Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-03 / 22. szám
6 2007- június 3. MELLÉKLET ‘Evangélikus Élet®? Bencze István Bencze (Brenner) István 1923-ban született Erzsébetfalván, a 18. században betelepült sváb evangélikus család sarjaként. Zenei érdeklődése, tehetsége korán megnyilvánult. 1938-ban, amikor a gyülekezet kántora eltávozott, az egyházközségi elnökség a tizenöt éves István zenei szolgálatát hallgatva úgy döntött, hogy vele tölti be a megüresedett orgonista állást. Ettől kezdve szinte megszakítás nélkül szolgált az istentiszteleteken. Az első tíz évben fizetése havonta huszonöt pengő volt (egy pár cipő ára), később teljesen ingyen szolgált. A hatvankilenc év alatt egyetlen vasárnapot sem hagyott ki. Végigorgonált hatvankilenc húsvétot, hatvankilenc pünkösdöt és hatvannyolc karácsonyt (azért „csak” hatvannyolcat, mert az egyik szentestén belázasodott). Zongoratanári diplomáját a Zeneakadémián szerezte 1948- ban, közben a Csepeli Papírgyárban dolgozott. 1950-ben szerzett második diplomájával a zsebében egy magán-zeneiskolában kezdte pályáját, de egyidejűleg több üzemi énekkar karnagyaként is tevékenykedett. Munkáját többszörösen elismerték: az oktatásügy kiváló dolgozója lett 1974-ben; 1988- ban Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel, 1997-ben a Magyar Köztársaság Bronz Erdemké- resztjével tüntették ki, 2003-ban pedig a pesterzsébeti önkormányzat díszpolgári címben részesítette. 1988-ban lett nyugdíjas, ám nem tétlenkedett ezután sem: 2004-ig óraadóként tanír tott. Gyülekezetében ma is pontosan, igényesen és az evangélium iránti elkötelezettséggel végzi hűséges szolgálatát. Havasi Dezsőné Havasi Dezsőné Frank Irén igazi lelkészfeleségként úgy tudott Isten szolgálóleánya lenni, hogy minden tudásával lelkész házastársa munkáját segítette, és a gyülekezetei szolgálta. Lajtaújfalun született 1918. szeptember 2-án a család legidősebb gyermekeként. Édesapja a Mekényesről származó Frank Károly evangélikus lelkész, édesanyja Stenczer Elsa volt. Édesapja a laj- taújfalui szolgálat után 1919-ben Csikóstőttősre került, és ott szolgált 1953-ig. Irénke néni az elemi után Kőszegen tanult a Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnáziumban (1928-1936). Első férje a parókia szomszédságában lakó helyi kántortanító fia, ár. Mesterházy János volt. Budapestre költöztek, itt született lányuk, Klára. Férjét a II. világháború során besorozták - ezután soha többé nem látta, eltűntnek nyilvánították. Irénke néni öt évre munkatáborba került a Szovjetunióba. Amikor 1949 telén hazaért Csikóstőttősre, megismerkedett a szomszédos Kaposszekcső új lelkészével, a felvidéki származású Havasi Dezsővel. 1950-ben kötöttek házasságot. Ikreik születtek, Dezső és János. Irénke néni 1950-től szolgál a kaposszekcsői gyülekezetben, kántorizál, adminisztrál, gyer- mek-bibliaórákat, asszonyórákat tart. Férje 1983-ban halt meg. Irénke néni egészen 2003-ig segítette a lelkészi hivatalban a gyülekezet adminisztrátori és egyéb szolgálatát. Mivel Csikóstőttő- sön 1983 óta nincs önálló lelkész, ő volt az összekötő kapocs gyülekezet és lelkész között. A gyülekezet tagjai mindig bizalommal fordultak hozzá. Nyolcvankilenc évesen is a faluban él, általános megbecsülésben. A Déli Egyházkerület hűségérmesei és Te Szinte már közhely, hogy a keresztény élet csapatjáték. Jézus - immár kétezer esztendeje - tizen- egy apostolra bízta az