Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-03 / 22. szám
io -<tt 2007. június 3. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS PEDAGÓGUSNAP APROPÓJÁN... 100 éve született pedagógusokra emlékezünk Csaby Józsefné A balatonfüred-dörgicsei és a balatona- kali evangélikus gyülekezet tagjai a közelmúltban Csaby Józsefné született Kovács Sarolta kántortanítóra emlékeztek születésének századik évfordulója alkalmával. Kovács Sarolta 1907. február 12-én született Felsődörgicsén (édesapja, Kovács Sándor harmincöt éven át volt ott evangélikus igazgató-kántortanító). A győri tanítóképzőben szerzett tanítói diplomát, majd házasságot kötött élete hű párjával, Csaby József evangélikus lelkésszel. Csaby József 1933-tól a dunaföldvári evangélikus gyülekezet lelkésze lett: feleségét az egy évvel később alapított evangélikus népiskola tanítójává és a gyülekezet kántorává választották. 1948- ban a dörgicsei anyagyülekezet hívta meg lelkészéül Csaby Józsefet. Sarolta akkortól az ottani iskolának lett a tanítója, majd igazgató-tanítója. A házaspár generációkat tanított, nevelt - nem egyszerűen csak tudományra, hanem emberségre, hívő életre. Munkásságuk nyomán a lelki élet is megújult a gyülekezetben. (Házasságukban Isten áldásaként két fiúgyermek született: Csaba és Sándor. Ok és gyermekeik is szülői-nagyszülői örökségként élik meg a zene szeretetét.) Csaby Józsefnét több mint két évtizedes dörgicsei oktató-nevelő munkájáért, könyvtárosi tevékenységéért nemcsak a helyi közösség szerette és tisztelte, hanem hivatalos elismerést is kapott. Mindemellett igazi lelkészfeleség volt, aki egyházáért is sokat tett. A hetvenöt éves korában elhunyt nagyszerű pedagógus temetésén az alapige Mt 5,8 volt: „Boldogok a tiszta szívnek, mert ők meglátják az Istent." Férjével valóban hűségesen futották és harcolták meg a földi pályát, amit - többek közt - a dörgicsei evangélikus templom teljes renoválása és a gyülekezet lelki épülése is jelzett. Az Úrnak adunk hálát a szolgálatban példásan előttünk járt lelkész-tanító házaspár tartalmas életéért, szolgálatáért. ■ Riczinger József evangélikus lelkész HIRnFTfS Felvételi felhívás A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány felvételt hirdet Protestáns Felsőoktatási Szakkollégiumába. A Svábhegyen, kiemelt zöldövezeti környezetben, parkkal körülvett két épületben, egy fiú- és egy lánykollégiumban 50-50 diák nyerhet elhelyezést kényelmes, szobánként külön internetes kapcsolattal ellátott, fürdőszobás, egy- vagy kétágyas szobákban. A szakkollégiumról lásd bővebben: www.mpta.hu. A szakkollégium az egyetemi vagy főiskolai képzésben jó tanulmányi eredménnyel részt vevő hallgatók protestáns szellemiségű szakmai képzéséhez kíván hozzájárulni. A szakkollégium célja, hogy a képzésében részt vevők egyetemi vagy főiskolai tanulmányaikon túlmenően délutánonként, esténként a szakkollégiumi képzés keretében szerezzenek ismereteket. A szakkollégiumi tagságra pályázhat felsőoktatási képzésben részesülő egyetemi vagy főiskolai hallgató, valamint PhD-képzésben részt vevő hallgató. A 2007-ben érettségizettek is pályázhatnak! A kollégiumról és a felvételi jelentkezéshez szükséges adatokról, kérjük, tájékozódjon a www.mpta.hu honlapon, illetve érdeklődhet az 1/274-5394-es telefonszámon is mindennap 9-től 13 óráig. A jelentkezés beérkezési határideje: 2007. június 11. MagyarRádió^J Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Június 3-án, vasárnap, Szentháromság ünnepén 10.04-től istentiszteletet hallhatunk a Kossuth adó hullámhosszán Nagymányokról. Igét hirdet Schaller Bernadett lelkész. ISTENTISZTELETI REND / 2007. június 3. - Budapest Szentháromság ünnepe. Liturgikus szín: fehér. Lekríó: Ezs 6,1-13; Rám 11,33-36. Alapige: Jn 3,1-15. Énekek: 41., 250. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Holger Mánké, D. Szebik Imre; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Szalay Tamás; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Mártonffy Marcell; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.); Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. Gerőfl Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (úrv., családi, hálaadás a tanévért) Szántó Enikő; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél ti. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. ír. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., tanévzáró) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; du. 6. (úrv.. Tamás-mise); XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.); Rákospalota, XV.,Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., tanévzáró, hálaadó) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út y/. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza: Názáret-templom, Mátraszentimre- Bagolyirtás de. 11. (úrv.) Lackner Pál. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Csaba László lelkész-tanár 1907. április 9., Békéscsaba - 1991. május 29., Budapest Csaba László Miklós evangélikus család hetedik gyermekeként született. Érettségit 1925-ben a Békéscsabai Ágostai Hitvallású Evangélikus Rudolf Főgimnáziumban tett, teológiai tanulmányait 1925-1929 között Sopronban folytatta a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Karán. Lelkésszé 1929. október 7-én avatta D. R affay Sándor püspök a Deák téri templomban. A fővárosi gyülekezetnek 1934. augusztus 31-ig volt segédlelkésze, közben azonban - 1933 februárjától - a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudomány Karának történelem-földrajz szakos rendes hallgatója lett. Nevesebb professzorai közül Mályusz Elemér történész és Cholnoky Jenő geográfus volt rá figyelemre méltó hatással. Történelem-földrajz szakos középiskolai tanári oklevelének kelte 1936. május 20. (Vallástanár lelkészként már 1932. október elsejétől több székesfővárosi iskolában szolgált.) Csaba László 1939 februárjában óraadó tanárként került kapcsolatba a Budapesti Evangélikus Gimnáziummal. 1946-ban választották a fasori gimnázium rendes tanárává, és itt - az intézmény 1952. évi megszüntetéséig - evangélikus vallástant, földrajzot, történelmet, gazdasági és társadalmi ismereteket tanított. O volt az iskola exhortátora és az ifjúsági gyámintézet társelnöke. (Hittant 1952 nyaráig a Budapesti Evangélikus Leánygimnáziumban is tanított.) A gimnáziumi vallástanítás során nemcsak egyházi vonatkozású általános műveltséget adott át, de a keresztény hit tudatos átélését, vallásos meggyőződésünk és szilárd lelki tartásunk életre szóló alapjait is közvetítette. A fasori gimnázium szellemiségét sugározta a közismereti tárgyak tanítása során is. Egyetemi színvonalú földrajz-, történelem- és közgazdaságtan-órái szintén életre szóló útravalót adtak. Számos tanártársával és diákjával egyetemben élete legfájóbb, lélekbe markoló megpróbáltatása volt a Budapesti Evangélikus Gimnázium „hitetlenségből fakadó” megszüntetése 1952-ben. Harminchét évnyi kényszerszünet után azonban megérhette az evangélikus gimnázium 1989. évi „feltámadását”, azaz újraindítását is. A szeretett fasori alma materétől megfosztott pedagógust a XVI. kerületi Állami Corvin Mátyás Gimnáziumba helyezték, ahol 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig tanított történelmet és földrajzot. Mátyásföldön is megállta a helyét, kiváló munkájáért többször kitüntették. Csaba László Miklós 1944. június i-jé- től 1945. szeptember 25-éig főhadnagyi rangban tábori lelkészként szolgált. 1945- ben egy kórházvonattal Ausztriába ment, ahol angol fogságba került, de lel- készi hivatását folytathatta a fogoly honvédek között. A táborokat motorkerékpárral látogatta. 1945 szeptemberében tért haza - családjához. Hautzinger Etelka Veronikának, a nálánál négy évvel fiatalabb székesfővárosi tanítónőnek még 1934. október 27-én fogadott örök hűséget a Deák téri templomban, dr. H. Gaudy László szolgálatával. László fiuk 1935-ben, András 1938-ban, Gábor 1946- ban született. Mindhárman egyetemet végeztek. 1991-ben Csaba Lászlónak nyolc unokája volt, dédunokái születését azonban már nem élhette meg. Isten kegyelméből több mint nyolc évtized adátott neki; életútja sokak számára példaértékű. ■ Dr. Vitális György Az édenkertben jártunk ► A dunaföldvári lutheránusok százéves, neogótikus stílusú templomukban tartják istentiszteleteiket. Lelkészük, Molnár Iván, aki a teológia mellett más fakultásokon is gyarapította ismereteit, a tudomány szavával is hatni próbál. Nemcsak az egyházközség, hanem a település közösségére is. Ottjár- tunkkor ez sikerült is neki: vallástudományi konferenciasorozatának idei alkalmán - május 8-án - a gyülekezeti létszámot meghaladó mértékben telt meg érdeklődőkkel az evangélikus templom. De miről is volt szó? Az előadás-sorozat „ötletadója” John A. T. Robinson. Az anglikán püspöknek 1963-ban jelent meg először - és egy év alatt négy kiadást ért el - Honest to God című könyve; az angol cím fordítása valahogy így hangzik: „Becsületesen Istenről”. Becsületesen? Hogyan gondolja ezt a püspök? És hogyan gondolja ezt a dunaföldvári lelkész? Lehet egyáltalán becsület nélkül? Nem szentségtörés ez?! Nos, érvelésük szerint minden kornak, filozófiának, gondolatrendszemek, de minden embernek egyénileg is megvan