Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-03 / 22. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2007. június 3. !► 9 Hitünkért haltak vértanúhalált HETI ÚTRAVALÓ ► „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek” - ígérte Jézus a tanítványainak. Valóban, pünkösd áttörést hozott a tanítványoknak s Krisztus mindenkori tanúinak az életébe. A korábban életüket féltő apostolok bátran álltak a tömeg elé, hirdetve az evangéliumot, vállalva az Úrért nyomorúságot, üldöztetést. Csodálatos módon kaptak erőt azok a misszionáriusok is, akiknek megrendítő története bejárta a keresztény világsajtót. Az egy hónapja történt törökországi tragédiáról lapunkban mi is hírt adtunk. A részletekkel azonban adósak maradtunk... Április 18-án Maiatya városában, Izmir közelében tíz - egyetemi felvételije előtt álló - fiatalember mészárolta le brutális módon Tilman Geske svájci német misz- szionáriust és két török munkatársát, Necati Aydin 35 éves prédikátort és Ugur Yuksel gyülekezeti segítőt. A fiúk közül öten húsvét vasárnapján már részt vettek egy úgynevezett „meghívásos evan- gélizáción”... A mohamedán területeken mindig szükség van óvatosságra. A misszionáriusok ezért csak azoknak beszélnek alkalmaikról, akik őszintén érdeklődnek a keresztény tanok iránt. Az öt fiatalnak sikerült Necati Aydin bizalmába férkőznie. A prédikátor úgy vélte, ők is kereső, Jézus szeretete után vágyó ifjak. Nem tudhatta, hogy valamennyien egy „igazhitű” iszlám csoport, a Tarikat tagjai. Ez a közösség, amellyel sok befolyásos közéleti személyiség is kapcsolatban áll, gyűlöletet táplál Ugur Yuksel a „hitetlenekkel", vagyis a keresztényekkel szemben; azt tartják róluk, hogy tanításukkal aláaknázzák az iszlám hitelét. A prédikátor nem tudhatta, hogy a fiatalok - öt másik társukkal együtt - embertelen tervet készítenek elő Allah nevében. Kötelekkel, pisztollyal, késekkel felszerelkezve érkeztek a maiatyai evangéliumi gyülekezet irodájába a szerda délelőtti bibliatanulmányozásra. A misszionáriusok örömmel fogadták őket. Elkezdődött az alkalom. A beszámolókból rekonstruálható, hogy alig fogott bele Necati egy bibliai fejezet olvasásába, a fiúk rátámadtak. Őt is, majd a másik két misszionáriust is a székhez kötözték. Ezután elővették mobiltelefonjaikat, hogy áldozataik bántalmazását videóra vehessék. Három órán át tartott a „foglyok" kínzása. Tilmant, a háromgyermekes családapát százötvenhatszor szúrták meg, Necatin, aki két gyermeket hagyott hátra, kilencvenkilenc vágott sebet ejtettek, a nőtlen Ugur összekaszabolt testén pedig meg sem lehetett számolni a késszúrások nyomát. Belső szerveiket egymás szeme láttára vágták ki belőlük. Ujjaikat levágták, orrukat, szájukat, végbélnyílásukat felhasították. Követelték, hogy nézzék egymás szenvedését, agóniáját. Végül torkukat metszették el. Amikor három óra múlva a rendőrség rájuk talált, Ugur még lélegzett. Egy gyülekezeti tag riasztotta a hatóságot. Gok- han elkésett az imaóráról, s amikor mobilon elérte a megkínzott misszionáriust, gyanút fogott. Szokatlannak találta Ugur erőtlen hangját, felidézte, hogy a háttérből furcsa hörgéseket hallott. (Bár a „zajokat” a szomszédok is észlelték, azt gondolták, családi viszálykodás csupán.) Leírhatatlan látvány tárult Gokhan és a rendőrök elé, amikor az ajtó feltárult előttük. Az iroda vérben úszott. A támaNecati Aydin dók közül