. Abba a szeretetbe kell hittel kapaszkodnunk, amellyel ő szeret minket, és amelyet a megfeszített Krisztusban ismerhetünk meg. Ha a kereszten kinyilatkoztatott szeretet árad a szívünkbe, akkor fogunk mi is azzal a szeretettel szeretni, amellyel Isten szeret minket, amellyel Krisztus szerette még ellenségeit, gyalázóit, kínzóit, hóhérait is. Mert Isten szeretete abban különbözik minden más szeretettől, hogy forrása önmagában van. Amíg embertársunk tulajdonságaiban vagy magatartásában keressük az okot, amiért (esetleg) szerethetjük, addig nem Isten szeretetével szeretünk, és nem vagyunk közösségben Istennel. Isten senkit sem azért szeret, mert szeretetre méltónak találja, hanem mert nem tud nem szeretni. Ebben az értelemben (és nem filozófiai, definiatív értelemben) igaz, hogy Isten lényege a szeretet. Amikor Isten szeretete - Krisztusra nézve, a Szentlélek által - a mi szívünket is olyan forrássá alakítja, amelyből azért árad mindenki felé szeretet, mert más nem is tud feltörni belőle, akkor kerülünk Istennel közösségbe. Mert bölcsesség, hatalom, igazság, szentség tekintetében Isten mindig fölöttünk áll: gondolatai sosem lesznek a mi gondolataink, hatalmával a mi erőnk sosem kelhet versenyre, de szívének szeretetével mi is szerethetünk! Ez lehetséges, mert Krisztus nemcsak meghalt értünk, nemcsak föltámadt, hanem Isten jobbjára ült, ahonnan pünkösdkor elküldte a Szendéiket. Ezért vallhatjuk Pál apostollal, hogy „szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által" (Róm 5,5). Ha a Szentlélek előtt A VASÁRNAP IGÉJE megnyitjuk szívünket, Isten szeretete fog betölteni minket, sőt bennünket is az ő szeretetének forrásává alakít, miként ezt maga Jézus ígérte: „Aki hisz internem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek! Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni..." (Jn 7,38-39) Ha viszont a gyűlölethez ragaszkodunk, és így ellenállunk Isten szeretetének, akkor a Szentléleknek állunk ellen. Akkor kizárjuk magunkat az Istennel való közösségből. Ez a lelki halál és a kárhozat. És itt bezárul a kör. Mert kár volna tagadnunk, a gyűlölet jelen van a kereszténység életében. Jelen van az egyház életében. Ezt bizonyítja az egyháztörténelem számos szégyenteljes időszaka, és ezt bizonyítja a jelenben is a felekezetekre szabdalt kereszténység. A szakadások orvoslását a felekezeti öntudat köntösébe bújtatott gyűlölet teszi lehetetlenné. A megosztó gyűlölet pedig lázadás Isten ellen, az övéi egységéért könyörgő Krisztus akaratának a semmibevétele és nyílt szembeszegülés a Szentlélekkel. Ahol pe.dig gyűlölet van, ott nincs Isten. A gyűlölet által megosztott egyházban nincs Szentlélek. Olyan közösségben, ahol a más nézetet vallónak kötelezően gyűlölet jár, nincs Isten, nincs Szentlélek. Nem sorolom, hogy keresztény körökben ez idő tájt kiket „illik” gyűlölettel emlegetni. Inkább csak kérdezem: meg tudjuk-e őrizni az őszinte szeretetet azok iránt, akik valamilyen kérdésben a miénktől eltérő véleményen vannak? Meg tudjuk-e őrizni töretlenül a szeretetet azok felé, akikkel szemben nem tudjuk akaratunkat érvényesíteni? Szeretjük-e ellenségeinket, rosszakaróinkat? Szeretjük-e a bennünket gyűlölőket? Mindegyik kérdéshez hozzáte- hetném: a családban, a munkahelyen, a gyülekezetben, az egyházban és a közéletben. Kiket zárunk ki eleve a szerete- tünkből? És tudatában vagyunk-e annak, hogy azokat, akiket kizárunk a szeretetünkből, gyűlöljük, és nem egyszerűen csak nem tudjuk szeretni őket? Mert a szeretet és a gyűlölet közötti harmadik, semleges ösvény merő illúzió! Akit nem szeretsz, azt bizony gyűlölöd! Reménytelen a helyzetünk? Ha csak magunkra nézünk, mindenképpen. De Isten valóban Isten! O még rajtunk is tud segíteni. Ha őszintén kérjük, akkor Szent- leikével kisöpri életünkből mindazt, ami szeretetével és szent jelenlétével összeegyeztethetetlen. ■ Véghelyi Antal Oratio cecumenica Mennyei Atyánk, hálatelt szívvel állunk meg előtted ezen a vasárnapon is. Add nekünk, hogy most hallott drága igéd gyökeret eresszen a szívünkben, mert csak azt követve és a te kegyelmedben bízva tudjuk jól kihasználni az itt nekünk adott időt. Szeretet Istene! Te táplálsz és látsz el minket minden jóval, mi mégsem tudunk vigyázni a nekünk adott kincsre, az életre. Pazarlóan és felelőtlenül élünk ezen a földön, pedig mi is csak kölcsönbe kaptuk tőled. Bölcsebben, felelősségteljesebben és tudatosabban kellene használnunk ezt a gyönyörű bolygót, hogy akik utánunk jönnek, azok is élni tudjanak rajta. Szeretet Istene! Földön járó egyházad sokszor botlik meg, gyermekeid pedig, akiket elhívtál, inkább kedveznek földi hatalmasságoknak, mint hogy ragaszkodnának az élet kenyeréhez. Minden Jézust követő embernek tudnia kellene, hogy a helye ezen a földön a kapun kívül, Lázár mellett van. Mi mégsem vesszük észre azokat, akik mellettünk élnek, és szükséget szenvednek. Adj