a saját istenképe. Azaz elgondolása, elképzelése arról, milyen is lehet, hogyan gondolkodhat, mit akarhat Isten, mi az, ami tetszik neki, és mi az, ami nem. Ezekben az elgondolásokban nagyon sok emberi, magunk kreálta elem társul a bibliai igazságokhoz. Ilyen „veszélyeket” rejtett a dunaföldvári előadás-sorozat idei témája is: „édentől keletre”. Előadói ugyanis arra keresték a választ, hogy milyen is volt (vagyis: lehetett!) „a” paradicsom. Meg lehet-e határozni földrajzilag az éden- kert helyét? Ezzel összefüggésben tudományos vizsgálódás tárgya lett az is, hogy miért nem maradhatott ott az első emberpár, illetőleg hogy mire utalnak a teremtéstörténet egyes szimbólumai. Molnár Iván köszöntője után Lupták György, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese tartotta meg a bevezető előadást. „Milyennek képzeljük az Úristent?” - tette fel az alapkérdést. „Öreg ember, aki bárányfelhőkön ül, és lógatja a lábát? És ha mégsem ilyen, akkor csalódnánk?” Vajon hány olyan bibliai helyzet, személy és állítás van, melyeket másképp gondolunk? Az esperes nem csupán az est négy előadóját ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, de javasolta azt is, hogy hazatérve majd ki-ki „eméssze” tovább magában az elhangzottakat, hogy jó eséllyel érthessen meg valamit az isteni tökéletességből. A tudós vendégek közül elsőként Grandpierre Attila csillagász állt a pulpitushoz. Az ősi magyar csillagkép-elnevezéseknek és a magyar népmese képi világának kapcsolatán keresztül arra világított rá, hogy mennyi mindent elfelejt az ember, amit régebben - még százkétszáz évvel ezelőtt is - a generációk továbbadtak egymásnak. A Sarkcsillag neve például „Boldogasszony Matulája” volt. (Látszólag e körül forog az egész csillagrendszer.) A Sarkcsillag maga is egy csillagkép, a Kis Göncöl része, mely - a Földről nézve - saját sarka körül forog. A népmesékben előforduló „kacsalábon forgó palota” innen vette a nevét. Egy másik népmeséi képünk a „parazsat evő táltos paripa”, melynek csillagászati hasonmása a napfogyatkozásnál figyelhető meg: ilyenkor a napkorongot eltakarja a Hold, de a Nap szikrái - azaz a kitörések - jól láthatóak. Vajon az éden- kert kapcsán vannak-e olyan titkok, melyeket ugyan ír a Szentírás, de nem tudjuk őket értelmezni, megfejteni? Az édenkert földrajzi elhelyezkedésének lehetőségeit vizsgálta a következő előadó, Raj Tamás főrabbi. Az Ószövetség szerint az édenkertben „négy folyó feje” volt. És ez nem egyértelműen forrást jelöl, sokkal inkább torkolatot. A megfelelő bibliai helyeken előforduló folyónevek eredete alapján az éden területét a mai Izrael északi részén és Libanonban kellene keresnünk. De vajon akkor a mai földrészek ugyanott voltak-e, ahol ma vannak? Vajoy melyek azok az elemek az édenkerti történetben, amelyek egy korábbi, zsidó ősmonda hagyományaként kerültek Mózes első könyvébe? És hogy közelebb kerüljünk a zsidó nyelvi hagyományokhoz, még egy érdekes szófejtést adott Raj Tamás. Az Adam és az Adama szavak jelentése elgondolkodtató: az első az embert mint fajt, a második a megmunkálandó földet jelenti. Tehát az édenkertben nem henyéltek, hanem munka folyhatott. Viszont akkor a tiltott gyümölccsel a rossz tárult fel - és ezzel együtt a félelem is - az ember előtt. Paulinyi Tamás pszichológus kutató Az emberi tudatosodás kihívásai címmel tartotta meg előadását. Szerinte azzal, hogy az ember evett a jó és a rossz tudásának fájáról, egy olyan fejlődési útra lépett, melyen járva a régi világot elfelejtette, és ma is folyamatosan felejti. Az a „bőrruha”, melyet felvett, egy racionális, de egyben görcsös háló is viselőjén. „Az ősi édent őrizzük magunkban, de nem engedjük előjönni, hanem ragaszkodunk ahhoz a világhoz, amelyben felnőttünk. Mi most is egy gyönyörű, paradicsomi világban élünk, csak meg kell találnunk! Ez pedig nem a racionális viszonyokban rejlik, hanem az isteniben" - mondta az előadó. Jókai Anna író a teremtmény felelősségét hangsúlyozta. Ez az, amit minden időben előtérbe kell helyezni, hiszen itt, az édentől keletre levő kiűzetésben is hinnünk kell a visszatérésben. Vissza az édenbe, vissza az Atyához. Előadását így zárta: „Én hiszek abban a Lényben, aki megengedte, hogy élet virágozzék a Földön. És hiszek az emberi felelősségben, ami nem egyenlő a politikával, és hiszek a tudásban, ami nem egyenlő a materializmussal.” Az előadás-sorozatot hivatalosan dr. Baráth Miklós, a szervező Dunaföldvári Evangélikus Egyházközség felügyelője rekesztette be, ezután a gyülekezet szabadon beszélgethetett az előadókkal, akik műveiket is dedikálták. ■ Ifj. Káposzta Lajos