hárman megadták magukat, a többiek menekülni próbáltak. Egyikük az ereszcsatornán igyekezett lemászni a harmadik emeletről, de leesett, és súlyos fejsérülést szenvedett. Valószínűsíthető, hogy ő volt a vezér. Gokhan felismerte, hiszen az imaórákon találkozott vele. Tudta a nevét: Énre Gunaydin. Az intenzív osztályon eszméletlenül fekvő Enrén kívül mind a kilenc fiatal előzetes letartóztatásban van. A hírek szerint fiatal korukra való tekintet nélkül terroristáknak kijáró büntetésben lesz részük. * * * Szakértők elemezni kezdték, mi állhat a tíz ifjú ember kegyetlenkedése mögött. Sokan a Tarikat felnőtt vezetőit okolják mint felbujtókat. A 2006 februárjában meggyilkolt katolikus pap, Andrea Santoro esetében is kimutatható volt, hogy a szervezet tagjai gyakran használnak fel ifjakat a merényletekhez, mert a fiatalkorúak enyhébb büntetésre számíthatnak. Mások a török média szerepét hangsúlyozzák, amely időnként nyilvánosan uszít a keresztények ellen. Missziói szervezetek tudósításaiból ismert, hogy az istentiszteleteikről rejtett kamerás felvételek készülnek. A keresztény hitre térteket így akarják megfélemlíteni. Mi volt az indíték ott Maiatyában? - próbálják megfejteni, pedig a Krisztuskövetők előtt ismert a válasz. A Tilman Geskét kiküldő missziói közösség vezetője ezt így fogalmazta meg: „A sötétség nem érti meg a világosságot. De ne szán- juk-e a sötétségben levőket?” Amikor a missziói társaság közreadta testvéreik vértanúságának történetét - s kérte, hogy a hívők terjesszék minden rendelkezésre álló eszközzel -, nem azzal a céllal tette, hogy Maiatya városára „átkot" kérjen. Még csak nem is megrettenteni akart (lám, ez az a Törökország, amelyet az Európa Unióba vártok!), hanem imádkozásra szólított fel: „Könyörögjetek az ellenséges világért!” Arról az öt fiatalról, akik részt vettek a misszionáriusok imaóráin, így beszélnek: „Senki sem tudja, mi történt a szívükben, amikor az evangéliumot hallgatták. Lehet, hogy megérintette őket a Szentlélek." A gyilkosokat? Hogy érintette volna meg? Vért kívántak! - lázonghatnak sokan a missziói társaság levelének idézett mondatai olvastán. Ám ők figyelmeztetnek: „Nem tudhatjuk. - Hiszen most még csak a történetük elejét ismerjük.” Megdöbbentő ez az utolsó mondat, holott csak a hit bizonyossága fejeződik ki benne: a vértanúk áldozata nem hiábavaló. A mártírok vére ma ugyanúgy magvetéssé lehet, ahogyan régen, az apostolok korában, az üldöztetések idején. „Erőt kaptok” - biztat Jézus. Ezért hihető, hogy az a három misszionárius ott Törökországban nem volt egyedül. Szenvedésükben mellettük állt, erősítette őket a Szentlélekisten. Ahogyan ő adott békességet Tilman feleségének, Susanne-nak is, hogy egy televíziós interjúban ki tudja mondani, megbocsát, nem akar bosszút. Egy rádiós így kommentálta az esetet: „Többet mondott a kereszténységről ez a mondat, mint ezer év alatt ezer misszionárius prédikációja.” „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek (...) egészen ajöld végső határáig" -hangzik a teljes ígéret. Lehetséges, hogy a három misszionárius kegyetlen lemészárlása mégsem a végről szól, hanem egy ébredéstörténet kezdete? Könyörögjünk, hogy így legyen! Tudom, nehéz, de kérhetünk erőt attól, aki ezt az imádságot is ránk hagyta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" ■ B. Pintér Márta Az utolsó közös felvétel - Tilman Geske