nekünk nyitott szemet, halló fület és segíteni tudó kezet! Szeretet Istene! Gyülekezeteinkben egymásra bíztál bennünket, hogy együtt, testvérként hallgassuk igédet, éljünk a bűnbocsánat ajándékával, és továbbadhassuk azt a szeretetet, amelyet mi is tőled kaptunk. Áldd meg . az alkalmas időt, áldd meg a munkás kezeket, áldj meg minden jó szándékú kezdeményezést! Szeretet Istene! Add meg nekünk, hogy a mi irántad való szeretetünk megmutatkozzon abban, hogy meglátogatjuk az özvegyeket és az árvákat, hogy kenyeret adunk az éhezőknek, és vizet a szomjazók- nak. Add, hogy ne feledkezzünk meg azokról, akik testi-lelki betegséget hordoznak - akár a belső szobában, akár a sivár kórházi ágyakon. Adj nekünk erőt, hogy vigasztalni tudjunk, de könyörgünk hozzád, hogy te légy az, aki reménységet adsz minden szenvedőnek. Mennyei Atyánk, benned bízva visszük eléd könyörgéseinket. Tudjuk, hogy te velünk vagy az élet minden szomorú és örömteli pillanatában; és ezért nekünk nem kell mást tennünk, mint teljes szívvel, teljes lélekkel és teljes erővel szeretni téged. Ámen. SZOLGÁLATBAN... Nem tudok hallgatni „Nem azért van ige, hogy beszélhessen az egyház, hanem azért van egyház, hogy hangozzék az evangélium.” Mindenekelőtt figyeljünk két klasszikus, Jeremiás próféta és Pál apostol szavaira! így vall a két nagy igehirdető: „Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzze' vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jer 20,9) „Ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincsen mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!" (iKor 9,16) A próféta és az apostol szenvedélyes vallomásában feltárul az igehirdetői szolgálat titkának - misztériumának - egyik nagyon fontos vonása: senki nem lesz magától igehirdető, ha valóban az. Ez nem emberi elhatározáson múlik. Igehirdetővé csak Isten teheti az embert. Bizony csoda az igehirdetés, amikor emberi szavak szürke szamárháta az örök ige és az élő Úr hordozójává lesz; de legalább ekkora csoda az is, hogy méltatlan és önmagukban alkalmatlan emberekre bízza magát, amikor elhívja és szolgálatába fogadja őket. Ezért lelkészi, igehirdetői hivatásunkkal kapcsolatban soha nem lenne szabad a szokásos szóhasználattal pályaválasztásról beszélni. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus Urunk tanítványainak mondott szava ránk is érvényes: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek..(Jn 15,16) Csak Isten elhívása teheti követté, igehirdetővé az embert. De ha ő kiválaszt, megszólít, megragad valakit, akkor az - ha akarna is - már nem tud hallgatni. Dörgő szavú próféták, aranyszájú tanúságtévők, tízezreket mozgósító evangé- lizátorok és egyszerű, csendes szavú - talán csak egytalentumos - mai szolgák ebben egyek: nem azért szólnak, mert tudnak beszélni, hanem azért szólnak, mert nem tudnak hallgatni. Nem hallgathatunk, mert megbízatást teljesítünk; nem a magunk urai, hanem szolgák vagyunk. Nem a saját bölcsességünket hirdetjük, hanem azt, amit ránk bíIGE+H1RDETŐ zott a Mester. Ezért annak, aki az ő nevében megszólal, mindig kettős felelőssége van: csak azt mondhatja, ami az ige üzenete, és nem hallgathat el belőle semmit. Mindkettő kísértés lehet az ígehirdető számára. Egyrészt az, hogy saját gondolatai, véleménye, filozófiája hirdetőjévé lesz, esetleg csak aktuális film- vagy olvasmányélményeit osztja meg az igehallgatókkal. Másrészt pedig esetleg elhallgat valamit a rábízott üzenetből, mert nehéznek, kényelmetlennek tartja, vagy mert az emberektől való félelem bátortalanná teszi. Akik valóban azért szólnak, mert nem tudnak hallgatni, azok magukra nézve is komolyan veszik Pál apostol figyelmeztetését, amellyel kedves tanítványát, az ifjú Timóteust készíti fel a szolgálatrá: „.. .hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő..." (2Tim 4,2a) Nem hallgathatunk azért sem, mert felelősek vagyunk a ránk bízottakért. Hisszük, hogy az evangélium valóban lélek és élet (Jn 6,63), és erre van szükségük ma is az embereknek. Az igehirdetés stílusa, bizonyos emberi vonások változhatnak - változnak is! - még egy-egy lelkész szolgálata folyamán is, de nem változhat a tartalom. Az mindig ugyanaz. Közel harminchét éve, lelkészszentelésem óta kísér, vezet, kötelez és fegyelmez a jól ismert ige: „.. .Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, (...) megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte...(...) Neki kell majd számot adnunk.” (Zsid 4,12.13) Hiszem, hogy Isten igéje évezredeken át, a földön küzdő egyház minden nemzedéke számára érvényes üzenet. Ezért kell könyörögnünk a Szentlélek megvilágosító áldásáért, hogy az igét mai időnkben is jól értsük. És ha szólnunk kell, ne hallgassunk! ■ Ittzés JÁNOS 1 18. BUDAPESTI BACH-HÉT A DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN 2007. JÚNIUS 4-10. • AZ ELŐADÁSOK KEZDETE 19 ÓRA • A BELÉPÉS DÍJTALAN