evangéliumot, velük indította el a világ- missziót. Ma is létkérdés a csapat- szellem, az összjáték az egyes gyülekezetek életében éppúgy, mint az egyház egészében. Milyen játékosok kerestetnek ebbe a csapatba? Talán a legfontosabb jellemző a hűség. Ezért is döntött úgy a Déli Egyházkerület közgyűlése még 2005 őszén, hogy a kerületek között elsőként hűségérmet alapít, kifejezve azon testvéreink iránti háláját, akik önkéntes szolgálóként évtizedek óta hűséges munkatársai a gyülekezetek lelkészeinek. Ok azok a szerény háttérmunkások, akiknek többnyire még a nevük, az arcuk is alig ismert. Pedig nélkülük nem szólalna meg a harang, az orgona, az énekkar. Nélkülük megállna a toronyóra, ellepné a por az oltárt és a padokat, benőné a gaz a templomkertet, a temetőt... Ők azok a csapatjátékosok, akik a hátukon cipelik az egész „pályát”. Nem tartoznak az ünnepelt, nagy nevek közé, de nélkülük megbénulna a játék, széthullana a csapat. Örülünk, hogy az idén is legalább né- hányuk arcát megismerhetjük a déli kerületből, és megköszönhetjük őket az egyház Urának. De a hűséges csapatépítők mellett szükségesek még a kreatív játékmesterek is, akik ötleteikkel, meglepetéseikkel új színt, valami pluszt hoznak a játékba - nélkülük elszürkülne, unalmas robottá válna. Órájuk gondolva alapította kerületünk közgyűlése 2006 novemberében a Tessedik Sámuel-díjat, amelyet 2007-től az Hoffmann Mária Dr. Majthényi Béláné Sántha Marianna Hoffmann Mária 1910. február 13- án született az Újvidék melletti Kátyon. A zenével kislányként jegyezte el magát. Mindkét nagyapja, apja, bátyja és számos unokatestvére kántortanító volt. Zongorázni édesapja tanította. Első kántori szolgálatát tizenkét évesen egy keresztelőn látta el szülőfalujában. Zenei tanulmányait Újvidéken végezte. A háború idején többször helyettesítette a katonai szolgálatra bevonuló ottani kántort. Közös ünnepeken a zsinagógában is orgonáit. Újvidéken irodában dolgozott, illetve zongoraórákat adott. 1944-ben a bombázások elől szüleivel Paksra menekült bátyja családjához. A négy bőröndjükön s néhány előbb odakerült holmijukon kívül mindenük - köztük a zongorája is - odaveszett. Eleinte kézimunkázással, hímzéssel jutott szerény jövedelemhez, majd 1945-től magánórákat adott. Később a zenei munkaközösség megalakulásával annak tagjaként zongoratanítással foglalkozott. Az iskolák államosítása után a tanítókat eltiltották a kántorizá- lástól. Mivel ezt megelőzően többször helyettesített, felkérték, hogy lépjen az akkori kántor helyébe. Egy hónapra vállalta a helyettesítést - ötvenöt év lett belőle. A Paksi Evangélikus Egyház- község kántoraként Sólyom Károly lelkész, későbbi püspökhelyettes mellett harminckilenc esztendeig szolgált, majd Bre- bovszky János, Brebovszkyné Pintér Márta és Szabó Vilmos Béla lelkész mellett folytatta kántori tevékenységét. Zenetanárként 1973-ban nyugdíjba vonult ugyan, de otthoná- ban továbbra is tanított. Ezzel párhuzamosan alkalmanként helyettesített a paksi zeneiskolában, majd 1986-tól 1992-ig óraadóként dolgozott. A zene népszerűsítéséért, a közösségért végzett önzetlen, áldozatos tevékenységének, valamint több mint öt évtizedes hűséges kántori szolgálatának elismeréseképpen 2000-ben Paks Város Önkormányzata Pro Űrbe emlékéremmel tüntette ki Hoffmann Máriát. Dr. Majthényi Béláné Sántha Marianna neve fogalommá vált a kecskeméti gyülekezetben és vonzáskörzetében. Hatása mesz- sze