családja körében Maiatya Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! (Ezs 6,3) Szentháromság ünnepe hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a Szentháromság örök Isten kijelentett titkáról szólnak: a szeráfok hangos éneke is az Úristen dicsőségét hirdeti. Tőlünk is megkérdezi a próféta: „Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait: kifürkészhetetlen az ő bölcsessége." (Ézs 40,28; LK) Nikodémus ezt kérdezte Jézustól: „Hogyan születhetik az ember (felülről, újonnan), amikor vén?” Az Úr kérdése nekünk is szól: „Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek?” Jézus Urunk az ember üdvösségének a kérdését .....hogy aki hisz, annak örök élete legy en őbenne.— víztől és Lélektől való újjászületéshez, az ő kereszthalálához s az Istenben való hithez kapcsolja (Jn 3,4.12.15). Péter szerint ez az ő irgalmas tette, mert „romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által" (iPt 1,23)! Pál ajkán is felzeng az Úristen bölcsességét dicsőítő himnusz: „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké.” (Róm 11,36) Luther így vall az Isten titkáról: „Micsoda vigasztalás ez! Vidámítsa is meg a szívünket Istennel szemben; lám, a teljes Szentháromság mindegyik személye azon van, hogy a szegény, nyomorult embert a bűnből, halálból, ördög hatalmából megigazulásra, örök életre, Isten országába segítse." A bálványok csupán emberek alkotásai, akik ezáltal a teremtményt imádják s szolgálják a Teremtő helyett! De „nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te...” „Az Úr ereje alkotta a földet...” (jer 10,6.12) O kiválasztott szolgáitól elvárja, hogy megismerjék, higgyenek benne, s tanúskodjanak róla a bálványok között. De Isten is bemutatkozik, és önkijelentése örök érvényű: „Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító." (Ezs 43,11) Erről a szabadító Úrról tesz tanúságot Pál is az Areopágoszon: az ismeretlen Isten a Fiában ismerhető meg, s hozzá kell megtérni, „akit (Isten) erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból" (ApCsel 17,31). A kegyelem Isten személyes ajándéka gyülekezete tagjainak, akik úgy élnek elhíva- tásukhoz méltóan, azaz egységben, szeretetben és békességben, ha hitüket a Szent- háromság Istenbe vetik, mert „egy a Lélek (...), egy az Úr (Jézus) (...), egy az Istene és Atyja mindeneknek: ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben" (Ef 4,4-6)! Halála előtt a zsidók esti imádságát mondta el Jézus: „Kezedre bízom leltemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!” (Zsolt 31,6) A szemtanú, a pogány százados Istent dicsőítette, és azt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” (Lk 23,47) Jézus az igazság Lelkét ígérte tanítványainak, „hogy dicsőítessék az Atya a Fiúban". A Fiú egy az Atyával - „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van..." (Jn 14,13.11) Vallhatjuk: „Hiszek benned, Istenemben (...) Atya, Fiú és Szentlélek! / Hiszem, veled célhoz érek, / Örökkön-örökké élek!” (lásd EÉ 251,1-9) ■ Garai András Egyformabontó rendező jézus azt akarja, hogy a szeretet rendezze át életünket. Hogy ne a régi, megszokott stílusban éljünk, már beidegződött szokásaink és a bevált játékszabályok szerint. Hogy a szeretet meglepően új, a magunk és mások számára is szokatlan rendezői felfogása érvényesüljön életünkben. Ebben a rendezésben nem én vagyok a főszereplő, aki a reflektorok fényében tetszelegve kimondja a döntő szót, és tapsot várva áll a színpad közepén. A szeretet rendezésében nincs smink, jelmez, álarc. Az őszinteség a legfőbb kritérium. Nem mutathatok mást vagy többet annál, mint aki vagyok. A szere- wmmmtmmmimimmmmmiimmmmmmumaistimimimm tét még statisztának sem alkalmazza a farizeusokat. Tündöklő magánszám helyett a szeretet rendezésében a kapcsolatokra kerül a hangsúly, amelyeket nem az érdek, hanem a segítőkészség határoz meg. Az ilyen kapcsolatokban felértékelődnek, tartalmassá lesznek a pillanatok - és még az „elröppenő szavak" is. Az új stílusban nincs helye üres fecsegésnek A mérgező, gyilkos szavak helyére jó szó kerül, amely segít, és gyógyítja a sebeket. Jézus akarata szerint, a szeretet új rendezésében éljünk tovább! ■ Madocsai Miklós Menetj egyár-növekedés „Csókolom, egy öt kilométeres kiegészítő bérletet szeretnék vásárolni!” „Tanuló vagy hallgatói bérletet?” „Diákbérletet.” „Olyan nincs! Egyetemista vagy középiskolás?” „Egyetemista." „Akkor 1630 forint lesz.” „És csókolom, mennyi lenne, ha középiskolás lennék?” „500 forint...” - Ez a beszélgetés köztem és egy vasútállomás pénztárosa között játszódott le. Korábban elég lett volna a párbeszéd első mondata, és a kezemben tudhattam volna a bérletemet. Igaz, az még tíz kilométeres volt, de árban akkor is csak ötödé a most kifizetettnek. Pedig „csak” 17 százalékos emelkedés volt... Azt mondták, hogy a felsőoktatásban részt vevő diákokra külön oda kell figyelni. A „jövő nemzedéke” ezt akkor örömmel fogadta. Aztán jött a tandíj, a megemelkedett kollégiumi díjak, az államilag finanszírozott helyek csökkentése, most meg a drasztikus jegyáremelés. Erre sokan még mindig azt mondják, hogy most jó egyetemistának lenni!? A vonatra felszállva elképzeltem, ahogy a hallgatók a vállukra veszik az Oktatási és Kulturális Minisztérium első emberét, majd együtt „Éljen május i-je” felkiáltásokkal átvonulnak a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium elé. Ott a miniszter sportos ingben, nyakkendő nélkül, helikopteréről Jcöszönti a gyalogos egyetemistákat, és egy rövid időre leszáll az épület elé, hogy fogadja a gratulációkat. Az utcában a bankok külön konstrukcióban hirdetik az egyetemistáknak szóló kedvezményeket. A diáSZÓSZÓRÓ Iflúságfrovat-gazda: Győré Balázs koknak hitelező központ táncos produkcióval osztja a hallgatóknak az aktuális húsz-huszonöt ezer forintot. Minden nagyon idilli, a fiatalok felszabadultak, a közelgő vizsgaidőszak sem foglalkoztatja őket. Hazafelé minden diák megveszi a busz- és vonatjegyét, még marad pénze egy hamburgerre és üdítőre is. Felszáll a pontosan induló, tiszta, légkondicionált járatra, és a menetrendben megadott utazási idő leteltével leszáll a tiszta váróteremmel és mellékhelyiséggel ellátott célállomáson. A gondolataim szétszéledtek, amikor belépett a kocsinkba a kalauz. Bejelentette, hogy a biztonsági kábelt, amely a pálya mellett párhuzamosan fut a sínnel, ismeretlenek megbontották, így csak lassan, fél-háromnegyed órás késéssel érünk be a pályaudvarra. „Gyorsabb, ha innen busszal mennek” - mutatott a buszmegálló felé. Sokan leszálltunk, és kocogva éppen elértük a beérkező autóbuszt. Épphogy felszálltunk rá, csukódtak az ajtók. Majd megszólalt egy hang: „Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni!” „Tanulót vagy hallgatóit?” ■ Győré Balázs