túlnő a kis gyülekezet közösségén. Elhívása 1951-hez kötődik; egy fóti konferencia jelentette számára a hitbeli elindulást. Szolgálatára szükség volt az orgonapadnál, az őrállói szolgálatban és a szeretet naponkénti megélésében, hogy gyülekezete a nehéz időkben is életben maradjon. Mindig a hálás szív szereteté- ből végezte szolgálatát az egész- ségügyben, családjában, majd folyamatosan az egyházban is - mindeddig ötvenhét éven keresztül. Soha nem fogadott el anyagi ellenszolgáltatást. Istentől kapott ajándékként, Isten dicsőségére, a gyülekezet javára végezte és végzi ma is a templomban és a kiterjedt szórványban a kántori munkát és a kazu- ális szolgálatokat. Nála az első a gyülekezeti munka, amely mindent felülír. Az ötvenhét év alatt szinte egyszer sem hiányzott az orgona mellől. Törött lábbal is végigjátszotta az istentiszteletet. Imádkozó hátteret ad, hordozza a gyülekezetei, a vele kapcsolatba kerülő testvéreket. Öt lelkész mellett fejtette ki áldásos tevékenységét; őket azóta is a szívében hordozza, s tartja velük a kapcsolatot. Élő lexikon a gyülekezetben, tudásával sok segítséget nyújt. Nevéhez fűződik az apai örökség megőrzése és ápolása is. Sántha Györgynek, az „aranyhomok költőjének” az emléke s köteteinek kiadása ajándék a családnak, a gyülekezetnek s az utánunk jövő nemzedékeknek. Köszönjük dr. Majthényi Béláné életszolgálatát, s kérjük Istent, sokáig tartsa meg közöttünk! Nagy Sándorné Keller Klára Nagy Sándomé Keller Klára az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium elkötelezett és elhívott pedagógusa, 1992 óta igazgatóhelyettese. 1967-ben diplomázott magyar-orosz szakon. Az oroszoktatás megszűnése után német nyelvvizsgát tett, melynek birtokában évekig a német nyelvet is tanította. Mindvégig ugyanabban az iskolában dolgozott; közben az intézmény-az ő áldozatos munkájának is köszönhetően - egyházi iskolává alakult. Őszinte meggyőződéssel segítette és irányította az orosházi evangélikus iskola létrehozását. Nagy szakmai tudással rendelkező, kiváló pedagógus, aki az anyanyelv oktatását mindig szívügyének tekintette. Diákjait rendszeresen felkészíti szavalóversenyekre; a versenyzők szép eredményeket, rangos helyezéseket érnek el. Több évtizedes pedagógusi pályája során fontosnak tartotta nemzeti kultúránk ápolását; ezért miniszteri dicséretben részesült. Szaktárgyai tanítása közben tanítványai lelki épülését is munkálja. Szeretettel és törődéssel neveli a gyermekeket a keresztény és nemzeti értékeket szem előtt tartva. Pályája során igyekezett állandóan fejleszteni szakmai tudását. Közoktatási vezető szakon végzett tanulmányai új diploma megszerzésével végződtek. Kiemelkedő szakmai munkája feljogosította arra, hogy felkerüljön az országos szakértői névjegyzékre. Az iskolai szolgálat mellett az orosházi gyülekezet hűséges tagja. Az előző ciklusban presbiterként dolgozott, most képviselő- testületi tagként szolgál. 1997-ben megjelent tanulmányának a címe önmagáért beszél: Az orosházi evangélikus népiskolák múltja, fejlődő jelene és reménybeli jövője. Isten áldása kísérte és kíséri az orosházi evangélikus iskolában végzett szolgálatát, mely lassan a végéhez közeledik. Saját kérésére a 2006/2007-es az utolsó tanéve. Jelenlegi szolgatársai úgy engedik el, hogy nagyon fog hiányozni nekik - mindannyian hálájukat fejezik ki az együtt töltött szép és munkás évekért, mert Istennek szolgálhattak közben.
